Dr. Steiner:

Kedves barátaim!

Ezennel szeretném megnyitni a főtitkárok és a svájci Zweigek képviselőinek gyűlését. Leghelyesebb, ha ma mindjárt a svájci Antropozófiai Társaság rendjének megbeszélését tűzzük napirendre. A legutóbbi küldöttgyűlésen ilyen irányú kívánságukat nyilvánították és most tovább tárgyalva az Általános Antropozófiai Társaságról, helyes, ha tekintetbe vesszük a különböző kívánságokat, hogy esetleg rendezni tudjuk viszonyukat a goetheanumi Zweiggel vagy egyáltalán az Általános Antropozófiai Társasággal. Most megkérem barátainkat, szóljanak ehhez a napirendi ponthoz. Hiszen annak idején igen erélyes javaslatokat tettek.

Dr. Hugentobler nyilatkozik e pontról és kérdéseket tesz fel.

Dr. Steiner: Ezeknél a kérdéseknél tekintetbe kell vennünk, hogy alapjában véve, az egész tárgyilagos alapjánál, igazából a tapintat kérdéséből indultak ki. Ez a kérdés abból a benyomásból keletkezett, hogy a svájci Antropozófiai Társaság nyáron tartott küldöttgyűlésén a Svájcban tartózkodó tagok túlharsogták a svájci tagokat. Háttérbe szorítva érezték magukat. Tehát az egész benyomás alapja valójában a tapintat kérdése. A svájciak akkor úgy érezték, hogy a többiek túl sokat beszéltek és ők maguk nem jutottak szóhoz; különféle külső tanácsokat adtak nekik, amelyek nem számoltak a svájci külső körülményekkel. Láthatóan ebből indult ki az egész ügy. A legutóbbi küldöttgyűlésen már valóban jól kitűnt a dolog nyomóssága, de másfelől sok olyan is felmerült, ami abszolúte érthetetlen volt. Mivel éppen ezen a küldöttgyűlésen elnököltem, így tudom, hogy egyes akkor elmondott dolgok abszolúte érthetetlenek voltak és ezért érthető formában kellene kifejezni, hogy valójában mit is kívántak akkor. Ezt várom a mai megbeszéléstől. Ki kér még szót?

Geering-Christ úr kifejti álláspontját.

Dr. Steiner: Helyes. Igazán nem komplikált, ha megragadjuk a tényeket, Geering úr ismét világosan megmutatta. Ha megfogjuk a dolgot, igen egyszerűen megoldható. Még megjegyzem ehhez, hogy az Általános Antropozófiai Társaság megalapításával az elnökség beiktatása az egész kérdést új alapra helyezi, mert Steffen úr, mint elnökhelyettes képviseli a svájci elemet az Általános Antropozófiai Társaságban. Mert ha az egész struktúráját megnézzük, ez részben onnan eredt, hogy a rossz vért szülő nyári küldöttgyűlésen a német elnökség még úgy vélekedett, hogy ő a világ egész társaságának az elnöksége és ehhez tartotta magát. Ez sértette a svájciakat. Nem így van? Tehát egyfelől a svájci Antropozófiai Társaság megoldandó igazgatási kérdéséről van szó, ez természetesen a svájci tagok gyűlésén oldható meg talán olyanféleképpen, ahogy Geering úr utalt rá beszéde végén. Másfelől két dologról van még szó: a svájci társaság ügyeiről és a tapintat kérdéséről. Remélem, hogy a tapintat e kérdései a közeljövőben rendeződnek.

Most az Általános Antropozófiai Társaság keretében tárgyalunk és ennek számára természetesen csak a Goetheanum Zweigje és a svájci Antropozófiai Társaság viszonya a probléma és valójában ma csak erről kellene beszélnünk és minden egyebet a svájci Antropozófiai Társaság gyűlésére hagyni. A Goetheanum Zweigje és a svájci Antropozófiai Társaság viszonyának rendezése nagyon is foglalkoztathat bennünket. 1923. december 8-án, a legutóbbi küldöttgyűlésen merültek fel a megfelelő kívánságok és akkor arra a következő megoldásra gondoltam, hogy a Goetheanum Zweigje belső irányítását úgy rendezzük be, hogy ne legyen helye és szava, vagy legalábbis szava a svájci Antropozófiai Társaság küldöttgyűlésein. Hiszen azt beláthatják, hogy ki nem válhat a svájci társaságból a nyilvánosság előtt, külső és belső okokból benne kell lennie a külvilág szempontjából.

