Kivonat Marie Steinernek az 1926-os kiadáshoz
fűzött emlékező szavaiból

Amikor eldöntötte Rudolf Steiner, hogy történelmi személyek és a Társaság fejlődéstörténetének szellemi hátterét megvilágítja, tényeket összefüggésükben, szellemi környezetükben a jövő természetkutatása példájaként állítja elénk, komolyságot, a legszigorúbb komolyságot kívánt meg.

Ugyanúgy adta meg a Misztériumokban a jövő drámájának példáját; így adta tudtunkra, hogy a szellemben visszatekintő biográfia magasabb foka miképpen lép a jelenkor pszichológiai regényének a helyébe.

Amit azonban nem engedett meg, az a kombinálást, a feltételezést és a hézagokat kitöltő fantáziálás, mint úgynevezett szellemi kutatás; az ilyesmit komolytalannak nevezte és ezek miatt szent haragra is lobbant.

Hangsúlyozottan kérte a hallgatókat, hogy semmi esetre se közeledjenek lélekben a karma-előadások tartalmához a szenzációra éhes kíváncsisággal. A dolog az összefüggéseken múlik, a tényekre eső fényen, a módon, ahogy magyarázza és szükségszerű következményeikben világítja meg. Mindenekelőtt a személyesnek hallgatnia kell. Ha személyes motívumok vagy csoportok érdekei alapján nyúlnánk a karma kérdésének tanulmányozásához, abból csak a legnagyobb baj keletkezhetne.

Sőt, ha szenzációként, vagy tudatosan megtoldott módon, közbeszéd tárgyává tennénk, az olyan lenne - Rudolf Steiner maga sem riad vissza attól, hogy kimondja - olyan lenne, mint a pestis.

Nyomatékosan kérte, hogy a karma-előadásokat csak úgy tanulmányozzák, hogy az első bevezető előadással kezdjék és csak a soron következővel folytassák; a belső összefüggésekre figyeljenek: indoklására a belső kapcsolódások összjátékára; az anyag kezelésében kerülendő minden személyes érdek.

Rudolf Steiner bevezető szavai
Részlet az 1924. június 22-én elhangzott előadásból

Karmikus kérdésekről nem könnyű dolog előadásokat tartani. Azokban a megbeszélésekben, amelyek az emberi karmára vonatkoznak, alapjában véve mindig erős felelősségérzés működik, vagy legalábbis kell, hogy működjék. Itt valóban arról van szó,hogy a világiét legmélyebb összefüggéseibe tekintünk. Mert a karmában, a karma-folyamatokban azok a dolgok és események játszódnak le, amelyek a világ egyéb eseményeit, magukat a természeti jelenségeket is hordozzák, úgy, hogy a karma folyamatának a világban és az emberiség fejlődésében való megértése nélkül teljességgel lehetetlen megérteni, hogy a külső természet miért éppen abban a formában mutatkozik meg előttünk, ahogyan megmutatkozik.

Szeretnék most itt egy bevezető általános megjegyzést tenni, amelyet nagyon komolyan kell venni...

Tisztában kell lennünk azzal, hogy ami ezekben a Karácsonyi Ülés óta itt megtartott előadásokban elhangzik, az valamely más hallgatóságnak, valaki más által nem mondható el. Nem mondható el másképpen, mint legfeljebb úgy, ha ehhez a szöveg megvan, hogy az itt elhangzottakat pontosan, szó szerint felolvassák.

Szabadon ezt visszaadni nem lehet. Ha valaki ezt tenné, tiltakoznék ellene. Mert valóban arról van szó, hogy ezeknél a nehéz és súlyos dolgoknál minden itt elhangzott szót és mondatot mérlegelni kell, hogy világos legyen az a mód, ahogyan a dolgokat el kell határolni. Ha tehát valaki az itt elmondottakat más hallgatóság előtt akarná elmondani, előbb velem kellene kapcsolatot teremtenie, és megkérdeznie, hogy teheti-e. A jövőben az egész antropozófiai mozgalomba egységes szellem, reálisan egységes szellem kell hogy kerüljön. Különben abba a hibába esünk, mint amelybe tagjaink egy része esett, akik azt hitték, hogy az antropozófiai bölcsesség-javakat tudományosan kell feldolgozniuk.

Valóban tapasztalhattuk, hogy milyen sok romboló, tulajdonképpen az antropozófiai mozgalmat romboló - idézőjelben mondom - „teljesítményt” hoztak létre.

Abban a pillanatban, amikor olyasmi hangzik el, mint ami e helyről most el fog hangzani, a legmagasabb értelemben elkezdődik az, amit a szellemi világból származó közlések iránti felelősségnek kell neveznünk. Egyébként is egyáltalán nehéz ezekről a dolgokról szólni. De éppen lehetőségeink lehatároltsága nem enged mást, mint amit teszünk. Nehéz ezekről a dolgokról beszélni, mert ezek az előadások tulajdonképpen csak olyan hallgatóság előtt hangozhatnak el, amelynek tagjai az előadássorozat elejétől végig jelen van. Természetes, hogy mindenkinek, aki később jön, nehézségei vannak a megértéssel.

Ehhez barátaink lelkében teljesen tudatossá kell válnia annak, hogy ilyen nehézségek fennállnak. Tehát, teljes tudatosság lenne szükséges, de ez nem mindig áll fenn.

Gondolom, az elmondottak érthetőek. Azért hangzottak el, hogy a barátaink lelke elé állítsuk, milyen nagy komolysággal kell fogadni egy ilyen előadás-sorozatot, mint amilyen ez is.