Külső csoportok

AZ ÉLETÚT ALKÍMIÁJA

Hogyan emlékezhetünk a múltra, hogy felkészüljünk az ismeretlen jövőre?
Hogyan alakíthatjuk át tapasztalatainkat folyamatos lélekjelenlétté?
Hogyan készülhetünk fel a kiszámíthatatlanra?
Hogyan lehetünk teremtőek a jövő számára?
Hogyan teremthetjük a jövőt?

Mik voltak életünk fordulópontjai? Készen álltunk ezekre vagy sem? Hogyan ismertük fel őket és visszanézve rájuk most, észrevesszük-e, hogy mi készített fel bennünket ezekre a fordulópontokra? Milyen „figyelmeztetések” jelentek meg, függetlenül attól, hogy felismertük-e őket időben, vagy sem?

„Tanulni a múltból” nem azt jelenti, hogy igyekszünk ismétlődő hibáinkat elkerülni, hiszen újra és újra elkövetjük őket úgyis, mert benne élnek legmélyebb hajlamainkban. Sokszor el kell követnünk ugyanazokat a hibákat, hogy megtanuljuk az alapvető leckéket, melyeket magunk számára készítettünk elő.

Lehet-e a „múltból való tanulás” egy folyamatos feldolgozás és átalakítása mindannak a jelenlétévé, akivé eddig váltunk, annak érdekében, hogy készen álljunk az ismeretlen jövőre?
Nem csak régi, jól ismert hibáinkat próbáljuk elkerülni, de készen állunk a meglepetésekre is! Ekkor jól ismert hibáinkat is egyre ritkábban követjük el.

Wolfram von Eschenbach Parzival-jának 3. és 9. könyve és Rudolf Steiner A szabadság filozófiájá-nak 3. és 9. fejezete embert próbáló ellentmondásokat mutat fel számunkra a sorsunk felelősségének felvállalásáért folytatott igyekezetünkben. És a legfontosabb az, hogy milyen közösségi létben, valóságban jelenik meg ez az egyéni munka.

A bolygó minőségek és sorrendjeik, valamint az emberiség-fejlődés főbb korszakainak vizsgálata adja majd általános, ősképi hátterét egyéni életrajzi munkánknak. E munka középpontját jelenti, hogy megnevezzük és megerősítjük azt a képességünket, hogy átalakítón és alkotón éljünk a világban, a társadalomban, munkánkban, kapcsolatainkban és belső életünkben - amelyeket mind egyre erősebben fenyegetnek minket próbára tevő, romboló erők.
További információk: www.steinerseminar.hu