Most anyagunkhoz csatoljuk a jobbára az euritmia alapjaiból merített dolgokat és megbeszélünk egyet és mást, amit - legalábbis részben - ismernek már. Utána helyreállítjuk majd a kapcsolatot a még megbeszélendő és a már ismert dolgok között.

Az első, amit meg szeretnék beszélni, az, hogy már láttuk, az ember taglejtéseiben, a nyugalomban megtartott, vagy mozgásban lévő taglejtéseiben, amelyeket a 12-es és a 7-es szám képében tártunk lelki szemeink elé, bizonyos - mondhatnám - erkölcsi impulzusok hogyan fejeződnek ki. Vagyis az euritmia alapján ugyanolyan jól elképzelhető tehát, amit az ember lelke megélve ítél meg, - hiszen erről van szó, - illetve ítélve él meg.

De ami a formába és a mozgásba az ember lelkéből így - mondhatnám - árad bele, ugyanígy az egész emberre vissza is hathat. Ezen alapulnak azután az euritmia gyógyhatásai, amelyek mind erkölcsi és lelki, mind fiziológiai és pszichológiai vonatkozásban is jelen lehetnek azután.

Erkölcsi és lelki gyógyhatások különösen akkor mutatkoznak meg, ha gyermekkorban tesznek bizonyos euritmiai intézkedéseket, bizonyos euritmiai tényeket gyermekkorban mutatnak be.

Néhány dolgot a korábban már megbeszéltek közül most ebből a szempontból szeretnék megtárgyalni újból, ami tehát egyrészt onnan indul ki, hogyan ered a lélek hangulatától, a lelkiállapottól a forma és a mozgás, másfelől hogyan hat újra vissza, hogy azután egy nagyobb összefüggéshez jussunk és a következő napokon tovább vihessük egy kicsivel az euritmiát, a hangzók euritmiáját is.

Nos, önök ismerik már az embert és felebarátait összefogó, úgynevezett „én meg te”-gyakorlatot. Négyesével állnak ennél, és akik háttal állnak, közelebb kell húzódniuk egymáshoz egy kicsit, de nem nagyon, a nézőkre tekintettel. Most pedig csinálják a gyakorlatot a következőképpen. „Én és te, te meg én, én és te, te meg én, - mi vagyunk.” Most igazi a „mi”, végül is a „mi”-ben (a körben) egyesülnek. Az „én” és a „te” alatt azokat értjük, akik átlósan állnak egymással szemben. Egymás felé közeledve egyszerűen azt fejezik ki, hogy össze akarnak tartozni, egymás hozzátartozói kívánnak lenni, az átlóban az fejeződik ki, hogy át akarnak az „én”-ről térni a „te”-re, „te meg én”, - visszatérnek ismét - és ezt meg lehet csinálni sorozatosan is, - majd tudatosan egyesülnek mind: „mi vagyunk”. Ismételve a gyakorlatot, a „te meg én, te meg én”-nel vissza is térhetnek a kiindulópontra.

Arról van szó, hogy az efféléket a legkülönbözőbb módokon ki lehet dolgozni a napokban megismert hangulatokból.

Most elképzelhetik, hogy ön (I.) a Sas, ön (II.) a Vízöntő, ön (III.) a Bika, ön (IV.) pedig az Oroszlán. Végezzék a taglejtésüket, amiből kiindulnak, az egészet befejezve pedig majd ezekbe a taglejtésekbe térjenek vissza.

Figyeljék meg, hogy mit is fejeznek ki azután voltaképpen. A gyakorlattal azt fejezték ki, hogy az ember ezt a négy állatot erkölcsi minőségként foglalja magába, amikor saját maga tudatára ébred, tulajdonképpen az egész embernemzetséget magába foglalja, de mint ember, egyúttal a „mi vagyunk”-at is. Ebből a kezdő taglejtésből induljanak ki, majd újból alakítsák át ezt a kezdő taglejtésbe. Így az éppen most megismert dolgokat alkalmazzák.

Így jutnak el az igazi befejezéshez. „Kiinduló taglejtés, én és te, te meg én, én és te, te meg én, mi vagyunk, - kiinduló taglejtés”. Igazi bevezetésük és igazi befejezésük van és keretbe is van foglalva az egész.

