Téma: Antropozófia és vallás

Dr. Steiner: Napirendünk első pontja, hogy dr. Schubert úr örvendeztet meg bennünket Krisztusról és a szellemi világról szóló előadásával: „A Krisztushoz elvezető antropozófia”. Ezzel úr dr. Schubert úré a szó.

Dr. Schubert elmondja előadását. 15 perc szünet után.

Dr. Steiner: Kedves barátaim! Ismét az idő szelleméből eredő emberi önismeret szavaival kezdjük:

Emberi lélek!
A végtagokban élsz
Amelyek a világtéren át
A szellem tengerlényébe visznek;
Gyakorold a szellemre emlékezést
A lélek mélyén,
Hol a világteremtő létben
A saját Én
Az Isteni Énben él;
És ekkor igazi életet élsz majd
Az emberi világban.

Emberi lélek!
A légzésben és szívverésben élsz,
Melyek az idő ritmusán át
Saját lelki lényed megérzéséhez vezetnek:
Gyakorold a szellemről gondolkodást
A lélek egyensúlyában
Hol hullámzó és
Világot teremtő tettek
A saját Ént
A Világ-Énnel egyesítik;
És valóban érezni fogsz
Az emberlélek működésében.

Emberi lélek!
A fej nyugalmában élsz,
Mely az öröklét mélyéről feltárja
Néked a világgondolatokat:
Gyakorold a szellem látását
A gondolatok nyugalmában,
Hol örök isteni célok
Világlények fényében
A saját Ént
A szabad akaratnak
Ajándékozzák
És valóban gondolkodsz majd
Az emberi szellem mélyén.

És foglaljuk ma össze, kedves barátaim, azt, ami háromféleképpen szólalhat meg az embernél:

Ezt csak az a kapcsolja igazán egybe az ember szívben, ami valóban az idők fordulópontján jelent meg, ennek szellemében akarunk itt tenni és továbbhaladni.

Idők fordulóján
A világ szellemi fénye
Belépett a földi létbe;
Az éjszakai sötétség
Uralma megszűnt,
Nappali fény sugárzott
Az emberi lélekben:
Fény,
Mely melegíti
A szegény pásztorok szívét;
Fény
Mely megvilágosítja
A bölcs királyok fejét.

Isteni fény,
Krisztus-Nap,
Melegítsd
Szívünket,
Világosítsd meg
Elménket;
Hogy jó legyen,
Amit
Szívűnkből alapítva,
Értelmünkkel
Céltudatosan tenni akarunk.

Dr. Steiner: Kedves barátaim! Hans Ludwig Pusch úr, tegnapi előadónk átadja a szót. Helyette dr. Lehrs úr szól néhány szót az illető témáról. Kérem, adjuk meg neki a szót.

Dr. Lehrs hozzáfűzi az ifjúsági mozgalom kérdéséhez, amit Pusch úr előző nap kívánt még elmondani.

Dr. Steiner: Most talán megkérhetem Merry asszonyt, hogy vegye át a szót.

Merry asszony az angliai munkáról beszél és kimenti Dunlop urat, aki nem tudott eljönni.

Dr. Steiner: Kedves barátaim! Már többször kifejeztem különböző helyeken rendkívüli elégedettségemet a penmaenmawri nyári iskolával és a sokszor elmondottakhoz talán még hozzáfűzhetem, hogy szerintem valóban rendkívül jelentős haladást jelent az antropozófiai mozgalomban, ha megvalósul minden, amire Merry asszony utalt, kicsíráznak az elkövetkező években a penmaenmawri magvak. Elhihetjük, hogy a legjobb erők viszik ilyen irányba az antropozófiai mozgalom munkáját, mert Dunlop úr rendkívül aktívan és benső belátással, mondhatnám ezoterikusan vett kézbe ezt a penmaenmawri nyári iskolát. Penmaenmawrban kezdettől teljesült, amit másutt még soha sem láttunk és ez kellett sikerességükhöz.

