Nyilvános előadás

Friedrich Hegel (1770-1831)

Euklidész (kb. i.e. 300)

Georg Friedrich Daumer professzor (1800-1875) „Kaspar Hauser. Sein Wesen, seine Unschuld, seine Erduldungen und sein Urpsrung” címen írt könyvet (Regensburg, 1873).

...egy író... Jákob Wassermannról van szó (1873-1934), aki regényt írt Kaspar Hauserről

Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) A goethei idézet a Faust II. részének végén hangzik el

Első előadás

...a druida és dróttá misztériumokban... az ősi skandináv papságot drottáknak nevezték

Ulfila (311-282) - a vizigótok ariánus püspöke. Gót nyelvre fordította a Bibliát

Joachim von Floris apát (meghalt 1202-ben) Írásainak címe. „Az örök evangélium”. Azt tartották róla, hogy ismeri a bibliai jóslatok értelmét,, és később Itália prófétájának tartották.

Második előadás

...a hét okkult pecsét... - itt nem az Apokalipszisben említett pecsétekről van szó, hanem a függelékben mellékelt pecsétképekről

Negyedik előadás

Ahasvéms - az „örök zsidó” legendás alakja, aki Jeruzsálemben cipész volt, és mivel a Golgota felé menő Krisztust szidalmazta, örök vándorlás lett a sorsa. A legenda a XIII. századból származik, de írásban csak 1602-ben jelent meg.

Ötödik előadás

Egy német monda... - A Baldur-Loki germán mondáról van szó. Odin és Frigg fia, Baldur, a „Fényes Szemöldökű” egyszer rossz álmot látott. Anyja végigjárta a világot, és minden növényt, ásványt és állatot megesketett, hogy nem fogják bántani. Amikor visszatért, vidám játékot eszelt ki, Baldurt egy tágas térség közepére állította, és ki kövei, ki dárdával vagy nyíllal dobálta, semmi sem ártott neki. Löki azonban, az örökös bajkeverő gonosz tervet eszelt ki. A nagyerejű, de vak Hödurt felbíztatta, hogy vegyen részt ő is a játékban, és egy csokor fagyöngyöt adott a kezébe, hogy egyenesen előre dobja azt Baldur felé. A fagyöngy eltalálta Baldurt, és az holtan rogyott össze.

... az azurák, vagy őserők... - az azurákat itt az őserők vagy archék közt említi Steiner, későbbi előadásaiban úgy jellemzi őket, mint a gonosz erők harmadik fajtáját, a hierarchikus rendben ugyanis ezek a lények az archék csoportjába tartoznak.

Hatodik előadás

Und so long... Az idézet a Nugat-keleti díván c. ciklus „Üdvözült vágy” című versének utolsó versszaka.

Hetedik előadás ... a négy Rotschild ... - Az Apa Mayer Amschel Rotschild Franfurt am Main-ban élt. (1743-1812) Salomon nevű fia 1816-ban Becsben, Náthán 1813-ban Londonban, Kari 1820- ban Nápolyban és Jákob 1812-ben Párizsban alapított bankot.

Lev Tolsztoj (1823-1910)

Nyolcadik előadás

mcmicheizmus- A III. században Perzsiában létrejött vallás, melynek alapítója Mani 274 körül halt meg. Alapja a jó és a rossz gnosztikus kettőssége. Steiner számos előadásában említi, mint olyan mozgalmat, amelynek igazi szerepe és jelentősége majd a jövőben fog kiteljesedni. (Vö. „A Kelet a Nyugat fényében” c. ciklusban foglaltakkal - GA 113)

Ennek a két oszlopnak...- A Teozófiai Társaság európai tagozatainak szövetsége Münchenben 1907. május 18. és 21. között tartotta közgyűlését. A termet képek díszítették. Ezeket Rudolf Steiner vázlatai alapján Clara Rettich készítette. (Lásd még „Az okkult képek és pecsétek” c. előadást - GA 284-85)

FÜGGELÉK

A pecsétképekről

A következő hét kép a „pecsétek és jelképek” másolatai, amelyek a Teozófiai Társaság európai tagozatainak szövetsége rendezésében Münchenben 1907. május 18. és 21. között tartott kongresszusán az ülésterem belső falait díszítették. Ezek nem valamiféle tetszőleges jelképek, hanem szellemtudományos „írásjelek”, vagyis nem foghatók fel az értelem szerint, hanem csupán az igazi szellemtudománynak megfelelő módon. A szellemtudomány nem az értelem és nem az önkényes elképzelések alapján alkot „jeleket”, hanem egyedül csak azt mondja el velük, amit a szellemi tapasztalás az érzékfeletti világban, mint valóságos képet szemlél. Semmilyen spekuláció, semmilyen - különben akármennyire szellemdús - magyarázat nem áll helyt e képekkel kapcsolatban, hiszen itt nem gondolkodási termékkel van dolgunk, hanem annak leírásával, amit az úgynevezett „látó” a láthatatlan világban tapasztal.

Ezek a jelek az asztrális és szellemi (devacháni) világban szerzett élményeket ábrázolják. Az első hét kép pecsétéi az asztrális világ, a hét oszlop* pedig a szellemi világ valóságos tényeit jeleníti meg. A pecsétek közvetlenül visszatükrözik a „szellemi látás” élményeit, a hét oszlop esetében azonban már más a helyzet. A szellemi világ benyomásai ugyanis már nem annyira a „látással” mint inkább a „szellemi hallással” rokoníthatók. Itt azonban ne felejtsük el, hogy a fizikai világ „hallása” nem hasonlítható össze a szellemi hallással. A kettő párhuzamba állítható ugyan, de a természetük között nagy a különbség.

*Az ülésteremben két-két pecsét között helyezkedett el egy-egy oszlop. A hét oszlop esetében a szellemi hangokkal kifejeződő őserők tapasztalásáról van szó. Az oszlopfők plasztikus formái annak megfelelői, amit a „látó” hall.

A szellemi hallás élményeit csak úgy fejezhetjük ki képben, ha a „hangokat” formákkal helyettesítjük. Ez megtörtént az „oszlopok” esetében, de a képek lényege csak úgy érthető, ha a formákat plasztikusan (nem pedig síkszerűen) képzeljük el. A szellemtudomány szerint a fizikai világ dolgainak ősoka az érzékfelettiben, a láthatatlan világban van. Ami a fizikai világban megmutatkozik, annak ősképe van az asztrális világban, és szellemi ősereje (őshangja) a szellemi világban. A hét pecsét az emberiség földi fejlődésének asztrális ősképeit láttatja, híven a szellemtudományhoz. Amikor a látó az asztrális síkon a távoli múltba vagy a távoli jövőbe tekint, számára a fejlődést a hét pecsétkép jeleníti meg. És neki akkor semmit nem kell kitalálnia, hanem csupán meg kell értenie a szellemileg tapasztalt tényeket.

Rudolf Steiner