Nos, az euritmia vonatkozásában a pedagógia számára különösen kitűnő ez a gyakorlat. Mégpedig ezeket a gyakorlatokat különösen akkor végeztessük buzgón a gyermekekkel, ha azt figyeltük meg, hogy irigyek, vagy nagyravágyók, - ki szeretnénk ezeket a tulajdonságokat javítani - és ezáltal a következőket tesszük. Teljesen magától értetődő ugye, hogy a nevelés művészetében még a leghalványabb árnyékát sem szabad elhelyeznünk annak, amit mágikusnak nevezhetnénk, hiszen a nevelésben mindennek, ami mágikus, erősen szuggesztív hatása lenne, ezt azonban csak gyengeelméjű, csökkent képességű gyermekeknél engedhetjük meg. Ameddig azonban megmaradnak lelki tulajdonságoknak a rendellenes tulajdonságok, mindenképpen szükség van arra, hogy tisztán csak lelki úton hassunk, eltekintve mindentől, aminek szuggesztív és mágikus hatása van. Itt, ha ezt a gyakorlatot négy gyermekkel csináltatom meg, mi történik? Ismételten azt hallják, hogy „én és te”. Így tudomásukra jut az emberek összetartozásának, társas voltának, egymással való kapcsolatának alkotóeleme, ami azután tudatossá is válik bennük a „mi vagyunk” során. A közben végzett taglejtésekben kifejeződik természetesen, hogy a gyermek arra, amit csinál, odafigyel és lelkileg hatással van rá. Nincsen benne tehát a legcsekélyebb szuggesztió sem. Elmondhatjuk tehát, hogy ez a tánc eszköz az irigység, a nagyravágyás és más hamis tulajdonságok ellen. - Csak egészséges gyermekeknél alkalmazhatjuk, amikor ezt a gyakorlatot végeztetjük velük, teljesen tudatosan, mindenféle szuggesztió, mindenfajta mágia nélkül alkalmazzuk.

De most azt fogják mondani, hogyan van ez beteg gyermekek esetében? Náluk az a helyzet, hogy amúgy is homályos, tompa tudattal kell számolnunk, tehát tompult már a tudatuk. Ilyenkor azután szuggesztíven kezd hatni valami. Ezért tehát, mihelyt elkezdődik a gyermeknél az, ami beteges benne, tisztában kell lennünk vele, hogy a letompított tudatú gyermekeknél ezt a gyakorlatot igen hasznosan alkalmazhatjuk, az izgatott tudatállapotban lévő gyermekeknél viszont nem.

Ezek a dolgok vezetnek azután oda, hogy mindent, ami a gyógyeuritmiára vonatkozik, tulajdonképpen csak az orvos folyamatos közreműködésével és elrendelése szerint alkalmazhatunk, mert csak az orvos hivatott megítélni, hogy ami kóros, hol kezdődik el.

Térjünk rá most egy bizonyos lelkiállapotból fakadó másik mozgásra, ami hasonló a tánchoz. Nevezzük béketáncnak, pusztán csak ezért, hogy legyen neve. Ez a tánc, a béketánc, megtaníthatja valakinek egyúttal másvalakivel kapcsolatban, hogy a lelkiállapot bizonyos árnyalata hogyan árad bele a formába.

Tegyük fel, hogy bizonyos módon egy háromszöget alkotnak, szélsőséges kifejezéssel ilyenné alakíthatják:

Lehet, hogy akad valaki, aki a háromszögön a nyíl irányát követve halad végig, de végigjárhatják hárman is úgy, hogy az első csak ezt az utat teszi meg, a második csak ezt, a harmadik meg csak emezt.

De ha most ezt a háromszög-alakot veszik, eltéréseket találnak az előzővel összevetve. Egyfelől az előzőkhöz képest elsősorban hosszával tűnik ki két vonal, másfelől az alapvonal az előzőéhez képest rövid. Bár pontosan ugyanúgy végezzük a gyakorlatot, mint az előbb, mégis teljesen más benyomásunk lesz.

Előbb békés benyomáshoz jutottunk, másodszorra a forma hatására, ha a gyakorlatot úgy végezzük el, mint a rajzon látható, az energiáról kapunk benyomást, azt mondhatjuk tehát, hogy előbbi esetben a béketánc volt a dolgunk, most pedig egy energiatáncot járunk.

Amellett lényeges, hogy az euritmiában az efféle mozgásokat ritmusban végezzük. Ha pedig megkérdezzük, hogyan kell végeznünk ilyenfajta mozgásokat, eszünkbe kell jutnia, hogy - amint mondtam - a lejtő ritmusban valamiféle parancsoló, elrendező van, a szökkenő ritmusban pedig valami, ami valamire törekszik, akar valamit.

