Az előző előadásokból bizonyára látták, hogy azok a lelkek, akik tudatalatti mélységekből feltörő indíttatásuk alapján az antropozófiai mozgalom felé törekednek, ezt azért teszik, mert különösen vonzódnak a michaeli erőkhöz. Azért figyeltük meg a michaeli erők tevékenységét a különböző századokban, hogy meglássuk, milyen befolyása lehet Michael impulzusainak azok életére, akik vele valamilyen kapcsolatban állnak.

Nos, Michael impulzusai olyanok, - és ez minden egyes antropozófus sorsában nagy jelentőségű - hogy mélyen és intenzíven hatnak az egész emberben. Az előző fejtegetésekből tudjuk, hogy Michael uralkodását (ha így akarjuk nevezni) amely a földi élet számára a XIX. század 70-es éveinek végén kezdődött, Gábriel uralma előzte meg. Már kifejtettem, hogy Gábriel uralkodása azokkal az erőkkel kapcsolatos, amelyek a fizikai szaporodásban működnek, a fizikai öröklődéssel függnek össze.

Ezekkel teljesen ellentétesek a Michaeli erők. Gábriel uralmának impulzusai mélyen belehatnak az ember fizikai testébe. Michael az ember szellemi lényében hat erősen. Ezt már abból is láthatjuk, hogy ő a világ intelligenciájának őrzője. Michael ösztönzései igen erősek és a szellemiségből kiindulva az egész embert áthatják. Hatnak a szellemiségben, onnan kiindulva a lelkiségben és onnan kiindulva az ember testében. A karmikus összefüggésekben mindig ezek az érzékfeletti erők tevékenyek a magasabb Hierarchiák lényei az emberrel együttműködve munkálkodnak az emberen, ezáltal alakul ki a karma. Ezért a michaeli erők, éppen, mert az egész emberre hatnak, olyan erők, amelyek különösen erősen hatnak az ember karmájában. A gábrieli erők sem egészen hatástalanok e téren, de alapjában véve igen kevéssé hatnak az ember karmájában. Michael erői viszont erősen hatnak a karmára.

Ha tehát bizonyos emberek - és alapjában véve önök, kedves barátaim mind ilyenek - ezzel a Michaeli áramlattal különösen szoros kapcsolatban állnak, akkor ezeknek az embereknek a karmáját csak úgy lehet megérteni, ha a Michaeli áramlattal való összefüggésében vizsgáljuk. És ha Michaelt olyan szellemnek tekintjük, aki különös kapcsolatban áll a Nappal és minden Napimpulzussal, akkor még világosabban látjuk, milyen rendkívül mély befolyása van a michaeli impulzusnak azokra az emberekre, akik ennek a hatásnak különösen ki vannak téve: a szellemiség ezeknél az embereknél egészen a fizikai organizmusig hat. Az egészség és betegség fizikai jelenségeit, az úgynevezett michaeli embereknél, a szokásosnál nagyobb mértékben és magasabb értelemben összefüggésbe kell hozni a karmával, mint a gábrieli- vagy rafaeli embereknél és másoknál. Bár Rafael éppen az a szellem, aki bensőséges kapcsolatban áll a gyógyítás művészetével a dolgok bonyolultak a világmindenségben - mégis Michael az a szellem, aki az ember karmáját az egészséggel és betegséggel leginkább összekapcsolja.

Ez viszont azzal függ össze, hogy a michaeli erők nem csak kozmopolita módon működnek, hanem úgy is, hogy az embert kiragadják szűkebb földi kapcsolataiból, és olyan szellemi magaslatokra viszik, ahol a földi kapcsolatokat más embereknél kevésbé érzi, legalábbis karmája efelé irányítja és ez újból olyan valami, ami a michaeli áramlathoz tartozó valamennyi ember karmájára mélyreható befolyással van.

A XIX. század utolsó harmadában valóban úgy volt, hogy nem az ideges, de a szellemileg és lelkileg érzékeny emberek erősen át tudták érezni a michaeli erőknek a világba való beáramlását. Ez a valódi michaelitáknál úgy nyilvánult meg, hogy bizonyos dolgokat, amelyeket más ember észre sem vesz, egészen mélyen jelentősnek és életbevágónak érezték.

