Téma: Az Általános Antropozófiai Társaság és az országos társaságok munkája a jövőben.
A főtitkárok beszámolóinak folytatása.

Kedves Barátaim!

A főtitkárok és a különböző helyeken működő csoportok képviselőinek beszámolói közepette tartunk. Csak engedjék meg, hogy a beszámoló jelentések közepette néhány szót szóljak. Ehhez éppen az adja az indítékot, amit tegnap az egyes beszámolók olyan igazán örvendetes módon közöltek. Amiről itt informáltak, abból látjuk, hogy milyen odaadóan dolgoznak mindenütt, és amit tegnap közöltek, azt azokhoz a nevekhez sorolhatjuk, akikről tegnapelőtt beszélhettem, és akikről úgy hihetjük, hogy az előttünk álló romok ellenére sem valami pesszimizmusra, hanem a legigazabb, talán tetterős optimizmusra lelkesíthetnek bennünket ezen az ülésen.

Ezen az ülésen valójában mindig valamennyi területen az építésre kell gondolnunk, nem pedig a lebontásra. Ezért már ma felhívnám a figyelmet arra, hogy talán az egész ülés bizonyos vonatkozású orientálását kellene tekintetbe vennünk. A következő napokban tagjaink gyűlésein természetesen lehetőség nyílik egy és más megbeszélésére. De már ma szeretném megmondani: láthattuk a tartalmukban szükségszerűen adódó alapszabályokból, hogy az Antropozófiai Társaságnak teljesen a nyilvánossághoz kell kapcsolódnia. Ezt a jelenkor megnyilvánulásai nem engedik másként, kedves barátaim. A mai kor nem visel el semmiféle titokzatosságba burkolódzást. Éppen ebből adódik számunkra, mondhatnám, a megoldandó alapprobléma.

Nem úgy gondolom, hogy az ülés során kell róla nagyon sokat vitáznunk, oldjuk meg ezt az alapproblémát a lelkünkben. Legyünk tisztában azzal, hogy éppen társaságunk osztályrésze az a feladat, hogy összekapcsolja a lehető legszélesebb nyilvánosságot az igazi, valóságos ezotériával.

Kedves barátaim, minden vonatkozásban átéltük ennek a problémának a felmerülését, először a szörnyű háborús időszak akadályai és nehézségei közt, majd pedig a különféle belső bajok közepette. Alapjában véve egyetlen gyűlés sem folyt le az utóbbi időben az Antropozófiai Társaságban, ahol a háttérben, ha sokan nem is vették észre, minden mögött ott volt a kérdés: hogyan kapcsoljuk össze a teljes nyilvánosságot a legmélyebb, komolyabb, bensőségesebb ezotériával. Ezért szükséges, hogy a jövőben csakugyan száműzzünk minden gyűlésünkből mindenféle egyletesdinek nevezhetőt. Az antropozófiának nincsen szüksége az egyleti jellegre a szó átlagos értelmében. Ahol igazán szívükben értik az antropozófiát, ott a szívek összedobbanhatnak, anélkül, hogy a fejek összeütköznének. Ha megoldjuk ezt a tisztán emberi problémát, hogy a szívek harmonizáljanak a fejek összeütközése nélkül, akkor csakugyan megtettünk emberi részről mindent, ami ahhoz szükséges, hogy felkészüljünk rá, hogy a jelzett dolgokat az Antropozófiai Társaság vezetésében is elérjük.

És el kell érnünk, el kell érnünk, hogy minden tettünket a szellemi világgal való összekapcsolódás érzése kísérje. Ez legyen éppen a különbség az Antropozófiai Társaság és bármely jelenleg fennálló más egyesület közt. A különbség az legyen, hogy az antropozófia ereje megadja annak lehetőségét, hogy a lehető legszélesebb nyilvánosságot a legigazabb, legbensőségesebb ezotériával kössük össze. Az ezotéria nem hiányozhat a jövőben a legkülsőségesebb cselekedeteinknél sem. Ezen a területen még tanulnunk kell egyet s mást az utóbbi tíz évből.

