Téma: Antropozófia és természetismeret.
Dr. G. Wachsmuth előadása: „Antropozófia és a Föld sorsa”.
11.15: Az alapkőletétel szavai, utána az alapszabályok megtárgyalása.

Kedves Barátaim!

Engedjük ismét szívünkbe hatolni a szavakat, amelyek a szükséges önismeretet helyesen adják meg számunkra az idők jeléből:

Emberi lélek!
A végtagokban élsz
Amelyek a világtéren át
A szellem tengerlényébe visznek;
Gyakorold a szellemre emlékezést
A lélek mélyén,
Hol a világteremtő létben
A saját Én
Az Isteni Énben él;
És ekkor igazi életet élsz majd
Az emberi világban.

Emberi lélek!
A légzésben és szívverésben élsz,
Melyek az idő ritmusán át
Saját lelki lényed megérzéséhez vezetnek:
Gyakorold a szellemről gondolkodást
A lélek egyensúlyában
Hol hullámzó és
Világot teremtő tettek
A saját Ént
A Világ-Énnel egyesítik;
És valóban érezni fogsz
Az emberlélek működésében.

Emberi lélek!
A fej nyugalmában élsz,
Mely az öröklét mélyéről feltárja
Néked a világgondolatokat:
Gyakorold a szellem látását
A gondolatok nyugalmában,
Hol örök isteni célok
Világlények fényében
A saját Ént
A szabad akaratnak
Ajándékozzák
És valóban gondolkodsz majd
Az emberi szellem mélyén.

E világ-igékből ismét ritmust írunk lelkünk elé, hogy lassanként megközelítsük szellemileg struktúrájukat. Az elsőből a következő szavakat vegyük:

A saját Én
Az Isteni Énben
él;

A második mondásból, amely egy második lelki folyamatot tartalmaz:

A saját Ént
A Világ-Énnel
egyesítik;

A harmadik mondásból:

A saját Ént
A szabad akaratnak
Ajándékozzák

Ezzel a megfelelő ritmusba egyesítjük a szavakat, amellyel ezek a szavak mindig összecsengenek és belső lelki összefüggésük van azzal, amit a táblára írtam:

És ekkor igazi életet élsz majd
Az emberi világban.

A második mondásból:

És valóban érezni fogsz
Az emberlélek működésében.

A harmadik szakasz ennek harmóniájába cseng ki:

És valóban gondolkodsz majd
Az emberi szellem mélyén.

Ha megfigyelik, kedves barátaim, e mondások belső ritmusát, azután megjelenítik lelkükben e belső ritmusokat és megfelelő meditációt végeznek magukban róla, vagyis gondolati elmélkedést, akkor azt fogják találni, hogy e mondásokat a kozmikus titkok elmondóinak érzik, amennyiben ezek a kozmikus titkok emberi önismeretként támadnak fel az ember lelkében.

a saját én az isteni én-ben él él emberi világban

a saját én-t a világ-én-nel egyesítik érez emberlélek működésében

a saját én-t a szabad akaratnak ajándékozzák gondolkodik emberi szellem mélyén

Kedves barátaim, most hozzákezdünk az alapszabályok - engedelmet e csúf kifejezésért - általános megvitatásához és felhívnám figyelmüket az elején, hogy ennél milyen pontok jönnek tekintetbe. Az alapszabályok egyes paragrafusaihoz fűződő, speciális kérdéseket azután - bocsánat a még csúfabb kifejezésért - valamilyen speciális vitában tárgyaljuk meg.

Az első, amit figyelembe veszünk, a következő: A jövőben a Dornachban tartózkodó választmányi elnökség valóban olyan elnökség legyen, amely a minden egyes esetben szükséges központi iniciatívát tekintetbe veszi ennél vagy annál.

Tehát ennél az elnökségnél nem annyira azon múlik a dolog, hogy tudjuk, hogy itt vagy ott van egy elnökség, ehhez fordulhatunk ezzel vagy azzal - természetesen azt is lehet és kell is - hanem arról lesz szó, hogy az elnökség kifejleszti azt a képességét, hogy az antropozófiai mozgalom ügyeiben önállóan, iniciatívan legyen tevékeny és olyan indítványokat adjon, amelyeket az utolsó pont értelmében kell adni, az alapszabályok utolsó pontja szerint.

„A Társaság közlönye a „Goetheanum” hetilap, ez erre a célra mellékletet kap, ami a társaság hivatalos közleményeit tartalmazza. A „Goetheanum” e nagyobb kiadását csak az Antropozófiai Társaság tagjai kapják meg.”

Ebben a mellékletben minden megtalálható lesz, amit az elnökség kigondol, tenni szeretne és itt-ott talán meg is tehet. Úgy, hogy a „Goetheanum” e melléklete révén az elnökség állandó eleven kihatását kell tervbe venni. Tudják azonban, hogy a vérkeringéshez nemcsak centrifugálisan ható erők kellenek, hanem centripetálisan visszahatók is. Ezért arról is gondoskodni kell, hogy a tagok egy része mintegy lelkében kötődjön szorosan az elnökséghez, mindabban, ami nemcsak az Antropozófiai Társaságot érinti szűkebb értelemben, hanem a jelenlegi egész szellemi életet az Antropozófiai Társaság működésével összefüggésben; tehát a tagok egy része, az elnökséggel szoros lelki közösségben, közvetítse azt, ami kívül történik a világban. Ezáltal az Antropozófiai Társaság teljesen szabad, szabad érintkezésen alapuló konstitúciójához jutunk. Így eljutunk oda, hogy minden irányból kiinduljanak a kezdeményezések. E kezdeményezések úgy hozzák meg eredményeiket, amilyen módon a dolgokat megismerik. Tehát gondoskodni kell a Dornachban tartózkodó és dolgozó elnökség levelezőiről.

Most arról van szó, hogy az Antropozófiai Társaság fejlődésének e pillanatában intézkedéseinket nem az elv, hanem a realitás alapján hozzuk létre. Ugye, nem mindegy, hogy elgondoljuk, hogy egy társaságnak milyen lehet a legkedvezőbb struktúrája és azután megvalósítjuk, de ezzel egy elvi, sematikus struktúrát kapunk; ilyesmiből elegünk volt az utóbbi időben; semmire sem voltak jók, csak roppant súlyos nehézségekbe sodortak számos területen. Ezért arra törekszem, hogy a jövőben úgy alakítsuk a dolgokat, hogy a társaság meglévő, működő, reális erőiből fakadjanak, amelyek fennálló összefüggéseiből látni, hogy hatni képesek. Ezért úgy gondolom, hogy helyes volna, ha először legalább az intézmény szellemével tisztába jönnénk, az elnökség olyan levezőit illetően, akiknek önként vállalt kötelezettsége, hogy levelükben hetente megírják nekünk, amit a szellemi életben kint a világban figyelemre méltónak ítélnek, ami érdekelheti az Antropozófiai Társaságot. Bizonyos számú ilyen kötelezettséget már most vállalni kellene néhányuknak, ezeknek a számát természetesen egyre növelhetnénk. Néhány személyt részemről máris javasolnék, ezek tehát a központi erejű elnökséggel mintegy teljesen egyenértékű külső erejű elnökséget alkotnak. Előbbinek, mint már mondottam, itt kell lokalizálódnia, vagyis nem lehet olyan tagja, aki nem lakik Dornachban. Így azután valóságos vérkeringésünk jönne létre. E célból azt javasolnám, hogy az elnökséggel, ahogyan gondolom, eleven, hetente periodikusan lebonyolódó kapcsolatban a következő jellegű személyek legyenek: - elnézést az általánosításért, még beszélhetünk erről - először olyan személyiségre kellett gondolnom, aki elhatározta, hogy a közeljövőben más területen is nagyon erősen dolgozik a periférián antropozófiai ügyünkért: van Leerre úr. Másodsorban a következő személyekre kell gondolnom: Monges úr, Collison úr, Mackenzie asszony, Ingerö úr, Zeylmans úr, Sauerwein kisasszony, Renzis bárónő, Ferreri asszony, Schwarz kisasszony, Polzer gróf, dr. Unger, Leinhas úr, dr. Büchenbacher.