Azonban ma úgy hiszem, hogy Geering úr imént kifejtett nézete rendkívül indokolt: hogy alapjában véve nincs is szükség ilyen irányú változtatásra. Ha svájci barátaink általános véleménye az volna, hogy a goetheanumi Zweiggel egészen jól meg lehet férni, ha egyéb dolgok nem játszanak bele, abban a pillanatban úgy hiszem, semmit sem kell változtatnunk. Kérem, beszéljenek mindenekelőtt arról a kérdésről pontosan, hogy ilyen irányban vannak-e valamiféle kívánságok. Ha ezt a kérdést megbeszélték, akkor az egész ügy a svájci Antropozófiai Társaság problémája lesz, és majd megválasztja főtitkárát vagy amilyen tisztségviselőt kíván. Ha ezt megbeszéltük, akkor a svájci ügyek megbeszélésével ma voltaképpen elkészültünk. A nehézség szerintem az, hogy a svájci elnökség eddig kevéssé konszolidálódott. A különböző Zweigek vezetőit nevezték ki egyszerűen elnökséggé. Tudvalevőleg rugalmas elnökség és valójában senki sem tudja, hogy micsoda, mert az elnökség nem működik. Ha svájci társaság valóban működő elnökséget alakít ki, akkor rendbe jön a dolog. Nem hiszem, hogy túlsúlyba juthatnak a dornachi külföldiek. Tehát kérem szavakba foglalni, hogy elérjük a goetheanumi Zweig és a svájci Antropozófiai Társaság viszonyának megváltozását.

Schweigler, St. Gallen úr nyilatkozik erről.

Dr. Steiner: Szót kér még valaki e kérdéshez?

Geering-Christ úr: Talán mindjárt rátérhetnénk a svájci küldöttek szavazására?

Dr. Steiner: Éppen az volt a szándékom, hogy megkérdezzem svájci barátainkat, egyetértenek-e dr. Hungentobler, Geering úr és Schweigler úr kifejtett intencióival. Kérem, ezek a svájci barátaink, tegyék fel a kezüket. (Megtörténik.)

Tehát világosan kitűnt, hogy svájci barátaink azt kívánják, hogy a goetheanumi Zweig maradjon meg a svájci Antropozófiai Társaság kebelében. Minden egyéb a svájci Antropozófiai Társaság problémája és nem tartozik ide. Megtettük tehát azt, amit az Általános Antropozófiai Társaság keretén belül kell intézni.

Szót kér még valaki e kisebb körben megtárgyalandó kérdésekkel kapcsolatban?

Vreede kisasszony, mint a goetheanum Zweig titkára közli, hogy a Zweig 150 tagja közül 70 egyébként is svájci.

Dr. Grossheintz jelentkezik szólásra.

Dr. Steiner: Helyes. Éppen mienkhez hasonló társaságban soha sem kerülhetjük el, hogy legnagyobb mértékben fel se merüljenek olyan problémák, amelyeket csak tapintattal lehet elintézni. Gondolják meg, hogy a „Philosophie der Freiheit”-ben a tapintat speciális szerepet játszik a morális princípiumok között. Ha mégoly sokat szabályoznak is alapszabályok, meggyőződésem, hogy pedáns alapszabályokból csak annál több tapintatkérdés burjánzik elő. Úgy vélem, ha a dolgokat úgy valósítjuk meg, amint dr. Grossheintz szólt róla az imént, akkor tényleg tapintatosan egyenesbe jutnak. És ettől igen sok függ majd.

Weiss asszony kérdéseket tesz fel.

