A szellemi hierarchiákat a térben kell-e elképzelnünk, miután uralmi területekről beszéltünk náluk?

Az emberről elmondhatjuk, hogy lénye a térben éli ki magát. Okkult szempontból azonban magát a teret is úgy kell elképzelnünk, hogy teremtés útján jött létre. Ez a teremtés a legmagasabb hierarchiák munkálkodása előtt történt, az ő munkálkodásuk kezdetén tehát a teret már feltételezhetjük. Nem szabad azonban térben elképzelnünk a Szent Háromságot, mert a tér éppen az ő művük. A szellemi lényeket tér nélkül kell elképzelnünk; a tér teremtett dolog. De a mi világunkban a hierarchiák hatásai éppúgy, mint az embereké, térbelileg korlátozottak. Ami a térben mozog, azok a többi hierarchiák.
 

Alkalmazhatjuk-e az időt a szellemi folyamatokra?

Természetesen; de az embernél tapasztalható legmagasabb rendű szellemi folyamatok már ahhoz a fogalomhoz vezetnek, hogy időtlenül folynak le. A hierarchiák működése időtlen. Nehéz az idő keletkezéséről beszélni: a „keletkezés” szóban már benne van az idő fogalma. Inkább azt kellene mondanunk, hogy az idő „léte”, de erről nem könnyű beszélni. Nem volna idő, ha minden lény a fejlődés ugyanazon fokán állna. Egy bizonyos számú alacsonyabb rendű és egy bizonyos számú magasabb rendű lény együttes hatásából jön létre az idő. Az időtlenségben különböző fejlődési fokok lehetségesek; összjátékuk teszi lehetségessé az időt.
 

A fejlődés fogalmáról

A fejlődés fogalma kiterjed minden világra, de az Istenséggel kapcsolatban másként kell értelmezni.
 

Mi a különbség a luciferi és az ahrimáni vagy mefisztofelészi lények között?

Az utóbbiaknak erősebb, hatalmasabb akaratuk van a gonoszra. Ez a kétféle lény különböző hierarchiákból származik. A fejlődés kezdetén ugyanis inkább álltak a lények azonos fokon; azután egy részük visszamaradt. A fejlődési fokok egymásba tolódnak. Az ahrimáni lények a gonosz mélyebb régióiban vannak és a legkülönbözőbb hierarchiák soraiból kerülnek ki; egyesek például a Napon maradtak vissza, mások a Holdon. Akik a Napon maradtak vissza, pótolhatják lemaradásukat a Holdon, akik a Holdon maradtak le, pótolhatják a Földön és így tovább. A mefisztofelészi vagy ahrimáni lények magasabban vagy úgy is mondhatjuk, hogy mélyebben állnak a gonosz ranglistáján, mint a luciferi lények. Az arkangyalok és a felettük álló hierarchiák soraiból kerülnek ki, egészen a dünamiszokig.
 

Emberré válhatnak-e az elemi lények?

Vannak lények, akik úgy jöttek létre, hogy magasabb rendű lények nem fejleszthették ki bizonyos tagjaikat, ezért ezek lefűződtek és elemi lényekké váltak. Egész sereg ilyen elemi lény van. Fejlődésük rendszerint lefelé menő tendenciát mutat, végül eltűnnek a létből. Arról például szó sem lehet, hogy az elemi lények felfejlődjenek az emberfokra.
 

Az étertest megbeszélésénél igen kis szerepet kaptak a hindu tanítások. Miért?

Amit Steiner dr. mondott, közös kincse minden okkult tanításnak. Nincs hindu okkult tudomány, éppúgy, ahogy nincs „hindu teozófia” sem. Steiner dr. előadásában az összes okkult tudomány közös terminológiáját használta.
 

Az elohák a kilenc hierarchia fölött állnak?

Az elohák azok a lények, akik a Nappal maradtak kapcsolatban, mikor az a Holdtól és a Földtől elvált. Ahhoz a hierarchiához tartoznak, amelyet exuziáknak, forma-szellemeknek hívunk, és innen felfelé a többi hierarchiához. Még a mi fejlődésünkön belül élnek. Elohim a Naplények közös neve; annakidején a Napot választották lakóhelyükül, de nem hatókörükül. Krisztus, a legmagasabb rendű eloha irányítja őket. Ő azonban nem tartozik a hierarchiákhoz, ő a Szent Háromság tagja. Krisztus olyan hatalmas lény, hogy naprendszerünk minden tagjára befolyással van.
 

