Antropozófia

[Az angol, valamint a német nemzetgazdaság és gondolkodás sajátosságai a XIX. században. Minden fejlődés lehetősége az ellentétekben rejlik. A kialakult ellentétek megoldására való képtelenség, az első világháború. A hármas tagozódás jelentősége. Az emberi agy és a felhajtó erő. A felhajtó erővel gondolkodunk. A spektrum és az azon túli területek, valamint összefüggésük a gazdasággal. Emberi gazdálkodás és állati gazdálkodás. A Rothschild példa. A népgazdasági fogalmaknak élőknek, mozgékonyaknak kell lenniük. Az egész Földet mint gazdasági testet lehet összehasonlítani egy szervezettel, az egyes államok csak sejtek.]

[A vétel és az eladás. Az ár kérdése. Az árat tulajdonképpen lehetetlen definiálni; az minden esetben konkrét. Természet, emberi munka, tőke. A népgazdasági érték keletkezésének két oldala: 1. az emberi munka átalakítja a természetet, 2. a szellem átalakítja az emberi munkát. Az értékképzés mozzanatát e két poláris ellentét alapján kell keresnünk. A népgazdasági érték sem adható meg egy definícióval. A vételben és az eladásban lényegében értékcsere történik és hamis az, ha javak cseréjéről beszélünk. Az ár ott jelenik meg, ahol érték értékkel ütközik. A népgazdasági folyamatban minden mozgásban van, ezért olyan megismerési mintákkal, amelyek a nyugalomban lévőt figyelik meg, itt nem tudunk vizsgálatot végezni.]

[A népgazdaságban a fluktuálót összefüggéseiben kell vizsgálnunk azzal, ami alatta meghúzódik. A hőmérő hasonlat. A népgazdaság-tudomány elméleti és egyben gyakorlati tudomány is. A régi korokban a vallási impulzusok kialakítóan és szabályozóan hatottak a gazdasági életre. A munka szociális életbe való betagozódása csak a jog megjelenése által volt lehetséges. A szabó-példa. Minél előrehaladottabb a munkamegosztás, annál inkább dolgozik az egyes ember másokért. Az altruizmus megjelenése a gazdaságban. Alapjában véve mindenki, aki bérből él, önellátó. Másokért dolgozni annyit jelent, hogy a munkát a szociális szükségszerűségből kiindulva végezzük. A vállalkozó tulajdonképpen népgazdasági értelemben véve kereskedő.]

[A szabó-példa további magyarázata. Meg kell tanulnunk népgazdasági módon gondolkodni. A népgazdasági érték keletkezésének két módja: 1. az emberi munka átalakítja a természetet (természeti érték), 2. a szellem megszervezi, felosztja a munkát (szellemi érték). A kocsi-példa. A töke felhalmozódása. A tőketömegben fokozatosan eltűnnek a természet szubsztanciájának és a munkafajtáknak a sajátosságai. A pénz annak az értéknek a külső kifejeződése, amit a munkamegosztás során kigazdálkodtak. A pénz a szellem megnyilvánulása, lehetősége és eszköze. A tőkeképződés egy szintézis. A hitelező és az adós. A tőke körforgása. Természeti érték / szellemi érték = áru/pénz. A gondolkodás mozgékonyságát ki kell küzdenünk, hogy magát a folyamatot bensőleg tudjuk átgondolni. A népgazdasági folyamatokban mindig bensőleg veszünk részt, nem vagyunk kívülállók. A lombik-hasonlat.]

[A természet eltűnik a munkában, a munka eltűnik a tőkében, és a körforgás bezáródásához szükséges, hogy a töke eltűnjön a természetben. A fogyasztás mint a termelés ellenpólusa, ami eltünteti, felhasználja, elértékteleníti az előállított értékeket. A termelés és a fogyasztás feszültsége mint értékképző tényező. A mozgási és a helyzeti energia. A reálhitel drágábbá teszi a földbirtokokat, a személyi hitel olcsóbbá teszi az árukat. A töke ma a természetben, a földbirtokokban torlódik fel, így képes arra, hogy uralma alá hajtsa a természetet, ahelyett, hogy elveszne benne. Amit a mai népgazdasági összefüggésben a földbirtok értékének hívunk, valójában nem más, mint a földben rögzült tőke. De ez nem valóságos érték, hanem csak látszatérték. A társulások szerepe.]