Dr. Steiner: Úgy gondolom, hogy ezt dr. Grossheintz nem alapszabályszerűen értette, hanem mint olyan egyes esetekben alkalmazott dolgot, amikor szükségesnek találják. Éppen ezt értem „tapintat-kérdésen”. Ujjhegyünkben kell megéreznünk, hogy ez vagy az szükséges-e. Általában az a véleményem, hogy pedáns ésszel nem sokra megyünk egy társaság igazgatásánál; ez más egyébre persze nagyon is jó lehet, de azt itt alapítandó társaság igazgatásánál igen káros a pedáns ész. Itt érzékeny ujjhegyeken múlik a dolog. Minél inkább tudjuk a társaságot a jövőben érzékeny ujjbegyekkel igazgatni, annál jobb.

Monges úr azt kérdezi, hogy például Honolulu is olyan viszonyban lesz-e az Általános Antropozófiai Társasággal, illetve a Goetheanummal, mint a goetheanumi Zweig.

Dr. Steiner: Honolulu az Általános Antropozófiai Társasághoz tartozik. Az egész kérdéskomplexumhoz semmi köze. Amit most megbeszéltünk, az mind csak a svájci Antropozófiai Társaság és a goetheanumi Zweig viszonyának szabályozására vonatkozik. A honolului Zweignek semmi köze a goetheanumi Zweighez és a svájci Antropozófiai Társasághoz.

Szót kér még valaki olyan kérdéshez, amit fel kell vetni a taggyűlés általános megbeszéléseinek előkészítéséhez? Hiszen kívánhatja valaki, hogy ezt vagy azt előbb szűkebb körben beszéljük meg.

Leinhas úr: Beszélnünk kellene az Általános Antropozófiai Társaság részére fizetendő hozzájárulás megállapításáról.

Dr. Steiner: Talán megkérhetném dr. Guenther Wachsmuthot, hogy vállalja ennek referálását.

Dr. Wachsmuth referál.

Dr. Steiner: Nemigen segít rajtunk, kedves barátaim, ha azon tanakodunk, hogy minden ország részt akar-e venni a tagdíjfizetésben; csak az segít rajtunk, ha valamennyien befizetik. Igazán nem azon múlik, hogy most tudjuk-e, hogy befizetik-e vagy sem, csak az lehet eredményes, ha az általános képet alapul véve próbálunk olyan számot megadni, amiről elvárhatjuk, hogy esetleg elegendő az Általános Antropozófiai Társaság kötelezettségeinek fedezésére. Így amellett volnék, hogy állapítsunk meg először átlagos díjat és hagyjuk nyitva ezzel kapcsolatban természetesen a csoportok és különösen az országos társaságok hozzájárulását. Ez ezután korlátlanul növekedhet aszimptotikusan közelítve a Carnegie féle viszonyokhoz, de egészen valutaszegény országoknál esetleg le is csökkenhet, mint a 0 pont a matematikában. Ezt a gyakorlat mutatja meg. Nem tudom, mennyire tart majd a végtelenbe, Carnegie féle viszonyokhoz közelítve, de a matematikában említett 0 pont, biztosan tudom, szerepet fog játszani. Úgy vélem tehát, hogy egész mostani értesülésünk alapján kell az átlagos hozzájárulást megállapítani, ez egyedi megbeszélésekben le is csökkenthető. Úgy gondolnám, hogy leghelyesebben leszögeznénk, hogy minden csoport 12 schillinget fizessen tagonként, ez havonta 1 schilling. Biztosíthatom önöket, ha csakugyan befizetik ezt a schillinget, az elhatározott dolgok megvalósítása úgy is nagy nehézséget jelent. Ez sem lehet nyomasztó: ha valaki nem tud fizetni, úgy csökkenteni kell és takarékoskodás után nézni. Abban azonban megegyezhetünk, gondolom, hogy az egyes csoportok átlagosan 12 schillinget fizessenek minden egyes tagjuk után. Ha másképp szögezünk le valamit, az csak oda vezet, hogy az Antropozófiai Társaság sem élni, sem halni nem tud és pénzügyi okok miatt nem képes semmi rendeset létrehozni. Kritizálni fognak bennünket, de nem látják be, hogy gúzsba kötve nem lehet cselekedni.