Ezeknek az embereknek a karmája mindenekelőtt olyan természetű volt, hogy ha nem is látták világosan, mégis érezték azt a harcot, melyet előző előadásomban, mint Michael és Ahrimán közötti harcot jellemeztem. Ahrimánnak a mai korszakban csak akkor van erős befolyása, ha valamilyen módon tudattompulás áll be. A legradikálisabb megnyilvánulása ennek az ájulás, vagy a tudat hosszabb ideig tartó elhomályosulása. Ha az ember tudata elhomályosul, az Ahrimáni hatalmak különösen meg tudják közelíteni az embert. Ilyenkor benne működnek, az ember ki van nekik szolgáltatva. A XIX. század utolsó harmadában, nevezetesen akkor, amikor a Kali Juga lejárta már közel volt, tehát a múlt század utolsó éveiben, valóban megrázó volt az emberi érzékszervek számára jelentkező külső fizikai világ színpada mögé nézni.

Közvetlenül határos a fizikai világgal az a szféra, amely sok mindent megmutat ezekből a történelmi eseményekből, amelyekbe a magasabb rendű érzékfeletti lények belenyúlnak.

A XIX. század utolsó harmadában, főként az utolsó évtizedben, már csak vékony fátyol rejtette el Michael uralmát, az egész harcot, a tények teljes összefüggését. Azóta Michael úgyszólván együtt harcol az emberekkel, a külső világban. Most sokkal nagyobb erőre van szükség annak meglátásához, ami érzékfeletti módon jelenik meg, mint a Kali Juga lejárta előtt a múlt században, amikor a szomszédos világot, amelyben Michael még a színfalak mögött harcolt, csupán vékony fátyol takarta.

Michael azonban - mint mondottam - ragaszkodik ahhoz, hogy uralmát okvetlenül érvényesítse. Michael erős szellem, és csak bátor, belsőleg bátor embereket tud igazán használni.

Mindazokba az összefüggésekbe, amelyeket a XV., XVI., és XVII. századbeli érzékfeletti iskolában, és a XIX. század kezdetén lévő érzékfeletti kultuszban leírtam, az azokban résztvevő szellemek mellett, állandóan belejátszanak a szükséges luciferi seregek, az egész összefüggéshez nélkülözhetetlen luciferi lények is. Michael- nek szüksége van a luciferi lények együttműködésére, a poláris ellentétnek, Ahrimánnak legyőzéséhez. Így a michaeli emberek is bele vannak állítva a luciferi impulzusok és ahrimáni impulzusok közötti - ha nem is mondhatjuk, hogy harcba - de együtthatásuk hullámzásaiba.

Ezek a dolgok igen határozottan mutatkoztak meg a múlt század vége felé. Akkor nem volt ritkaság, hogy át lehetett látni azon a bizonyos fátyolon, ahogy én neveztem. Akkor látható volt, milyen erősen kell Michaelnek Ahrimán ellen harcolnia, és milyen könnyű volt mindenféle luciferi hatással a tudatot elterelni.

Önök talán most azt mondják, hogy a tudat-elterelések, az ájulások nem olyan különleges jelenségek. Valóban, kívülről nézve nem rendkívüliek, de jelentékennyé válnak a tudat-eltérítés vagy el- homályosulás következményei által. Mondanék egy példát.

Egy alkalommal arról volt szó, hogy valaki történelmileg bensőségesen megismerjen egy személyiséget. Egyszerűen foglalkoznia kellett valakinek azzal, hogy történelmileg megismerkedjen egy személyiséggel a reneszánsz és a reformáció idejéből. Értsenek meg pontosan: arról volt szó, hogy minden előkészület megtörtént ahhoz, hogy egy ember a múlt század (ti. a XIX.) 90-es éveinek végén történelmileg megismerje a reneszánsz és a reformáció egy személyiségét. Nem is lehetett a tényállás alapján másként elképzelni, minthogy ez az ember teljesen pedáns, hétköznapi úton megismerje az illetőt. De lám, éppen abban az időben, amikor ennek az embernek ezt át kellett volna élnie, a karma legrafináltabb körülményei révén képtelen volt a tudatát használni. Egyfajta alvó állapotba esett, amelyből nem tudott felébredni. Ez megakadályozta abban, hogy szándékát végrehajtsa.