Tudják, kedves barátaim, vártuk Dunlop urat Stratfordban, Oxfordban, egyszer még Londonban is és itt Dornachban, így az a képzetem támadt, hogy Dunlop úr mindegyre azt mondja, eljön, és aztán nem jön el. Nos Penmaenmawrba eljött! És ez rendkívül jól sikerült, olyannyira, hogy szeretném, ha ma itt volna és személyesen mondhatnánk igaz szívből jövő köszönetet. De csakugyan azt hittem, hogy itt lesz, mert Londonban Dunlop úr még azt mondta, legközelebb másképp csinálja: nem mondja, hogy jön, és aztán mégis eljön. Londonban pedig nem mondta, hogy eljön és mégse jött! Így mindezek ellenére Merry asszonyt kell szépen kérnem, hogy tolmácsolja őszinte köszönetünket, a gyűlés köszönetét, amiért az antropozófiának oly rendkívül jelentős mozgalmát indította el reménykeltően a penmaenmawri nyári iskola révén. Gondolom, egyetértenek velem, éppen a penmaenmawrról szóló elbeszéléseim szellemében, ha az önök nevében is megkérem Merry asszonyt, hogy tolmácsolja Dunlop úrnak legőszintébb köszönetünket a penmaenmawri nyári iskola felavatásáért és kérem, hogy ezt a munkát továbbra is aktívan vegye kézbe, mert az ő kezében sikeres lesz.

Megadhatom a szót most van Bemmelen úrnak, a holland iskola képviselőjének?

Van Bemmelen úr a hágai iskola munkájáról számol be.

Dr. Steiner: Most megkérném dr. Ungert úr, hogy vegye át a szót. A társaság problémáihoz jelentkezett szólásra.

Dr. Unger elmondja előadását a társaság problémáiról és végül kifejti: Igen tisztelt barátaim, ahogyan az új alapszabályok felelősséget rónak például az egyes társaságokra és nagyobb csoportokra, ezt a bizalmat és felelősséget szükségképpen még tovább kell terjeszteni. Az ehhez kialakuló formáknak nem szabad a megrögzött sémához tapadniuk, hanem olyan embereket kell eleven változásukkal találniuk, akiknek lénye előre tudja vinni a központi impulzusokat. Így látszólag szervezési kérdésen túl mindjárt az a kérdés ötlik fel, hogy hogyan léphetünk fel ezzel az impulzussal a nyilvánosság előtt? Itt is arról lesz szó, hogy a tapasztalat érvényesüljön. Nemrég bátorkodtam említeni néhány dolgot a nyilvános tevékenységről. Éppen van Bemmelen úr iménti szavai utalnak Hollandia részéről is arra, hogy az emberek mindenütt várják, hogy alkalmas formában, megfelelő módon halljanak az antropozófiáról, az emberi lélekről, a lélek ápolásának lényegéről, ezt igénylik az emberek. Azután azon múlik, hogy megtaláljuk a közvetlen nyilvánosság útján azokat az embereket, akik tovább akarnak dolgozni ezen a területen. Mindenütt van tehát lehetőség arra, hogy az ilyen emberek előtt kitárjuk a kapukat, és mint társaság fogadjuk be őket. Ehhez mindenekelőtt emberismeret szükséges, ez a komoly antropozófiai szellemű munka során ki is fejlődhet az emberszeretet melegéből. Széles körben társasági problémának érezzük az utánpótlás kérdését is. Mindig az volt a nehézség, hogy olyan embereket találjunk, akik továbbra is dolgozni akarnak, és hogy meg is teremtsük a társaságban annak előfeltételeit, hogy fiatalabb emberek megtalálhassák ezeket a kapcsolatokat.

Ma ugyanis az a helyzet, ilyen vonatkozásban főként Németországra utalnék, hogy a régi kor, a korábbi élet sok támasza és viszonya általánosan összeomlott és fiatal emberek, például tanulmányaikat befejező főiskolások, vagy akik művészi impulzusból kívánják az antropozófiai munkát, arra kényszerülnek, hogy életük fenntartására behúzódjanak a szokványos és összeomló gazdasági élet egy sarkába. A társaság problémája volna, különösen egyes csoportoknál, mint például nálunk, hogy olyan alapot találjon, ahol fiatalemberek mintegy a stúdiumnak élhetnek. És így tornyosul éppen a legfontosabb probléma: Hogy vehetjük fel a Szabad Szellemtudományi Főiskolába az ide törekvő fiatal, igyekvő életet sugárzó erőt? Milyen formában lesz lehetséges? Éppen a jövőben együttműködőket juttatni stúdiumhoz, itt Dornachban vagy másutt, hogy későbbi együttműködésüket remélhessük! Ez a probléma is éppen Németországban jelentkezik egyre inkább, ahol intenzíven nő az új együttműködőkre az igény, és ahol olyan nyomorban élnek azok az emberek, akik voltaképpen a mozgalomhoz tartoznának. Rájuk kell találnunk a nyilvánosságban és nyilvános fellépésünkkel.

