Amit tegnap elmondtunk a trágya tehénszarvakban való javításáról, azt természetesen úgy értettük, hogy a trágyát így csak javíthatjuk. A trágyázás magától értetődően továbbra is szükséges marad, és ma arról lesz szó, hogy hogyan bánjunk a trágyával annak a szemléletnek megfelelően, mely szerint az elevenséget az élőben kell megtartanunk.

Láttuk, hogy az éteri elevenségnek tulajdonképpen soha se szabad elhagynia a növekedés régióját, szféráját. Ezért tartottuk olyan fontosnak azt a felismerést, hogy a gyökérzetet körülvevő talaj, melyből a növény kihajt, a növekedés egyfajta folytatása a földben, növényi elevenség a földben, tehát maga is élő valami. Már tegnap is utaltam arra, hogyan gondolhatjuk el az átmenetet egy földhányástól - a maga humuszzárványoktól keletkező belső elevenségével - és aztán azt, ami a fákat mint fás héj vagy kéreg körülveszi, s kifelé lezárja. Természetes módon alakult ez úgy, hogy mikor az ember az újabb időkben minden belátást elveszített, el kellett veszítse a nagy természeti összefüggések ismeretét is. Így az is feledésbe merült, hogy a földnek és a növények növekedésének közös élete folytatódik az élet által kiválasztott anyagokban is, a trágyában is, és az, hogy ennek a mindent átfogó életnek az erői hogyan működnek. Mindezeknek belátása lassanként egyre inkább el kellett hogy vesszen.

A szellemtudománynak, mint azt tegnap a vitában is elmondtam, nem turbulensen felkorbácsolva, nem fanatikus módon kell beleavatkoznia mindabba, amit az újabb kor az élet különböző területein létrehozott, hanem szorgalmaznia kell a teljesítmények teljes elismerését. Csak az olyan dolgok ellen harcoljon, ha már ezt a szót kell használjam, ahol a kiindulás egészen hamis előfeltételeken alapul, s a mai materiális világfelfogással függ össze. És ezeket azzal kell kiegészítse, ami az élet különböző területein a világ eleven szemléletéből fakadhat. Így én sem azt fogom most különösképpen hangsúlyozni, hogy a friss trágyából, a trágyaléből és a komposztból hogyan kell trágyát készíteni. Ezzel kapcsolatban és a trágyalé kezelése terén már sok minden megtörtént. A ma délutáni vitában még beszélhetünk is róla. Feltételezem a helyes szemléletet, mely szerint a mi gazdaságainkban rablógazdálkodásnak kell folynia. Egyszerűen azért is rablógazdálkodás folyik, mert mindazzal, amit a gazdaságból elszállítunk a világba, valójában a földből, sőt a levegőből is erőt vonunk el. Ezeket az erőket pótolni kell, s mivel az elszegényedő talajok trágyaszükségletével összefüggően lassanként a trágyázó érték is pótlásra szorul - ahhoz, hogy a trágyát helyes módon élettel töltsük fel megfelelő kezelésre van szükség. Ebben a dologban éppen a materialista világnézetből kifolyóan sokféle téves következtetés látott napvilágot az utóbbi időben.

Először: nagy gondossággal tanulmányozták a baktériumok, a legkisebb élőlények hatásmódját; a trágya helyes szubsztanciálásának, anyagi átalakításának képességével őket ruházták fel. A tudósok arra figyelnek, hogy a baktériumok milyen hatást fejtenek ki a trágyában, s számítanak rájuk. Szellemes, rendkívül logikus, bár legtöbb esetben kevéssé tartós hatású talajoltási kísérleteket végeztek egy olyan szemlélet alapján, melyet a következő hasonlattal jellemezhetünk: valaki felfedezi, hogy egy szobában rengeteg a légy, s ebből azt gondolja, hogy a sok légy miatt piszkos a szoba. A szoba azonban egyáltalán nem a legyek következtében piszkos, hanem épp a szoba piszkossága miatt vannak ott a legyek. S a szoba akkor sem tisztább, ha abban a hitben, hogy a piszkot a legyek majd fel fogják falni, mindenféle módszert találunk ki a legyek elszaporítására; sőt még akkor sem, ha arra törekszünk, hogy kevesebb légy legyen a szobában. Ezekkel a módszerekkel nem sokra megyünk, s ha nekilátunk a piszok eltakarításának, biztosan többre jutunk.

Amikor állati ürüléket használunk trágyának, akkor is arról van szó, hogy a trágya állományában megjelenő kis élőlényeket az itt vagy ott fellépő folyamatok eredményének kell tekintenünk: azaz a trágyában lejátszódó folyamatok rendkívül hasznos tünetének. De sem a betelepítésüknek, sem tenyésztésüknek, de leküzdésüknek sem lesz nagyobb jelentősége. Arról van tehát sző, hogy a mezőgazdálkodásban lehetőleg keveset alkalmazzuk az atomszerű szemléletet, s az oly fontos elevenséget illetően maradjunk meg a nagy összefüggések területén.