Ezekre a dolgokra a mindennapi életben természetesen nem nagyon figyelünk. Azonban éppen ezeken a dolgokon keresztül lehet a földi világból belátni a szellemi világba. És ha magyarázatot akarunk kapni erre az esetre, azt kell mondanunk, hogy az a személyiség, akinek meg kellett volna ismerkednie a reneszánsz és reformáció idejének egy személyiségével, kétségtelenül egy rendkívül erős személyes benyomásban részesült volna, ha végig csinálta volna azt, amit elmondtam. De nem csinálta végig, elmulasztotta. Ezzel szemben azt a benyomást, amelyhez ebben az időben jutott volna, módosítva kapta meg, mint egy michaeli elemmel áthatott, különösen erős benyomást. Ez a személy - ha öntudatlanul is - eljutott a michaeli elem megértéséhez.

Ezt a kissé paradox példát azért említem, hogy megmutassam, milyen úton közelített a michaeli elem az emberiséghez. Sok-sok ilyen példát lehetne idézni. Egészen mások lennének ma az emberek, ha számos embernél nem történtek volna ilyen dolgok. Mert az ilyen dolgok százféle módon is előfordulhatnak. Az elmondott esetben az illető valóban egyfajta alvás-állapotba került. Más esetekben az történt, hogy valamilyen esemény, amely Michaeltől valakit elvezett volna, oly módon hiúsult meg, hogy jött egy barát vagy valaki más, és az illetőt elvitte máshova, az illető tudatát a legtermészetesebb mindennapi módon beburkolták, miáltal megakadályozták, hogy részt vegyen abban, ami számára eredetileg karmája lett volna. Éppen ezekben az években történtek a legélesebb beavatkozások a karma mindennapi, sima lefolyásába.

Rendszerint láthatóvá vált, hogy milyen mélyre hatolnak ilyenkor a michaeli befolyások. Számos esetben kiderült, hogy nem csak lelkileg, hanem egészen testiségükig érintették azokat az embereket, akik karmájukban azért kaptak ilyen külső lökést, mert Michaelnek be kellett jutnia az emberi tudatok kapuján át, a földi- érzéki világba.

Rendkívül érdekes látni, hogy a 90-es években miként kerültek bele emberek bizonyos eseményekbe, amelyek Michaelnek a szellemi világból a fizikai világba való útját jelezték. Mert gondolják csak el: ami itt a XIX. század utolsó harmadában, Michaelnek a fizikai világba való bevonulásaként végbement, a szellemi világban már régóta, már a XIX. század 40-es éveinek kezdete óta előkészült. Azt mondhatnám, hogy Michael és az övéi egyre közelebb és közelebb jöttek, egyre inkább megmutatkozott, hogy le fognak jönni azok az emberek, akiknek földi sorsa összefügg a michaeli feladattal: újra átvenni itt a Földön az intelligenciát, miután az érzékfeletti létben kikerült Michael seregének birtokából.

Mint ahogy ezt Önök a misztérium-drámák előadásaiból már megtudhatták, végül is mindezekbe van az antropozófiai mozgalom beleállítva. Mert - amint ez az eddig elmondottakból látható mindez összefügg az egész michaeli áramlattal.

Nézzék meg ebben a megvilágításban azoknak az egyes személyiségeknek karmikus összefüggéseit, akik belső indítékból jönnek az antropozófiai mozgalomba. Először is a világból jönnek, hiszen a világban kapcsolataik vannak. Sok közösség volt már a világban, amelyekben emberek egyesültek, de olyan sajátságos összetartó erő, mint amelyet a michaeli erők hoznak létre, sohasem volt. Ezáltal különös helyzetbe kerül az, aki megtalálja útját, világi kapcsolataiból az Antropozófiai Társaságba. Be lehet kerülni más egyesülésekbe, mindig is lehetett, de nem kellett, hogy ez mélyen érintse az emberek sorsát. Az Antropozófiai Társaságba nem lehet úgy belépni - legalábbis akkor nem, ha ez a belépés egészen őszinte és mélyen megragadja a lelket hogy ez ne befolyásolná lényegesen az illető sorsát. Ez akkor válik teljesen világossá, ha helyes szempontból nézzük a dolgokat.