Így éppen a Szabad Főiskola eddig grandiózusan előttünk álló megalakítása kelt olyan reménységet, ami számunkra a legeslegfontosabb. Az itt felmerülő problémák megoldására is megkapjuk a bázist a társaság és a kisebb-nagyobb csoportokba tömörült egyes emberek számára.

Hasonlók érvényesek az intézményekben folyó tudományos jellegű munkára. A pedagógiát van Bemmelen úr már érintette és a tudomány felől hasonlóképpen érdeklődhetünk. Mert éppen e napok hatására lobban fel különösképpen az útkereső munkakedv. Bizonyára még több barátunknak lesz itt kérdeznivalója. És szeretnénk remélni, hogy lakóhelyükre visszatérve e megbeszélések élménye alapján konkrét válaszokat tudunk adni minden kérdésre. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a problémákat valóban úgy vessük fel, ahogyan felmerülnek - ahogy bátorkodtam néhány dologra utalni. Ha különböző országokból jött barátaink a legkülönbözőbb oldalról hozzák ide ezeket a problémákat, úgy az Általános Társaság új impulzusa remélhetőleg gyorsan eljut szétágazva valamennyi csoportba és mindenkihez, aki a társaság tagja vagy az akar lenni.

Dr. Steiner: Most van Leer urat kérném meg, hogy a szót átvegye.

Van Leer úr a Steffen úr számára tervezett információkról beszél. A beküldések rubrikákra való osztását javasolja.

Dr. Steiner: Úgy gondolom, e levelezés célja úgy érhető el legjobban, ha a következőt mérlegeljük. Úgy hiszem, közvetlenül, Steffen úrral való megbeszélés nélkül olyan interpretációt nyújtok, ami nagyjából talán megegyezik Steffen úr nézetével, utólag még esetleg korrigál engem. Az ilyen információk akkor a legjobbak, ha lehetőleg az egyes levelezők egyéniségéből fakadnak. Valamennyi akkor név szerint említett barátunkról és még néhányukról feltételezem, hogy érdeklődik az iránt, amire gondoltam: a társaság élete, a szellemi élet iránt általában. És hogy legalább nagy részük alkalomadtán hetente, naponta egyszer elgondolkozik azon, amire itt-ott rábukkan. Eszükbe ötlik - valamelyik nap leülnek és egyszerűen megírják, ami eszükbe ötlött. Mondjuk esetleg 15-20 négyoldalas levél fut be ide be. Némi munkát jelent az elolvasásuk. Nos, Steffen úr lesz olyan kedves és 20 befutott levélből 10-et megtart, 10-et nekem ad át, majd csak győzzük. De legjobban akkor győzzük, ha semmi esetre sem kapunk rubrikákat, hanem mindenki igazi szívből jövő levelet ír, ha emberekkel van dolgunk, nem pedig sémákkal. Lehet tarka-barka összevisszaság, akkor ez az illető egyénisége és éppen ez fog érdekelni bennünket. Remélhetőleg éppen ezáltal kapjuk a megfelelő anyagot: emberi anyagot, amivel úgy tölthetjük ki a mellékletünket, hogy az is emberi benyomást keltsen, emberi gyengeségekkel együtt.

Tehát úgy gondolom, hogy mintegy négy oldalon, olykor nyolc oldalon, egyszerűen írják meg úgy, ahogyan érzik. Mert bennünket itt mindig az ember érdekel barátainkban a legjobban. Emberileg szeretnénk az emberekhez viszonyulni és emberi kapcsolatokból tenni még azt is, aminek át kell mennie a csúf nyomdafestéken. Erre gondolok. Szerintem úgy lesz a legjobb, ha mindenki emberileg nyilvánul meg az emberek előtt. Steffen úr most korrigál engem.

