Az 1913-ban és 1914-ben, az Ötödik evangéliumról tartott előadások különleges helyet foglalnak el a szellemi kutató, Rudolf Steiner közléseinek sorában. Rudolf Steiner maga mondja el, mekkora küzdelmek árán szánta rá magát arra, hogy beszéljen ezekről a tartalmakról. Mindezt az az iránti legmélyebb felelősségérzettel és elkötelezettséggel tette meg, aminek korunkban kell előkészülnie, és annak tudatában, hogy szükségszerű, hogy ezek a tények éppen most áradjanak be a Föld-fejlődésbe.

Rudolf Steiner nem hallgatja el, hogy rendkívül sok fáradságába került és számtalan nehézséget kellett leküzdenie ahhoz, hogy a kereszténységre vonatkozó képeket az Akasha-krónikából feltárhassa. Az Ötödik evangéliumra vonatkozó szellemi kutatások különösen értékesek számára. Rudolf Steiner meghozta azt a súlyos áldozatot, amellyel ezek a közlések jártak, annak ellenére, hogy már akkor magasra csaptak ellenfeleinek gyűlöletlángjai, amikor a két Jézus-gyermek titkáról - ami szintén az Ötödik evangéliumhoz tartozik - nyilvánosságra hozott néhány részletet.

Az első Goetheanum alapkövének letételekor, a világ e sorsdöntő óráján - 1913. szeptember 20-án - adta Rudolf Steiner az előadások tartalmának az Ötödik evangélium megnevezést. Az alapkőletételt követően Oslóban és más városokban is tartott előadásokat az Ötödik evangéliumról. A két, Kölnben tartott előadás még Rudolf Steiner életében megjelent ciklus formájában, „A Golgotai Misztérium” címen.

Marie Steiner röviddel a halála előtt határozta el a krisztiániai (oslói) ciklus saját kiadójában történő megjelentetését. Ez a döntés abból a belátásból és meggyőződésből fakadt, hogy a mai kor egyenesen megköveteli, hogy ezek a közlések eljussanak a kereső emberek tágabb köreihez, hogy rájuk bízhassák azokat. Bánjanak úgy az Ötödik evangélium titkaival, ahogyan azokat Rudolf Steiner a hallgatóinak szívére bízta.

Ernst Weidemann