Amit mondok, az a felelősségre is vonatkozik. Gondoljuk meg, kedves barátaim, a következőt: Mint kis társaság vagyunk a világon és jelenleg ennek a társaságnak különös a sorsa. Ha akarna, sem térhetne ki a nyilvános jelleg elől, amit most annyira hangsúlyozok. Mert ha valamilyen rokonszenv folytán úgy határoznánk, hogy csak zártan dolgozunk a csoportokban, ami bizonyára igen szép volna, és nem törődnénk a nyilvánossággal, úgy kiderülne, hogy a nyilvánosság egyre nagyobb mértékben fordulna ellenséges módon felénk. Mennél kevésbé törődünk az idők jelével, annál ellenségesebben fordul felénk mindenki, aki csak ellenfelünk lehet. Az Antropozófiai Társaság hajóját ma csak úgy kormányozhatjuk át a körülötte örvénylő és zajló nagyon viharos hullámokon, ha bátran megtaláljuk az utat, az egyenes utat a következőkhöz: A következőt kell megtalálnunk: Kis társaságként nézünk szembe a világgal és a világ - tudják, melyikre gondolok - valójában nem szeret bennünket. Nem szeret. Ezen a tényen nem tudunk változtatni. De nem kell ahhoz sem hozzájárulnunk, hogy a lehető legnépszerűtlenebbek legyünk. Ezt nem triviálisan értem, hanem mélyebb értelemben, igazán az okkult élet alapjaiból szólva. Ha mindegyre azt kérdezzük: Mit kell tennünk a világ ennek vagy annak a körének a szeretetéért, mert ma nem szeret bennünket? Milyen legyen a magatartásunk ezen vagy azon a területen, hogy teljes értékűnek fogadjanak el? Akkor egészen biztosan nem fogadnak el teljes értékűnek. Csak akkor fogadnak el annak, ha cselekvésünkért minden pillanatban felelősséget érzünk a szellemi világ előtt, ha tudjuk, hogy a szellemi világnak a történelmi fejlődés e pillanatában célja van az emberiséggel az élet legkülönbözőbb területein, és rajtunk múlik, hogy tisztán és igazán kövessük a szellemi világ impulzusait. Ha az első pillanatra megütközést kelt is, huzamosabban ez egyedül üdvös. Ezért önmagunkkal is csak úgy jutunk dűlőre, ha minden alkalommal áthatjuk magunkat a szellemi világból érkező impulzusokkal.

Ezeket az utalásokat ki fogom egészíteni a következő napokban és ezután legalább részben elismételném önöknek azokat a szavakat, amelyeket a szellemi világ akaratából tegnap elmondtam, hogy bevezetésül legyenek ma is lelkünk előtt, míg megkezdjük a tárgyalásokat.

Emberi lélek!
A végtagokban élsz
Amelyek a világtéren át
A szellem tengerlényébe visznek;
Gyakorold a szellemre emlékezést
A lélek mélyén,
Hol a világteremtő létben
A saját Én
Az Isteni Énben él;
És ekkor igazi életet élsz majd
Az emberi világban.

Emberi lélek!
A légzésben és szívverésben élsz,
Melyek az idő ritmusán át
Saját lelki lényed megérzéséhez vezetnek:
Gyakorold a szellemről gondolkodást
A lélek egyensúlyában
Hol hullámzó és
Világot teremtő tettek
A saját Ént
A Világ-Énnel egyesítik:
És valóban érezni fogsz
Az emberlélek működésében.

Emberi lélek!
A fej nyugalmában élsz,
Mely az öröklét mélyéről feltárja
Néked a világgondolatokat:
Gyakorold a szellem látását
A gondolatok nyugalmában,
Hol örök isteni célok
Világlények fényében
A saját Ént
A szabad akaratnak
Ajándékozzák
És valóban gondolkodsz majd
Az emberi szellem mélyén.

