Ma, amikor első ízben vagyunk együtt, a szellemtudomány bensőséges témáiról fogunk beszélni. Először általános dolgokról lesz szó, a legközelebbi alkalommal[1] pedig az emberi individualitás fejlődésére vonatkozó egyes részletekről. Egy individualitás életét ugyanis csak akkor értjük meg, ha ismerjük a kort is, amelyben élt. Az emberi lélek úgy fejlődik az idők folyamán, hogy egyik inkarnációtól a másikig halad. A mai lélek képességei nem azonosak a régi korok képességeivel. A képességek ma ahhoz a ponthoz érkeztek el, amikor az ember képes észlelni és magában feldolgozni az érzékelhető világot. Az előző korszakban, amikor az emberi lélek még rendelkezett egy bizonyos - álomszerűnek nevezett - szellemi látással, ez egészen másképpen volt.

Az ember abban a korszakban nem fejleszthetett volna ki öntudatot, én-tudatot. A régi, álomszerű szellemi látásnak el kellett tűnnie, az embernek pedig az érzékek világára kellett szorítkoznia, hogy a fizikai jelenségek megkülönböztetésének képessége révén öntudathoz jusson. A jövőben újra elnyeri a szellemi látást, és ugyanakkor fenntarthatja öntudatát is.

Ha lassú és haladó volt is a fejlődés, mégis pontosan megadhatjuk a fizikai-érzéki észlelés tudatállapotának kezdeti időpontját. Ez Krisztus földi megjelenése előtt 3101-ben volt. Addig az emberek természetes szellemi látással rendelkeztek, ami azután lassanként eltűnt, és ekkortól fogva kezdődött a sötét korszak, a kis Káli-yuga, melyet azért neveztek így, mert az emberi lélek ebben a korban már nem tudta észlelni a szellemi világot.

Képzeljük most el a lelkek helyzetét a sötét korszak elején. Az emberi lélek az elmúlt korokra emlékezve ezt mondhatta: rátekinthettem a szellemi lényekre, legalább részben láttam azt a világot, amelyben a régi risik, a régi Zoroaszter tanított. Figyelhettem ezekre a nagy mesterekre, vezetőkre, meghallgathattam őket, akik a szellemi világból eredő bölcsességről beszéltek nekem. - Ez az érzés azonban egyre gyengébbé vált ezekben a lelkekben.

3000 évvel a sötét korszak kezdete után újból létrejött annak a lehetősége, hogy az ember a szellemi világhoz kapcsolódjon. Ez a lehetőség abban állt, hogy az ember az énjével elérhette a szellemi világgal való egyesülést, vagyis lehetősége nyílt arra, hogy észlelje a szellemi világot, annak ellenére, hogy az emberi észlelés az érzékszervekre korlátozódott. Ez a lehetőség Krisztus megtestesülése révén jött létre. Minden nagy vezető lény oly módon testesült meg, hogy szellemi lénye egységet alkotott asztráltestével. Ha azon fáradozunk, hogy a bodhiszattvák lényét megértsük, arra jutunk, hogy szellemi részük, amely a Földön hatott, a magasabb világokban tartózkodott, és csak az asztráltesttel alkotott egységet. Csak Krisztusnál találjuk azt, hogy isteni-szellemi lénye közvetlenül kapcsolódik egy fizikai testhez; vagyis hogy Jézus énje elhagyja fizikai, éteri és asztrális burkát, melyekben Krisztus mint én megtestesül, és így minden ember énjének kapcsolata lehet vele. Ennek következtében azt látjuk, hogy az első korszakokban az emberiség nagy vezetőit úgy észlelhették, hogy az emberek csak képek révén közelíthették meg tanítóik szellemi világhoz való kapcsolódásának megértését. Krisztusnál ezzel szemben az egész életrajz olyan tényekből áll össze, amelyek kifejezésre juthatnak a fizikai világban, vagyis a Krisztus-esemény megérthető az intellektus, a fizikai értelem által.

Istennek le kellett szállnia a fizikai síkra, mert az emberi észlelőképesség nem tudott már a fizikai érzékek világa fölé emelkedni. Ezért áll az evangéliumban Keresztelő János nagy próféciája arról, hogy meg kell változtatni a lélek állapotát ahhoz, hogy a mennyek országa közel jöhessen hozzánk.

Régebben az ember szellemi látása megközelíthette bizonyos mértékben a mennyek országát. Most magában Krisztusban kellett megtalálni, az érzékszervek révén. A szellemi világnak azért kellett a fizikai síkra leszállnia, hogy az emberiség a Káli-yuga sötét korszaka alatt ne veszítse el a hozzá fűződő kapcsolatát.

