Antropozófia

[A tudományok mai elkülönültsége, párbeszédre képtelensége. Az asztronómiai ismeretek szükségessége az egyes tudományágakban. A koponyacsont kiformálódásáról. Az asztronómia kapcsolata az embriológiával, a sejt összefüggése a világegyetemmel.]

[A naprendszer elméletének fejlődése. Kopernikusz három főtétele. A Nap, a Hold és a Föld hatása: szoláris élet, lunáris élet és tellurikus élet. A Nap az ember idegi-érzékszervi rendszerével áll kapcsolatban, a Hold a ritmikus rendszerével, a Föld az anyagcsererendszerével. A sarkvidék, a mérsékelt égöv és a trópusok.]

[A növényvilág kapcsolata a Földdel. A Nap napi hatása a Földre a lelkiséget befolyásolja, az évi hatása a fizikai test fejlődését. A női havi ciklus egy testi emlékezés az emberi szervezet korábbi kapcsolatára a kozmosszal, a Hold-folyamatokkal. A Hold 28 napos és 28 éves hatása az emberre. Kepler három törvénye. Az ellipszisről.]

[A tudományos gondolkodás módszerei és előítéletei. A bolygópályák. Az üstökösök. A matematikai megismerés határterületén eljutunk az összehasonlíthatatlan (inkommenzurábilis) mennyiségekhez. Az égi jelenségek összemérhetetlen természete: eltűnik a valóság előlünk. A matematikával nem lehet a világ egészét megmagyarázni.]

[A hármasán tagolt ember. Idegi-érzékszervi rendszer: érzékelés és képzetalkotás (csak képet, fogalmat eredményez, de ez nem valóság). A ritmikus rendszer mint közvetítő kép és valóság között. Az anyagcsererendszer és a megtermékenyülés (ezek valóságot fejeznek ki, de kép, fogalom nélkül). Rendezett kozmosz és rendezetlen kozmosz. A megtermékenyülés után a petesejt fejlődése kozmikus hatásokra megy végbe.]

[A skolasztika kora mint az európai gondolkodás nekilendülése. A jégkorszakok és a közöttük levő korszakok. A tudatformák változása a történelem folyamán. A Nap vándorlása az ekliptikán és a platóni év. Ritmusok a kozmoszban és a Földön.]

[Az érzékszervi észlelés és a képzetalkotás az utolsó jégkorszak előtt és után, ezeknek fokozatosan kifejlődő minőségi különbözősége és eltérő kapcsolata az ember belső organizációjával. Az ember és az állat hátgerincének függőleges és vízszintes térbelisége, ennek következményei. A Nap sugarainak eltérő hatása az ember és az állat morfológiájára a Föld Nap felé forduló oldalán és a Föld elforduló oldalán. Az euklideszi térfogalom alkalmatlansága az asztronómiai jelenségek megértésében.]

[Az eddigiek rövid összefoglalása. Az ember ősi kapcsolódása a kozmoszhoz behúzódik az emberi organizációba és annak belső ritmusaként létezik tovább. Az egynyári növény és az évelő növény példája mutatja, hogy a földi lények emancipálódnak a kozmosztól, és a korábbi kozmikus befolyások az élőlények belső természetébe helyeződtek át. A naprendszer folyamatos mozgását éppen az inkommenzurábilitása biztosítja. Az üstökösök legfőbb jellemzője. Az éter.]

[A görbék a matematikában. A Cassini-görbe. A kifelé forduló kör. A térből kilépés problémája a matematikában és az ember megértésében. A mennyiségi szemléletmód mellett szükség van a minőségi szemléletre is.]

[A csöves csont és a koponyacsont kapcsolata mint metamorfózis. Az éggömb és a Föld rádiuszának, illetve középpontjának ellentétes hatása az emberre (a magzati és tudati életre, az érzékszervekre és az anyagcserére). A jelenlegi emberi megismerő képesség csak az ásványvilághoz képes kapcsolódni. Átmenet keresése a kvantitatívból a kvalitatívba a matematikai görbe példáján (rendszerek variabilitása).]

[A csillagképek változása. Az egyes bolygópályák hurokjai. Az ember együttmozgása a Földdel. Az emberi lényben található nyitott lemniszkáták. A szerves élet matematikai felfogásának elve. Az ember alapformájának és kiformálódásának összefüggése az égbolt mozgásformáival.]

[Az emberi szervezet formáló elvei. A bolygók és a Nap pályaformáinak hatása az ember belső felépítésére. Az emberi forma beillesztése az égitestek mozgási rendszerébe. Az ásvány-, növény-, állatvilág és az ember közötti viszonyról.]

[Arisztarkhosz heliocentrikus világképe. A bolygók pályájának epiciklusai a ptolemaioszi rendszerben. A külső bolygók és a belső bolygók. A természethez való viszony megváltozása a 15. században.]

[A ptolemaioszi rendszer másféle szemléletmódja, és elképzelése a Hold-, a Nap- és a Föld-szféráról. E három szféra egymásba nyúlása és szerepük az élő szervezet megformálódásában. Az ásványtól az emberig tartó folyamatos, egyenes vonalú evolúció fogalma tévedésnek bizonyul. Az ásvány- és növényvilág, illetve az állat- és embervilág kiformálódásának valódi folyamata, és szerepe ebben a Napnak, Holdnak és Földnek.]

[A belsőnek külsővé történő kifordulása, a kívülről befelé képződés és ezeknek ellentétes irányú megfelelői az emberi szervezetben, illetve a fej-organizáció szervei és az anyagcsererendszer szervei közötti metamorfózis feltételezi a háromdimenziós térből való kilépést. Az ellentér fogalmának kialakítása. A világegyetem mint gömb és a térből kilépés. A téren túlinak belenyúlása a háromdimenziós térbe.]

[Az ember térbeli helyzete, az anyagcsere, az akaratlagos mozgás és az alvás összefüggései. A megismerés módszere: a jelenségeket a jelenségekkel kell magyarázni, nem absztrakt fogalmakkal. A Nap más típusú működése.]

[A Nap és Föld pályájának görbéje mint lemniszkáta. A Föld és a Nap mozgásvonalát kettőjük kapcsolatában kell keresnünk. Az emberben található polaritások úgy viszonyulnak egymáshoz, ahogy a Nap és a Föld polaritása viszonyul egymáshoz. A belső bolygók és a külső bolygók pályáinak különbsége. A természeti világkép és a morális világkép elszakadása egymástól.]

[A Föld ponderábilis és a Nap imponderábilis anyagisága. A gravitáció oka a Nap belsejének negatív anyaga. A bolygók inkommenzurábilis pályái korszakról korszakra megváltoznak. Az üstökös, amely folyamatosan keletkezik és elmúlik a kétféle anyagiság ütközése folytán. A valóság eddig rejtett összefüggéseit kell kutatnia az újszerű természettudományos szemléletmódnak.]