Rudolf Steiner művei, melyek az összkiadás („Gesamtausgabe”; GA) keretében jelentek meg, a Hivatkozásokban bibliográfiai sorszámuk feltüntetésével szerepelnek.

Az alábbi Hivatkozásokban szereplő Rudolf Steiner előadások nagy része, magyar fordításban megtalálható a Magyar Antropozófiai Társaság, budapesti könyvtárában, könyv, illetve jegyzet formájában.

1 „Megnyitó beszéd”: Ez a szöveg Rudolf Meyer (hiányos) gyorsírásos feljegyzésein, valamint Emil Molt és E. A. Karl Stockmeyer jegyzetein alapszik. A szöveget Erich Gabert szerkesztette.

A beszéd elhangzásakor jelen voltak: Berta Molt, Emil Molt, Caroline von Heydebrand, E. A. Karl Stockmeyer, Leonie von Mirbach, Elfriede Herrmann, Rudolf Treichler, Hertha Koegel, Paul Baumann, Rudolf Meyer, Johannes Geyer, Herbert Hahn, Friedrich Oehlschlegel.

A kurzuson, a nevezetteken kívül, részt vettek még: Marie Steiner, Elisabeth Dollfus-Baumann, Hannah Lang, Ludwig Noll, Mieta Waller-Pyle, Hermann Heisler (?).

Vendégként résztvevők: Andreas Körner, Luise Kieser, Wal- ter Johannes Stein, Alexander Strakosch, Karl Emil Wolfer. A vendégként való részvételre szóló felhívást csak az Antro- pozófiai Társaság azon tagjaihoz intézték, akik másutt hasonló intézményt akartak létrehozni. Ezen kívül olyan pedagógusoknak is írtak, akik a „Kulturális Tanács” tagjai voltak. K. E. Wolfert és A. Körnert a „propaganda” miatt hívták meg.

Meghívták továbbá Ida és Maria Uhlandot is. Nekik azonban nem engedélyeztek eltávozást az illető oktatási hivatalok.

2 „egyfajta imaként”: a szöveget nem jegyezték le. Caroline von Heydebrand (1886-1938) és Herbert Hahn (1890-1970) résztvevők emlékezetből leírták Rudolf Steiner elmondott szavainak tartalmát. E feljegyzések alábbi visszaadása után következik Walter Johannes Stein (1891-1957) - aki szintén részt vett a kurzuson - ugyanerre az előadásra vonatkozó naplóbejegyzése is (korábbi magyar fordítás: „A Waldorf- pedagógia elmélyítése 52-56.old. fordító: Balázs Mátyás /hiányos kiadói adatok/):

Caroline von Heydebrand feljegyzései „Gondolatainkat alakítsuk úgy, hogy a következő kép jelenhessen meg a tudatunkban: Mindannyiunk mögött az angyala áll, kezét szelíden a fejünkre téve; ez az angyal adja Nektek azt az erőt, amire szükségetek van. Fejetek fölött lebeg az arkangyalok kartánca. Egyiktől a másikig viszik, amit egyik a másiknak adni tud. Ök kötik össze a lelkeiteket. Ezáltal lesz bennetek bátorság, amire szükségetek van. (A bátorságból az arkangyalok egy kelyhet alkotnak.)

A bölcsesség fényét az Archék magasztos lényeitől kapjuk ajándékba, ők nem csatlakoznak a körhöz, hanem az őskezdetekből érkezvén megnyilatkoznak, és az őstávlatokba tűnnek el. Ok csak cseppalakban érintkeznek ezzel a térrel. (A működő korszellem a kor fényének egy cseppjét ejti a bátorság kelyhébe.)”

Herbert Hahn feljegyzései

„Amannyiben az ötödik kultúrkorszak pedagógiájával aktívan akarunk foglalkozni, és abban tanárként tevékenyek kívánunk lenni, tudatában kell lennünk annak, hogy a harmadik hierarchia lényei arra várnak, hogy a munkánkba kapcsolódjanak.

Az alakuló tanári kollégium minden egyes tagja mögött az angyalt látjuk állni. Mindkét kezét az oltalmára bízott földi ember fejére helyezi. Ebben a tartásban, ebben a mozdulatban erőt áramoltat át. Ez az az erő, ami a létrehozandó művet a szükséges imagintív képességekkel ajándékozza meg. Teremtő módon imaginálva, erőteljesen imaginációt ébresztve, áll minden egyes ember mögött az angyal.

Ha fölemeljük a tekintetünket, akkor az alkuló tanári kar tagjainak feje fölött arkangyalok lebegő serege pillantható meg. Körözve, és a körbe visszatérve adják a másiknak azt, ami az egyes embernek az angyallal való szellemi találkozásásának eredményéből növekedni törekszik. És viszik azt mindenki más erejével megerősödve, vissza megint az egyes emberhez. Ebben a körözésben, ami szellemi alkotó tevékenységként hat a közös cél törekvésében összetartozó emberek feje fölött - egy kehely képződik. És ez a kehely egészen sajátos szubsztanciából van: bátorságból lett formálva. Ugyanakkor a körözve összekapcsolódó arkangyalok mozgásukban formálódásukban teremtő-inspiráló erőket áramoltatnak. Megnyitják azoknak az inspirációknak a forrását, amire a munkánkban szükségünk van.