Nézzünk egy embert, aki most lép be az Antropozófiai Társaságba vagy mozgalomba, és akinek azelőtt nem-antropozófusokkal voltak kapcsolatai, vagy meg is tartja őket. Sokkal jelentékenyebb a különbség a bent lévők és a kívül állók vagy kívül maradók között, mint egyébként bármilyen más közösségben. Kétfajta ilyen kapcsolat van. Azáltal, hogy mindaz, amit vázoltam beteljesedett, hatalmas döntések idejét éljük át, úgy hogy az antropozófus és nem-antropozófus emberek egymás mellett állása ma sorsdöntő. Vagy arról van szó, hogy az Antropozófiai Társaságban lévőnek a régi karmája feloldódik, vagy arról, hogy a nem benne álló számára új karma szövődik. És ezek nagy különbségek.

Tegyük fel, hogy egy antropozófus közel áll egy nem antropozófushoz. Lehet, hogy az antropozófusnak régi karmikus kapcsolatait a nem antropozófussal, el kell intéznie. Lehet azonban, hogy arról van szó, hogy a nem antropozófus, az antropozófussal a jövő számára karmikus kapcsolatot létesít. Legalábbis számomra pusztán ez a két - persze különböző természetű - eset volt megfigyelhető, a kettő között semmi átmenet nem található, semmi, e kétfajta eseten kívül. Ebből azonban kitűnik, hogy valóban a nagy döntések idejét éljük: vagy olyan hatások érik a nem antropozófusokat, hogy csatlakoznak a michaeli közösséghez, vagy olyan hatások érik őket, hogy akik nem tartoznak a michaeli közösséghez, azt el is kerülik. A nagy döntések ideje ez: azoké a nagy válságoké, amelyekről minden idők szent könyvei beszélnek, és amelyek alapján a mi korszakunkról szólnak. Mert éppen az a különös Michael impulzusaiban, hogy sorsdöntőek, és hogy éppen a mi időnkben válnak sorsdöntővé.

Azok az emberek, akik a jelenlegi inkarnációjukban az antropozófián keresztül befogadják Michael impulzusait, ezáltal egész lényüket úgy készítik elő, hogy Michael impulzusai mély hatással vannak azokra az erőkre, amelyeket egyébként csupán a faji, és népi kapcsolatok határoznak meg.

Gondolják meg, milyen határozottan mondhatjuk: itt áll előttünk valaki, aki valamilyen néphez tartozik. Látható rajta, hogy orosz, francia, angol vagy német. Ez meglátszik az emberen, és némi megfontolás után az embereket külsejük alapján oda sorolhatjuk, ahova tartoznak Ha valakire ránézünk, fontosnak tartjuk, hogy ez egy török vagy egy orosz, és így tovább. Azoknál az embereknél, akik ma valóban mély lelki erővel, szívbéli impulzivitással, mint legmélyebb életerőt fogadják be az Antropozófiát, következő inkarnációjukban ilyen megkülönböztetéseknek nem lesz értelmük. Azt fogják mondani: Honnan való ez az ember? Ez egyik népből, egyik fajtából sem való, olyan, mint ha valamennyi fajtából, valamennyi népből nőtt volna ki.

Michael legutóbbi uralma alatt a görögség kozmopolita elterjesztéséről, annak mindenhová történő elviteléről volt szó. Nagy Sándor hadjárataival hatalmas dolog történt, az emberek hasonlóvá tételére, egy közös vonás elterjesztésére. De ez még nem hatott olyan mélyre, hiszen még Michael őrizte a kozmikus intelligenciát. Az intelligencia most a Földön van. Most mélyebbre hat, most hatással van az ember földi mivoltára is. A szellemiség első alkalommal készül egy fajta kialakítójává válni. Eljön az az idő, amikor már nem lehet azt mondani, hogy ez az ember úgy néz ki, mint egy török vagy arab, vagy angol, vagy orosz, vagy német, hanem azt kell majd mondani: ez az ember előző földi életében arra törekedett, hogy michaeli értelemben a szellemiséghez forduljon. Így tehát az, amit Michael befolyásol, közvetlenül fizikailag teremtően, fizikailag alakítóan lép fel.