Természetesen nem tehetünk ilyen megjegyzéseket, ha nem mutatunk utakat és eszközöket, melyek szerint dolgozni kell. Hiszen mindazt, amit eddig mondottunk, mások is hangsúlyozzák; fontos azonban, hogy ne csak tudjuk a helyeset. Mert ha nincsenek módszereink, hogy a helyesen felismert negatívummal a pozitívumot szembeállítsuk, akkor a helyes meglátással semmit sem tudunk kezdeni. Akkor a felismert negatívum hangsúlyozásával tulajdonképpen fel kell hagynunk, mert az csak bosszantó lesz, ha nem tudunk pozitív javaslatot tenni.

Másodszor: újabban, a materiálisan árnyalt szemlélet követeléseként fontosnak tartják, hogy a trágyát mindenféle szervetlen vegyületekkel és elemekkel kezeljük. A tapasztalat meggyőz róla, hogy ennek sincs tartós értéke. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha a trágya nemesítése, javítása mineralizáló hatású, akkor csak a folyékony elemnek, a víznek a megelevenítését érjük el, a növénytermesztés azonban csak akkor lesz eredményes, ha nem csak a vizet organizáljuk át, telítjük élettel. Mert a talajon átszivárgó víz nem ad további elevenséget.

Közvetlenül a földet kell élettel áthatni, s ez nem lehetséges mineralizálás útján; ezt csak szerves úton érhetjük el, úgy, ha a szerves anyagot olyan állapotba hozzuk, hogy az magára a szilárd földszerűre tud organizálóan, megelevenítően hatni. Az a serkentő hatás, amit a szellemtudomány feladataként adhat a mezőgazdaságnak, éppen a trágya, a trágyalé felpezsdítésének a módszere; lehet az bármely tömeg, amit a trágyázás céljaira használunk, ha az élővilág területén maradunk. A szellemtudomány mindenütt be akar tekinteni az élet nagy működésébe, s a kis dolgokat nem nézi mikroszkóppal. A nagy működéseknek van a legnagyobb jelentőségük, ezért a szellemtudomány nem tekint a következtetésekre sem, amelyeket a mikroszkopikus dolgokból lehet levonni. Feladata a makrokozmikusnak, a természeti hatások széles köreinek szemlélete. Ehhez azonban bele is kell tekinteni ezekbe a természeti hatásokba.

Látják, van egy mondat, melyet a legkülönbözőbb formákban megtalálunk a mezőgazdasági irodalomban, ami a tapasztalatnak hitt dolgokból ered: a talajban lévő nitrogén, foszforsav, kalcium, kálium, klór, sőt a vas is nagyon értékes a növények számára. De a szilícium, az ólom, az arzén, a higany - és még a nátriumot is hozzáfűzik - legfeljebb stimuláló szerepet játszik a növény fejlődésében. Velük a növényeket csak serkenteni lehet.

Aki ezt a mondatot kiejti, azt bizonyítja, hogy teljes sötétségben tapogatózik. Még jó, hogy régi tradícióra támaszkodva az ember nem viselkedik annyira bolond módon, mint ahogyan akkor tenné, ha e szerint cselekedne. De ez nem is volna lehetséges. Mert mi a helyzet?

A helyzet az, látják kérem, hogy a nagy természet nem hagy el bennünket olyan kegyetlenül,- ha nem ügyelünk gondosan a kovasavjára, ólomjára, higanyára, arzénjére, mint ahogyan elhagy minket, ha nem vesszük figyelembe rendesen a káliumot, a kalciumot vagy a foszforsavat. Mert a kovasavat, az ólmot, az arzént, a higanyt az ég adja, s önként adja az esővel. Ahhoz azonban, hogy a földben megfelelő módon legyen foszforsav, kálium, kalcium, a földet meg kell művelni, helyesen kell trágyázni. Ezeket nem adja önként az ég. Mégis, folyamatos gazdálkodással szegénnyé tehetjük a talajt. El is szegényítjük folytonosan. Ezért kell megtrágyázni. De lassanként, amint az sok gazdaságban megesik, a trágya már nem egyenlíti ki a hiányt kellően. S ekkor már rablógazdálkodás folyik, engedjük, hogy tartósan elszegényedjen a föld.

Gondoskodnunk kell arról, hogy a tulajdonképpeni természeti folyamat egészen megfelelő módon mehessen végbe. Amit ugyanis stimulálásnak neveznek, az a legfontosabb hatás. Éppen ezek a szükségtelennek tartott anyagok azok, amelyek a legfinomabb elosztásban, és az egész Föld körül hatékonyan jelen vannak. A növény számára pedig éppen olyan szükségesek, mint amiket a talajból szív fel. Ezeket az anyagokat azonban a kozmikus körből veszi fel: az arzént, az ólmot csak azután szívja fel a talajból, miután maguk az anyagok sugárzás útján a földbe kerültek.

Mi, emberek megtehetjük, hogy még a talajt is megakadályozzuk abban, hogy az anyagok besugárzását a kozmikus környezetből fogadja. Ha csak úgy, tervszerűtlenül trágyázunk, lassanként megakadályozhatjuk, hogy a talaj az arzénban, a higanyban, az ólomban lévő finom adagolású hatékonyságot homeopatikusan felszívja, ami - ha ezt így kimondhatjuk - a kozmikus környezetből érkezik, s amit a növények fel kell vegyenek. A növények tulajdonképpeni testüket a szén alakzatán annak segítségével formálják, ami a világmindenségből érkezik a legfinomabb adagolásban, de mindig a Föld által jutnak a valóban szükséges anyagokhoz.