Mindenekelőtt azért mondtam az ő nevüket, mert véleményem szerint, ha önként vállalkoznának arra, hogy a „Goetheanum” vezető szerkesztőségének hetenként referáló levelet írnak, úgy értem, nemcsak arról, ami esetleg antropozófiai területen történik, hanem mindarról, ami a világ szellemi és egyéb életéből érdekelheti az antropozófusokat, akkor jó lehetőséget kapnánk arra, hogy a „Goetheanum” e mellékletét igen termékeny módon alakítsuk ki.

A második dolog, ami az alapszabályok általános megvitatásához tartozik az, hogy az általam javasolt elnökség intézménye valóban az Antropozófiai Társaságot reprezentálja és ezáltal az antropozófiai ügy előmozdítására fennálló más kapcsolatok, egyesülések mindenütt ehhez a központi elnökséghez igazodhatnak. A központi elnökségnek csupán az alapszabályok realizálását kell feladatának tekintenie; tennivalója lesz mindaz, ami az alapszabályok realizálására irányul. Ezzel nagy szabadságot kaptak. Egyben azonban azt is tudjuk, hogy ez a központi elnökség mit jelent számukra, mert megvannak az alapszabályok és ezekből teljes képet alkothatunk arról, amit valaha is tenni fog. Ezzel megteremtődött annak a lehetősége, hogy mindenütt reális talajon álljunk, ahol például a Goetheanum-építés egyesületéhez hasonló egyesülések jönnek létre. A következő napokban az lesz a feladatunk, hogy a megalakult elnökség és a Goetheanum-építés egyesülete közt kialakítsuk a megfelelő relációt. De ma is felvethető - éppen az alapszabályokra támaszkodva - az ilyen irányú probléma, az alapszabályok általános megvitatásához.

A harmadik dolog az lesz, hogy a svájci Antropozófiai Társaság svájci tagjainak küldöttgyűlésén rendezzük az Antropozófiai Társaság szorosabb értelemben átmenetileg vagy tartósan a Goetheanumnál tartózkodó tagjainak, valamint a svájci Antropozófiai Társaság tagjainak helyzetét. Joggal elmondhatjuk, amit svájci barátaink mondtak itt nemrég egy küldöttgyűlésen: hogy ha véletlenül - vagy mondjuk nem véletlenül, de átmenetileg - itt lévők túlságosan intenzíven szólnak bele a svájci társaság ügyeibe, úgy ez nyomasztja svájci barátainkat tárgyalásaikon. Arról lenne tehát szó, hogy a Goetheanum Zweigjének olyan helyzetet biztosítsunk, - bár jól felfogható okokból mindenképp a svájci Antropozófiai Társaságban kell lennie -, hogy nem svájci tagjai ellenére se válhasson sohasem valami többségi- vagy rábeszélő-eszközzé. Főként ez okozta a svájci tagok nyomasztó érzését egyik itteni küldöttgyűlésükön. Ez a dolog a következők miatt vált némileg bajossá: Az én kezdeményezésem volt, hogy országos társaságok alakuljanak, és ezekre alapozva alapítsuk meg azután itt karácsonykor az Általános Antropozófiai Társaságot. Ezek az országos társaságok meg is alakultak, éspedig szinte kivétel nélkül valamennyi országban, ahol vannak antropozófusok. Ezeken az antropozófiai alapító gyűléseken voltaképpen mindenütt azt mondták ki, hogy olyan országos társaságot alapítsanak, mint ami Svájcban már van. Tehát mindenütt a svájci Antropozófiai Társaság mintájára alapították meg az országos társaságokat. Szükséges azonban, hogy a történő dolgokat valóban világosan fogalmazzák meg; akkor nem érthették volna olyannyira félre, hogy most kijelentették: Ha mindenütt megalakulnak az országos társaságok, úgy alakulnia kell egy svájci országos társaságnak is. Hiszen a svájci országos társaság volt éppen a többiek mintája. Mindenesetre az volt a helyzet, hogy a svájci országos társaságnak valójában nem volt elnöksége, hanem a Zweigek elnökségeiből alakította ki elnökségét, ami mindesetre rugalmas, bár bizonytalan képződmény. Hogy ezek a dolgok tehát rendeződjenek a jövőben, a svájci Antropozófiai Társaságnak úgy kell elnökségével alakulnia, akár főtitkárával is, mint a többi antropozófiai országos társaságnak. Akkor rendezni lehet viszonyát a Goetheanum Zweigjével. Ezt csak indítványnak szánom. Ezzel kapcsolatban azért mondanék még valamit.

Ahogyan itt a Goetheanumban működő központi elnökség teendőinek végzését elgondoltam, szükségszerűnek látszik, hogy az elnökség megbízatása és az Antropozófiai Társaság más megbízatásai közt inkompatibilitás álljon fenn, úgy, hogy az Antropozófiai Társaság itt javasolt elnökségének tagja ne foglalhasson el más tisztséget az Antropozófiai Társaságon belül. Bizony, kedves barátaim, ha dolgozni akarunk, nem szabad tisztséget tisztségre halmozni. A jövőben mindenekelőtt eltekintünk a tisztséget tisztségre halmozástól. Ezért az is szükséges lesz, hogy kedves svájci barátaink főtitkáruk megválasztásával foglalkozzanak, mert Steffen úr, ahogy valamennyien igazán jogos örömmel üdvözölték, a jövőben a központi társaság másodelnöke lesz a svájciak reprezentánsaként, akiknek, mint világtársaság, mintegy vendégei vagyunk. Nem azt mondom, hogy ez egyéb tisztségekkel nem egyeztethető össze, csak az Antropozófiai Társaságon belüli más tisztségekkel.

További mondanivaló még, hogy az 5. pontot úgy szándékozom realizálni, hogy a dornachi Szellemtudományi Főiskolát szekciókra tagolom, éspedig a következőkre. Ezek a szekciók mások lesznek, mint az osztályok: az osztályok keresztezik egymást a szekciókkal. Engedjék meg, hogy dr. Wachsmuth rajzához hasonlót készítsek, nem ugyanazt - remélem ez is átfogja úgy a Földet. Az osztályok így lesznek: Általános Antropozófiai Társaság, Szabad Szellemtudományi Főiskola I. osztálya, II. osztálya, III. osztálya.