[A helyes ár az, ha valaki egy termékért olyan ellenértéket kap, hogy abból annyi ideig tudja kielégíteni a saját és hozzátartozói szükségleteit, amíg egy másik ugyanilyen terméket képes előállítani. A kamatlábak kétféle kialakítása: munkaeszközök, áruk termelése esetén alacsonyan, míg a földbirtok vonatkozásában viszonylag magasan kellene tartani. A szellemi munkás fogyasztó. A szellemi munka a múlt vonatkozásában nem produktív, de a jövő vonatkozásában nagyon is az. Az orvos és a kézműves példája. Kizárólagos fogyasztók: fiatalok, gyermekek, idős emberek. A fizetés, a kölcsönzés és az ajándékozás hármassága a népgazdasági folyamatban. A szabad szellemi élet és az ajándékozás szerepe.]

[A vásárlás, kölcsönzés, ajándékozás összjátéka a népgazdaságban. A bérrel nem a munkát fizetik meg. A munkás előállít valamit, s a vállalkozó ezt fizeti meg. A bérviszonyban tulajdonképpen vétellel van dolgunk. A földjáradéknál a jog az, ami szerepet játszik. A kényszer-ajándékozás. Az ár a valóságos fölé vagy alá mehet. Ez tendenciájában leginkább az erdészeknél fordul elő, utána a földműveseknél, majd a kézműveseknél, s legvégül a teljesen szabad szellemi tevékenységnél. A földműves vissza kell, hogy tartsa a termékeiből a saját maga számára azt, amivel önmagát ellátja. Így a valóságban önellátó. A népgazdasági folyamatban benne van az a tendencia, hogy földjáradék keletkezzen s nőjön a földbirtok ára, míg a másik oldalon a vállalkozóknál az, hogy leértékeljék a tőkét. Ha drágulnak a mezőgazda- sági termékek, akkor olcsóbbá válnak a szellemi tevékenységet végzők által előállított termékek. A tőke a népgazdasági folyamatban tulajdonképpen megvalósult szellem. A termelőeszköz.]

[A sokak által vallott piaci önszabályozó ármechanizmus működése megkérdőjelezhető, az áralakulás megfigyelése alapján a társulásoknak kellene a gazdasági korrekciókhoz szükséges intézkedéseket meghatározni. Az árukínálat az egyben pénzkereslet is. Ez ugyanazon érme két oldala. A kínálatot, a keresletet és az árat egymástól független változóként kell vizsgálnunk. A termelői-, a fogyasztói- és a kereskedői egyenlet. A jog belejátszik a gazdasági életbe, ami a pénz megjelenésével különösen szembeötlő. Az áruk, a jogok és a képességek cseréje a gazdasági folyamatban. Bérezés: nem a munkát fizetik meg, hanem mindig a munka eredményét. A nyereség keletkezése. Az ember szemléletével építheti és rombolhatja a gazdasági viszonyokat. Ezek nem természeti adottságok, hanem az ember által alakíthatók. A postás-példa. A népgazdaságban mindent összefüggéseiben kell átgondolni. A gazdasági ítéletalkotás a társulásokban, ahol a termelés, a fogyasztás és a kereskedelem képviselői egyaránt helyet kapnak.]

[Az előadásokban megadott képletek nem matematikai jellegűek. A népgazdaságon belüli belső gazdaság. A gazdasági összefüggések bonyolultak, a kiadások és a kapcsolódó bevételek olykor nagyon messzire kerülnek egymástól. Az egyes tőkeformák különböző produktivitással rendelkeznek; a gazdasági folyamaton belül a leggyümölcsözőbb az ajándékozás. A népgazdasági folyamatokat a benne állók belátására kell építeni. Franciaország mint jelentős kölcsöntőke-exportőr. A kölcsönt nyújtók általában békeszeretőek, nem érdekeltek a háborúban és a viszonyok összezavarodásában. Az ipari tőke felkutatja a nyersanyagforrásokat és megszervezi a piacokat. Ez a német példán keresztül jól tanulmányozható. Búr háború: küzdelem a nyersanyagforrásokért. Ópiumháború: példa az államilag támogatott piacszerzésre. A kereskedelmi tőke korai fejlődésének iskolapéldája Anglia. Verseny és kereskedelem. A kölcsöntőke virágkora és a bankrendszer kibontakozása a XIX. század utolsó harmadában. A pénzgazdálkodás személytelenné válása: az emberek fokozatosan elveszítik a pénzforgalom feletti uralmat. Szubjektum nélküli pénzforgalom és objektum nélküli imperializmus.]