Ha a látó tekintet még feljebb jut, felér az Archék régiójába. Nem közösségként mutatkoznak. De szférájukból, a fény szférájából egy cseppet ejtenek a bátorság kelyhébe. Azt érezhetjük, hogy ezt a fénycseppet, korunk jó szellemétől kapjuk ajándékba, aki az új iskola alapítója és az alapítás mögött áll. A fénynek ebben az adományában teremtő, intuitív erők működnek. Fel akarják ébreszteni a szükséges intuíciót azokban, akik elindulnak ezen az ifjú pedagógiai műhöz vezető úton.

Így vesz részt - erőt, bátorságot és fényt ajándékozva - a harmadik hierarchia a most megtörtént alapításban. Imaginatív, inspiratív, intuitív erőt akarnak ébreszteni, hogy földi tevékenységünkhöz kapcsolódhassanak.”

Herbert Hahn egy korábbi, keltezetlen jegyzetfüzetéből „Képzeljék el, hogy mindegyikőjük mögött ott áll az angyala:

Az angyal erőt akar adni.

Mindegyikük fölött arkangyalok köröznek, minden egyes ember munkájának gyümölcsét és tapasztalatát továbbadva a másiknak. A körözésükkel és átadó mozgásukkal hozzák létre az arkangyalok a bátorság kelyhét.

A magasból a kor jó szelleme, aki az Archék egyike, a fény cseppjét engedi alá a kehelybe: Így ajándékoznak az Archék egy csepp fényt.”

Walter Johannes Stein 1919. augusztus 21-i naplóbejegyzése

„A kurzus kezdete. Dr. Steiner megnyitója 9 órakor

erő - angyal

bátorság - arkangyal

fény - Archék

Köszönetet mond. (a jó szellemeknek), akik Moltnak az ötletet adták. Az Istenek fogják továbbvinni azt, ami tevékenységünkből fakad.”

3 „a mi kedves barátunknak, Molt úrnak”: Emil Molt (18761936), a stuttgarti Waldorf-Astoria cigarettagyár igazgatója, kereskedelmi tanácsos. Vállalata alkalmazottai számára munkástovábbképző kurzusokat szervezett. Ebből született végül a gondolat, hogy iskolát hozzanak létre a dolgozók gyermekei számára. E „Waldorf-iskola” felépítésére és irányítására Rudolf Steinert kérte meg. 1919-ben. Molt volt Rudolf Steiner hármastagozódás-ideájának egyik leg- elkötelezettebb képviselője. Lásd: Emil Molt „Entwurf einer Lebensbeschreibung” („Életrajz-vázlat”), Stuttgart 1972.; valamint néhány esszéjét a „Beitrage zur Rudolf Steiner Gesamtausgabe” („Adalékok a Rudolf Steiner összkiadáshoz”) című folyóiratban, 103. számú füzet, Dornach: Michaeli 1989.

4 „Amit pedig. ma kezdünk kijelölni”: Ez a szövegrész a gyorsírásos jegyzetekből készült gépírásos átiratból származó kiegészítés.

5 „az emberiség egoizmusának talaján”: Az egoizmus és a halandóság összefüggéséről illetve a személyesség három aspektusáról lásd az 1907. június 12-i előadást: „Ursprungsim- pulse der Geisteswissenschaft” („A szellemtudomány eredeti impulzusai”), GA 96.

6 „születés előtti nevelés”: lásd az 1909. április 21-i kérdésmegválaszolás jegyzeteit is - „Geistige Hierarchien und ihre Widerspiegelung in der physischen Welt” (magyar fordításban: „Szellemi hierarchiák és tükröződésük a fizikai világban”, a Magyar Antropozófiai Társaság könyvtárában - jegyzet formájában ), GA 110.

7 „Egyszer már említettem ezt a példát”: lásd „Die Ge- heimwissenschaft im Umriss” („A szellemtudomány kör- vonalai”-Génius Bp.), GA 13, „Die Weltentwickelung und der Mensch” („A világ fejlődése és az ember”) című fejezet, 107. oldaltól folytatólagosan.

8 „Ha tehát a gyermek kilépett a fizikai síkra”: lásd Rudolf Steiner „Kosmologie, Religion und Philosophie” („Filozófia kozmológia, és vallás az antropozófiában” - Genius Bp.: GA 215.) címü írását is, GA 25, különösen a VI. fejezetet: „Der Übergang vom seelisch-geistigen Dasein in der Men- schenentwickelung zum sinnlich-physischen” („Az átmenet a lelki-szellemi létből az érzéki-fizikai létbe az ember fejlődésében”).