Ezért az, amit tegnap elmondtam, nem elegendő, mert trágyáinkat más módon is alaposan át kell dolgoznunk. Nem csak arról van szó, hogy olyan szubsztanciákat adjunk a trágyához, melyekre hitünk szerint a növényeknek segítségként szükségük van, hanem arról, hogy eleven erőket adjunk nekik. Mert a növény számára az élő erők a szubsztanciáknál, a puszta anyagoknál sokkal fontosabbak. Elérhetjük azt is, hogy a talaj ilyen vagy olyan szubsztanciákban igen gazdag lesz, a növényi fejlődésnek mégsem fogunk használni, ha a trágyázással együtt nem adjuk meg a növénynek azt a képességet, hogy mindazt, amit a talaj hatékonyságban tartalmaz, saját testébe fel is vegye. Erről van ugyanis szó.

Nos, ma egyáltalán nem tudják az emberek, hogy egy csekély mennyiségnek is milyen rendkívül erős a hatása, ha élet van benne. Azt gondolom, hogy dr. Kolisko asszony vizsgálatai a legkisebb entitások hatásával kapcsolatban ragyogóan bizonyították, és elmélyedt tudományossággal alapozták meg mindazt, amit a homeopátia eddig csak tapogatózva érintett. Gondolom, mindenestől tudományosnak tekinthető, hogy az igen kis mennyiségek, s ezekben éppen a sugárzó erők, melyeket az organikus világban használtunk, a legkisebb mennyiségek megfelelő alkalmazása által szabadulnak fel.

A trágyázás során nem is nehéz egészen kis mennyiségeket alkalmazni. Láttuk, hogy ha kellően elkészítjük, és a trágyázás előtt vagy utána hozzáadjuk azokat az erőket, amelyeket hozzá kell adnunk, akkor ettől a homeopatikus trágyázástól eltekintve, az istállótrágyát még megfelelő módon helyére is kell juttatnunk, és ekkor hatásához még más segítséget is nyújthatunk. De a legváltozatosabb módon kell megpróbálnunk, hogy a trágyának valóban megfelelő elevenséget adjunk, olyan konzisztenciát, mely által a trágya önmagától annyi nitrogént és egyéb anyagot tartalmazzon, amennyire szüksége van; ezzel kell megadnunk az elevenség tendenciáját, hogy a trágya képes legyen életet juttatni a földbe. Ma, iránymutatásképpen bemutatnék néhány dolgot arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a trágyához hozzáadni igen kis adagban elevenítő hatású dolgokat - amellett, amit a tehénszarvból adunk -, amiket aztán a trágya a talajba és a talajból sarjadó növényzetbe is eljuttat.

Különböző dolgokat fogok említeni, de kifejezetten hangsúlyozom, hogy ha az adott körülmények között egyik vagy másik tájon- ezeket nehezen lehetne beszerezni, akkor mással is helyettesíthetők. Csak egyetlen esetben nem lehet pótszert találni, mert az a hatás olyan jellegzetes, hogy más növényben aligha lehet megtalálni.

Az elmondottak alapján arra kell figyelnünk, hogy ami a szerves életben a világból elsősorban számításba jön, a szén, a hidrogén, a nitrogén és a kén, helyes módon, szervesen illeszkedjen más anyagokhoz, tehát, mondjuk: káliumsókhoz. Ha egyedül a kálisók tömegét tekintjük, amire a növénynek a növekedéshez szüksége van - erről már bizonyára tudunk valamit. Köztudott, hogy a kálisók, vagy egyáltalában a kálium, a növényi növekedést olyan területek felé tereli, ahol számos esetben a támasztószövet alakul. A kálium a szilárdságban, a törzsjellegűben fejti ki hatását, ott ahol a növekedés ebben a törzsjellegűben visszatartott. Arról van szó, hogy ezt a káliumtartalmat úgy munkáljuk meg a föld és a növény közt zajló folyamaton belül, hogy az a szerves processzusban a helyes módon viselkedjen a növényi testtel, a növény fehérje jellegű részével szemben.

Vegyük a cickafarkkórót - Achillea millefolium, ezután röviden: cickavirág -, ezt a gyakori növényt. Ha egy tájon mégsem lenne, akkor nyugodtan alkalmazhatjuk szárított drog formájában is. A cickavirág csodálatos alkotás. Tulajdonképpen minden növény az, de ha másokkal összehasonlítjuk, szívből mondhatjuk, hogy ez a virág egészen különleges csodamű. Megvan benne az, amiről mondtuk, hogy a szellem vele nedvesíti be ujjait, mikor a különböző dolgokat, a szenet, a nitrogént a megfelelő helyre akarja utalni. Ez a cickavirág úgy jelenik meg a természetben, mintha valamely növényteremtő lény a megfelelő módon elhelyezkedő kén modelljét adta volna meg a növényi szubsztanciában. Szinte azt mondhatnánk: a természet sehol sem alkalmazta ilyen tökéletes módon a ként, mint a cickavirágban. És ha valaki ismeri a cickavirág hatását az emberi és az állati szervezetre, ha tudja, hogy ez a virág, ha helyes módon vezetik be a biológiai működésbe, valóban mindent ki tud javítani, ami az asztráltest gyengeségéből adódik, akkor a „cickavirágszerűséget” tovább is követni tudja a növényi fejlődéshez tartozó minden folyamatban. - A cickavirág már akkor is rendkívül jótékony hatású, ha megjelenik egy tájon a szántóföldek szélén, az utak mentén, ahol gabonát, burgonyát vagy más növényt termelnek. Egyáltalán nem szabad kiirtani. Ahol terhessé válik, ott természetesen meg kell kímélnünk attól, hogy betelepedjen, bár káros sehol sem lesz, legfeljebb terhes, mert olyan, mint némelyik szimpatikus ember, aki már puszta jelenlétével is hat a társaságra, nem csak azzal, amit mond. A cickavirág jelenléte is ilyen jó hatású, ha sok terem belőle.

