Az Általános Antropozófiai Társaság alapítógyűlésének karácsonyi ülését december 24-én délelőtt 10 órakor nyitották meg. dr. Steiner üdvözölte a jelenlevőket és bevezető szavakat mondott Albert Steffen „A Goetheanum sorsának történetéből” című előadásához.

Kedves Barátaim!

Bejelenthetem, hogy az Általános Antropozófiai Társaságot megalapító karácsonyi ülésünk ezennel megkezdődött. A jövőben mindig az lesz szívbeli véleményünk, mint önök is helyesnek fogják érezni, hogy az Antropozófiai Társaság fejlődése számára jelentős, hogy itt svájci földön talált központjára és otthonára, ahogyan ez az általam javasolt alapszabályokban is kifejezésre fog jutni.

A társaság nem ölt semmiféle nemzeti jelleget, de tudatában vagyunk annak, hogy kedves svájci barátaink mintegy eszmei vendégként fogadtak be minket és ezt az eljövendő idők során megfelelően tiszteletben tartjuk. Több ízben megvilágítottam, magánbeszélgetésekben vagy barátainkhoz nyilvánosan szólva, annak jelentőségét, hogy Goetheanumunkkal és a születni készülő Antropozófiai Társasággal éppen svájci földön vertünk gyökeret. Ez kellőképpen indokolja, kedves barátaim, hogy karácsonyi ülésünkön az első szó a mi kedves Albert Steffen barátunké legyen. Természetesen az Antropozófiai Társaság tagja és alapítótársaként fog itt beszélni. Amit azonban különösen azért érzünk, mert a Goetheanum az Antropozófiai Társaság központja, itt svájci földön áll, azt szimbolikusan úgy fejezzük ki, hogy most felkérném Albert Steffen urat, kedves tisztelt barátunkat, a kiváló költőt, akinek jelenléte körünkben olyan nagy öröm, hogy elsőnek emeljen szót gyűlésünkön.

Albert Steffen előadása, „A Goetheanum sorsának történetéből”, az Általános Antropozófiai Társaság Közleményeinek 1924. 2., 3. és 6. számában jelent meg.

Dr Steiner:

Kedves Steffen Úr!

Meleg, szép szeretettel áthatott szavai csodálatos bevezetést adtak gyűlésünknek és nem is kaphattunk volna szebb bevezetést, mint amit ön meleg antropozófus szívvel mondott nekünk. Meggyőződésem, hogy az ön elmondott kedves szavai fényes csillagként ragyogják be gyűléseinket és összejöveteleinket és valamennyien bensőséges hálát adunk önnek érző szívvel a gyűlés egész idején azért, amit az első reggelen elmondott nekünk. Biztosak lehetünk felőle: e csodálatos Svájcban mindig meleg fészekben érezhetnénk magunkat, ha ez az igazi svájci érzület - ami az ön szavainak is alaphangja - mindig ilyen szépséges atmoszféraként lebegne körül, mint ebben az órában. Tudom, hogy valamennyiünk szívéből szólok, ha most megbeszéléseink kezdetén a legszívbőljövőbb köszönetet mondom önnek, kedves Steffen barátom, amiért ilyen csodálatosan indította el az elkövetkező napok eseményeit. Fogadja szívből jövő köszönetemet! Úgy gondolom, ez a köszönet az itt összegyűltek mindegyéknek szívéből fakad.