Krisztus visszatéréséről

Krisztus visszatérése egészen reális, valóságos lesz. Akkor fog bekövetkezni, ha az emberek nagy része ott fog tartani, hogy fel tudja őt ismerni abban az alakjában, amiben meg fog jelenni; ha majd ez az élmény valamit jelenteni fog számukra. Az a fontos, hogy lehetőleg minél több ember legyen képes őt felismerni. Éteri szinten, utána asztrális szinten, és így tovább.
 

Az azurákról

Az azurák - a gonoszak - olyan lények, akik a rosszra való akaratukban még az ahrimáni lényeknél is magasabban állnak egy fokkal, a luciferi lényeknél pedig két fokkal.
 

Hogyan védekezzünk a fekete mágia ellen?

Legjobb eszköz erre, ha igyekszünk megőrizni szabadságunkat, ha egészséges ítélőképességünkre és józan eszünkre támaszkodunk. Ha ezt mindig szem előtt tartjuk, semmilyen veszély nem fenyeget erről az oldalról. Sajnos ma, amikor olyan nagy szerepet játszik a tekintélyen alapuló hit és olyan gyakori a vágy mindenféle dolog derengő tudatállapotban való megismerésére, könnyen megeshet, hogy a fekete mágia erői áramlanak be az emberbe. A védekezés ellenük akkor válik szükségessé, ha az ember elérkezett az okkult fejlődés bizonyos fokára. De a helyes iskolázással, ami a lelkierők harmóniáját segíti elő, meg is kapja a tanítvány a védőerőket az ilyen támadások ellen. Általános szabályok nincsenek.
 

Van-e különbség a méhek, a hangyák és a korallok csoportlelke között?

Igen, van. Nagyon sok fokozati különbség van ezen a téren. A méhek csoportlelke nagyon magasrendű lény, magasabb rendű, mint a hangyáké. Olyan magasrendű, hogy szinte azt mondhatjuk róla, hogy kozmikusan koraérett. Elérte fejlődésének azt az állapotát, amit az ember csak a Vénuszon fog elérni. Úgy kell tekintenünk, mint a koraérett gyermeket, aki kiemelkedik a normális fejlődés menetéből. Hasonló a helyzet a hangyák csoportlelkével is, csak kisebb mértékben. A korallok csoportlelke még magasabb rendű lény, de szintén koraérett. Magasabb rendű, mint például a szarvasmarha csoportlelke. De a magasrendűség nem mindig illik bele a korába, mert előrehozott néhány későbbi fejlődési fokot és ezáltal az érintett lények olyan veszélyeknek vannak kitéve, amelyek ellen még nem tudnak védekezni. Az okkult állattan igen komplikált és a csoportlelkek fejlettségi foka igen különböző.
 

Mely hierarchiákkal kapcsolatosak a görög és germán Istenek?

Az angyalokkal. Olyan lényekről van itt szó, akik az atlantiszi korban működtek. Az ember eleinte együtt élt ezekkel a lényekkel; együtt élt az istenekkel, mert ezek a lények csak később vonultak vissza és csak az atlantiszi kor végén lettek „istenek”. A tulajdonképpeni atlantiszi időkben az emberek és istenek még egymás mellett éltek. Az emberiség fejlődési vonala lefelé haladt, az isteneké felfelé - Minden hierarchiának számtalan fokozata és alfokozata van.

Mi lesz egykor az állatvilágból, hivatott-e magasabb fejlődésre?

Az állati csoportlelkek magasabbra fejlődnek, a Jupiteren már másmilyen lények lesznek. Persze nem lesznek a mai értelemben vett emberek, de a Jupiteren elérnek egy bizonyos fajta emberfokot. Az egyes állatok számára nincs meg a magasabb fejlődés lehetősége, mert az egyes állat úgy viszonylik a csoportlélekhez, mint a fa kérge a sarjadó hajtáshoz: lehull, mint fáról a kéreg; a csoportlélek azonban felemelkedik.
 

Hogy értékeljük az ún. születés előtti nevelést?