A cickavirággal pedig a következőt tehetjük: vesszük a felső virágzatokat, azt, amit orvosilag is használni szoktak, az ernyőszerű virágzatot. Frissen is szedhetjük, kissé megszárogatjuk. Nem is szükséges nagyon szárítani. Ha frissen nem tudunk hozzájutni, csak drogként, akkor próbáljuk meg a friss levelekből kisajtolni a nedvet - esetleg a már száradó levelekből főzet formájában is előállíthatjuk azt -, s ezzel a folyadékkal nedvesítsük be a virágokat. Ezután vegyük a nemes szarvas (gímszarvas) húgyhólyagját - figyeljük meg, hogy minden munkánkkal az életteljesben maradunk -, egy-két maréknyi erősen összenyomott virágzatot próbáljunk meg a hólyaggal körülvenni, majd lezárni, így egy meglehetősen konzisztens cickavirág tömegünk lesz a szarvashólyagban. Ezt a virágtömeget akasszuk egy meglehetősen napsütötte helyre nyárára. Ha jön az ősz, vegyük le, s télire tegyük a földbe, nem túl mélyre. A cickafarkfű virágzata tehát egy évig a szarvashólyagba zártan - az sem baj, ha már a termések is megjelentek rajta - ki van téve részben a föld feletti, részben pedig a föld alatti hatásoknak. Tavaszra láthatóan egészen sajátságos állapotot vesz fel.

Ha ezután ezt a szubsztanciát, amit a hólyagból kivettünk - amit most már akármeddig el is tarthatunk -, akár egy ház nagyságú trágyadombhoz hozzáadhatjuk, s abban szétosztjuk, ami nem is jelent sok munkát, egyszerűen csak elosztjuk - a sugárzó hatás hatni fog! Olyan rendkívüli sugárzó erő van benne - a materialistának is hihető ez a sugárzó erő, mert a rádiumról ő is beszél! -, hogy ha egyáltalán beletettük, szétosztottuk benne, hatni fog a trágyára, a trágyalére és a komposztra is.

Valóban, a cickavirágból nyert anyag olyan elevenítő, olyan frissítő hatású, hogy mikor az így kezelt istállótrágyát a továbbiakban a megszokott módon alkalmazzuk, sokat jóvátehetünk a szokásos rablógazdálkodásból. Így újra képessé tudjuk tenni a trágyát arra, hogy élettel töltse fel a talajt annyira, hogy az a Földre érkező finom homeopatikus adagolású anyagtömeget, a szilíciumot és a foszfort felvehesse. Nos, a Mezőgazdasági Kutató Kör tagjainak be kell állítaniuk az erre vonatkozó kísérleteket - meg fogják látni, sikerülni fognak.

Láthatják, mi itt a kérdés - hiszen belátással és nem értetlenül kell dolgoznunk: megismertük a cickavirágot a maga nagyon is homeopatikus kéntartalmával, mely valóban példaszerűen kapcsolódik a káliumhoz, amely magából a cickavirágból olyan nagyszerűen hat, hogy a virág képes ezt a hatást nagyobb tömegekbe is belesugározni. De mért töltöttük éppen a szarvashólyagba?

Összefügg ez annak az egész folyamatnak az átlátásával, ami a húgyhólyaggal kapcsolatos. A szarvas olyan állati teremtmény, amely nem annyira a földi környezettel, hanem inkább azzal áll intim összefüggésben, ami a földi környezetben kozmikus; ezért van agancsa a szarvasnak, amelynek feladatáról tegnap már beszéltem. Az, ami a cickafarkban van, az ember és állat szervezetében különösképpen a vese és a hólyag között lejátszódó folyamatban konzerválódik, s ez a folyamat ismét a hólyag szubsztanciális alkotottságától függ. Ezért bármilyen vékony is a szarvas hólyagjának anyaga, azokat az erőket adja, melyek - éppen nem úgy, mint a szarvasmarhánál, mert ott megint más a helyzet - nem az állat benső világával függenek össze, hanem a kozmikus erőkkel. A szarvas hólyagja szinte leképezése a kozmosznak. Általa lehetőséget adunk a cickavirágnak, hogy lényegesen fokozza a kén és más elemek kapcsolatában már eleve működő erőit. Ezért a trágya életteljességének javításában igen alapvető szerepet játszik az, amit a cickavirág ilyen megmunkálása útján kapunk. Ezzel az elevenség területén maradtunk, nem hagytuk el az élőt, nem merültünk bele a szervetlen kémiába. Ez pedig nagyon fontos.

