Könyvemet csaknem minden újabb kiadásnál figyelmesen átdolgoztam; most is ugyanezt tettem. Erről hasonlókat kellene elmondanom, mint a harmadik kiadásról, ezért álljon itt ismét az „Előszó a harmadik kiadáshoz” is.

Ez alkalommal különös gondot fordítottam arra, hogy számos részletet még világosabbá tegyek. Tudom, ezirányban még sokat kellene tenni. De a szellemi világ ábrázolásánál a lélek által megjárt utaktól függ, megtaláljuk-e a tények és élmények körülírásához a megfelelő kifejezéseket, fordulatokat. Megtörténik, hogy az ember akkor találja meg az addig hiába keresett, kutatott megfelelő kifejezést, amikor „itt van az ideje”. Ennek az új kiadásnak éppen a szellemi világ megismerése lényeges részleteinél sikerült fontos kiigazításokat tennem. Van, amit csak most sikerült megfelelően megfogalmazni. Ebben a könyvben van valami abból, amit az első, 10 évvel ezelőtti kiadás óta éltem át lelkemben a szellemi kutatások közben. Ha ez az új kiadás lényegében teljesen egyezik is az első kiadással, sok helyen látható, hogy beleadtam - mint valami élővel szemben állva - 10 évi szellemi kutatásaim eredményeit. Ha ez a könyv a régi új kiadása volna, és nem valami egészen új, az átdolgozásnak természetesen korlátai lennének. Arra is törekedtem, hogy a „megjegyzések és a kiegészítések” segítségével az olvasó maga találhasson választ a benne felmerülő kérdésekre.

Mozgalmas időben, megindultan írom le ezeket a sorokat a hatodik kiadás elé. 189 lapját már kinyomtatták, amikor Európára törtek azok a sorsdöntő események, amelyeket most él át az emberiség. Lehetetlen említés nélkül hagynom azt, ami ilyenkor megrohanja az ember lelkét.

Berlin, 1914. szeptember 7.

Rudolf Steiner