Az ilyen világ-igéből kihallott mondásokkal úgy jutunk révbe, ha saját lelkünkkel úgy eggyé válnak, hogy többé nem hagyhatnak el. Akkor válhatnak eggyé, ha az elhangzottakból kiemelik azt, ami a ritmust adhatja. Felírom önöknek, kedves barátaim, először annak egy részét, ami a ritmust adhatja: Az első szakaszban szellemre emlékezést, a második szakaszban szellemről gondolkodást, a harmadik szakaszban szellem látását. Nézzék ezt meg ritmikus összefüggésben azzal, ami a megszólított, vagyis önmagához szóló emberi lélekben történik, ha azt mondja: a saját én
az isteni én-ben él.

Nézzék meg a szellemről gondolkodás összetartozó ritmusát, ha azt mondja: a saját ént a világ-én-nel egyesítik - és a szellem látásánál, ha azt mondja: a saját én-t a szabad akaratnak ajándékozzák.

szellemre emlékezés o a saját én az isteni én-ben él

szellemről gondolkodás o a saját én-t a világ-én-nel egyesítik

szellem látása o a saját én-t a szabad akaratnak ajándékozzák

Vegyenek ebben az összefüggésben minden egyes szót olyan módon, hogy csak úgy állhat a helyén, ahogyan van. Vegyék azt, ami a világ ritmusából ritmizál: saját én az isteni énben, saját ént a világ-énnel, saját ént a szabad akaratnak, és ami felemelkedik: „emlékezés” - „gondolkodás” - „látás”, míg morális átérzéssé válik. Érezzék át a szellemre emlékezés-, szellemről gondolkodás-, szellem látásával való összefüggést: akkor ez a belső ritmus azt adja meg önöknek, amit a szellemi világ hoz nekünk ezekben a napokban, szívünk felemelkedésére, gondolataink megvilágosodására, akaratunk szárnyaló lelkesedésére.

Most egy táviratot kell felolvasnom: Karácsonyi üdvözlet, szerencsekívánat, Ethel Morgenstierne. És most szeretném megadni a szót Honolulu képviselőjének, Ferreri asszonynak.

Ferreri asszony beszámol.

Dr. Steiner: Most talán felkérhetném szólásra Olaszország képviselőjét, Renzis bárónőt.

Renzis bárónő beszámol.

Dr. Steiner: Talán megmondhatnám, hogy az itt megpendített kérdések egyikéhez hasonlókat, mint a levélváltás útján történő tagfelvételt, majd az alapszabályok későbbi megtárgyalásakor beszélünk meg.

Olaszországról még Cesaro hercegnek van beszámolni valója a római Novalis-csoport felől.

Cesaro herceg elmondja beszámolóját.

Dr. Steiner: Egy másik olasz csoport felől Schwarz kisasszonynak adnám meg a szót.

Schwarz kisasszony beszámol a milánói csoportról.

Dr. Steiner: Hahlt urat, a jugoszláviai munka képviselőjét kérem szólásra.

Hahl úr beszámol.

Dr. Steiner: Ingerö úrnak, a norvég társaság képviselőjének adnám meg a szót.

Ingerö úr beszámol.

Dr. Steiner: Most az osztrák társaság elnökségét képviselő Polzer gróf úrnak adnám meg a szót.

Polzer gróf beszámol.

Dr. Steiner: Most a brazíliai Porto Alegre-i csoport képviselőjének, dr. Ungernek adnám meg a szót.

Dr. Unger: Néhány szóval tennék eleget nagy örömmel vállalt megbízatásomnak. Hosszabb ideje kapcsolatban vagyunk az ottani barátokkal, mivel főként németek vándoroltak ki oda és kezdtek antropozófiai munkát. Különösen Brandtner úrral, aki utóbbi időben megírta, hogy sokat fáradozott, hogy ott Porto Alegre-ben megindítson valamit. Ezzel kapcsolatos az is, hogy más dél-amerikai városokban is megindult a munka. Ez lassanként összekapcsolódik majd, hogy önálló kiindulópontokat hozzon létre. Ezért hívták meg az ottani barátok Mayen urat is Breslauból, először Rióba; majd fokozatosan át fogja venni a munkát különböző városokban. Itt éppen az a feladatom, hogy kifejezzem az ottani barátok részvételét. Minden ottani megnyilvánulásból kitűnik a bensőséges érdeklődés a Dornachra vonatkozó és onnan származó dolgok iránt. Amikor csak lehet, átjön valaki Európába és nagyon reméljük, hogy az antropozófiai élet rövidesen a legintenzívebb módon virágzik náluk. Remélem, hogy Porto Alegre-be üzenve jelenthetem jó kívánságaikat munkájuk sikeréhez, ahogyan az ottani barátok üdvözletét tolmácsolom az ittenieknek.

