Amíg csak a fizikai világot figyeljük meg, a Föld - az ember lakhelye - különálló égitestnek látszik. Mihelyt azonban érzékfeletti megismeréssel más világokba emelkedünk, a Földet már nem látjuk ilyen különállónak. Ezért mondhattuk, hogy az imagináció a Földdel együtt a tovább fejlődő Hold-állapotot is észleli. Ahhoz a világhoz, amelyet imaginációval közelítünk meg, nemcsak a Föld érzékfeletti része tartozik, hanem ebbe vannak beleágyazva a Földtől fizikailag különálló más égitestek is. Aki tehát megismeri az érzékfeletti világokat, az nemcsak a Föld érzékfelettiségét tudja megfigyelni, hanem egyúttal más égitestek érzékfelettiségét is. (Más égitestek érzékfelettiségének a megfigyeléséről beszéltünk. Ezt figyelembe kell vennie annak, aki felteszi a kérdést, hogy a szellemi látók miért nem közlik, hogy milyen pl. a Mars. A kérdező ugyanis a fizikai körülmények iránt érdeklődik.) Ezért beszélhetünk bizonyos vonatkozásokról, amelyek a Föld-fejlődés és a vele egy időben lezajló Szaturnusz-, Jupiter- és Mars-fejlődés között fennállnak. - Amikor az ember asztrálteste alvási állapotba kerül, nemcsak a földi világokhoz tartozik, hanem olyan világokhoz is, amelyeknek az életében még más kozmikus világok (csillagvilágok) is részt vesznek. Ezek a világok éber állapotban is hatnak az ember asztráltestére. Ezért mondható jogosultnak az „asztráltest” elnevezés.