Ez azonban mélyen, igen mélyen befészkeli magát az egyes emberek karmájába. Ezért olyan a sorsuk azoknak, akik őszintén antropozófusok, hogy nem tudnak igazán boldogulni a világgal, de egyben sorsuk az a szükségszerűség is, hogy komolyan, teljes komolysággal közeledjenek a világhoz.

Rámutattam arra, hogy azok, akik teljes intenzitással állnak az antropozófiai mozgalomban, visszajönnek majd az évszázad (ti a XX. század) végén, hogy mások majd egyesüljenek velük, mert ezáltal kell, hogy végérvényesen eldőljön a Földnek, a földi civilizációnak megmentése a pusztulástól. Ez az antropozófiai mozgalom egyik oldalon szívet szorító, másik oldalon szívet megmozgató, lelkesítő missziója. Erre a misszióra fel kell figyelnünk.

Mindenképpen szükséges azonban, hogy aki antropozófus, az tudja, hogy ebben a helyzetben az antropozófusoknak nehezebb átélniük karmájukat, mint más embereknek. Azok az emberek, akik az Antropozófiai Társaságba jönnek, predesztinálva vannak arra, hogy a többi embernél nehezebben éljék át karmájukat. Ha nem törődünk ezzel, ha kényelmesen akarjuk átélni a karmát, akkor ez más oldalról megbosszulja magát. A karma átélésében is antropozófusnak kell lenni. Ahhoz, hogy valóban antropozófusok lehessünk, figyelnünk kell arra, hogy hogyan éljük meg karmánkat. A karma kényelmes átélése, a karma kényelmes átélésének akarása egyenesen oda vezethet, hogy ez fizikai megbetegedésekben, fizikai balesetekben és hasonlókban bosszulja meg magát.

Az életnek éppen ezekre a finomabb összefüggéseire kell odafigyelnünk akkor ezekkel a finomabb összefüggésekkel együtt egyéb dolgokat is meglátunk. A szellemi látás legjobb előkészítése, ha figyelünk az életnek ilyen bensőségesebb összefüggéseire. Nem helyes elv az, ha ködös módon mindenféle abnormális látnoki állapotot akarunk kifejleszteni. Rendkívül fontos azonban, hogy azokkal az intim mozzanatokkal foglalkozzunk, melyek a sorsösszefüggésekben megfigyelhetők.

Nem látjuk-e kedves barátaim, miként válik karmánkká, hogy olyan emberek mellett élünk vagy éltünk, akik belsőleg teljességgel képtelenek arra, hogy közeledjenek az antropozófiához, belsőleg képtelenek, mindannak ellenére, amit talán mi az antropozófiából nem azt mondom, hogy nyújtunk nekik, de nyújthatnánk, ha befogadnák? Ezt bizony láthatjuk. Ez is olyan dolog, ami teljességgel a mostani élet nagy döntéseihez tartozik. Ami itt lejátszódik, az karmikusan jelentékeny lesz annak számára is, aki eljön az antropozófiai mozgalomba, és annak is, aki kívül marad ez, rendkívül jelentőssé válik.

Képzeljük csak el, hogy ezek az emberek egy jövőbeni inkarnációban ismét találkoznak-, ami a jövőbeni inkarnációban történik, az már ebben az inkarnációban készül elő - és éppen, az azokkal az emberekkel való találkozás, akikkel úgy állunk, ahogyan most jellemeztem, olyan lesz, hogy az egyébként meglévő idegenség az emberek között lényegesen fokozódni fog. Mert Michael a fizikai szimpátiákra és antipátiákra is kifejti hatását.