Ez tehát nem lesz abszolút követelmény, hanem a szokásos általános irányelv. Ha nem volna lehetséges, úgy egyszerűen azt fejezi ki, amennyire szükségünk volna, és akkor csökkenteni kellene. Ezt meg lehet akkor tenni. De úgy vélem, nyilatkozásra szükség van.

Collison úr a felvételi díjról érdeklődik.

Dr. Steiner: A felvételi díj megszűnne; feltételezhetjük, hogy visszahozza az árát. Kiszámíthatjuk a következő díjaknál. Havonta csak 1 schillinggel számolok tagonként, tehát évente 12 schillinggel. Talán elárulhatom, hogy az elnökség csak fontolóra vette és képekben beszélt a dolgok rendezéséről, e képek eredményeképpen nekem személyesen ez adódott.

Sauerwein kisasszony kifejti álláspontját.

Renzis bárónő: Ez 50 lírára rúgna. Ez Olaszországban teljesen lehetetlen!

Sauerwein kisasszony válaszol.

Dr. Steiner: Hiszen ez lehetséges, de éppen az egyes csoportok átlagos hozzájárulásának meglehetős lecsökkentését eredményezné és szerintem ez nem indíthat bennünket arra, hogy ne ezt állapítsuk meg, átlagos hozzájárulásként, amit valóban igen alapos mérlegelés folytán szükségesnek látunk. Milyen lesz a folyamat a valóságban? Képzeljék csak el kérem! Tehát azt mondhatom; a fennálló körülmények közt egészen biztosan legfeljebb 3-4 ezer tag fog fizetni, vagyis legfeljebb 3-4 ezer tagért fognak fizetni. Ha képet alkotnak arról, úgy arról is képük van, hogy évente mennyit költhetünk itt el. Csak annak van értelme, ugyebár, ha költségvetésnek megfelelően állapítjuk meg a tagdíjakat. A jövőre való tekintet nélkül nincs értelme a tagdíj megállapításának, ha számolunk, akkor összegekkel kell számolnunk. Számolnunk kell: ennyi bevételre van szükségünk. Ha nem folyik be, úgy a hiányt kénytelenek vagyunk más módon pótolni, valamiféle önkéntes adományokkal és így tovább. Képtelenségnek találom, hogy olyasmit állapítsunk meg, aminek nincs semmi köze az itteni szükséges megállapításokhoz. Ha egyáltalán megadnak egy összeget, úgy szerintem ennek csak az lehet az alapja, hogy itt mennyire van szükség - különben mindjárt önkéntes adományokat állapíthatnánk meg. Semmilyen más alap nem hoz eredményt.

Schwarz kisasszony kérdéseket tesz fel.

Dr. Steiner: A „Goetheanum Egyesület” csak a Goetheanum felépítésére kaphat adományokat. A Goetheanum felépítésének pedig semmi köze az Antropozófiai Társaság igazgatásához. Ez tehát két teljesen különálló dolog. ön ugye a „Goetheanum Egyesület” tagdíjaira gondol? Az Antropozófiai Társaság és a Goetheanum építési egyesületének viszonyát még megbeszélhetjük a napokban. Gondolom, csak meg kell találnunk a tagdíjak valamiféle módját, ha ez valamelyest az itt összegyűltek szándékában áll. A „Goetheanum Egyesület” tagdíjai tudniillik igazán olyan csekélyek a Goetheanum felépítéséhez, hogy alig vehetők tekintetbe. A tagdíjak alig vehetők tekintetbe! És a jövőben már csak azért sem jönnek tekintetbe, mert a múltban nagyrészt kölcsönök kamataira kellett vagy kellett volna őket fordítani. A jövőben azonban a Goetheanum építése nem bocsátkozhat kölcsönökre, csak a fonds perdu adományokra; a „Goetheanum Egyesület” tagdíjait tehát egyébre kell fordítani, mint kölcsönök fedezésére, kamatozására. A jövőben a Goetheanum építésével kapcsolatban arról lesz szó, - beszélnünk kell erről -, hogy lehetséges-e valahogy egységre jutni az Általános Antropozófiai Társasággal. Ez azonban olyan kérdés, mely e pillanatban túlságosan messzire vezetne, mert még nem vagyunk túl a tagdíj kérdésén.