Dr. Steiner: A svéd Antropozófiai Társaság megbízottjának, Henström kisasszonynak adnám meg a szót.

Henström kisasszony beszámol.

Dr. Steiner: Most a svájci Antropozófiai Társaság képviselőjének, Aeppli úrnak adnám meg a szót.

Aeppli úr beszámol.

Dr. Steiner: Most a csehszlovák elnökség képviselőjének, Krkavec doktornak adnám meg a szót.

Dr. Krkavec beszámol.

Dr. Steiner: Most a csehszlovák elnökség másik képviselőjének, Eiselt doktornak adnám meg a szót.

Dr. Eiselt beszámol.

Dr. Steiner: A beszámoló jelentéseket ezzel befejeztük és úgy hiszem, elmondhatom, hogy velem együtt önök is rendkívül hálásak a tisztelt jelentést tevőknek, különösen azért, mert most megalapozhatjuk új munkánkat, mert már tudjuk, hogy mennyi igazán nagy, odaadó, sokféle munkát végeznek és végeztek már az Antropozófiai Társaságban.

Most szeretném megtalálni az átvezetést napirendünk harmadik pontjához, az alapszabályok megtárgyalásához. Ezt természetesen az alapszabályok felolvasásának kell megelőznie. Bár ezek mindenki kezében vannak, mégis kérném, hogy még egyszer felolvashassuk őket, hogy azután megkezdjük a megfelelő megbeszéléseket. Megkérem Wachsmuth doktort, hogy harmadik napirendi pontként olvassa fel az alapszabályokat.

Dr. Wachsmuth felolvassa az Antropozófiai Társaság alapszabályait.

Dr. Steiner: Mint különböző fejtegetéseimből kiderülhetett, igazán helyes, ha egyfelől lehetőleg szabadon engedjük érvényesülni gyűlésünk következő napjain az egyes tagokat. Bizonyos dolgok szükségesek azonban egy megbeszélés létrejöttéhez, ezért kérem, ne tekintsék pedantériának, hanem a gyűléshez szükséges dolognak, ha a vitát a következőkben csakugyan igen egzakt módon kívánjuk vezetni. Ma már nem folytathatjuk a gyűlést, mert letelt az idő és ezért az a kérésem, hogy holnap dr. Wachsmuth előadása után folytassuk. Tehát holnap 10 órakor kerül sor dr. Wachsmuth előadására és utána negyedórás szünetet tartva folytathatjuk a gyűlést. E holnapra kitűzött gyűlésnél, kérem, intézzük úgy a vita vezetését - igazán nem a pedáns végrehajtás, hanem a tárgyilagosság kedvéért -, hogy először kezdjünk általános jellegű vitát az alapszabályokról, vagyis megbeszéljük általánosságban az alapszabályok egész tartását, értelmét, szellemét.

Azután legyen szabad megkérdeznem, hogy helyeslik-e az alapszabályokat általánosságban, utána pedig részletes vitát kezdünk, vagyis paragrafusonként haladva meghallgatjuk hozzászólásaikat minden egyes paragrafushoz. Azután kerül sor a befejező vitára, hogy eljussunk az alapszabályok teljes elfogadásához. Így szeretnék holnap eljárni az alapszabályok megtárgyalásánál.