A sötét korszak 5000 évig tartott. A Káli-yuga végét jelentő fontos időpontban élünk. A Krisztus előtt 3101 óta tartó sötét korszak 1899-ben letelt, és ettől az időtől kezdve lassanként kifejlődnek bizonyos képességek, melyeket azonban az emberi tudomány még nem ismert el. A XX. században fokozatosan új lelki képességek fognak az emberiség egy részében kifejlődni. Például még a XX. század letelte előtt lehetővé válik az emberi étertest észlelése. Egy másik képesség révén az ember bepillanthat benső lényébe, és álomszerű képben észlelheti cselekedetének ellenképét. Bizonyos különös adottságokkal rendelkező emberek még más tapasztalatra is szert tesznek. Amit Pál Damaszkusz előtt átélt, és ami számára személyes tapasztalást jelentett, az bizonyos számú ember számára általános tapasztalat lesz.

A következőkből ismerhetjük fel a XX. században bekövetkező esemény jelentőségét. Pál mindenről tudhatott, ami Palesztinában végbement, anélkül, hogy ez a tudás Saulból Pállá tehette volna. Lelki állapota olyan volt, hogy ez a tudás nem győzte meg arról, hogy a Názáretiben Krisztus él. A damaszkuszi történés nyilvánította csak ki szellemi látó tudatának, hogy Krisztus jelen van.

Azoknak az embereknek, akik a XX. században fogják átélni a damaszkuszi eseményt, közvetlen tudásuk lesz Krisztusról, nem lesz szükségük arra, hogy Krisztus megismerését illetően okiratokra támaszkodjanak; olyan közvetlen tudásuk lesz, amilyennel ma csak a beavatott rendelkezik. Minden olyan képesség, amely ma csupán beavatás révén szerezhető meg, a jövőben az emberiség általános képességévé válik. A léleknek ezt az állapotát, ezt a lelki átélést az okkultizmus „Krisztus visszatérésének” nevezi. Krisztus nem testesül meg újból fizikai testben, hanem étertestben fog megjelenni, úgy, mint a Damaszkusz felé vezető úton.

Krisztus a fizikai síkon testesült meg akkor, amikor az emberiség csupán a saját fizikai testére korlátozódott. Ma megismételhetjük a János-evangélium szavait: változtassátok meg a lelkületeteket, hogy képességeitek megnyíljanak a szellemi világ felé. - Mert az éteri látással rendelkező emberek étertestben fogják Krisztust maguk előtt látni.

A leírt képességek most csíraként rejlenek a lélekben. A jövőben kifejlődnek, és azt mondhatjuk majd, hogy az ember sorsa bizonyos értelemben a saját kezében van. Szükséges lesz, hogy amikor ez a jelenség fellép, tudják az emberek, hogy mit jelentenek ezek a képességek. Akkor lehetetlen lesz, hogy úgy, mint most, visszaessenek a materializmusba. A képességek megjelenésekor nem fognak mindjárt felfigyelni ezekre. Sőt, még fantasztának, vagy akár betegnek is tekintik azokat, akiknek ilyen képességeik vannak. A szellemtudományos közlésnek ezért az a küldetése, hogy előkészítse az embereket az ilyen képességek megértésére. A szellemtudomány által közzétett ideálok tehát nem önkényesek, hanem ezek az emberiség fejlődésének szükséges eszközei.

Az eljövendő években többször el fogjuk még ismételni mindazt, amit most elmondtunk, a helyes megértésére azonban szükség van. Lehetséges, hogy a Teozófiai Társaságba olyan mértékben behatolnak a materialista tendenciák, hogy úgy vélik, Krisztus anyagi testet öltve fog visszatérni.[2] Ezzel azt bizonyítanák be, hogy az emberiség a legutóbbi 2000 év alatt semmit sem haladt előre. Krisztus 2000 évvel ezelőtt fizikai testben jelent meg a fizikai észlelés számára. Az eljövendő szellemi látásnak étertestben fog megjelenni. Az előttünk álló jelentős korszak megértésére a szellemtudomány révén készülünk fel. Nem elég elméletileg megérteni, hanem át is kell élni. Ezt a hatalmas eseményt egészen egzakt módon kell szemlélnünk.

Lesznek olyan vállalkozó szellemű emberek, akik hasznot akarnak húzni a szellemtudomány materialista irányvonalából, és azt akarják majd elhitetni, hogy ők a Krisztus. És találnak majd olyan embereket, akik hitelt adnak nekik. Ez próbatétel lesz a valódi teozófusok számára; fel kell vértezniük magukat az ilyen kísértések ellen, és az emberi érzés lealacsonyítása helyett fel kell emeljék azt a szellemi világokhoz. Azok, akik helyesen értik az antropozófiát, ezt fogják mondani a XX. század hamis messiásainak: ti Krisztus fizikai síkon való megjelenését hirdetitek, mi azonban tudjuk, hogy Krisztus kizárólag éteri jelenségként fog megnyilvánulni. - Az igazi teozófusok Krisztus magasabb érzékszervek számára történő megjelenését várják. Az embernek még halála előtt meg kell értenie Krisztus visszatérésének igazi jelentőségét, és akkor ez a megértés megnyitja majd szellemi érzékszerveit a halál és az újabb születés közötti élete során. Azoknak azonban, akiknek nem lesz meg a képességük ahhoz, hogy Krisztus visszatérésének jelentőségét megértsék itt a Földön, azoknak várniuk kell egy újabb megtestesülésre ahhoz, hogy ezt a megértést a fizikai síkon megszerezhessék.