Szót kér még valaki a tagdíj kérdéséhez?

Kaufmann úr kijelenti, hogy dr. Wachsmuth annak idején mintegy 7 schilling összeget jelölt meg és az angol küldöttek is ilyen felhatalmazással jöttek el.

Dr. Steiner: Ha az általam javasolt módot választják, akkor ez minden más módot kizár. Úgy vélem, képtelennek tűnik eleve olyan hozzájárulást megadni, amelyről tudjuk, hogy semmire sem megyünk vele. Nem is annyira azon múlik, hogy kötelező vagy sem, hanem hogy mindenféleképpen számíthassunk az összegre. A kialakult kép mellett például számításba vettük, - én legalábbis számításba vettem -, hogy a valutában gazdag országok részéről a hozzájárulás szinte kötelező jellegű marad. A helyzet éppen az, hogy ha lecsökkentik a hozzájárulást, úgy ez szerintem csakis egyes tárgyalások útján történjen. Ha azonban most csökkentenénk, úgy voltaképpen helyesebb lett volna legelőször a hozzájárulásról tárgyalni, rögtön ezzel kezdeni a vitát, - tudom, hogy ez ellenére lett volna a morális érzéknek -, és ha a vita eredménye szerint nem tudjuk eltartani az Általános Antropozófiai Társaságot, akkor úgy határozhattunk volna, hogy nem alapítjuk meg. Csak reálisan lehet gondolkodni. Nem alapíthatunk olyan társaságot, amely nem tud fennmaradni. De mint mondtam, ez abban nyilvánul meg, hogy azt mondom: Tetszés szerint csökkenthetünk, a centrumnak lesz itt a feladata, hogy a hiányzó összeget valami más módon fedezze - így a tagdíjfizetés legkevésbé sem ridegség, csak megadjuk, hogy valójában mennyire van szükség. Sajnálnám, ha éppen a tagdíjfizetés okozna általános elkedvetlenedést. Ez nem is szükséges, kedve barátaim. Másfelől azonban szükséges, hogy az ügy iránti jogos általános lelkesedés, ami az utóbbi napokban kifejezésre jutott, ne éppen a tagdíjfizetés semmisségén törjön meg. Ez „ahrimáni”, kedves barátaim, mint egyébként oly sokszor mondják az emberek!

Dr. Büchenbacher elbeszéli, hogy a stuttgarti Szabad Antropozófiai Társaság egy munkatársuk létfenntartását a heti befizetések 2,5 vagy 10%-ának átadásával tette lehetővé; bár a németországi viszonyok igen nehezek, de ha mindenki összefog, akkor boldogulnak.

Dr. Steiner: Csak meg szeretném jegyezni, hogy az ide vágó megbeszélés alapjában véve nem tartozhat a napirendünkhöz, mert meggyőződésem, hogy ha a tagdíj fizetéséről vagy nem-fizetéséről meghallgatjuk az indoklásokat pro és kontra, úgy annyi jogos nézetet hallhatunk, ahány barátunk van, az általános taggyűlésen pedig 800 jogos nézetet. Ez azonban nem lehet a valóságos érdembeli téma, ha tovább folytatjuk a vitát, akkor csak afelől, hogy hogyan jöjjünk ki másként. Meg kell tehát vitatnunk az Általános Antropozófiai Társaság szempontjából, hogy hogyan jöjjünk ki másként. Nem látok rá más lehetőséget, hogy egyáltalán kijöjjünk. Valószínűleg ebből sem lesz semmi, de nem látom lehetségesnek, hogy kevesebből jöjjünk ki. Lehetségesnek látom azonban, hogy minden speciális kívánságra tekintettel legyünk. Tegyük fel, hogy egyetlen csoport sem tudja az összeget kifizetni. Akkor hát 36 000 schilling helyett 5 000 schilling kapunk és utána kell néznünk, hogy a 31 000 schillinget mással pótoljuk. Az ügy tehát mindenekelőtt sima, világos és áttekinthető lesz. Nem járhatunk el másként, mint ahogy másutt eljárnak, amikor költségvetést állapítanak meg. Képzeljék el, hogy egy állam évi költségvetését úgy szabnák meg, hogy minden honpolgár, állampolgár annyit fizet, amennyit akar! Így nem lehet állami költségvetést megállapítani! Vagy lehet, Cesaro herceg? Megkérdezhetnek minden polgárt, hogy mennyit akar évente fizetni, vagy úgy kell megszabni, hogy megmondják, mennyit kell fizetnie?