Még be kell jelentenem, hogy az ülésen a továbbiakban ma délután 4.30-kor euritmia bemutató lesz, este 8-kor pedig az én előadásom. Holnap 10 órakor dr. Günther Wachsmuth természettudományos tárgyú előadására kerül sor: „A Föld arculata és az emberi sors”, majd negyedórás szünet után folytatjuk ezt a gyűlést. Még van néhány közlendőm. Mint már bevezetőben a gyűlés megkezdése előtt hangsúlyoznom kellett, igazán roppant nehéz a dolgokat ilyen, természetesen örvendetesen nagyszámú kedves barátunk jelenléte mellett összefogni. Az ember nem látja, hogy milyen nehéz, ha csak eljön a gyűlésekre. Ezért szabad kérnem, bármilyen mélységesen sajnálatos természetesen, hogy primitív berendezésünk folytán kedves barátainknak annyi kényelmetlenségben van részük, hogy a jövőben egy személy legfeljebb csak három helyet foglaljon le. Meg kell ezt említenem, mivel előfordult, hogy egy valaki egész sorokat foglalt le. Ez az utána jövők számtalan vitáihoz vezet.

Még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet elhangzott kérésünkre, hogy az első két sort csak olyan kedves barátaink részére tartsuk fenn, akik bénaság, nagyothallás vagy más ok miatt nagyobb kíméletre szorulnak. Ha még maradnak helyek, ami megesik, akkor ezeket az első két sorban engedjük át az egyes országok főtitkárainak és velük jött titkáraiknak. Már a következő napokban szükségesnek látszik, hogy a főtitkárok mintegy áttekinthetően kéznél legyenek, nem szétszórtan az egész teremben.

Harmadszorra talán még hangsúlyoznám, hogy újra azt kérjük, hogy a dornachi barátok - igazán nem valami bosszúvágy ez - kinn foglaljanak helyet az esős és havas időben kétségtelen barátságtalan „villában”. Nem tehetünk azonban mást, mint hogy dornachi barátainkat kérjük arra, hogy most ázzanak az esőben, hogy külső barátaink itt ülhessenek a teremben és ne ázzanak meg.

Aztán megemlíteném még, hogy mostantól esténként a felső kantin nyitva lesz azoknak a barátainknak a számára, akik tömegszálláson vagy hasonló barátságtalan módon laknak, így mégis találnak egy tűrhető, fűtött tartózkodási helyet. Ételt, italt ezekben az órákban nem szolgálnak ugyan fel, de remélem, annál felvillanyozóbb és lelkesítőbb beszélgetéseket folytatnak majd. Tehát az előadásom után este 11 óráig tartózkodhatnak ott, anélkül, hogy éhüket és szomjukat olthatnák, de lehetőleg jó melegben.

Azután még a következőre hívnám fel figyelmüket: Pyle úr elismerésre méltóan nagyon szép perselyt mintázott és csináltatott. Ezeket a perselyeket megtalálják odakint. Ha jól megnézik őket, szép formájuk arra csábítja önöket, hogy legyen ilyen perselyük. Megvásárolhatók, itt kapják meg, haza lehet vinni, hogy minden nap beledobjanak valamit, és ha megtelt, a Goetheanum újjáépítésére vagy általában a Goetheanum céljaira fordítsák a kisebb összeget. Felhívom figyelmüket, hogy ha csak 10 centet dobnak bele naponta - gondolják meg, hogy ezt mire költik egy nap alatt! -, úgy egy év alatt ez egész tetemes összegre rúg. Látom, a tisztelt barátok már számolnak! Meglátják, hogy egészen jó dolog sül ki ebből. De nem arra szeretnék ezzel buzdítani, hogy csak 10 centet dobjanak bele, hanem amit éppen jónak látnak, vagy amire kötelezettséget éreznek, még ha nem is látják jónak.

Ha azonban a persely hazavitele valamilyen okból kényelmetlen, úgy alkalom kínálkozik, hogy az itt felállított perselyekbe dobjanak valamit. Persze, ha nincs saját perselyük, akkor jó lesz erőteljesen belenyúlni a pénztárcába, hogy megtöltsük ezeket a perselyeket. Majd mi gondoskodunk a gyors kiürítésükről.

Még azt is kérném, hogy a karácsonyi játékok látogatásánál ne foglaljanak le helyeket az esti előadásokra.

Látják, milyen sok kérésünk van, - ne nevezzük azonban tilalomnak -, de másképpen nem tudunk itt rendet tartani.

Ezzel kedves barátaim, szeretném gyűlésünket holnapig, a megadott óráig, elnapolni.