Az anyának a terhesség alatt sok mindenre ügyelnie kell. Manapság, mikor a kismamák minderről semmit sem tudnak, bizony sok mindent elmulasztanak. A földi élet első tíz (hold-)hónapja alatt fennáll a lehetősége annak, hogy valami nagyon jótól fosztják meg az embert. Ma az istenek feladata, hogy ettől az embert megóvják; később, ha az emberek érettebbé válnak, ez majd az emberek feladata lesz. Az ember földi fejlődésének első tíz (hold-)hónapját az istenek magas bölcsessége kivonta az emberi befolyás alól. Örüljenek az emberek, hogy nem avatkozhatnak bele a születés előtti fejlődésbe. Ha az anya úgy rendezi be életét, hogy az a gondolkodás, érzés és akarat szempontjából megfelel egy bizonyos ideálnak, akkor ez a gyermek szempontjából is a legjobb.
 

A Vulkán-fejlődésről

Amit erről említhetünk, annyi, hogy ez nem a fejlődés lezárása. Elégedjünk meg azzal, hogy azt, ami ott történik, megtudjuk majd, ha eljött az ideje. A fejlődés előrehaladtával ugyanis maga a fejlődés fogalma is fejlődik.
 

A szellemtudomány és a modern tudomány viszonyáról

A modern tudomány tényei alátámasztják a szellemtudományt; csak az elméletei nem vezetnek el sohasem a szellemtudomány területére, hanem inkább elvezetnek tőle. A szellemtudomány nem támadja a modern tudományt, elismeri az eredményeit, de világosan és élesen rá kell mutatnunk, hol az a határ, ahonnan egyik irányban eljutunk a szellemtudományhoz, a másik irányban eltávolodunk tőle.
 

Van-e köze a vérrokonságnak a karmához?

Hogy az ember bizonyos családba születik, az karmikus, rendszerint a régi karma kiegyenlítése. De teremthet az ember új karmikus összefüggéseket is. Azzal teremtjük őket, amit ma teszünk. Azok az emberek, akik valóban össze vannak kapcsolva egymással, állandóan újra találkoznak. Az, hogy egy bizonyos környezetbe születünk, korábbi karmánk kifejeződése. Nem kell örökké kapcsolatban maradnunk azokkal, akikkel vérrokonságban állunk, de a családi kötelékekből alakult lelki kötelékek ismét egymáshoz vezetik az embert. - Ezek a dolgok azonban változnak az emberiség fejlődésének különböző ciklusaiban; a vérrokonság kezdi elveszteni jelentőségét a korábbihoz képest és az idők folyamán jelentősége egyre inkább csökkenni fog. Az emberiség fejlődése során a vérségi kötelék egyre kevésbé fogja kötni az embereket.
 

A negatívum és pozitívum szerepéről

Egyre inkább fel fogja küzdeni magát az emberiség annak felismeréséhez, hogy a kicsinyesség, ostobaság és ehhez hasonlók csak a fizikai világban jelentenek valamit és az emberekkel együtt ki fognak halni; ellenben a jó, mint pozitívum örökké fenn fog maradni. Az okkultista megismerése folytán a nagy világtörvényekhez igazodik, például ahhoz - kissé triviálisan hangzik - amely szerint a tengerben a heringek szaporodnak. A heringtojások tömegesen pusztulnak el: a negatívum szükségszerű velejárója a létesülésnek. - Ez ne akadályozzon bennünket abban, hogy mindig pozitív módon cselekedjünk. Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, ha mégoly sok is az ellenszegülő erő.
 

Az égi viszályról

Az égi viszálynál nem a legrosszabb, leggyengébb képességű dünamiszokat választották ki, „vezényelték el”.A misztériumi cselekményben a beavatottakat is az ellentét-erők álarcába rejtették, hogy ezt megvilágítsák a tanítványoknak. Az okos embernek bele kell ütköznie olyan másik okos emberbe, aki a tévedés útján jár.
 