A szekciók felülről lefelé átfogják, így minden szekcióban lehet a megfelelő osztályban lenni. A következő szekciókat szeretném alapítani:

Először is egy általánosat, amely együtt lesz a pedagógiaival, ezt összekapcsolnám a Szabad Szellemtudományi Főiskola egész vezetőségével. Aztán úgy tagolnám a Szabad Szellemtudományi Főiskolát, hogy az egyes szekciókat felelős vezetők alá rendelném, mert azt hiszem, hogy ilyen szekciók vezetésére alkalmas személyek csak itt találhatók. Egyik szekció a „szép tudományokat” foglalja magában, ezt Franciaországban „belles lettres”-nek nevezik. A másik a beszélő művészeteket, a zenei művészeteket foglalja magában az euritmiával kapcsolatosan. A harmadik foglalja magában a képzőművészeteket. A negyedik az orvostudományt. Az ötödik szekció a matematikai-asztronómiai. A természettudományos szekció lesz egyelőre az utolsó. Így tehát meglesz a megfelelő képviselete annak, amit egyelőre itt felelősséggel illesztünk az általános antropozófia ügyébe, ami hozzám fog tartozni. Természetesen a szekciók vezetőinek is itt helyben kell tartózkodniuk.

Ezzel a vezérfonallal szeretném az általános vita alapját megadni. Most arra kérek felvilágosítást, hogy a már befutott bejelentések ezt az általános vitát érintik-e. Hozzászólások érkeztek: Leinhas úr, dr. Kolisko, dr. Stein, dr. Palmer, Werbeck úr, Cross kisasszony, Rihouët kisasszony, Hart-Nibbrig asszony, de Haan úr, Stibbe úr, Tymstra úr, Zagwijn úr, Ljungquist asszony részéről. Svájc részéről a munkabizottság, Csehszlovákia részéről Dr Krkavec, Pollak úr, Dr Reichel, Freund asszony. Azt kérdezném, hogy ezek a bejelentések érintik-e a most kezdődő vitát? (Több oldalról elhangzik: Nem.)

Dr. Steiner: Akkor kérem a hozzászólásokat és az illető szónokokat arra kérem, hogy innen a dobogóról beszéljenek. Kérem tehát a hozzászólásokat az általános vitához.

Dr. Zeylmans: Igen tisztelt hallgatóság! Csak azt szeretném megmondani, hogy nagyon szívesen vállalom azt a feladatot, amit dr. Steiner rám rótt és igyekszem minden héten hírt adni a hollandiai munkáról Dornachnak.

Dr. Steiner: Ezt az ügyet talán úgy intézhetnénk, hogy az először említett személyek - a listának nem kell teljesnek lennie - szíveskedjenek kezüket feltenni. (Valamennyien felteszik a kezüket.) Van közöttük valaki, aki nem kívánja ezt a kötelezettséget vállalni? Kérem, hogy most az tegye fel a kezét. (Senki sem jelentkezik.) Látják, az első pontot illetően nagyon jó példával jártak elő. Valamennyien készek arra, hogy átvegyék annak kötelezettségét, hogy minden héten beszámolót küldjenek ide a „Goetheanum” szerkesztőségébe. Ezzel Steffen úrnak igazán munkát adnak, de hát ezt meg kell tenni. A jelentéseket el is kell olvasni. Kíván-e még valaki az általános vitához szólni? Ha nem, úgy arra kérem barátainkat, ha egyetértenek vele, hogy először elvileg vegyük szemügyre az alapszabályokat, mint az Általános Antropozófiai Társaság alapszabályait - elvileg, a különböző paragrafusok speciális megvitatásáról azután a második felolvasáskor lesz szó. Aki tehát elvileg egyetért velük, kérem, tegye fel a kezét. (Megtörténik.) Kérem, tegyék fel a kezüket azok, akik az alapszabályokat elvileg szeretnék elutasítani. (Senki sem teszi fel a kezét.)

Ezzel az alapszabály-tervezetet első olvasásra elfogadták. (Élénk helyeslő taps.)

Most a speciális megvitatáshoz értünk, a második felolvasáshoz, és kérem dr. Wachsmuthot, hogy olvassa fel paragrafusonként a további speciális vitához. Tehát kérem, olvassa fel először az 1.§-t.

Dr. Wachsmuth felolvassa az alapszabályok 1.§-át.

„1. Az Antropozófiai Társaság olyan emberek egyesülése legyen, akik a lelki életet az egyes emberben és az emberi társadalomban a szellemi élet igaz megismerésének alapján akarják művelni.”

Dr. Steiner: Most megkérdem barátainkat, kíván-e valaki az alapszabályok 1.§-ának tartalmi vagy stiláris, alaki megfogalmazásához hozzászólni? Kedves barátaim, az alapszabályokat több mint három napja kapták kézhez. Meggyőződésem, hogy mélyen elgondolkoztak rajtuk.

Kaiser úr, Solothurn: Csak a „lelki élet” kifejezésre szeretnék utalni. Felmerülhet a kérdés: Miért nem az egész élet? Ez az egyik mondanivalóm. A „lelki”-t talán más kifejezéssel helyettesíthetnénk, esetleg valami átfogóbbal.

Dr. Steiner: Javasolna valamit, hogy szándékait jobban megismerjük?

Kaiser úr: A helyzet az, hogy csak az imént tűnt fel nekem ez a kifejezés. Bíznom kell segítségükben, e pillanatban nem jut eszembe jobb. Csak arra utalnék, hogy a nyilvánosságban talán megütköznek azon, hogy így lelki egérlyukba bújunk és ebből lesz a fecsegés, (mint a svájciak mondják).