Mindez azonban előkészületben, már most lejátszódik előkészítően minden egyes antropozófus számára. Ezért roppant fontos, hogy az antropozófus éppen azokat a karmikus kapcsolatokat figyelje meg, amelyek közte és a nem antropozófusok között fennállnak. Itt ugyanis olyan dolgok játszódnak le, amelyek felnyúlnak a legközelebbi Hierarchiák birodalmába. Mert annak, amit elmondtam, van egy ellenképe is: annak, hogy a michaeli impulzusok még fajta-képzőén is fellépnek, ennek egy ellenképe is van.

Vegyük azt az esetet, hogy valakinek olyan a karmája, hogy az antropozófiai impulzusok a legnagyobb mértékben megragadják szívét és értelmét, mondhatnám lelkét és szellemét. Akkor szükségessé válik valami, ami — kimondva — különösen paradoxul hangzik, azonban szükséges: az Angyalának akkor tanulnia kell valamit. És ez rendkívül jelentős dolog. Az antropozófusok és nem antropozófusok között lejátszódó antropozófus sors az Angyalok világába veti hullámait. Ez bizonyos különváláshoz vezet az Angyalok világának szellemei között. Az az Angyal, aki az antropozófust a következő inkarnációkba kíséri, megtanulja, hogy mélyebben beleélje magát a szellemi birodalmakba, mint azelőtt. Az az Angyal viszont, aki ahhoz az emberhez tartozik, aki egyáltalán nem tud az antropozófiához eljutni, lesüllyed. Elsősorban az Angyalok sorsán mutatkozik meg, hogy miként jön létre a nagy szétválás. Most az történik kedves barátaim, - és ez olyan valami, amire szeretném szívüket ráirányítani, hogy a viszonylag egységes Angyal-birodalomból egy kettéosztott Angyal-birodalom keletkezik. Egy olyan Angyal-birodalom, amely a magasabb világokhoz felfelé vonzódik, és egy másik, amelyik lefelé, a mélyebb világok felé irányul. Miközben itt a Földön létrejön a michaeli közösség, láthatjuk e fölött a kialakuló michaeli közösség fölött, a felemelkedő Angyalokat, és a leszálló Angyalokat.

Ha ma mélyebben betekintünk a világba, akkor voltaképpen folyamatosan megfigyelhetjük ezeket a szívet megrázó áramlatokat.

Azt mondottam: azok, akik antropozófusokká válnak, lényegében két csoportra oszlanak. Az egyik csoport elhozza ide a pogányságból származó tudását, és a pogányságból - anélkül, hogy sok tapasztalata volna a Kali Juga alatti keresztény fejlődésről - tovább fejlődik, és belenő abba a kereszténységbe, amelynek újból kozmikus kereszténységgé kell válnia: tehát a pogány predesztináltságú lelkek, akik tulajdonképpen most nőnek bele a kereszténységbe. A másik csoportban lévő lelkek inkább belefáradtak a kereszténységbe, de ezt nem vallják be maguknak. Ezek az antropozófiai mozgalomba eleve ennek keresztény jellege miatt nőnek bele, de kevésbé nőnek bele az antropozófiai kozmológiába, az antropozófiai antropológiába stb., inkább teszik magukévá absztrakt religiózus elemét. Ezt a két csoportot világosan meg lehet különböztetni.

Annál a csoportnál, amelyik bizonyos mértékben még pogány predesztináltságú, különösen fennáll annak szüksége, hogy az antropozófia hordozó erőit teljes intenzitással megragadja, és anélkül, hogy bármilyen meggondolás alapján engedné magát ettől eltéríteni, az antropozófiát hordozó erők irányában haladjon.

Olyan dolgok ezek, amelyek, meg kell, hogy ragadják, át kell, hogy hassák az antropozófusok szívét. Csak így válik lehetségessé az Antropozófiai Társaságon belül a konkrét antropozófia alapján álló valóságos együttélés. Ha az inkább pogány természetű lelkek, kihozzák magukból azt az erőt, amely sokszor már ma, ebben az inkarnációban lelkük mélyén van - csak egyeseknél oly nehezen jut felszínre - ha ezt ki tudják magukból hozni, akkor az egész Antropozófiai Társaság fölött a michaeli értelemben vett előrehaladás atmoszférája fog szétáradni.

