Antropozófia

[Szellemi összefüggések a régi és az újabb korok kultúráramlatai között.]

[A Föld létrejötte. Az ősatom, A Föld korszakai és a kultúrkorszakok. A kozmikus történések tükröződése az emberek vallásos szemléletében.]

[Az utolsó atlantiszi és az Atlantisz utáni emberiség. A régi beavató helyek, Az ember alakja mint a meditáció tartalma.]

[A risik tanítványainak élményei a beavatás során; az ős- Föld viszonyainak folyamatainak képei A bolygók titkai. A magasabb világok átélése képek, hangok és szavak útján. Az ős-Szó alászállása.]

[A Nap-Hold - Föld - hármasság létrejötte. Az alakító hangzás. Ozirisz és Tüphon.]

[Ozirisz és Ízisz hatása. Hórusz, a jövőbeli földi ember. Az okkult anatómia és fiziológia tényei.]

[Az emberi szervezet fejlődési folyamatai a Hold kiválásáig. A holdfény hatása az emberi alakra, Ozirisz és Ízisz mint a felsőbbrendű emberi alak formálói. Apollón lantja,]

[Az emberi alak lépcsőzetes fejlődése a zodiákus szerinti Napjárásnak megfelelően. Az állati lények kilökődése. A Hold- erők hatása. A négy embertípus. A nemek szétválása. A mitikus képek mint reális tények ábrázolásai.]

[A szellemi élet tényei, a Nap- és Hold-szellemek hatása, az Ozirisz- és Ízisz-erők. Az emberi tudatállapot és érzékelés változásai. A fizikai sík fokozatos megjelenése az egymást követő kultúrákban, addig a pontig, ahol az ember a fizikai síkon belemerül a maga egyéni individualitásába. A legmélyebb ponton megjelenik a Krisztus-impulzus. Az Isten fizikai emberré lesz, hogy az ember visszataláljon a szellemi világba.]

[A régi mondák mim a kozmikus tények, illenie a halál és egy újabb születés közötti események képei. Az emberiség szellemi tudatának elhomályosulása, a szellemi halál veszélye. Megvilágosodás a misztériumok beavatási princípiumai által Megmenekülés Krisztus révén. A beavatottak mint Krisztus előfutárai és prófétai tudatuk. A beavatásra váró egyiptomi tanítványok szellemét képek útján alakították, hogy azok megértsék az emberi én fejlődését. Az okkult tényeken alapuló képek áláramlása az emberiség tudatába a görög mondák révén.]

[Az egyiptomi beavatás lényege: az érzékfeletti látószervek benyomódása az asztráltestbe, amelyeket az pecsétnyomó módjára továbbad az éterestnek. Mindez egy halálhoz hasonló állapotban történik három és fél nap alatt, miközben az étertestet kiemelik a fizikai testből. Az érzékfeletti régióikban éltéit tapasztalatok folytán az újra felébredő tanítvány megvilágosodik. Az egyiptomi hierophantok kozmikus szerv- ismeretei. Ma az ember materialista módon látja azt, amit korábban a szellemi világokban érzékelt. Krisztus tettének jelentősége a meghalt lelkek számára.]

[A szellem kifejeződése a görög művészeti alkotásokban. Korunkban a szellem az anyag rabszolgája. Az anyag fölött győzedelmeskedő Krisztus-impulzus. A Krisztus-erő a nemzedékek sorában megnyilvánuló csoportlélekszerűséget is legyőzi. Az „atyák útja” és az „istenek útja” a régi egyiptomiaknál Ízisz mint az egyiptomi néplélek. A fáraó mint Ízisz és Ozirisz fia. Az ősapák mint a szellemi javak összegyűjtői, továbbadományozói és mint a huszonnégy túlvilági bíró. Az örökösöknek a fizikai világot kell megművelniük. Korunkban újra feléled az, amit a lélek valamikor a halál és az újraszületés között élt át.]