Dr. Steiner: A következőről van szó: Ha az 1.§ alaki megfogalmazását nézzük, stilárisan úgy rendeződik, hogy bár részleteiben utal a lelki élet bizonyos ápolására, de nem mondja ki, hogy melyek legyenek az Antropozófiai Társaság tevékenységének egyes tartalmai. Azt hiszem, éppen a mai korban elsőrendűen fontos ráutalni arra, hogy az Antropozófiai Társaságban a lelki életnek központi helye van. Ezért mondtuk, hogy az Antropozófiai Társaság olyan emberek egyesülése, akik a lelki életet így ápolják. A többi kifejezést még később megbeszélhetjük; hogy még mivel foglalkozik, az a következő pontokban jön. Beszélünk róla még. Ez az első paragrafus. Már az első paragrafusban lehetőleg konkrétumot kellene nyújtanunk. Nézzék kedves barátaim, ha meg kell mondanom, hogy mi egy író, úgy azt mondom: író az, aki gondolatainak kifejezésére a nyelvet használja; vagy ehhez hasonlót. Nem mondtam ezzel, hogy ebben egész emberi tevékenysége benne foglaltatik, hanem arra a konkrétumra utaltam, aminek a révén író. Így szerintem az 1. pontban arra utalunk, hogy az Antropozófiai Társaság egyéb tevékenységei közt, amelyek a további pontokban következnek, úgy ápolja a lelki életet az egyes emberben és az emberi társadalomban, hogy ez a szellemi világ igaz megismerésén alapszik. Azt hiszem, Kaiser úr inkább úgy gondolta, hogy ez a pont az összes következő pont valamilyen áttekintését adja. Éppen így nem akarunk eljárni, hanem mindig a konkrétumnál maradni. Az első pont csak annyit mondjon ki, hogy a lelki életet hogyan akarják ápolni. Azután következik a többi, amit tenni akarunk és nem akarunk. Ha így értjük a dolgot, nem hiszem, hogy kifogásolnivaló ezen a paragrafuson. Vagy mégis? Szívesen kész vagyok mással helyettesíteni a lelki kifejezést, ha indítványozzák. De látják, Kaiser úr rövid ideig gondolkozott ezen és nem talált más kifejezést. Én igazán jó sokáig, hetekig gondolkoztam és én sem találtam más kifejezést e paragrafusra. Roppan nehéz is lesz más kifejezést találni arra, ami jobban rámutat az Antropozófiai Társaság univerzális tevékenységére. Mert a lelki élet tényleg belenyúl mindenbe. Tekintsék egyfelől az életpraxist: Úgy akarjuk a lelki életet ápolni, hogy az ember az életben gyakorlatias emberré váljék. Vegyék azután a tudományt. Úgy akarjuk művelni, hogy az emberi lélek elégedett legyen általa. Tehát a „lelki élet” kifejezéssel, ha jól értjük, valóban az univerzálisat kapjuk.

Kíván még valaki az 1.§-hoz szólni? Ha nem, úgy szavazatra bocsátom az alapszabályok első pontját. Kérem azokat a tisztelt barátainkat, akik a pont elfogadása mellett vannak, tegyék fel kezüket. Nyomatékosan jegyzem meg, hogy ezzel a szavazással csak egy pontot érintenek, tehát nem kötelezik el magukat az alapszabályokban semmi egyébhez. (Megtörténik a szavazás.)

Akik elutasítják az 1.§-t, tegyék fel a kezüket. (Senki sem teszi fel a kezét.) Első pontunkat ezzel elfogadták. Kérem az alapszabályok 2. pontjának felolvasását.

Dr. Wachsmuth felolvassa a 2.§-t.

„2. A társaság alapját az 1923 karácsonyán a dornachi Goetheanumban összegyűlt személyek alkotják, egyenként, illetve a képviselt csoportok. Azt a nézetet vallják, hogy ma már létezik a szellemi világ tudománya és ennek művelése hiányzik mai civilizációnknak. Az Antropozófiai Társaság feladata ennek művelése lesz. Feladatát úgy igyekszik megoldani, hogy törekvéseinek középpontjába a dornachi Goetheanumban művelt antropozófiai szellemtudományt és annak eredményeit helyezi; ezek az emberi együttélés testvériségére, az emberi lény morális, vallásos, valamint művészi és általános szellemi életére vonatkoznak.”

Dr. Steiner: Ez a paragrafus először is kifejezi azt, hogy mi egyesíti az Antropozófiai Társaság egyes tagjait. Már elmondtam néhány napja egy általános megbeszélésen, hogy itt most nem gondolatokra és elvekre, hanem tényekre akarunk építeni. Az első tény, ami tekintetbe jön az, hogy Dornachban most örvendetes módon 800 ember gyűlt össze, akik kijelenthetnek valamit. De ne eszmei elveket jelentsenek ki, amelyekre támaszkodni kívánnak, hanem azt jelentsék ki, hogy a dornachi Goetheanumban bizonyos alapvető meggyőződés uralkodik. Ezt az ebben a pontban kifejezett alapvető meggyőződést lényegében osztjuk és így az Antropozófiai Társaság bázisát képezzük. Tehát ma nem elvekről, hanem emberekről van szó. Itt olyan emberek ülnek önök előtt, akiknek ez a meggyőződése és már hosszabb ideje dolgoznak e meggyőződésük folytán a Goetheanumban. önök azért jöttek, hogy megalapítsák az Antropozófiai Társaságot. Az alapszabálynak megfelelően jelentik ki hozzájárulásukat ahhoz, ami a dornachi Goetheanumban történik. Ezzel megalakult a társaság, emberileg alakult meg; emberek csoportosultak emberek köré, nem paragrafusokhoz járulnak hozzá, amelyek aztán így vagy úgy valósíthatók meg és így tovább. Kíván-e valaki a 2.§-hoz szólni?

Dr. Unger: Kedves barátaim! Abból kiindulva, ami az itt találkozó embereket egymáshoz vezette, úgy kell tekintenünk ezt a 2. pontot, hogy ezt az Antropozófiai Társaság itt összegyűlt tagjainak egésze mondta ki. A fontos éppen, hogy valljuk azt, ami bennünket egymáshoz vezetett. Arra gondolok, hogy ezt nem lehetne-e ezen a helyen erőteljesebben kifejezni: „Azt a nézetet vallják, hogy ma már létezik a szellemi világ tudománya …”. Talán mégis úgy hangzik, mintha ez a szellemtudomány csak így létezne, holott már évek óta felépült, ezt itt mindenki ismeri és ismertetését magára vállalta. Tűnődöm, hogy lehetséges volna-e olyan megfogalmazás, amely évekre visszamenő széleskörű működésre utal. Tudatában vagyok annak, hogy dr. Steiner nem kívánja, hogy nevét itt megemlítsük, mivel hamis látszatot kelthetne. A társaság révén kellene képesnek lennünk arra, hogy bebizonyítsuk azt, hogy a szellemi világ e tudománya megvan, terjedelmes irodalomban létezik, minden ember elé tárult. Így talán éppen az emberek elé tárulás révén jut még erősebben kifejezésre az, ami a társaságot egybefűzi.

Dr. Steiner: Nos kedves barátaim, gondolhatják, hogy ennek a mondatnak a megfogalmazása természetesen nekem is okozott némi fejfájást. Nem hiszik? - De dr. Unger javasolhat valamit.

Dr. Unger javasolja: „évek óta irodalmi művek tárják minden ember elé”. Ezt egyszerűen beiktathatnánk ebbe a megfogalmazásba.

Dr. Steiner: Megfelelne kezdeményezésnek, ha itt azt írnánk: „Azt a nézetet vallják, hogy ma már létezik a szellemi világ igazi, évek óta kidolgozott és lényeges részeiben publikált tudománya”?

Dr. Unger: Igen.

Dr. Steiner: Tehát: „… évek óta kidolgozott és lényeges részeiben …”. Szót kér még valaki?

Dr. Schmiedel „évek óta” helyett „évtizedek óta”-t kíván mondani.

Dr. Steiner: Azt hiszem, sokan hitelesíthetnék, hogy két évtizedről van szó, ha a szellemtudományt a „Szabadság filozófiájá”-ig számítják vissza. De én úgy gondolom, hogy nem az erős kifejezésen múlik. Ha már mondunk ilyen vonatkozásban valamit, akkor nem „évtizedek óta”-t javasolnék, hanem „sok éve kidolgozott és lényeges részeiben publikált”. Szót kér még valaki?