Vegyünk egy másik példát. Amikor a trágyának lehetőséget akarunk adni, hogy annyi életet vegyen fel magába, hogy azt a földnek, a földből pedig a növénynek átadhassa, arra is képessé kell tennünk, hogy a növényi növekedéshez szükséges anyagokat - a káliumon kívül még a kalciumot, a mészvegyületeket is - még jobban össze tudja vonni. A cickavirágban elsősorban a kálium hatásaival van dolgunk. Ha a kalcium hatásokat is be akarjuk léptetni, egy másik növényre van szükségünk. Igaz, nem vált ki belőlünk akkora lelkesedést, mint a cickavirág, de ez is tartalmaz homeopatikus dózisban elosztott ként, amivel a növénynek szükséges többi anyagot magához vonzza és bevonja a szerves folyamatba. Ez a növény a kamilla, Chamomilla officinalis.

Nem mondhatjuk pusztán csak azt, hogy a kamilla nagy kálium és kalcium tartalmával tűnik ki. A dolog a következőképpen áll: a cickavirág elsősorban a káliumképzési folyamatban fejti ki kén-erejét, ezért a kén mennyisége éppen annyi benne, amennyi a kálium feldolgozásához szükséges. A kamilla emellett még a kalciumot is feldolgozza, s ezáltal azt is, ami hozzásegíti, hogy a növényből a káros fruktifikáló hatásokat kizárja, hogy a növényt egészségesen tartsa. Csodálatos módon a kamillában is van némi kén, de más mennyiségben, mert a kalciumot is fel kell dolgozza. Látják, ami a szellemtudományból kiindul, mindig nagy ívben gondolkodik, az úgynevezett makrokozmikus és nem a mikrokozmikus viszonyokat érinti. Itt is vizsgálódásokra van szükség.

Követni kell tehát az elfogyasztott kamilla folyamatait az emberi és állati szervezetben - itt a hólyagnak vajmi kevés a jelentősége, annál több szerepe van azonban a bélfalak szubsztanciájának. A bélfalak szubsztanciája a fontos. Ezért ha a kamillával olyan módon akarunk hatást elérni, mint a cickavirággal, megint csak meg kell szednünk a kamilla szép fehér-sárga fejecskéit, azokat éppen úgy kell kezelnünk, mint a cickavirág virágernyőit, de nem hólyagba, hanem a szarvasmarha vékonybelébe kell tennünk őket.

Itt megint csak csodaszép dolgot művelhetünk - nem sokból áll, de csodaszép. Ahelyett, hogy a szokásos módon használnánk fel a felsoroltakat, ahelyett, hogy a szarvasmarha beléből igazi kolbászt készítenénk, most kamillával töltött kolbászkákat készítünk. Megint olyasmit kapunk, amit ezután még a megfelelő módon a természet hatásainak is ki kell tennünk. Mint látjuk, mindig az elevenen belül maradunk! Mivel itt mindig arra törekszünk, hogy a földszerűvel rokon élőt engedjük hatni, ezeket a valóban értékes kis kolbászokat ki kell tennünk a lehetőleg humuszban gazdag föld hatásának. Ezért az egész tél idejére tegyük őket a földbe, nem túl mélyre. Olyan helyet keressünk, ahol a hő hosszabb ideig takarja a földet, és a megmaradó havat jól süti a nap. Így a kozmikus-asztrális hatás egészen odáig be tud áradni, ahol ezek az értékes kis kolbászok vannak.

Tavasszal aztán kivesszük őket, ugyanúgy tartjuk el és ugyanúgy adjuk a trágyához, mint a cickavirágot. Meg fogjuk látni, hogy az így nyert istállótrágya először is jobban megtartja a nitrogént, mint más trágya, azonkívül a talajt úgy feleleveníti, hogy az rendkívüli módon serkenti a növényi növekedést. Így elsősorban egészségesebb, valóban egészségesebb növényeket termeszthetünk, mint az ilyen trágyázás nélkül. Tudom, manapság mindez bolondságnak tűnik; de gondolják csak meg, mi mindent nem tartottak az emberek bolondságnak a mai napig, amit aztán néhány év múlva bevezettek. Csak a svájci újságokat kellett volna elolvassák, hogy lássák, mi mindent vágtak annak az embernek a fejéhez, aki a hegyi vasutak építését ajánlotta. De rövid idő múltán már meg is voltak a hegyi vasutak, s ma senki sem gondolja, hogy az, aki kitalálta, bolond volt. Az ilyen esetekben csak az előítéleteket kell félretenni. Mint mondtam, ezt a két növényt mással is helyettesíthetjük, ha itt vagy ott nehezen lehet megtalálni, ám így a készítmény nem lesz olyan jó, de drog formájában is alkalmazhatjuk őket.

Nehéz azonban helyettesíteni egy trágyáinkra jó hatású növényt, amelyet sokszor nem szeretünk, legalábbis abban az értelemben, hogy nem szívesen simogatjuk meg. A csalán ez, amit nem jó simogatni. A növényi növekedésnek valóban legnagyobb jótevője, és helyettesíteni alig lehetne valami más növénnyel. Ha valahol nem lehet megszerezni, droggal kell pótolni. De a csalán igazán világcsavargó, és rendkívül sok mindenre képes. Benne is van kén, ami a szellemit mindenhova beiktatja és feldolgozza, s a kén jelentőségéről már szóltam. Azonkívül hogy a csalán sugárzásában és áramlataiban a káliumot és a kalciumot továbbítja, még vas sugárzása is van, ami a természet folyásában majdnem olyan kedvező, mint a mi vérünkben a saját vas sugárzásunk. Tulajdonképpen egyáltalán nem szolgál rá ez a csalán arra, hogy kinn a természetben olyan megvetetten nőjön.

