Ahogy minden embernek, úgy a Kozmosznak mint szellemi lénynek is van emlékezete. Az ezoterikus hagyományban ezt Akasha-krónikának nevezik, amelyben a nagy kozmikus eseményektől az egyes emberi sorsok történéséig mindent feljegyeznek.

Minden korban voltak olyan emberek, akik - magasabb szellemi képességeik fejlesztésével - képesek voltak ennek az érzékfeletti krónikának az olvasására. Őket nevezik beavatottaknak. Ilyen képességek fejlesztése ma is lehetséges, sőt a beavatást is el lehet érni. Azt, hogy ez a mi időnkben hogyan történhet, Rudolf Steiner a „A magasabb világok megismerésének útja”[1] című könyvében írja le. Maga a könyv szerzője is ezt az utat járta végig, és érte el a beavatást. Így jutott el az Akasha-krónika olvasásáig.

Mindazt, amit az Akasha-krónikában a Kozmosz fejlődéséről meg lehetett tudni, Rudolf Steiner először egy sor tanulmányban, majd „Az Akasha-krónikából”[2] című könyvben jelentette meg. A világ fejlődésének ott vázolt összképe a későbbiekben megjelent „A szellemtudomány körvonalai”[3] című művében még lényegesen bővebb és elmélyültebb. A forrás azonban mindkét könyv esetében azonos: az Akasha-krónika olvasása.

Az utóbb említett könyvben Rudolf Steiner leírja, miként áll az egész világevolúció középpontjában egy esemény, amely a tulajdonképpeni értelmét adja meg az egész világfejlődésnek. Ez ugyanaz az esemény, mint amely ott áll a kereszténység kiindulópontján is: a Golgotai Misztérium.

A Golgotai Misztériumot a Názáreti Jézus harminc évig tartó élete, majd a Jordán-keresztelő után a Názáreti Jézusba alászálló Krisztus három éven át tartó jelenléte készítette elő. A Golgotai Misztérium során végbement történés az egész világfejlődést két részre osztotta: az eseményt megelőző és az azt követő időre.

A Golgotai Misztérium egész világot érintő jelentősége, valamint harminchárom évig tartó előkészítése a Földön felveti a modern beavatás centrális kérdésének, valamint az Akasha-krónika azzal összefüggő eseményeinek kutatását.

Egy ilyen kutatás új korszakot jelentene a kereszténység fejlődésében, ezenfelül valóságos áttörés lenne a kereszténység jövőjébe, amikor is az emberek már nem csupán történelmi, írásban fennmaradt forrásokból, hanem magából a szellemi világból kapnának tanúbizonyságot az idők fordulójáról és annak központi eseményéről, a Golgotai Misztériumról.

A kereszténység fejlődésének ez az új korszaka Rudolf Steinernek az 1913 őszén, az Ötödik evangélium címmel megtartott előadás-sorozataival vette kezdetét. Az Ötödik evangélium elnevezés Rudolf Steiner értelmezésében nem jelent mást, mint amiről egy beavatott a Krisztus-eseményt és annak előkészületeit illetően az Akasha-krónikából értesülhet.

Elsőként Krisztiániában (Oslóban), majd számos közép-európai városban beszélt erről a témáról. Ezek a kutatási eredmények állnak azóta is az antropozófus kereszténység középpontjában. Bár Rudolf Steiner már a korábbi előadásaiban is tett közzé az Ötödik evangéliumból részleteket, maga a téma csak a krisztiániai előadásciklusban bontakozott ki teljesen.

Az Ötödik evangélium közlésével egészen új szempontból vált nyilvánvalóvá Rudolf Steiner magas emberiségküldetése: személyében a jelenkor Krisztus-küldötte mutatkozott meg. Az előadásokon résztvevők közül sokan közvetlen élményként élték meg: így szólal meg Krisztus jelenlétében a Krisztusról szóló beszéd. A fennmaradt gyorsírásos jegyzetek olvasásakor máig lehet érezni ebből a hangulatból egy lehelletnyit.

Bár Rudolf Steiner a kutatást éppen csak elkezdte, annak, amit megjelentetett, alapvető jelentősége van, mert teljesen új perspektívákat nyit meg minden olyan ember előtt, aki szabad megismerési erőivel a Krisztus-megértés felé közelít.

Bárcsak minden magyar olvasó, aki kapcsolatba kerül az Ötödik evangélium tartalmával, átérezné a most megjelenésre kerülő előadások hatalmas hátterét, szellemi dimenzióját, de a fordítás jelentőségét is! Mert a téma magasztos volta hivatott arra, hogy az olvasó lelkében elmélyítse a kellő komolyságot, és felkészítse őt a kereszténység legmélyebb titkainak befogadására.

Szergej Prokofjev
az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségi tagja
a dornachi Goetheanumban (Svájc), 2009