Nagyon fontos korban élünk. Jellemezzük most Krisztus visszatérésének eseményét, melyet azok fognak átélni, akik szellemi látással rendelkeznek. Ezt oly módon jellemezhetjük, ha figyelmünket a Kozmosz felé irányítjuk, és rámutatunk egy napjainkhoz közeli történésre. Ez pedig a Halley- üstökös megjelenése, amely a rózsakeresztes teozófia stúdiumának ugyancsak tárgya. Ennek az üstökösnek a megjelenése összefügg a szellemi világ eseményeivel. Ahogy a Nap körül keringő bolygók mozgása megfelel az emberi fejlődés szabályos történéseinek, úgy egy üstökös megjelenése egy olyan befolyásnak felel meg, amely hozzáadódik ezekhez a szabályos eseményekhez. A rózsakeresztes kutatás bebizonyította, hogy minden üstökös különleges befolyást gyakorol az emberi fejlődésre. A mostani üstökös azzal a különleges befolyással bír, hogy elmélyíti a materializmus impulzusát. A Halley-üstökös minden megjelenése egy újabb hatással volt a materializmus impulzusára. 1759-es megjelenése annak a korszaknak felel meg, amikor a volterianizmus a tetőpontján állt; 1835-ös megjelenése pedig Moleschott, Büchner és a többiek materializmusának felel meg. Most ugyanígy egy új impulzus adódik a materializmushoz, és ennek külső jele az üstökös megjelenése. Azok, akiket ez a befolyás magával sodor, a legmélyebb materializmusnak esnek áldozatul.

Ma azonban nem csupán ez az impulzus létezik, hanem van egy másik behatás is, melynek a szellemi magasságokba kellene az emberiséget felemelnie. Ezt azok figyelték meg, akik megértik az idők jeleit. A makrokozmoszban az a jele ennek a befolyásnak, hogy a Nap a tavaszi napéjegyenlőségnél belép a Halak jegyébe. Krisztus megjelenésének idején a Nap a tavaszi napéjegyenlőségnél a Kos jegyében járt. Krisztus előtt körülbelül 800 évvel lépett be ebbe a jegybe, és a golgotai esemény idejére már megtett egy bizonyos utat. Most a Nap már évszázadok óta a Halak jegyében jár. A közeljövőben olyannyira előrehalad ebben a jegyben, hogy ez Krisztus étertestben való megjelenésének külső jele lesz. Látják tehát, hogy az antropozófiát nem valamiféle elméleti tanításként hirdetjük a világnak, hanem az idők jelei adják számunkra azt a feladatot, hogy az antropozófiát tanítsuk. Ezt a híradást már évszázadok óta előkészítik Nyugaton azok, akik rózsakereszteseknek nevezik magukat. A rózsakeresztesek egy ötödik evangéliumot[3] is tanítanak a négy másik evangélium mellett. A másik négy evangéliumot e szellemi evangélium által lehet megérteni, és a XX. századi emberiség egy része ugyanúgy megismerheti majd, mint azokat az evangéliumokat, melyeket Krisztus megjelenésekor kaptunk meg. A rózsakeresztes mozgalom világos tudattal rendelkező hívei meg fogják érteni, hogy milyen jelentősége van ennek az evangéliumnak az emberiség számára.

Ha Önök a rózsakeresztes teozófiára egyre több figyelmet fordítanak, akkor az Önök törekvése beleszövődhet az emberiség előrehaladásába, és ezáltal az emberiség képessé válik az új alakban megjelenő Krisztus megértésére. Eljön az az idő, amikor képesek leszünk Krisztust közvetlenül megismerni, akkor is, ha az evangéliumok minden dokumentuma elveszne - ami persze szinte lehetetlen.

Ilyesmiről olyan körben lehet csak beszélni, ahol olyan előkészületek folytak, ami nem csupán elméleti tanulásból, hanem a csoportok atmoszférájának állandó belélegzéséből áll, míg a nyilvános előadásokban ezzel szemben ügyelni kell bizonyos határokra. Ebben a csoportban azonban ilyen az atmoszféra, ezért beszélhettem ma este ezekről a nagy igazságokról. Lelkünk nem elégedhet meg az ilyen igazságok szavainak puszta kimondásával, hanem erőt is kell belőlük merítenie mindennapi munkája számára, egy olyan fényt, amely beragyogja mindennapi megszokott életét, és erőt jelent a jövő számára.

Az igazságtól bölcsebbé kell válnunk, de egyre bátrabban beszélnünk is kell róla, mint egy olyan szellemi vérről, amellyel át akarjuk hatni érzésünket és akaratunkat.

A következő zártkörű előadásban különösen fontos tényekre mutatunk rá.