Az emberek szíve körül kellene nőnie, mert valóban ott kinn a természetben a maga nagyszerű belsőleges hatásával, belső szerveződésével hasonló ahhoz, ami az emberi szervezetben a szív. Arról van szó, hogy a csalán először is jótétemény, és - bocsásson meg gróf úr, hogy ebben a pillanatban túlságosan lokális jellegű leszek - azután azt mondhatjuk, hogy ha egy talajból ki akarjuk vonni a vasat, jó, ha a félreeső helyekre csalánt telepítünk. Így a talaj felső rétegét különös módon megszabadítanánk a vas sugárzásától, mert a csalán annyira kedveli a vasat, hogy magához vonzza. Akadályozza - ha nem is éppen magát a vasat, de - a vas hatását a növényekre. A csalán betelepítése éppen ezen a vidéken lenne különösen jelentős. De ezt csak mellékesen említettem. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a csalán puszta jelenléte az egész környék növényzete számára jelentős lehet.

A trágya javítására vegyük az egész csalánt, ahogyan kézhez kapjuk, hagyjuk enyhén elfonnyadni, kissé nyomjuk össze és használjuk szarvashólyag nélkül, marhabéi nélkül. Egyszerűen ássuk be a földbe, adjunk hozzá egy kis réteget, mondjuk tőzegkorpából, hogy ezzel a közvetlen földtől elkülönítsük. Így tegyük a földbe, de jól meg kell jelölni a helyet, hogy ne csak földet vegyünk ki, amikor majd kiássuk. Hagyjuk ott télire, majd a nyár idejére is - egy évig kell a földben maradnia, s így rendkívül hatásos szubsztanciát kapunk.

Ha ezt az anyagot ugyanúgy bekeverjük a trágyába, mint a többit, ahogyan azt elmondtam, elérjük, hogy a trágya bensőleg érzékeny lesz. Valóban érzékennyé válik, mintha értelmet nyert volna, és nem tetszene neki, ha valami nem megfelelően bomlik, ha a nitrogén helytelenül szabadul fel, vagy más hasonlók. Ezzel az adalékkal a trágyát egyszerűen értelmessé tesszük és képessé arra, hogy a földet is, ahova a trágyát bedolgozzuk, értelmessé tegye, hogy az éppen termesztett növényre individualizálódjon. Olyasmi történik, ami által a talaj „értelemmel itatódik át”, és ezt ezzel az urtica dioica adalékkal érjük el.

Látjuk, hogy a trágyajavítás mai módszerei végső soron odavezetnek - még akkor is, ha most néha meglepően jó a külső hatásuk -, hogy az összes kitűnő mezőgazdasági termék, szinte azt mondhatnánk, az embernek csak a gyomrát tölti meg. Nem lesz majd bennük valóságos táplálóerő. De hiszen végül is arról van szó, hogy az ember ne csapja be magát nagyra puffasztott dolgokkal, hanem olyasmit kapjon, aminek valóságos táplálóereje van.

Előfordulhat, hogy a megművelt területeken növényi betegségeket látunk. Általánosságban akarok beszélni, bár manapság az ember szívesen specializál mindent, s ilyen vagy olyan betegségeket említ. Ez így is van rendjén; ha tudományosan dolgozunk, tudnunk kell az egyes betegségek jellemzőit. De általában az orvosnak sem sokat használ, ha a betegséget csak leírni tudja, neki is sokkal fontosabb, hogy gyógyítani tudjon. A gyógyító kúráknál is egészen más szempontokra kell figyelni, mint amilyenekre a betegségek leírásához szükség van. A kórleírás nagy tökéletességig vihető, pontosan lehet tudni, hogy a mai fiziológiai vagy szerves kémiai szabályok szerint mi történik a szervezetben, de gyógyítani mégsem ezáltal lehet. Mert gyógyítani nem a sejttani és mikroszkópiái lelet alapján kell, hanem a nagy összefüggések ismeretében. Így van ez a növényi természettel kapcsolatban is. És mivel a növényi természet ebből a szempontból egyszerűbb, mint az állati és az emberi természet, így a gyógyítás is - mondhatnánk - általánosságban folyhat, az ember bizonyos módon univerzális gyógyszert alkalmazhat a növényeknél. Ha ez nem volna lehetséges, tényleg igen rossz lenne a kapcsolatunk a növényvilággal. Mint ahogyan máris az, erről még beszélünk majd - az állatgyógyászatban. Az ember el tudja mondani, hogy mije fáj, de az állatok és a növények nem tudnak beszélni. Ezzel szemben itt a gyógyítás generaliter, azaz általánosan történik. Nem mindegyik növényi betegség, de jelentős többségük megszüntethető a trágyázás racionális módszerével, mégpedig a következő módon:

A talajba kalciumot kell juttatnunk a trágyán keresztül. Azonban semmit sem fog használni, ha a kalciumot az elevenség megkerülésével visszük be. Ha gyógyító hatást várunk, úgy kell adagolnunk a kalciumot, hogy az az élet területén maradjon. A szokásos mésszel vagy hasonlókkal nem sokra megyünk.