Cesaro herceg: Mindenesetre. De kényszeríthetik rá.

Dr. Steiner: Igen, de az a helyzet, hogy mi nem kényszeríthetünk. Ez oka lehet annak, hogy sokkal könnyebben egyetértenek az üggyel, mint kényszerítő körülmények között. Már számoltunk a nem-kényszerítéssel.

Collison úr megkérdezi, hogy ez nem gátolja-e némileg az új tagok belépését.

Dr. Steiner: Felteszem, hogy valamilyen csoport azt találja megfelelőnek, hogy tagonként csak 4 schilling vagy 4 frank folyjon be évente, így természetesen nem fizethet nekünk 12 schillinget vagy 12 frankot, talán csak 2 schillinget vagy semennyit. A csoportoknak tehát egészen szuverén módon kell eldönteniük a felvételre kerülő tagokkal szemben való magatartás kérdését. Egyesek azt mondják majd: tagonként csak ennyit meg ennyit tudunk fizetni. Tehát éppen ilyen körülmények közt mindig át tudunk vergődni.

Ingerö úr kijelenti Norvégia nevében, hogy mintegy évi 3 000 schillinget tudnak fizetni.

Dr. Zeylmans van Emmichoven kijelenti, hogy Hollandiában nagyjából meglesz az összeg.

Dr. Steiner: Mindig ehhez tartottuk magunkat ugyanis, míg a Teozófiai Társaság német szekciója voltunk. Nem az egyes tagokat kényszerítettük a dolog megfizetésére, hanem a csoportok egyes tagok nagyobb hozzájárulásának átcsoportosításából fizették a központi díjakat a német szekciónak. Akkoriban sokkal csekélyebb hozzájárulásokkal számolhattunk. Ez ma már nem lehetséges. Már elbeszéltem egyszer vagy többször azokat a körülményeket, amelyek mellett kijöhettünk a régi, csekély díjakból. Elmondtam, hogy hogyan történt például a „Lucifer Gnosis” elkészítése és postázása az első időkben. Ilyen körülményeket ma már nem valósíthatunk meg. Tehát végső fokon mindent áttekintve csak az a kép alakulhat ki, hogy az Általános Antropozófiai Társaság egy-egy tagja részéről 12 schillingre lesz a jövőben szükségünk. Valamelyik elnökségi tag más nézetet vall?

Dr. Steiner asszony: Éppenséggel nem. - Amint most felszámoltam Berlinben a kiadót és a lakást, igazán érdekes volt újra megtalálni a mérhetetlen sok borítékot, amit dr. Steiner maga címzett, minden általam készített postautalvány bejegyzést; tehát minden apróságot magunk végeztünk el és az egész szállítmányt ruháskosárban gyalog vittük a postára. Ez jutott eszembe most Berlinben. Ezt ma nem szívesen csinálják. De érdekes volt visszapillantva átélni, hogy akkor minden apróságot dr. Steiner meg én végeztünk el.

Dr. Steiner: Ezek a dolgok kialakulnak, és nem lehet róluk vitatkozni. Nem vitatkoztunk róla és nem is beszéltük meg; ezeket a dolgokat a szükségszerűség hozza létre és megvannak. De ha vitatkozni kell valamiről, akkor egyszerűen meg kell mondani, hogy mennyire van szükség. Csak ilyen alapon lehet vitatkozni. Szót kér még valaki erről?

Prof. Bürgi asszony: Kötelezni szeretném magam a berni Zweig nevében, hogy vállalja a hozzájárulás teljesítését.

Hahl úr: Aláhúznám a fejtegetéseket.

Dr. Steiner: Kedves barátaim, most el kell napolnunk a tárgyalásokat, mert az előadásra kell mennünk. A folytatását majd bátorkodom közölni.