Dr. Peipers: Nem látom be, hogy miért ne szerepelhetne ezen a helyen dr. Steiner neve. Ellenjavaslatom volna, hogy iktassuk be: „a dr. Steinertől alapított szellemtudomány”.

Dr. Steiner: Kedves barátaim, ez lehetetlenség, mert ami itt történt, azt csakugyan „forma optima” a legjobb formában kell érvényre juttatni és ilyen módon képviselni. Nem volna helyes, hogy a világ tudomására jusson, hogy az alapszabály-tervezet koncepciója tőlem származik, és hogy a nevem ezen a helyen szerepeljen. Ez a legnagyobb félreértésekre és támadási felületekre adna alkalmat. Azt hiszem, teljesen elegendő, ha a mondatot meghagyjuk általánosságában: „sok éve kidolgozott és lényeges részeiben publikált …”. Kétségtelen, hogy ez az egész folyamat ismertté válik itt és akkor valóban egyeznie kell belsőleg a dolognak. Szót kér még valaki?

Van Leer úr: Itt említés történik a Goetheanumról, holott nincsen Goetheanumunk.

Dr. Steiner: Nem vélekedünk úgy, hogy nincsen Goetheanumunk. Nézze kedves van Leer úr, az a véleményünk, hogy nincs épületünk, de mielőbb lesz. Nézetünk szerint megmaradt a Goetheanum. Éppen ezért kellett tavaly szívünk óhajának megfelelően, már másnap folytatni a munkát, anélkül, hogy aludtunk volna, amikor kint még égtek a lángok, mint Steffen úr mondta, hogy éppen a világ előtt dokumentáljuk: Lélekben a Goetheanum ott áll, mint szellemi Goetheanum, amelynek természetesen mielőbb külső épületet kell kapnia.

Van Leer úr: A külső világban vagy 20 év múlva azt is fogják azonban mondani: 1923-ban nem volt Dornachban Goetheanum.

Dr. Steiner: Szerintem így igazán nem lehet beszélni. Azt lehet mondani: Lelkileg megmaradt az épület. Nem éppen az a fontos, kedves van Leer úr, hogy érvényre juttassuk - itt és mindenhol-, hogy a szellemit helyezzük az előtérbe? Hogy a fizikai látvány nem akadályoz tehát abban, hogy „Goetheanumban”-t mondjunk. Szellemi tekintetünk előtt ott van a Goetheanum!

Van Leer úr: Igen, igen!

Dr. Steiner: Szót kér még valaki a 2.§-hoz?

Leinhas úr: Csak azt a kérdést szeretném felvetni, hogy tanácsos-e a „lényeges részeiben már publikált” szavakat meghagyni? Míg a napi jelentések azt említik, hogy léteznek részben titkos írások, mint az azóta nem publikált ciklusok, amelyek titokban tartása azonban az alapszabályok folyamán megszűnik. Helyes-e vajon, hogy e pontban utalunk az azóta nem publikált írásokra?

Dr. Steiner: Éppenséggel nem is erre gondoltunk. Csak arra, hogy még vannak más, a ciklusokban nem is szereplő igazságok, amelyek még nem kerültek nyilvánosság elé, a ciklusokban sem. De azt hiszem, ezen segíthetünk: „sok éve kidolgozott és lényeges részeiben már publikált” vagy „már publikálva is”. Akkor számításba veszik ezt. A „már” mindenképp számításba veszi ezt az aggodalmat. Kíván még valaki az alapszabályok 2.§-ához szólni?

Ingerö úr: Tisztán gyakorlati kérdés: Itt vannak egyes tagok, valamint csoportok képviselői is. Természetes, hogy a magukat képviseltető csoportok elfogadják ezeket az alapszabályokat. De úgy értendő-e ez, hogy hazaérve még formálisan ratifikáljuk ezeket az alapszabályokat, újra elfogadásra terjesztve a tagok elé és azután írjuk meg ide, hogy elfogadták?

Dr. Steiner: Nem. Feltételeztem, hogy az egyes csoportok itt megjelent képviselői teljes mandátummal jelennek meg, tehát felhatalmazták őket, hogy csoportjaik nevében teljes mértékben döntsenek. A mondat megfogalmazása éppen erre vonatkozik. (Tetszésnyilvánítás, egyetértés.) És ez volt a felfogásom valamennyi országos csoport megalapításánál, ahol jelen voltam. Tehát teljesen elegendő, ha az országos csoportok képviselői teljes mandátumukkal beleegyezésüket adják, hiszen egyébként nem is volna most teljes értékű az elfogadásuk.

Dr. Kolisko: Azt szeretném kérdezni, hogy mi a helyzet azzal, hogy Antropozófiai Társaság mégiscsak létezett már, mint Antropozófiai Társaság ismerte korábban a nyilvánosság, itt azonban teljességgel mint új alapítás szerepel. A 2.§-ban tehát nem történik utalás arra, ami eddig Antropozófiai Társaságként létezett. Így tudatosan teljesen új alapítást tüntetünk fel. Most mégis meggondolnám, hogy esetleg azért kifogásolható, hogy utalás sem történik az évtizede fennálló Antropozófiai Társaságra, hanem egy egészen újra.

Dr. Steiner: Ezen a kérdésen én is gondolkoztam. És arra gondoltam, míg az alapszabályok nyomdában voltak, hogy ehhez a ponthoz talán megjegyzést fűznénk: „Az itt megalapított Általános Antropozófiai Társaság elődje az 1912-ben alapított Antropozófiai Társaság.” Így valahogy. Ezt a megjegyzést azonban még szó szerint fogom javasolni a speciális vita végén. Most jó lesz talán magát a paragrafust megbeszélni. Ezt függelékül csatolom az alapszabályok megjegyzéseihez. Azt gondolom egyébként, hogy intenzíven tudatára kell ébrednünk annak, amit az utóbbi napokban észrevehettünk, és amit néhány napja úgy fejeztem ki, hogy ott vesszük fel a fonalat, ahol 1912-ben igyekeztünk elindítani, A karácsonyi ülésen valóban éles fény vetüljön ezáltal az Antropozófiai Társaság megalapításának momentumára. Nem szeretném tehát, hogy az alapszabályokban történelemmel foglalkozzunk, - egyszerűen utalunk egy történelmi tényre -, hanem legfeljebb egy megjegyzésben, amit még javasolni fogok. Azt hiszem, ez elegendő. Kér még szót valaki a 2.§ megfogalmazásával kapcsolatban? Ha nem, úgy kérem azokat a kedves barátokat, akik a 2.§ elfogadása mellett vannak, hogy tartsák fel kezüket. (Megtörténik.) Kérem, azok tartsák fel a kezüket, akik nem fogadják el a 2.§-t. - A 2.§-t ezennel elfogadták. Kérem a 3.§ felolvasását.

Dr. Wachsmuth felolvassa a 3.§-t.