Akkor azonban bátraknak kell lennünk, elég bátraknak ahhoz, hogy belenézzünk abba a nagy harcba, amely Michael és Ahrimán között folyik. Látnunk kell, hogy mit tesz Michael, hogy nagy feladatát teljesíthesse, és hogyan akarja ezt Ahrimán állandóan megakadályozni.

Ahrimán a civilizáció fejlődése folyamán bizonyos tendenciákat megragadott és saját szolgálatába állított. Gondolják el, hogy az ember csak a XV. századtól kezdve tehette igazán magáévá az intelligenciát, amióta tudati lelke van. Ez ugyanis emberi tulajdon, ezzel sajátjává teheti az intelligenciát. Csak ettől az időtől kezdve jutott el oda az ember, hogy személyes intelligenciájára oly mérhetetlenül büszke legyen.

Végezzenek egyszer egy kis számítást valamiről, ami tulajdonképpen valami rendkívüli nagyot foglal magába, - de csak térbelileg nagyot - kíséreljenek meg egy kis számítást végezni, kedves barátaim. Összegezzék úgy gondolatban mindazt, amit ma az újságírók egy nap alatt elgondolnak a Földön, hogy az újságok létrejöhessenek. Kérem, tekintsék ezt át. Tekintsék át az intelligenciának ezt a summáját, melyet írótollukból „kirágnak” és papírra vetnek, majd kinyomtatnak, és így tovább. Tekintsék át a személyes intelligenciának ezt az özönét, ami a világon átáramlik.

És most menjenek vissza néhány évszázaddal, menjenek vissza a XIII. századba, és nézzék, meg, volt-e akkor egyáltalán ilyesmi? Egyáltalán nem volt. Szó sincs róla, hogy ilyesmi lett volna.

De adnék önöknek egy másik feladatot is. Képzeljék csak el - ma vasárnap van, különösen jó lehetőség van erre -, hogy csak Európában milyen sok politikai gyűlést tartanak nyugattól keletig, mennyi személyes intelligencia áramlik át a Föld atmoszférájába. És most képzeljék el a XIII. századot: akkor megéltek e nélkül újságok nélkül, gyűlések nélkül, mindez nem volt. Ha a XIII. századba helyezkedve nézik a világot, egészen szabad a tekintetük. Nincsenek újságszerkesztőségek, nincsenek politikai gyűlések, mindez nincs. Szabad a kilátás.

Ha ma nézik, mindenütt felcsapnak a személyes intelligencia hullámai. Jelen vannak. Nem is tudnak átjutni rajta: „vágni lehet a szellemi levegőt”. Ugyanúgy, mint némely teremben, ahol mindenki szívja a cigarettáját, vagy füstölög a pipája, és vágni lehet a levegőt, így van ez a szellemi levegővel is.

Ezeket a különbségeket figyelembe kell vennünk, ha az egymást követő korszakokat valahogy meg akarjuk ítélni. Ha olyan történetírókat olvasunk, mint Ranke, ebből semmit sem veszünk észre, pedig reális tényekről van szó.

De mi az tulajdonképpen, ami így kialakult? Mindez szellemi táplálék az ahrimáni hatalmak számára. Lehetőségük van rá, hogy rávessék magukat erre a területre, és ezzel egyre hatalmasabbá válik Ahrimán lehetősége arra, hogy beleavatkozzék a civilizációba. Olyan szellemek, mint Ahrimán természetesen nem azért vannak, hogy a Földön fizikai testben megtestesüljenek, de mégis tudnak a Földön működni. Úgy tudnak működni a Földön, hogy noha nem inkarnálódnak, de bizonyos időkre inkorporálódnak Mert ha fellép az, amiről beszéltem - némelyik embernek elhomályosul, vagy egy időre elterelődik a tudata - az ember burkot alkot: Ahrimánnak lehetősége nyílik, ha nem is az inkarnálódásra, de az inkorporálódásra, arra, hogy emberi képességekkel az emberből hasson.

Feladatom lesz éppen erről az ahrimáni hatásról beszélni. Meg szeretném majd mutatni, miként jelent meg Ahrimán például még, mint író is az újabb idők folyamán, hogy utalhassak arra, mit kell megfigyelniük azoknak, akik ma realitásokat akarnak figyelemmel kísérni.