Albert Steffen: Nem. Teljesen az én lelkemből szólt. Csak azt mondanám, hogy ez a munka nem lehet túlságosan sok nekem, mert írói képességemnek nagyon is megfelel, hogy ilyen beszámolókat szívesen olvassak. Csakugyan mindig azt kutatom, ami az emberek lelke mélyén történik és így semmilyen levél sem túlságosan hosszú. Nem is hiszem, hogy túlságosan sok lenne. Naponta ugyanis szívesen olvasok sok-sok újságot, és ha barátainktól érkeznek érdekes dolgok, ezt természetesen sokkal szívesebben olvasom. Ami a rubrikát illeti, a szerkesztőnek vagy írónak csak egy vagy két rubrikája van; az egyik az, amire szüksége van, a másik, ami nem kell. Ezt akartam mondani.

Dr. Steiner: Gondolják csak, mit is jelentene, ha a beszámolók e vita után még regényre vagy drámára ihletnék Steffen urat! Ez volna a legszebb, amit elképzelhetek.

Collison úr: Szeretném tudni, hogy kapunk-e „olykor” választ.

Dr. Steiner: Remélem, hogy a mellékletben minden héten ott lesz a válasz. Ha speciálisan szükség lesz rá, úgy remélem, megvalósulhat.

Most Stibbe úrnak adnám meg a szót.

Stibbe úr a holland ellenfelekről számol be, különösen Prof. de Jongról.

Dr. Steiner (Stibbe referátumához Prof. de Jonggal kapcsolatban): Megkísérelte ugyebár, hogy a misztériumokat módszeresen úgy ragadja meg, hogy különféle spiritiszta jelenségekre vezesse vissza, éppen az ő könyvében!

Nos, kedves barátaim, a következő napokban még módunk lesz a vitából adódó problémák további megbeszélésére. Ahogy látom, a vitából adódó problémák: a beszámolók és az ellenfelek. Ezek a kézzelfogható problémák adódtak eddig. A többit nem érzem plasztikusan kialakulva.

Holnap már 10-kor megkezdjük a gyűlést és holnap először majd azoknak a barátainknak adom meg a szót, akik kutatási eredmények referálását jelentették be: dr. Kolisko asszonynak és dr. Maier úrnak, Stuttgartból. Most még dr. Schwebsch urat kérem, hogy vegye át a szó, ő jelentkezett egy kérdéshez. Utána kérem az amerikai euritmiáról szóló beszámoló felolvasását.

Dr. Schwebsch kifejezi a Waldorf iskola köszönetét a sokoldalú segítségért.

Dr. Steiner: Ehhez kapcsolódva hadd érintsek néhány dolgot. Az első az, hogy amint a Waldorf iskolák nehéz anyagi helyzete ismeretes lett, valóban mindenütt érdeklődéssel fordultak az iskola felé. Láttuk mindenekelőtt, hogy a svájci iskolaegyesületek tagjainak fáradozása nyomán számos gyámság alakult meg Svájcban. Mackenzie asszony Angliában igyekezett olyan bizottságot létrehozni, mely gyűjtéseket rendez a Waldorf iskolák finanszírozására. Az első hozzájárulást már megkaptam és megkérem majd a Waldorf iskola vezetőit, hogy vegyék át a szerény kezdetet.