Van egy növényünk, mely a növényi szárazanyag 77%-ában tartalmaz kalciumot, finom vegyületek formájában - a tölgyfa. (Quercus robur). Különösképpen a tölgynek a kérge, mely mintegy köztestermék a növény és az élő talaj között, olyan módon, ahogyan elmondtam Önöknek az élő talaj és a fakéreg közötti rokonságot. A kalcium megjelenési formái közül a legideálisabban éppen a tölgykéregben levő struktúrájában jelentkezik. A kalcium akkor ilyen, amikor még az élőben van és nem holt állapotban - bár holtában is hatásos. Rendet teremt, amikor az éteriség túl erősen hat, olyan erősen, hogy valamely organikus rendszerhez nem tud hozzáférkőzni az asztralitás. Pusztítja, tompítja az étertestet, felszabadítja az asztráltest hatásait; minden mész így viselkedik. De ha azt akarjuk, hogy egy adott esetben a burjánzó éteriség összehúzódjon, s hogy ez rendesen, szabályosan történjen, és ne okozzon a szervezetben sokkot, akkor a kalciumot éppen abban a struktúrában kell alkalmaznunk, amiben a tölgykéregben található.

Gyújtsunk hát tölgyfakérget, ahol az megtalálható. Nincs szükségünk sokra, nem többre, mint amennyi könnyen elérhető. Gyűjtsük be és aprítsuk fel úgy, hogy morzsalékos konzisztenciát, morzsás szerkezetet kapjunk. Vegyünk aztán - szinte mindegy, hogy melyik háziállatból - egy koponyát, egy koponya felső részét, és tegyük bele a felaprított tölgykérget. A koponyanyílást zárjuk le lehetőleg csontanyaggal, s így tegyük a földbe. Fedjük be tőzegkorpával, és egy kis árok segítségével vezessünk oda lehetőség szerint sok esővizet. Úgy is lehetne csinálni, hogy egy dézsába, melybe az esővíznek mindig szabad be- és kifolyása van, erős hatású növényi anyagot teszünk, azaz legyen a dézsában mindig növényi iszap. Ebben a - mondhatnánk - növényi iszapban nyugszik a csontedény, amely a szétmorzsolt tölgykérget magába zárja. Ez is teleljen át - a hóié éppen olyan jó, mint az esővíz, lehetőleg töltsön ott egy őszt és egy telet.

Ebből az anyagból adagolunk a trágyánkba, s ezzel olyan erőket kölcsönzünk annak, melyekkel profilaktikusan tudunk küzdeni a növényi betegségek ellen, feltartóztathatjuk azokat. Eddig négyféle dolgot kevertünk a trágyába, s ez némi munkát követelt. De ha meggondoljuk, úgy látjuk, hogy az okozott munka kevesebb, mint a sokféle aprólékoskodás, amit a mezőgazdasági vegyi laboratóriumokban végeznek, s amit szintén meg kell fizetni. Meg fogják látni, hogy ez, amit elmondtunk, nemzetgazdaságilag rentábilisabb lesz.

De szükség van még valamire, ami a kovasavat idevonzza a kozmikus környezetből. Mert az is szükséges, hogy a kovasav benne legyen a növényben. És az idők folyamán éppen azt a hatalmát veszíti el a föld, amivel a kovasavat vette fel. Ez egy lassú folyamat, ezért nem vesszük észre, és a kovasav veszteség nem is sokat számít azoknak, akik a mikrokozmikusra és nem a makrokozmikusra tekintenek, mert azt hiszik, a növény számára ennek nincs is jelentősége. Pedig a növényi növekedésben a szilícium szerepe a legnagyobb, ezért ezekről a dolgokról tudni is kell valamit. A tudósok ezt már nem tekintik olyan zavarónak, mint rövid idővel ezelőtt, mert az elemek átalakulásáról már anélkül beszélnek, hogy magukat zavartatnák. Ebből a szempontból a materialista oroszlánt a sokféle elem megfigyelése megszelídítette.

De bizonyos, körülöttünk állandóan zajló dolgokat az emberek egyáltalán nem ismernek. Ha ismernék őket, könnyebben hinnének az elmondottakban. Akik egészen belevadultak a mai gondolkodás- módba, jól tudom, így szólnak: semmit sem mondtál arról, hogyan javítsuk meg a trágya nitrogéntartalmát! Pedig én egyfolytában arról beszéltem, mikor a cickavirágról, a kamilláról, a csalánról szóltam. Tudniillik a szerves folyamatokban titkos alkímia rejlik, ami például a káliumot, sőt a meszet is nitrogénné alakítja, ha helyes a működésük. Tudjuk, hogy a növényi növekedésben mind a négy elem megtalálható, amiről beszéltem. És a kén mellett még hidrogén is van. Elmondtam azt is, hogy mi a hidrogén jelentősége. A kalcium és a hidrogén között kölcsönös minőségi viszony áll fenn, mely hasonló ahhoz a minőségi viszonyhoz, ami az oxigén és a nitrogén között van a levegőben. S ez már tisztán külsődleges módon is, mint a kémiai kvantitatív analízisben, elárulhatná, hogy rokonság áll fenn a levegőben lévő oxigén és nitrogén összefüggése és a szerves folyamatokban lévő kalcium és hidrogén összefüggése között. A kálium és a kalcium a hidrogén hatása alatt ugyanis állandóan nitrogénszerűvé alakul, s végül valódi nitrogénné. Ez a nitrogén, ami így keletkezhet, éppen ez olyan hihetetlenül hasznos a növényeknek, de engedni kell, hogy létrejöjjön, éppen olyan módszerek által, melyeket ábrázoltam.