Nos, akár a béke, akár az energia hangulatába keveredünk, a szándékhoz, a törekvéshez van ugyan köze, de semmiképpen sem használhatjuk, ha - mondjuk – egy katonai parancsot kell végrehajtanunk. Persze nem annyira csúnyán gondolom, ahogyan az hangzik, de egy katonai parancs egyszerűen állhat abból is, hogy bizonyos mozdulatok segítségével a gyermekeket engedelmességre szoktatjuk. Ennél a lelkiállapotnál azonban semmiképpen sem fejeződhet ki semmi sem, aminek a parancshoz, a rendteremtéshez van köze, arról lehet csak szó, hogy felfelé halad, anapesztus-ritmusa van a témának.

Nos, most megkérek egy euritmistát, mutassa be nekünk az első háromszöget úgy, ahogyan leírtam. Mondjuk, járja végig a háromszöget ebben a formában és anapesztus-ritmusban, míg én ezt mondom:

Strebe nach Frieden,        Lebe in Frieden, Liebe den Frieden.

(Békére törjél, Békében éljél, Szeresd a békét.)

Kérem, csinálja úgy, hogy a néző előtt a hosszú vonal legyen, (1. az előző oldalon a rajzot fent.), de induljon innen (1) el és hátrafelé haladjon, mert mindig figyelembe kell vennie, hogy a néző lássa Önt. Kellemetlen ugye, hogy úgy kell haladnia, hogy a mondatok nem anapesztusokra épülnek, de ez nem tesz semmit, ennek ellenére tudnia kell, hogyan jusson el a nyelvben nem anapesztusokban lévő szavakon keresztül is az anapesztus-mozdulatokhoz. Az euritmia nyelvezete éppen így fejezi ki, amit a nyelv ritmusával nem lehet kifejezni, hiszen nincs is a németben például a „békére” (Frieden) olyan szó, amely súlyos szótaggal végződne. Tehát még egyszer:

Strebe nach Frieden,         Lebe in Frieden, Liebe den Frieden.

(Békére törjél, Békében éljél, Szeresd a békét.)

Kérem, nagyon világosan csinálja meg az anapesztus-mozdulatokat. A szavak daktilusokban vannak, mégis anapesztusokat kell csinálnia, bár a mondottakkal nem egyezik, - a táncot mégis anapesztusokban járja nekünk el és anélkül, hogy zavartatni engedné magát a szavaktól. Egy olyan szövegünknek kellene hozzá lennie, amely anapesztusokra épül, máskülönben a hallást mindig zavarná természetesen a diszharmónia.

Nos, most a következőt csinálja meg, kérem. Most a rövid alap-vonalú háromszöggel kellene megcsinálnia az anapesztusokat. Ismét innen (1) induljon el és próbálja a háromszöget azzal is érzékeltetni, hogy a hosszú oldalvonalakon gyorsan halad végig (1. a 139. oldalon az alsó rajzot), a rövid oldalon pedig ugyan anapesztusban, de egészen lassan. Ez lenne tehát az, amit energiatáncnak nevezhetünk.

De mindkét mozgást előadhatja egy csoport is. Vegyünk előbb egy háromtagú csoportot és háromszögben állva először a béketáncot járják el, mindenki csak egy-egy vonalon menjen végig. A háttérszövegnek természetesen anapesztusokból kell állnia.

Megcsinálhatják most másképpen is. önök, akik ott, a sarokban állnak, most alkothatnak egy ugyanilyen felépítésű, ugyanilyen alakú, csak kisebb háromszöget. Ilyen háromszögeket alkothatnak a többi sarkokban is és így csinálhatják ezt a legkülönbözőbb módon, de a különféle módok különféleképpen lesznek szépek majd. A legjobb lesz, ha az (1). pontokon állók kezdenek el mozogni, ők kezdik és egyidejűleg végeznek el minden háromszöget, ki-ki a maga módján. Az euritmiának egy kicsit a lélekjelenlét is az alapja. Minden háromszög azt csinálja, amit a teljes színpadon csináltak az előbb. Most, másodszorra, mindenki, aki háttal áll, az „én és te, te meg én, én és te, te meg én, - mi vagyunk”- gyakorlatot, az „én és te”-gyakorlatot végzi, vagyis azok végzik, akiket a sarkokba állítottam. A középen állók egyszerűen megfordulnak. Most másképpen alkotnak háromszögeket. Akik most a négyzetet alkotják, háromszor megismételve eljárják még egyszer a béketáncot, ott, ahol éppen állnak. Ha igazán simulékonyan csinálják, egy összefüggő gyakorlatot alkottak.