[Az értékek mozgása a gazdasági körforgásban. A természeti javak megmunkálásától a tőke különböző formáiig: kereskedelmi tőke - kölcsöntőke - termelési tőke. A vevő és az eladó más-más gazdasági összefüggésben állnak benne. Mindkét félnek előnyös lehet a csere. Az eladónak pénzre, a vevőnek árura van inkább szüksége. Minden pénz eredetileg áruból vált pénzzé. Ami a fizikában a tömeg, az a gazdaságban a nyereségre, előnyösségre irányuló vágy. A nyereség és a kölcsöntőke a gazdasági folyamatban toló- és szívóerő. Kölcsön - kölcsönösség - kamat. A kamat mint a kölcsönösségről való lemondás ára. A munkamegosztással együtt jár a kölcsönösségre való ráutaltság. A valós gazdasági folyamatokat absztrakt fogalmak helyett képekben kell megragadnunk. A társulás lehet a gazdasági ítéletalkotás színtere, ahol az egyéni önzésen túlmutató közös érzék segítheti, hogy egyfajta öntevékeny ésszerűség érvényesüljön. A vállalkozói tőke ahhoz kell kerüljön, aki rendelkezik a vállalkozás hatékony működtetéséhez szükséges képességekkel.]

[A Meroving birodalom. Magángazdaság - népgazdaság - államgazdaság. A cseréből minden szereplőnek haszna származhat. Anglia a világkereskedelem révén vált a XIX. században vezető gazdasági hatalommá. A XIX. század utolsó harmadában lezajlott a világkereskedelemből a világgazdaságba történő átmenet. Ha a világgazdaságon belül továbbra is népgazdasági módon gondolkodunk, akkor az a világgazdaság összeomlásához vezet. A korábbi népgazdasági kategóriák ma már nem érvényesek: új közgazdaság- tudomány kialakítására van szükség. Az újabb gazdasági korlátokat emelő, újjáéledő nacionalizmus gátja a világgazdaság egészséges fejlődésének. Az áru értéke és ára egyaránt változékony. A pénznek, a javakhoz hasonlóan, amelyek cseréjét közvetíti, el kellene használódnia. A fiziokraták tévedése abból fakadt, hogy a termőföld abban az időben is tőkeértékkel rendelkezett. A világgazdaságot zárt gazdaságként vizsgálhatjuk. A szellemi élet rá van utalva az ajándékpénzre. Ajándékozás által a tőke földben való feltorlódása is elkerülhető.]

[A pénz ára és értéke. A pénz alapvető tulajdonságai és változásai a körforgásban. Három pénzfajta, melyek minősége teljesen eltérő: vásárlási pénz - kölcsönpénz - ajándékpénz. A pénz viszonya a romlandó árukhoz, amelyek cseréjét közvetíti: tisztességtelen versenytárs. Kölcsönpénzből vállalkozási pénz. A kölcsönpénznek ajándékozási pénzzé kell válnia. A szociális összefüggések hatása a pénz értékére. A pénz „megszelídítése”. A társulások szerepe a pénz megújításában és a helyes pénzfelhasználás elősegítésében. A pénz kora: az elöregítés folyamata.]

[Minden gazdálkodás kiindulópontja: a föld megművelése. A fizikai munkát és a szellemi tevékenységet végzők viszonya. A szellemi tevékenység mércéje, hogy teljesítője mennyi fizikai munka elvégzése alól mentesül (megtakarított munka). Minél magasabb szintre fejlődik egy kultúra, annál magasabbra értékelik a szellemi teljesítményt. Az egyes területek szellemi tevékenységet végzőket eltartó képessége. A gazdasági életben a legkülönbözőbb viszonyok léteznek egymás mellett: a legelőrehaladottabba is belehat az egyszerű.]

[A mai tudományos életben sok olyan dolog van, ami értékes, de amit tovább kell fejleszteni. Ami élő, az nem tűr el semmiféle dogmatikus elméletet, és sokféleképpen valósulhat meg. A pénzelavulás biztosítása több módon is lehetséges. Régi pénz és űj pénz iránti igény. Az elhasználódó pénzben benne van az elhasználódó javak és értékek párhuzamos áramlata. Az egész világgazdaságra kiterjedő világkönyvelés szükségessége. A „kortalan” pénz köztes kereskedelme torzítja a gazdaság működését. A forgalom lebonyolításához szükséges pénz mennyiségét a használható termelőeszközök összessége alapján lehet meghatározni. A termelőeszközök kikerülése az áruforgalomból. A gazdasági javak és teljesítmények értékelésénél mindennek a fogyasztáson keresztül lesz értéke. Aranyvaluta helyett természeti valuta. A föld csak feltöréséig, termőképessé tételéig tekinthető árunak. A frázis - a konvenció - a rutin háromszoros valótlansága az igaz szó - a jogérzék - a gyakorlati élet hármasságával szemben.]