A szenvedés értelméről

A szenvedés a magasabb fejlődés kísérőjelensége. A megismeréshez nélkülözhetetlen. Az ember olykor majd így fog gondolkodni: az örömért, amit a világtól kapok, hálás vagyok. Ha azonban az elé a választás elé állítanak, hogy örömeimet vagy bánataimat akarom megtartani, akkor a szenvedéseimet választom, mert nélkülük nem juthatok el a megismeréshez. Egy bizonyos idő elteltével minden szenvedés úgy mutatkozik meg, hogy nem nélkülözhetjük, mert úgy kell felfognunk, hogy benne van a fejlődésben. Nincs fejlődés szenvedés nélkül, mint ahogy háromszög sincs szögek nélkül. Ha majd elérjük az összhangot Krisztussal, fel fogjuk ismerni, hogy összes korábbi szenvedéseink szükségszerű előfeltételei voltak ennek az összhangnak. Ahhoz, hogy létrejöjjön az összhang Krisztussal, ott kell lennie a szenvedésnek, ami abszolút tényező a fejlődésben. Azáltal, hogy az ember leküzdi önösségét, túljut a nyomottság, bénultság hangulatán. Ebben a jelenségben valami jót láthatunk: erőt meríthetünk fogyatékosságunkból. Hála Istennek, hogy egy ki nem elégítő tettem, vagyis annak kudarca, arra ösztönöz, hogy tovább tevékenykedjem. Az emberi törekvés nem bizonytalan sorsjegy. Csak az marad megváltatlanul, akinek szabad akarata elfordul az emberlét hivatásától. A világfolyamat szintézisében egyik tényező a szenvedés.
 

Mit fog jelenteni a jövőben a teozófiai mozgalom?

Valami nagyon használhatót; ki fog majd derülni, hogy téved az, aki faltörő kosnak használja a fejlődésben.
 

A reinkarnációról

A reinkarnációról szóló tanítás valójában ősrégi tan az okkult iskolákban. Viszonylag későn került csak bele az írásokba. A világ legelemibb tanításaihoz tartozik. Maguk a reinkarnációs folyamatok már nem ilyen egyszerűek. (Ld. Rudolf Steiner fejtegetéseit a risik étertestéről, stb.)

Az én újramegjelenését titokként kezelték és a többi titokkal együtt gondosan őrizték. A teozófiai mozgalom gyermekéveiben különös dolgokat hallhattunk a reinkarnációval kapcsolatban: előfordult, hogy egy kávéházban valamelyik asztalnál ott ült együtt József császár, Seneca stb. újramegtestesülése! Az ilyen dolgok rendkívül zavaróan hatnak. Velük kapcsolatban rá kell nevelnünk magunkat a következő érzésre: „Sok eszmét fogadok be, de sohasem áshatok elég mélyre ahhoz, hogy megértsem őket. Tulajdonképpen még semmit sem értek.” A legjobb impulzus, ha félünk attól, hogy végleges ítéletet alkossunk az ilyen dolgokról.
 

A „halál” és „meghalni” kifejezésekről

Jób könyvében felesége azt tanácsolja Jóbnak, hogy ne maradjon jó. Ezt a kifejezést használja: „Tagadd meg Istent és halj meg.” Egy világ rejlik ezekben a szavakban. Csak akkor értjük meg őket, ha tudjuk, hogy mit értettek „Istennel való egyesülés” alatt. Ez olyan élet lehetősége, amit nem olthat ki a halál, ha az egyesülés létrejött. Meghalás alatt nem a materiális folyamat értendő; más érzésbeli árnyalatokkal kell ezt a szót megközelíteni. Pál azt mondta egyszer: jött a törvény és én meghaltam. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit jelent a törvény fogalma. Meghalás alatt az elszakadást értik attól, ami megölhetetlen. Bizonyos korokban a lélek tudatának egy alacsonyabb állapotba való lemerülését értették alatta: amikor a lélek belemerül a megtestesülésbe, tudata elsötétül. A lélek élhet olyan életet, hogy sohasem kell többé belemerülnie az elsötétülésbe. Az elsötétülés a halál, ami számára a test megszületésével beáll. Azok a lelkek, akik semmit sem tesznek magukért, belépnek az ismételt halálba, vagyis az újramegtestesülésbe.
 

A mesterek^[1] élesen rámutatnak arra, mennyire hiányos és merev a modern gondolkodás és milyen végtelenül távol áll a valódi tényállástól.