Ezt a gyakorlatot rendkívül jól vihetjük keresztül például pedagógiai és gyógypedagógiai szempontból is. Vehetünk csak kevesebb, két-három csoportot is, de akkor is hasonló módon végezhetik a gyakorlatot. Különösen jól végeztethetjük, ha - mondjuk - az osztályban fékezhetetlen, kolerikus gyerekek vannak. Végeztessük el a gyakorlatokat, ha pedig két-három héten át minden nap elvégzik őket, vagy olyan gyakran, ahány euritmia órájuk van, sikerül majd őket megfékezni már. Végeztessék el tehát ezeket a gyakorlatokat az összes verekedős, pattogós gyerekkel, meglátják majd, milyen rendkívül csillapító hatással vannak a gyermekekre.

Azonnal előadhatjuk most az energiatáncot. Ismét háromszögeket kell alkotnunk, de most hegyes háromszögekre van szükségünk. Most is háromszor végezzék el a háromszög-mozgást. Négy hölgy áll a sarkokban. (1. a rajzot). Ők, a sarkokban állók, a következő gyakorlatot végezzék el most. Az u-ból indulnak ki, - „du und ich” (te meg én), - az „ich”- nél érkeznek középre, nem ugyanazzal a mozdulattal, mint a „du”- nál, hanem amikor összefutnak, olyan a mozdulat, mintha támadóállásban lennének, szemben egymással. Most azután az „ich”- ből indulnak a „du”-ba vissza és háromszor megcsinálják ugyanezt. Egyelőre úgy csinálják, mintha egy fordított „én és te”, vagyis egy „te meg én”-gyakorlat lenne. „Te meg én, én és te, te meg én, én és te”, - most hátul állnak és csinálják meg most egymást keresztezve is még (helyet cserél a négy külső). Most a gyakorlatot befelé, a közép felé csináljuk meg: „te meg én, én és te, te meg én, én és te, te meg én, én és te hevesen veszekszünk, vitatkozunk!” Most pedig ismét háromszor az eredeti háromszög-gyakorlat.

Még egyszer csinálják meg az egész gyakorlatot. Háromszor a háromszög-gyakorlatot, utána szétválást, majd ismét a háromszög-gyakorlatot, mindegyiket háromszor.

De most csinálják úgy, hogy lássák, hogyan lehet az ilyen gyakorlatokat még változatosabbá tenni, - csinálják meg az első, a második és a harmadik háromszög-gyakorlatot, majd tekintsék vitapartnereknek magukat azok, akik a sarkokban állnak, tehát a „te meg én, én és te, te meg én, én és te, hevesen vitatkozunk”-mozgásokat végezzék, majd mindannyian, aki ott vannak, alkossanak háromszöget és még háromszor végezzék el a háromszög-gyakorlatot.

Képzeljék el, hogy a taglejtések során esetleg találhatnak olyan felépítésű, három szakaszos verseket, hogy megvalósíthatják ezt a formát.

Hozzá szeretném tenni még, hogy pedagógiai és gyógypedagógiai szempontból mindenképpen alkalmazható, amit most utoljára láttak. Rendkívül előnyös hatással lesz majd ugyanis a flegmatikus, aluszékony gyermekekre. Élénkebbek, belsőleg kissé elevenebbek lesznek tőle. Ezt akartam még erről elmondani.

Már csak azt szeretném említeni, amit inkább a formából csinálunk majd meg. De a formát, amire gondolunk, be is mutathatjuk. (Egy euritmistának:) Próbáljon kérem egy spirálist formálni, belülről kifelé haladva.

(elölnézet)

Egészen jól csinálta, a mozdulattal kezdte, amelyet meg kell jegyezni, kezét szívére tette és hátratett kézzel fejezte be. Ha ezt a mozdulatot jól megfigyelik, úgy találhatják, hogy jól ki tudja fejezni, amikor az ember lelke kifelé, a világ felé fordul-, amikor felkelti az érdeklődését a világ, ami végső soron oda vezet, hogy teljesen át is adja magát a világnak, ezt fejezik ki a hátratett kezek. Kérem, csinálja meg még egyszer, tudva ezt. Látják, ez eleinte olyan, mintha saját magában kutatna és utána kezdene el figyelni a világra, átengedni magát a világnak. Most csinálja meg kérem a fordított, kívülről befelé haladó spirálist, az első fele közben tartsa a karját hátrahúzva, a mozdulat második fele alatt tegye a szívére a kezét. Látják kérem, ez az előbbinek ellentéte, beletömöríti magába magát, visszahúzódik a külvilágtól az énjére.

Az első gyakorlat pedagógiai értelemben véve különösen akkor használható, ha inkább vérmesek és nem vérszegények a gyermekek, önzésük leküzdésére való, a másik gyakorlatot pedig éngyenge, vagy vérszegény gyermekeknél használhatjuk gyógypedagógiai értelemben véve jól.