"A Waldorf-iskola ne iskola legyen, hanem előkészítő, mert minden iskola feladata az kell legyen, hogy az embert előkészítse az élet nagy iskolájára. Az iskolában tulajdonképpen nem azért tanulunk, hogy ismereteket szerezzünk, hanem azért, hogy mindig tanulhassunk az életről."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza

Beavatástudomány és csillagmegismerés

Az ember tudatfejlődése a múltban, a jelenben és a jövőben

9 előadás, 1923. júl. 27. – szept. 16., különböző városokban

Rudolf Steiner, 1923 (GA 228)

TARTALOM:
Bolygórendszerünk szellemi individualitásai. Sorsmeghatározó és az embert felszabadító bolygók. Az ember mint a szellemi lények és szellemi működések képe a Földön. A druida papok Nap-beavatása és Hold-megismerése.


FEJEZETEK:

Bolygórendszerünk szellemi individualitásai. Sorsot meghatározó és az embert felszabadító bolygók
1. - Dornach, 1923. július 27.

[A beavatás tudományának segítségével megismerhető egy bolygó lélekkel és szellemmel való áthatottsága. A Holdon a szellemi lények szigorú elzártságban élnek. Az ősi bölcsességet őrzik. A Hold külsőleg olyan erőket sugároz vissza, amelyek az állat és ember alacsonyabb jellegével, különösen a nemiséggel függenek össze. A Szaturnusz lényei bolygórendszerünk eleven emlékezeteként működnek. A világmindenség teremtő és befogadó gondolatai a Jupiterből sugároznak felénk, ő bolygórendszerünk gondolkodója. A Jupiter és Szaturnusz közti konstellációk az emberiség világ- történelmének reneszánsz korszakaival függenek össze. A Mars a nyelv impulzusait idézi elő. A Vénusz szeretetteljesen adja vissza mindazt, ami a Földről származik. A Mars Vénuszhoz viszonyított helyzete (kvadrát/kvadratúra) befolyásolja egy nép nyelvének a fejlődését. A Merkúr lényei a kozmikus gondolkodás mesterei. A Hold mint az átöröklés erőinek hordozója. A Vénusz és a Merkúr a lelki-szellemiséget közvetíti (temperamentum). A Mars, a Jupiter és a Szaturnusz az embert felszabadító bolygók, a Vénusz, a Merkúr és a Hold a sorsot meghatározóak. A Nap harmóniát teremtve áll a planetáris individualitások között. A Nap láng, amikor a világmindenségben a szabadság jelenik meg, és szubsztancia, amikor a szabadsággal való visszaélés (mint sors) hamuként csomósodik össze.]

2. - Dornach, 1923. július 28.

[Newton kora óta az égitestek szemléleténél elveszett a szellemiség. A matematikai és fizikai fogalmakat azóta a teljes égi világra kiterjesztették. Einstein relativitáselmélete megsemmisíti ezeket a népszerű fogalmakat. Az antropozófia fizikai fogalmak helyett morális világrendet ír le. Példa: Az ember és az állat gerincoszlopának kialakulása a Hold belsejébe visszahúzódott lények hatásai révén. A ma hanyatlóban lévő régi keleti bölcsesség külsőségesen a világmindenség lélekkel teljes szemléletében maradt fenn. Remanathannak, az Új Testamentum európai megértéséről gyakorolt kritikája. Az európai ember az evangéliumok elfogulatlan olvasásánál szellemi Krisztust fog felfedezni. Az utóbbi három-négy évszázad után a homályosság hajlama minden fogalmat beárnyékolt. Végső soron a szociális zűrzavart is ez idézte elő.]

3. - Dornach, 1923. július 29.

[Az ember és az állat ébrenléte, az alvás és az álom tudatállapota. Az ember és az állat eltérései a belső és külső világhoz való viszonyulásnál. A természettudomány súly, méret és szám szerint számol, az érzéki benyomásokkal mit sem tud kezdeni. A súlytól, mérettől és számtól mentes érzéki észleléseknek (hang, szín, meleg, hideg) fordított nehézségük van. A kiterjedési szándéknak az észlelésével az ember szellemi lények érzékeléséhez jut. Éber tudattal az ember csak a természeti világok külső oldalát látja, alvás közben a bennük élő szellemiségnél tartózkodik. Alvó állapotban az ember a földi igazság fogalmát éli át. A szépség átérzése és az álom. A káosz látásának feltételei. Amikor a káosz kozmosszá alakul, szépség jön létre, minden művészi jellegnél ez a helyzet. A jóság (a jó) eszméjének összefüggése a belső és külső világ közti különbséggel és az éber állapottal. A relativitáselmélet és a valóság. A materialista tudomány tagadja a művészetet. Ikonfestészet, Madonnaképek és a szín súlytalansága. (Hivatkozás a saját program-festészetére). Intő szavak az Antropozófiai Társaság ügyeivel kapcsolatban.]