Most még egy mondanivalóm van. A Waldorf iskoláért a világnak oly sokat kell megköszönnünk, - dr. Schwebsch említett már néhányat -, hogy igazán nem is lehet egy perc alatt áttekinteni és csakugyan hosszú jegyzékbe kellene foglalni mindazokat, akiknek hálával tartozunk valamiért. Nagy az érdeklődés. Mégis mindegyre az érdeklődés növelését kell kérnünk. A támogatást eddig főként maga az iskola kapta. Eddig kevésbé gondolhattak a tanulókra, amennyiben Waldorf iskolai tanulók lehetnek. Most itt van egy vagy két eset, amit csakugyan szívünkre kell vennünk. Tudják, a Goetheanum két munkása indítékot érzett annak a nagyon dicséretes gondolatnak a megvalósítására, hogy fiukat Waldorf iskolába adják, abban az időben, amikor Svájcban lakva nagyon kívánatosnak tűnt, hogy Németországban néhány frankkal nagyon sokat ki lehet fizetni és Pastor Geyer úr barátunk bizonyos áldozatkészsége folytán el is vállalták az iskolásfiúk ellátását. Mi a Goetheanum részéről úgy fogjuk fel a dolgot, hogy a tandíjat és az iskolához szükséges dolgokat ugyanúgy fedezzük, mint ahogyan más vállalatok, például a „Kommender Tag”, a „Waldorf Astoria” kezeskednek fiúgyermekeikért. De miután a gyermekek élete Németországban hamarosan olyan drága lett, vagy még drágább, mint itt Svájcban, így a hozzátartozók már nem tudják a két fiú ellátását fizetni. Így az a szomorú kényszer áll a család és a gyermekek előtt, hogy a karácsonyi szünet után nem tudnak most a Waldorf iskolába visszatérni. Ezért vetném fel itt a kérdést, hogy lehetne-e gyűjtést rendezni, amivel legalább a következő időben kifizethetnék a két fiú havi ellátását Stuttgartban, hogy tovább látogathassák a Waldorf iskolát. Arról lesz szó, hogy a két fiúért havonta összesen 140 frankot kell fizetni. Perselyt is próbálunk felállítani; Pyle úr talán hajlandó lesz perselyt kölcsönözni, ebbe különösen ilyen célokra lehet adakozni. Így talán megy a dolog.

Most megkérném dr. Wachsmuthot, hogy olvasson fel még egy beszámolót az amerikai euritmia munka rezüméjéről.

Dr. Wachsmuth felolvassa Neuscheller asszony beszámolóját az észak-amerikai euritmia munka alakulásáról.

Dr. Steiner: Kedves Barátaim! Most azt szeretném mondani, hogy külföldi barátainkat arra kérjük, ha jegyet kívánnak venni a holnapi Három király előadáshoz, már ma szerezzék be, hogy holnap a dornachi barátoknak adhassuk ki a jegyeket.

Másodszor, szeretném tudomásukra hozni, hogy a három utolsó esti előadásom néhány olyan orvosi témába torkollik, amely megfelel az általános hallgatóságnak, utánuk pedig orvosi kérdéseket beszélek meg a jelenlevő orvosokkal. Ezért csak azt ittlevő gyakorló orvosokat kérem holnap reggel 8.30-kor az első összejövetelre lent az üvegházban. Január 1. után más formában azoknak is alkalmuk lesz erről hallani, akik orvosi kérdések iránt érdeklődnek.

Holnap 10 órakor azután a mai gyűlés folytatásával kezdünk. A már említett két referátumot kérem akkor előrevenni. Azután én bátorkodom holnap és holnapután Dornach építésének gondolatáról szólni és vitát is szeretnék esetleg indítani ennek az építési gondolatnak a megvalósításáról. Mert nem ajánlatos, hogy ez az összejövetel egyáltalán ne érintse Dornach építési gondolatának pénzügyi oldalát. önöknek engedem át azonban, hogy az én témámhoz csatlakozva ehhez szóljanak, én holnap és holnapután művészi vonatkozásban beszélek egészen röviden Dornach építésének gondolatáról.

Délután 2.30-kor szeretném az időt a svájci tagok illetve küldötteik gyűlésének rendelkezésére bocsátani. Ezt a gyűlést Aeppli úr kívánta és megkért, hogy vegyek részt illetve elnököljek. Tehát akkor megkérem a svájci tagokat, hogy holnap délután 2.30-kor bonyolítsák le ezt a gyűlést. Csak a svájci tagok, olyan megbeszélés lesz, ami csak a svájci Antropozófiai Társaságot érinti.

Ma délután 4.30-kor tehát euritmia előadás lesz, este 8.30-kor pedig az én előadásom.

---

A gyakorló orvosok gyűlése
1923. december 31-én délelőtt 8.30-kor volt
az üvegházban.