A kovasav szilíciumot tartalmaz. A szilícium az organizmusban megint csak egy rendkívül fontos anyaggá alakul, melyet jelenleg egyáltalán nem is sorolnak fel a kémiai elemek között. Éppen a kovasav szükséges ahhoz, hogy a kozmikus erők kifejthessék hatásukat. A növényben pedig helyes kölcsönhatás kell létesüljön a kovasav és a kálium között - itt nem a kalciumról van szó. Olyan elevenné kell tennünk a talajt, hogy a trágyázáson keresztül a helyes kölcsönhatást kialakítsuk. Keresnünk kell egy olyan növényt, mely saját kálium-szilícium viszonya alapján, ha homeopatikus dózisban adjuk a trágyához, a trágyának megfelelő hatalmat ad.

Valóban, meg is találhatjuk ezt a növényt. S ha csak női is a mezőgazdálkodás területén, jó hatása a fenti értelemben megmutatkozik. A pitypang, a Taraxacum officinale az. Az ártatlan, sárga gyermekláncfű vagy más néven pitypang megjelenése a tájban valóságos jótétemény. Mert közvetít a kozmoszban finom, homeopatikus eloszlásban lévő kovasav és a táj egészében használatban lévő kovasav között. Ez a pitypang valóban egy égi küldött, de ha a trágyában hatékonnyá akarjuk tenni, ha szükségünk van rá, akkor a megfelelő módon kell alkalmaznunk. Magától értetődik, hogy téli időben ki kell tennünk a földi hatásoknak, de a körülötte lévő erőket csak úgy lehet megszerezni, ha ezt is megmunkáljuk ügy, mint a többit.

Gyűjtsük be a sárga pitypangfejeket, hagyjuk, hogy kissé meghervadjanak, aztán varrjuk be a szarvasmarha hashártyájába, majd télre tegyük a földbe. Mikor a golyókat tavasszal kivesszük - már eltarthatók, amíg csak akarjuk -, akkor azokat a kozmikus hatások már ténylegesen átjárták. Az így nyert szubsztanciát az eddigiekhez hasonló módon adhatjuk a trágyához. Ettől a talaj képes lesz arra, hogy a légkörből és a kozmoszból éppen annyi kovasavat vonjon ki, amennyi a növényeknek szükséges, hogy a környezetükben ható erőket kellően érzékeljék. A növény maga fogja kivonni a neki szükséges hatásokat.

Mert a növényeknek ahhoz, hogy valóban nőni tudjanak, egyfajta érzékenységre van szükségük. Ahogyan én, emberként elhaladhatok egy tompán bámuló fickó előtt, és ő nem érzékel belőlem semmit, így mehet el egy tompa növény előtt is bármi a talajban vagy a talaj felett. Így a növény nem érzékeli, tehát nem is tudja növekedésének szolgálatába állítani az adottságokat. De ha a növényt a fenti módon finoman átjáratjuk, éltetjük a kovasavval, akkor mindent érzékelni tud, és magához is vonz. Nagyon könnyű odáig juttatni a növényeket, hogy csak nagyon kis földterületet használjanak, onnan vegyék fel, amire szükségük van. Ez persze nem jó. Ha úgy dolgozzuk meg a talajt, ahogyan azt elmondtam, a növény készen lesz rá, hogy a távoli környezetből is magához vonja, amire szüksége van. Nem csak az lesz javára, ami a szántóföldön, de az is, ami a szomszéd rét talajában van, ha az számára szükséges. Javára lehet a közeli erdő talaja is, ha ilyen módon érzékennyé tettük. A természet kölcsönhatásait hozhatjuk létre, ha olyan erőket adunk meg a növénynek, melyek a pitypangból akarnak feléjük áradni.

El tudom gondolni, hogy a trágyaszereket próbaképpen, ezzel az öt összetevővel vagy szurrogátumaikkal kezelve, a leírt módon kellene előállítani. A trágyázó szer a jövőben kémiai kezelgetések helyett cickavirág, kamilla, csalán, tölgykéreg és pitypang kezelést kell kapjon. Az ilyen trágya valóban sokat tartalmaz abból, ami szükséges.

Ha aztán erőt veszünk magunkon, és mielőtt az így elkészített trágyát felhasználnánk, a Valeriana officinalis, a macskagyökérvirág nedvét kisajtoljuk, majd meleg vízzel igen erősen felhígítjuk - ezt bármikor elvégezhetjük, s ezt az anyagot raktározhatjuk -, s a hígított macskagyökérvirág nedvet egészen finoman a trágyához adjuk, előhívhatunk valamit, ami a trágyát arra készteti, hogy a foszfor szubsztanciának nevezett dologgal szemben helyesen viselkedjék. Ezzel a hat adalékkal egészen kiváló trágyát kaphatunk, akár istállótrágyából, akár trágyaléből vagy vegyes komposztanyagból készüljön is az.