Az ember mint a szellemi lények és szellemi hatások/impulzusok képe a Földön

[Az emberrel alvás közben fontosabb dolgok történnek, mint ébrenléte idején. Alvás nélkül az ember nem volna képes tudatos cselekvésre. A magasabb hierarchiák működése az emberben éber és alvó állapotában. Az ember külső alakja az összes hierarchia bensőjében történő működésének a képe. Ahogy az alacsonyabb szellemiség az ásvány-, növény- és állatvilág révén hat a Földön, úgy az emberre ható magasabb szellemiség a csillagok útján hat reá. A Hold - külsőleg - a világtérből eredő fizikai és szellemi impulzusok tükre. Belsejében az ősi bölcsesség régebbi földi tanítói élnek. Ők működnek tovább az ember és az állat fizikai szaporodásának erőiben. A Szaturnusz a bolygórendszer kozmikus énjeként a kozmikus emlékezést őrzi és az ember karmáját közvetíti. A többi bolygó hatása a fizikai átöröklést közvetítő Hold és a karmát közvetítő Szaturnusz között áll. A Mars és a Vénusz kapcsolatai az ember beszéd- és énekszerveibe jutnak be a Földön. Amióta a gnosztikus földi bölcsesség eltűnt, a Golgotai Misztérium ad erőt, hogy tudatot szerezzünk a csillagvilágok történéseiről. Az embernek ismét meg kell tanulnia, hogy önmagát szellemi lények és szellemi működések képeinek tekintse a Földön. A druida pap Nap-beavatott és a Hold lényének felismerője.]

Beszámoló az angliai munkáról és utazásom benyomásairól

[Ilkley atmoszférája. Mai civilizációnkba spirituális impulzusok behatolása szükséges. A druida papok köveinek vésetei. A Waldorf iskola pedagógiájának megvilágítása a nevelés művészetének történelmi fejlődése alapján. Visszapillantás az euritmia bemutatókra és a stuttgarti Waldorf iskola különböző tanárainak közreműködésére. Penmaenmawr: A város fekvése és a régi druida szertartás nyomai. A kultuszhelyek. Druida körök. Wales mint a spirituális élet megőrzője. Miss MacMillan és ápoló-nevelő intézete. A londoni előadásokban gyógyszerek bemutatása 40 orvosnak. Az euritmia záró bemutatója a Royal Academy of Artban. Utalások egy általános kulturális alvás elterjedésére.]

A druida papság Nap-beavatása és Hold-lény felismerése

[A régebben a földi fejlődéshez kapcsolódó Nap-lények most a Földön kívül élnek. Az emberiségben öntudatlan emlékezés maradt fenn az ősi bölcsesség tanítóiról, akik ma a Hold belsejében élnek. Ezek az emlékek egy napszerű és egy holdszerű civilizáció különböző fejlődési korszakaiban jelennek meg. A cromlechekben a druida papok a világmindenség titkait kutatták. A Nap-erők önmagukban a sejtek burjánzásához vezetnek; a megformáltság és sokféleség a Nap és a Hold együttműködő erőitől származik. Az elemi lények óriásira igyekeztek megnőni. A gyökérszerűségből fagyóriásokká, a levelek növekedéséből hatalmassá vált ködviharokká, a nagyra nőtt virágzási erőkből pusztító tűzzé. Az időjárás folyamataiban felismerték a természeti lényekben élő, hatalmasan megnőtt lényszerű erőket. A druida papok ismeretei beleáradtak a szociális és vallásos életbe. A növények, óriások és természeti lények megfigyelése gyógyszerek előállítására alkalmas megismeréshez vezetett. Ez a civilizáció átfogta Észak- és Közép-Európa egyes részeit. Írás még nem létezett. Csak Wotan hozta el Merkúr impulzusával a kuna-írást, és ezzel az első intellektuális behatást. Baldur mondája leírja, hogy az intellektualizmus lelki alkata számol a halállal, de nem ismer ellene orvosságot. Az ezzel kapcsolatos halálfélelmet szellemi-lelki módon a Golgotai Misztérium óta Krisztus alakja gyógyíthatja meg, aki fel tud támadni.]