„3. A társaság alapjául Dornachban összegyűlt személyek egyetértően ismerik el a Goetheanum vezetőségének szemléletét a következőkről: A Goetheanumban művelt antropozófia olyan eredményekhez jut, amelyek minden ember szellemi élete számára impulzust jelenthetnek, nemzeti, társadalmi, vallási különbség nélkül. Elvezethetnek egy valóban testvéri szeretetre épült szociális élethez. Csak elfogulatlan emberség szükséges ahhoz, hogy az élet alapjául elfogadjuk őket, tudományos képzettség nem. Kutatásuk és a kutatás eredményeinek szakszerű megítélése azonban szellemtudományos iskolázást feltételez, ez fokozatosan sajátítható el. Az eredmények a maguk módján éppen olyan egzaktak, mint az igazi természettudomány eredményei. Ha ezekhez hasonlóan általános elismeréshez jutnak, akkor az élet valamennyi területén ugyanolyan előrehaladást fognak hozni, mint azok, mégpedig nem csak szellemi, hanem gyakorlati téren is.”

Dr. Steiner: Kérem, vegyék tekintetbe, kedves barátaim, hogy itt a nyomtatásban valami nem jutott kifejezésre. A paragrafus így szólna: A társaság alapjául Dornachban összegyűlt személyek egyetértően ismerik el a Goetheanum vezetőségének szemléletét a következőkről: - itt most idézőjel következik és a paragrafus végén ismét - „A Goetheanumban művelt …-től .. hanem gyakorlati téren is”-ig. Ez azzal kapcsolatos, hogy azt mondtam, hogy itt a tisztán emberire építsünk. Gondolják meg a különbséget az előzővel szemben. Régebben azt mondták: Az Antropozófiai Társaság olyan emberek egyesülése, akik elismerik az emberi testvérisége nemzetiségre való tekintet nélkül és így tovább és a több pont. Ez elvekhez való hozzájárulás, ez már erősen dogmatikus hitvallás ízű. Az ilyen dogmatikus hitvallást azonban ki kell zárni a lehető legmodernebb társaságból, mert éppen az itt alakuló Antropozófiai Társaságnak kell a legmodernebb társasággá lennie. Ami itt idézőjelben áll, az a Goetheanum vezetőségének véleménye és 3.§. arra emlékeztet, hogy egyetértünk a Goetheanum vezetőségének ezzel a véleményével. Nem elvvel van dolgunk, hanem emberekkel, akiknek ez a meggyőződése, véleménye. Ezekkel az emberekkel akarunk Antropozófiai Társasággá egyesülni. A legfontosabb mondat az, hogy a szellemtudomány eredményeit, mégpedig az összes eredményeit, kivétel nélkül minden ember kedélye megértheti, a kutatási eredmények megítéléshez ezzel szemben iskolázás szükséges, ennek művelése történik a Szabad Szellemtudományi Főiskola három osztályában. Tehát nem azt mondja ki, hogy valaki ezt a testvériséget nemzetre, fajra stb.-re való különbség nélkül vallja, hanem, hogy a Goetheanum vezetőségével eddig megbízottak meggyőződése, hogy amit itt művelnek, az testvériséghez és ahhoz vezet, amiről itt szó van. És ezzel értünk egyet, ha elfogadjuk ezt a paragrafust. Ezt mondanám még interpretációképpen.

Dr. Trimler: Nem szükséges-e a nyilvánosság miatt, hogy itt megadjuk a Goetheanum vezetőségét? Különben absztrakt fogalom van a mondatban: „Goetheanum vezetősége”.

Dr. Steiner: Az alapszabályok következő paragrafusában van szó a Szabad Szellemtudományi Főiskola vezetőségéről és az alapszabályok egy helyén szó lesz az elnökségről; ott szerepel az elnökség tagjainak a neve. Megfelel ez az ön intencióinak? Azonban valószínűleg az alapszabályok utolsó pontjának tekintjük az elnökség megemlítését, annak kimondását, hogy az elnökség azonos a Goetheanum vezetőségével. Ha azonban megfelelőbbnek tartja, úgy azt lehetne mondani:

„A társaság alapjául Dornachban összegyűlt személyek egyetértően elismerik az alapítógyűlésen kinevezett elnökség által képviselt Goetheanum vezetőség szemléletét a következőkről”. Ezt természetesen beiktathatjuk. Tehát: „egyetértően elismerik az alapítógyűlésen megalakult elnökség által képviselt Goetheanum vezetőség szemléletét …”. Ez elegendő lesz. Szót kér még valaki?

Leinhas úr: Nem kerül ezáltal ellentmondásba a 7.§-sal, ahol arról van szó, hogy Rudolf Steiner berendezi a Szabad Főiskolát és ki kell neveznie munkatársait és esetleges utódját, ha a most megalakult elnökséget munkatársaknak nevezi ki?

Dr. Steiner: Miért kerülne ellentmondásba? Nézze, a helyzet az - már említettem is -: A most alakult elnökség a Goetheanum vezetőségeként létezik majd és ehhez elnökséghez csatlakoznak tanácsadókul a Szabad Szellemtudományi Főiskola egyes szekció-vezetői. A jövőben tehát ez lesz a Goetheanum vezetősége. Még mindig ellentmondást lát ebben?

Leinhas úr: Nem.

Schmidt úr: Egy meggondolásom van: Úgy képzelem, hogy ha valaki elolvassa ezt a mondatot: „Kutatásuk és a kutatás eredményeinek szakszerű megítélése azonban szellemtudományos iskolázást feltételez …”, úgy az a képzete támad, hogy itt mintegy betanítanak.

Dr. Steiner: Mit tanítanak be?

Schmidt úr: Az elképzelés lehetséges. Nekem személy szerint jobban tetszene, ha így írnánk: „a fokozatosan elsajátítható szellemtudományos iskolázást feltételezi, amelyet dr. Steiner ajánl publikált műveiben.” Hogy ne támadhasson az a benyomás, hogy a dolog nem teljesen világos, érthető a kívülálló számára.

Dr. Steiner: Ezzel azonban elimináljuk a lényeget, aminek éppen a ciklusok feldolgozása miatt kell benne lennie. Amit ugyanis el kell érnünk - említettem már - az a következő: Meg kell alapoznunk az ítéletet. Nem úgy értem, hogy logikusan alapozzuk meg, hanem valóságos bázist kapjon, hogy létrejöhessen: hogy vannak tárgyi és szaktudással rendelkező emberek, valamint laikusok, nem az eredmények elfogadásában, hanem a kutatás megítéléséhez. A laikusokat a következő paragrafusban egyáltalában visszautasítjuk, nem bocsátkozunk velük vitába. Ezt a különbséget, mondottam, egyszerűen bevezetjük, pontosan úgy, mint a parciális differenciálegyenletek integrálásának területén. Ezzel morálisan kivédjük annak lehetőségét, hogy valaki azt mondja: Olvastam dr. Steiner könyvét: „Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez?” és mindenben illetékes vagyok, amit itt publikálnak. Ezt vissza kell utasítanunk. Tehát éppen azt a megoldást kell elvetnünk, hogy az általam publikált írások alapján ítélőképességre tesznek szert minden további közlést illetően. Hiba volna, ha ezt el nem vetnénk.