Nemcsak az a krisztusi szeretet, ha segítünk azokon, akik tévedésbe estek, hanem van aktív krisztusi szeretet is, amely megóv másokat a félreértésektől. A keleti bölcsességnek van egy olyan mély ismeretelmélete, amit a mi kanti materializmusunk meg sem közelíthet. Ha felküzdjük magunkat a tiszta ismeretelmélethez, ezt kell mondanunk: Szem nélkül nincsen fény - a világ tehát a mi képzetünk. De fény nélkül szem sincs! Nem véletlen, hogy ő érzékeli a fényt, hiszen a fény teremtette: a fényből született a szem. A fény megtestesítése a Nap. A makrokozmoszban lévő Napnak okkult szempontból a szem felel meg a mikrokozmoszban. Ugyanígy megfelel egymásnak a hang (a mikrokozmoszban) és a tűz (a makrokozmoszban). A megformált anyag létrejöttét helyesen kell összehasonlítanunk a hangfigurák megformálódásával. A forma az anyagban megmerevedett hang. A hangnak először át kellett hatolnia az őstűzön. Az ásványvilág, az állatvilág, röviden minden: hang, ami áthatolt a tűzön. A tűz mikrokozmikusan a vér melegében lüktet. Míg a tűz a vérben jut kifejezésre, a hang mikrokozmikusan belülről csendül fel és a Logoszból megformálódó anyagnak felel meg. Az ősi világbölcsesség bölcsebb, mint a világ folyamán létrejött gondolkodás. A bennünket körülvevő dolgokban lévő bölcsességet a régi Holdon vésték beléjük. A Föld feladata a szeretet kifejlesztése. A Jupiteren mindenből felénk fog áradni a szeretet illata. A földfejlődésre szükség van ahhoz, hogy a Jupiteren a szeretetet magunkban megtaláljuk. A Holdon a bölcsesség és a tévedés a két pólus, a Földön a szeretet és az önzés.

A víz és levegő a földfejlődés során önálló viszonyba kerültek egymással. Minden lény a négy elemből sűrűsödött meg. Az elpárolgott víz közeli rokonságban áll a növényekkel. Ma csak a szervetlen erőket tudjuk felhasználni (szén, stb.), míg az atlantiszi ember a növény erőivel dolgozott. Ki tudta vonni az erőket a növény magvából és azzal hajtotta járműveit. A növénymag erői levegőből és vízből születnek. Az ember moralitásától függ azonban, hogyan használja fel ezeket az erőket. A szél és az időjárás szorosan összefüggtek ezzel. Ha az erőket jól használták fel, jó volt a szél- és időjárás. Amikor az atlantisziak gonosszá váltak, maguk idézték elő az özönvíz katasztrófáját.

Bizonyos ideig (Lemúriában) hasonló összefüggés volt a tűz és a föld között. Ez a két elem a legkülönfélébb módon fonódhat egymásba.
 

A többdimenziós tér

A háromdimenziós térről lehet képzetünk. A plátói iskolában fontos tantétel, hogy „Isten geometrizál”. A geometriai alapfogalmak felkeltik a tisztánlátó képességeket. A geometria bebizonyítja, hogy a körhelyzetben mindenütt ugyanaz a pont van (dass überall im Umkreis derselbe Punkt ist): a végtelenül távoli pont jobboldalt ugyanaz, mint a kiindulópont baloldalt. Ez azt jelenti, hogy a világ végső soron gömb, visszaérkezünk a kiindulópontra A geometriai tételek határfogalmakba mennek át. A háromdimenziós tér ismét elérkezik ugyanahhoz a ponthoz. Ezért hat az asztrálsíkon az „a” pont a „b” pontra anélkül, hogy kapcsolatban állnának egymással. A materializmust vezetjük be a teozófiába, ha feltételezzük, hogy az anyag egyre ritkább és ritkább lesz, s így eljutunk a szellemibe. Így nem jutunk a szellemibe. Az olyan képzetekkel azonban, hogy „a” pont - „b” pont, eljutunk a negyedik dimenzió képzetéhez. Példaképpen gondoljunk a vékonyderekú gubacsdarázsra: O-O. Képzeljük el, hogy középen nincs meg köztük az összefüggés, csak azért mozog a két rész együtt, mert a hatás kapcsolja őket össze. Bővítsék a fogalmat: sok hatásterület a többdimenziós térben.