Az ember a múltban, jelenben és jövőben
1. - Stuttgart, 1923. szeptember 14.

[Az ember akkor érezheti át a történelmi létesülés folyamatát, ha nem csak a jelenhez, de a letűnt időhöz is kapcsolódik. A nyugati világszemléletek ehhez inkább az időt, a keletiek inkább a teret hangsúlyozták. Az ember fejlődésének legfontosabb mozzanata: tudatának fejlődése. A gondolkodás, érzés, akarat és ezek lényegének az ébrenlétben, álmodásban és alvásban való átélése. Az emberi gondolkodás megváltozott a 15. század óta, ma van a tetőpontján. A jelenkor tudományos gondolkodásában az ember elveszíti önmagát. A földi igazságot nem vihetjük át analóg módon a kozmoszra, ugyanígy az égi szférák igazságát sem lehet a Földre lehozni. A druida papok felismerték a kozmikus hatásokat, és ennek megfelelően rendezték el a szociális és gazdasági feladatokat. A Penmeanmawrnál álló kőkörök alaprajza olyan, mint a leégett Goetheanumé volt. A druida papok ismerték a növényeket és állatokat érő kozmikus hatásokat. Uralkodtak az elementáris lényeken, és ezt gyógyszerek előállítására használták fel. Jakob Böhme és Swedenborg szellemi jellege, mint régebbi földi életekre való valós emlékezés.]

2. - Stuttgart, 1923.szeptember 15.

[Az ember tudati fejlődésének három szakasza. A jelenlegi három: éber, álmodó és alvó tudatállapotnak a régebbi korokban képekkel, nem gondolatokkal betöltött tudat felelt meg. A tisztán érzéki megfigyelés akkor kezdődött, amikor az ember kitaszítottnak érezte magát a szellemi világból (a bűnbeesés képzete). Az embert a misztériumok kisugárzása vigasztalta. A misztériumpap és az éber álmodásból, a feledés italát jelentő alvásból és (alvás közben) a Föld átfogásából/körbekerítéséből eredő megismerése. A Föld vonzásával szemben a Hold erői (negatív nehézség) hatnak. A misztérium papja a Hold hatása révén emelhette fel szellemét a csillagos égbe. A csillagos környezetnek a földi emberre gyakorolt hatását tanította (asztrológiai beavatás). Így a misztérium papjai visszavezették az emberiséget a természet szelleméhez. Az emberben, a régi tudatállapotban átélt szellemiség hanyatlásával és a Golgotai Misztérium révén a szabadság impulzusa jelenik meg. Az alvajárás a Hold-erők atavisztikus hatása. Jakob Böhme művei atavisztikus Naphatást (mint a természet belső titkainak megnyilatkoztatását) tartalmaznak. A bolygókról a Nap és a Hold erőinél mélyebb erők érkeznek, a Szaturnuszról kozmikus-történelmi emlékezésként. Swedenborgban megmozdult szaturnuszi erők.]

3. - Stuttgart,1923. szeptember 16.

[Az ember észlelésének vagy gondolkodási folyamatának két/négy napra van szüksége ahhoz, hogy belevésődjék az éter- és fizikai testbe, és emlékké válhasson. A fizikai és étertest teljesen a kozmoszhoz tartozik. A három nap jelentősége a régi kor beavatása számára. Az álom történése mint a természet törvényei ellen való tiltakozás. Staudenmaier spiritiszta jellegű kísérletei. A morális világrend és a természettudomány ellentéte. Az ember élményei körülbelül három nap múlva vésődnek be a morális világrendbe. A tudat fejlődése mint a Golgotai Misztérium következménye. A 15. század óta a „modern tudat” a morális világrendet a hithez sorolja (utalás Fischer logaritmus anekdotájára). Az idegesség mint az ember eljövendő organizáció-változásának kifejeződése. A jövő tudatállapotai: tompa álomalvás, ébrenlét és éberfelettiség. A jelenkor tudományos logikájának és illúzióinak ellentéte az élet igazságával. Az emberi nem csak egy új szellemiséggel nem süllyed dekadenciába az eljövendő tudatállapotoknál. A másnapi megvitatáshoz. Az egész antroposz mint a múlt, jelen és jövő embere.]

Fordította: dr. Kellner Ágnes