Schmidt úr úgy érzi, hogy félreértették.

Dr. Steiner: Itt az szerepel: „Kutatásuk és a kutatás eredményeinek szakszerű megítélése azonban szellemtudományos iskolázást feltételez, ez fokozatosan sajátítható el.” Mi nem világos ezen? Betanításról nincs szó, sokkal inkább arról, hogy a világban másutt is tanulni kell, mielőtt ítéletünk volna. Éppen azt kell visszautasítani, hogy az antropozófiai dolgok más szempontokból megítélhetők. Nézze, ennek is megvan a története. Elmesélem a dolgot. Ezekben a fogalmakban ugyanis az említett évtizedek tapasztalatai rejlenek. Valamikor Brémában tartottam előadássorozatot. Ezt bizonyos körnek szántam, nem éppen intellektuális, de morális érettségük folytán bebocsátott személyekből állt. Ekkor egy nagyon ismert platonikus filozófus, abból kiindulva, hogy ha valaki Platónt olvasta, akkor az antropozófiát is meg tudja ítélni, olyan embereket küldött hozzám, akikről azt mondta: Jó filozófusok, voltaképpen be kell őket bocsátani, mert megvan az ítélőképességük. Természetesen kevesebb ítélőképességük volt, mint valamiféle egyszerű embereknek, akiknek lelki beállítottságuk révén volt meg az ítélőképességük. Ki kellett zárnom őket. - Tehát arról van szó, hogy éppen ennél a paragrafusnál rendkívül egzaktak legyünk, és nem volnánk egzaktak, ha azt mondanánk, hogy az iskolázás az általam publikált írások alapján elsajátítható. Hanem azon múlik a dolog ennél az iskolázásnál, hogy interpretációjánál a 8.§-t vegyük tekintetbe: „A társaság minden kiadványa ugyanúgy nyilvános lesz, mint más nyilvános társaságé. E nyilvánosság a Szabad Szellemtudományi Főiskola kiadványaira is vonatkozik; - a jövőben ciklusoknak nevezzük - az iskola azonban kezdettől kétségbe vonja ezen írások megítélésének jogosságát, ha az nem az őket létrehozó iskolázásra épül. Ilyen értelemben nem ismeri el semmilyen megítélés jogosságát, ami nem megfelelő előtanulmányokra épül, ahogyan ez az elismert tudományos világban szokásos. Ezért … és így tovább. - Tehát a 3.§. követelményének összhangban kell lennie a 8.§-sal. Ha tudnak erre megfogalmazást, úgy kérem! De amit ön javasolt, az egészen lehetetlen.

Schmidt úr: Talán hivatkozni lehet itt a 8.§-ra, esetleg olyan megjegyzéssel, hogy az iskolázás elvei az ott publikált írások révén ismerhetők meg.

Dr. Steiner: Ezt természetesen közölni lehet egy megjegyzésben. Ez a megjegyzés azonban oda tartozik akkor, ahol az áll, hogy minden írás nyilvános lesz, tehát az iskolázás feltételeiről szóló írások is. Ott lehet. De úgy gondoltam, hogy ezt már magában foglalja az, hogy minden írás nyilvános lesz, minden közlemény nyilvános lesz - tehát az iskolázásra vonatkozóak is.

X kisasszony: Nem úgy kellene szólnia: „Az antropozófiai szellemtudomány és kutatási eredményeinek szakszerű megítélése az antropozófiai szellemtudomány iskolázását feltételezi.”?

Dr. Steiner: Amit kíván, az egészen világosan kiderül, amennyiben a 8.§ Dornachra utal. Ha „antropozófiait” mondunk, akkor megint absztrakt kifejezést választottunk. Itt éppen azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy minden konkrét, tehát a szellemtudományos iskolázás, amire gondolunk, - kitűnik az alapszabályból - az, amit Dornachban képviselnek. Ha „antropozófiai” szellemtudományt mondanak, az nem véd meg, mert természetesen mindenki antropozófiának nevezheti azt, amit szellemtudománynak tekint.

Van Leer úr: Azt szeretném, ha a befejező mondatban „nemcsak szellemi, hanem gyakorlati téren is” helyett „mind szellemi, mind gyakorlati téren” álljon.

Dr. Steiner: Ezt a mondatot azért fogalmaztam meg így, mert az életnek megfelelően gondoltam el. Úgy gondoltam: Abból, amit itt mondunk, az emberek könnyen belátják, hogy haladást feltételez szellemi téren. Ez kevesebb ellenállással találkozik - valamennyivel persze, de kevesebbel -, mint az, hogy az antropozófia gyakorlati téren is hozhat valamit. Ez több ellenszegüléssel találkozik. Ezért fogalmaztam így a mondatot; különben olyan egyenértékű absztrakt módon van egymás mellett: „mind szellemi, mind gyakorlati téren”. Ez azonban az életnek megfelelő elgondolás. Sok antropozófus ismeri el könnyedén, hogy szellemi téren nagyon sokat lehet tenni. Hogy gyakorlati téren is tehetünk valamit, azzal már nagyon sok antropozófus nem ért egyet. Ezért fogalmaztam így a mondatot.

Kaufmann úr: Elnézést kérek, de mégis úgy tűnik, hogy a 3.§ és 7.§ közti ellentmondás, amiről Leinhas úr beszélt, még mindig fennáll. A 7.§ azt mondja: „A Szabad Szellemtudományi Főiskola kialakítása mindenekelőtt Rudolf Steinerre tartozik, akinek ki kell neveznie munkatársait és esetleges utódját.” Az volt a benyomásom, hogy a dr. Steiner által ajánlott elnökséget ez a gyűlés in toto megválasztotta. Ha már most a 3.§ az alapítógyűlésen választott elnökséget említi a Goetheanum vezetőségeként, úgy ez ellentétben látszik a 7.§-sal. A 3.§-t úgy fogtam fel, hogy a Goetheanum vezetősége dr. Steiner és olyan személyek, akiket már kinevezett vagy ki fog nevezni, és akik benne mint a Goetheanum vezetőjében bízva, a 7.§-nak megfelelően, a 3.§-ban idézőjelben megjelölt nézetet vallják, amit a jelenlévők elfogadva ismernek el. Ha azonban ez az Antropozófiai Társaság itt megválasztott elnöksége révén történik, úgy ez látszólagos ellentmondásnak tűnik, legalábbis szó szerint.

Dr. Steiner: Azt kérdezném, hogy mikor választották meg az elnökséget? Mikor választották meg?!

Kaufmann úr: Az volt a benyomásom, hogy az ön javaslatára fogadták el és tetszésüket igen világosan kifejezték.

Dr. Steiner: Ezt ugye nem fogom fel választásnak, ezért nem javasoltam az imént: … az alapítógyűlésen „választott” elnökség által képviselt Goetheanum vezetőség, hanem „megalakult” elnökséget.

Kaufmann úr: Azonos ez az elnökség a 7.§-ban említettel?

Dr. Steiner: Az elnökség, ugyebár, nem lehet azonos az én különálló személyemmel, ha öt különböző tagból áll!

Kaufmann úr újra kérdez.