A 40-es számról

„Egy a tojásból”^[2] - mit jelent ez? Így írjuk le: 10. Az exoterikus úgy olvassa, hogy „tíz”, az ezoterikus úgy, hogy „egy a tojásból”. Gondoljanak el bármely lezárt fejlődési ciklust, például amikor a Szaturnusz, Nap, Hold lezárult, azon a ponton vagyunk, hogy elkezdődik a földfejlődés. Amit az ember a Szaturnusztól kapott, O tojás lett, amit a Naptól, az OO, amit a Holdtól, az OOO. Három befejezett ciklus után most egy új kezdődik: 1000. Ennek alciklusai vannak: 6.5.4.3.2.1. ciklus. Úgy is írhatjuk okkult írásokban, hogy 4321000. Ha okkult írásokban „ezer” évről beszélnek, azt értik alatta, hogy 3 ciklus ment el a tojásból (3 Zyklen sind aus dem Ei gegangen). Ez a tanítás a számok okkult értelméről szól, és kozmikus tényekre vonatkozik. Minden, ami a kozmoszban van, visszatükröződik a Föld fizikai és szellemi életében. Jelenlegi ciklusunk alatt tér át az ember a külső világ szemléletére, minden szemlélés megfordítására. Ahol a tudat számára fellép a maya, az a 4. ciklus. Ezért a 4 a maya és a kozmosz száma. A Bibliában minden olyan folyamatnál, ahol a 4-es szám előfordul, valamilyen formában a maya legyőzéséről van szó: 40 napos böjtölés, 40 napos vándorlás valaminek a legyőzését jelentik. 40 = 4 a tojásból. Aki 40 napig böjtölt, az egy okkult ciklust vitt végig.
 

Unalom

Minél primitívebb a tudatállapot, annál kevésbé beszélhetünk unalomról. Ez egyre inkább eltűnik, minél inkább visszafele megyünk a tudatállapotokban.
 

Fejlődés

A fejlődés nem tételez fel sem kezdetet, sem véget. A fejlődés ciklusokban történik, ismétlődés nélkül, mindig valami új illeszkedik bele a ciklikus haladás során. A végső kezdet vagy vég csak az érzéki folyamatoknál absztrahált, maya jellegű következtetés.

Ez hamis következtetés. Példa: apa-fiú.
 

A planéták leválása

Szaturnusz, Jupiter és Mars a Nap leválása előtt maradt vissza. Merkúr és Vénusz a Napról vált le, miután az a Földtől elvált, hogy magasabb rendű lények lakóhelyévé váljon.
 

Mars-csatornák

A mars-csatornákat a germán mitológia segítségével magyarázhatjuk meg. A germán mitológia a Föld régebbi állapotairól szól. A régebbi ritka anyagban bizonyos folyamatok játszódtak le, amelyek akkor szabályszerűek voltak, ma már nem azok: például a 12 áradat, a tüzes szikrák, stb. Ezek a Föld fejlődési folyamatai voltak. Ugyanez van a Marson: a csatornaképződés egy fennmaradt, rögzített állapot, amelyen egyszer Földünk is átment.
 

A hierarchiák és az ember

Az ember saját feladata eljutni a szabadsághoz, de mindegyik hierarchiából fejleszthet erőket, például az angyalokból manaszt, az arkangyalokból buddhit, stb. Fejlődése révén aztán lehetővé válik, hogy magasabb hierarchiák is közreműködjenek; éppen ezáltal fejlődik tovább. Az emberben, mint mikrokozmoszban az összes hierarchia benne van.

[1] Rudolf Steiner szerint olyan lények, akik nagyon jelentősek az emberiség fejlődése számára. „Ezek a magasztos lények már megtették azt az utat, amelyet az embereiség többi részének még meg kell tennie. Most a bölcsesség és az emberiség érzelmi harmóniájának nagy tanítóiként működnek”.  (Az egyik taghoz intézett 1905. június 2-án kelt levél). Lásd „A teozófia alapfogalmai” című kötetben az 1904 október 13-án Berlinben tartott előadást. (GA 53)

[2] Ez a kérdés Blavatskynak a „Titkos tanítás” c. művében megfogalmazott szövegre vonatkozik.