Dr. Steiner: Nem, nem azonos vele. A 7.§ a Szabad Szellemtudományi Főiskola kialakítására vonatkozik, amit előbb vázoltam. Az elnökséget még megnevezzük egy utolsó paragrafusban. Ezt az elnökséget azonban úgy tekintem, hogy abszolúte az alapszabályok egész konstitúciójához kötődik. Ezt az elnökséget nem olyan emberek csoportjául javasoltam, akik netán csak tőlem függenek, hanem mint mondottam, olyan emberekként, akiknek mindegyike teljes felelősséggel cselekszik. Az elnökség megalakulásának jelentőségét éppen abban látom, hogy a jövőben valóban azok alkotják, akikről én magam úgy gondolom, hogy megfelelően lehet velük dolgozni. Az elnökség tehát először a társaság elnöksége; amit a 7.§ említ, az a Szabad Szellemtudományi Főiskola a vezetősége. Ez két dolog. De a jövőben a Szabad Szellemtudományi Főiskola fog működni; vezetője én leszek. Az egyes szekciók vezetői mintegy a főiskola kollégiumát alkotják. Aztán elnöksége lesz az Antropozófiai Társaságnak, ezt most ismerik, és ezt kiegészítik a Szabad Szellemtudományi Főiskola szekcióinak azok a vezetői, akik különben nincsenek az elnökségben. Nem érthető?

Kaufmann úr: De igen, de a szövegben még mindig ellentmondást érzek.

Dr. Steiner: Hol az ellentmondás?

Kaufmann úr: Azt hiheti az ember, amikor olvassa, hogy az elnökséget ön személyesen nevezte ki. Ez nem volna összehangolva a 7.§-sal.

Dr. Steiner: De miért nem elegendő ez? Ennek semmi köze a 7.§-hoz. A 7.§ csak a megelőző 5.§-ra vonatkozik, a Szabad Szellemtudományi Főiskolára. A 7.§-hoz semmi köze annak, amit most szabályozunk. Csak arról van szó, hogy az elnökség megalakult. Az elképzelhető legszabadabb módon alakult meg. Azt mondtam, hogy vállalom a társaság vezetését, de csak akkor, ha a társaság jóváhagyja számomra ezt az elnökséget. A társaság jóváhagyta az elnökséget, így most megalakult. Azt hiszem, a dolog a lehető legegzaktabb. Természetesen, a legrosszabb, ami történhet, ha itt az alapszabályban azt fejezzük ki, hogy az elnökséget én „neveztem ki”. Ez nem is igaz ez esetben, mikor az egész társaság olyan módon adta beleegyezését, ahogyan itt történt.

Kaiser úr: Elnézést, hogy megint olyan szerénytelen vagyok és átveszem a szót. Egy szót sem változtatnék e paragrafus megfogalmazásán. Az 1.§-hoz csak annyit javasolnék, hogy egyszerűen írjunk „életet”, semmi mást, nem „intellektuálisat”, nem „lelkit”, csak életet.

A 3. pont megfogalmazásán egy szót sem változtatnék, ezt dr. Steiner szinte matematikai pontossággal adta meg. Hogy tisztelt barátunk meggondolásainak eleget tegyünk, csak egyszerűen a „fokozatosan sajátítható el” szavak elhagyását javasolnám.

Dr. Steiner: Igen, de akkor nem fejezzük ki azt, amit kell: hogy az iskolázás valóban fokonként sajátítható el. Ugye a ciklusokra rányomtatjuk, hogy 1., 2., 3. osztály. Egyébként is szükséges, hogy valahogy kifejeződjék az, hogy az iskolázásnak fokozatai vannak. Ez egyszerűen így van a szellemtudományban. Különben igazán nincs lehetőségünk, hogy megkülönböztessük az iskolázását a dilettantizmustól. Aki még csak az iskolázás első fokánál tart, az dilettáns a második és harmadik fokhoz képest. Tehát úgy gondolom, hogy ezt a megfogalmazást nem kerülhetjük ki.

Dr. Unger: Szeretném a 3. pont vitájának befejezését indítványozni.

Egy hozzászóló: Azt gondolom, hogy méltányos volna, ha az 1.§ megfogalmazását úgy ismernénk el, ahogy a tárgyalásból kikerült.

Egy másik: Csak egy kis indítványom volna. Egy szó kiigazítható: az „ugyanolyan”, az „ugyanolyan előrehaladást” a 3.§ utolsó mondatában, ezt törölném és helyette”ugyanúgy előrehaladást” mondanék.

Dr. Steiner: Ezt természetesen megtehetjük, de ezzel nem választunk igazán - hogy is mondjam - tartalmas beszédet. Az „ugyanolyan” olyan szép szó, amit német nyelven éppen ilyen összefüggésben egyre pongyolábban használnak és helyesebb volna, ha igazán úgy fejeznénk ki magunkat, hogy még íze legyen a dolognak - ha nem absztrakt kifejezéseket használnánk, hanem lehetőleg mindenütt konkrétakat. Nézze, „ugyanolyan előrehaladást fognak hozni”-ra gondoltam. Ugye így van: „Az eredmények a maguk módon éppen olyan egzaktak, mint az igazi természettudomány eredményei. Ha ezekhez hasonlóan általános elismeréshez jutnak, akkor az élet valamennyi területén ugyanolyan előrehaladást fognak hozni, mint azok…”. Természetesen nem ragaszkodom hozzá, de úgy találom, hogy nem helytelen, ha a német nyelv eredeti csengő kifejezését tartjuk meg vagy ismertetjük el újra, semhogy absztrakt kifejezéssel helyettesítsük. Sajnos, ugyanis az absztrakció felé haladunk nyelvünkben is.

Most tehát: ha még beszélnünk kell a 3.§-ról, akkor ezt a vitát a következő paragrafushoz kellene holnapra elnapolni, miután a vita befejezését javasolták. Nem juthatunk el a szavazásig. Kérem azonban, vegyék tekintetbe, hogy a vita befejezésének indítványát azonnal szavazásra kell bocsátanom. A napirendnek megfelelően tehát kérem azokat a barátokat, akik a vita befejezését indítványozták, adják beleegyezésüket.

Dr. Unger: Csak a 3. pontról van szó. Hiszen a speciális vita folytatódik.

Dr. Steiner: Kérem, tegyék fel a kezüket, akik a vita befejezése ellen vannak. - Hát nem megy, bocsánat! Most a 3.§ elfogadásáról vagy elvetéséről szavaznak. Kérem tisztelt barátainkat, akik a 3. pont elfogadása mellett vannak, tegyék fel a kezüket. (Megtörténik.)

Kérem tisztelt barátainkat, akik ellene vannak, tegyék fel a kezüket. (Senki sem teszi fel a kezét.) - A 3. pontot ezzel második felolvasásra elfogadták, holnap a 4. ponttal kezdjük.

A gyűlést úgy mint ma, Jan Stuten úr „Zene és szellemi világ” című előadása után kezdjük el. A speciális vita folytatása tehát a holnapi gyűlésen történik ugyanabban az időben, mint ma. Délután 4.30-kor lesz a Három király színjátéka.