9 „Az ember e három lénytagjával”: Az ember lénytagjairól lásd különösen a „Das Wesen des Menschen” („Az ember lénye”) című fejezetet-: „Theosophie” („Teozófia” - magyarul: „A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei” Genius, Bp.), GA 9; valamint a „Wesen der Menschheit” („Az emberiség lénye”) című fejezetet - : „Die Geheimwissenschaft im Umriss” („A szellemtudomány körvonalai” Genius, Bp.), GA 13; továbbá „Metamorphosen des Seelenlebens” („A lelki élet metamorfózisai”), GA 58; illetve „Pfade der Seelenerlebnisse” („A lelki élmények ösvényei”), GA 59.

10 „a lelki-szellemi oldalhoz úgy kapcsolódik hozzá a testi-szervezeti oldal”: A testi-fizikai oldal és a szellemi-lelki oldal összefüggéséről lásd az 1921. június 13-i és 15-i előadásokat is -: „Menschenerkenntnis und Unterrichtsgestaltung” („Emberismeret és a tanítás alakítása”), GA 302; az 1921. augusztus 14-i előadást-: „Menschenwerden, Weltenseele und Weltengeist. Zweiter Teil” („Emberré válás, világlélek és világszellem. Második rész”), GA206; valamint az 1922. november 20-i előadást -: „Geistige Zusammenhange in der Gestaltung des menschlichen Organismus” („Szellemi összefüggések az emberi szervezet kialakításában”), GA218.

11 „a fizikai ember teljes hármas tagozódású rendszere”: A természetes organizmus hármas tagozódásáról - tehát nem a teljes ember-lényről - lásd még „Die physischen und geisti- gen Abhangigkeiten der Menschen-Wesenheit” („Az emberlény fizikai és szellemi függőségei”), lV. 6. fejezet -: „Von Seelenratseln” („A lélektalányokról”), GA21.

12 „Amikor belélegzünk, folyamatosan belepumpáljuk az agyvizet az agyba”: lásd még többek között az 1914. január 15-i előadásokat is -: „Zeitgeschichtliche Betrachtungen. Das Karma der Unwahrhaftigkeit. Zweiter Teil” („Kortörténeti vizsgálódások. Az őszintétlenség karmája. Második rész”), GA 174; valamint az 1918. május 6-i és június 1-jei előadásokat -: „Kunst und Kunsterkenntnis” („Művészet és művészeti megismerés”), GA 271.

13 „másféle alvás ez, mint a felnőttek alvása”: A gyermek alvásáról lásd még Rudolf Steiner fejtegetéseit az 1921. augusztus 7-i előadásban -: „Menschenwerden, Weltenseele und Weltengeist. Zweiter Teil” („Emberré válás, világlélek és világszellem. Második rész”), GA 206.

14 „amit a felébredés és az elalvás között megtapasztal”: lásd a „Schlaf und Tod” („Az alvás és a halál”) című fejezetet is -: „Die Geheimwissenschaft im Umriss”, GA 13.(„A szellemtudomány körvonalai” - Genius, Bp.

15 „a lelki-szellemi oldal”: Az egyik német kifejezés („Geist- seele”) a korábbi kiadók általi kiegészítés. (a szövegben „Körperleib oder Leibeskörper” szerepel, a lelki-szellemi oldal pedig „Seelengeist oder Geistseele”)

16 „a herbarti pedagógia a herbarti pszichológiára építette”: Jo- hann Friedrich Herbart, 1776-1841, filozófus és pedagógus. Göttingenben tanított, időszakosan házitanítóskodott Bernben. A tudományos pedagógia megalapítójának tekintik, amelynek szorosan kell kapcsolódnia a gyakorlati filozófiához (etika) illetve a pszichológiához. Művei: „Allgemeine Padagogik” („Általános pedagógia”), 1806.; „Lehrbuch zur Psychologie” („Tankönyv a pszichológiához”), 1816.; „Um- riss padagogischer Vorlesungen” („Pedagógiai előadások vázlata”), 1835. Rudolf Steiner szól a nézeteiről a „Reaktionare Weltanschauungen” („Reakcionárius világnézetek”) című fejezetben - : „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18. Lásd még az 1903. december 4-i előadást -: „Spirituelle Seelenlehre und Weltbetrachtung” („Spirituális lélektan és világszemlélet”), GA 52.

17 „amit szokásosan képzetnek neveznek”: lásd még a „Die menschliche Individualitat” („Az emberi individualitás”) című fejezetet -: „Die Philosophie der Freiheit” („A szabadság filozófiája” Új Manifest, Bp.), GA4.

18 „a képzetalkotást, az érzést és az akaratot”: lásd az 1918. október 10-i előadásokat is -: „Die Erganzung heutiger Wis- senschaften durch Anthrosophie” („A mai tudományok kiegészítése az antropozófia által”), GA73; illetve az 1922. április 29-i és 30-i előadásokat -: „Menschliches Seelen- leben und Geistesstreben im Zusammenhange mit Welt- und Erdentwickelung” („Az emberi lelki élet és szellemi törekvés a világ- és a Földfejlődéssel való összefüggésben”), GA212.

19 „a képzet ugyanis képi jellegű”: lásd még az 1924. január 19-i előadást - : „Anthroposophie. Eine Zusammenfassung nach einundzwanzig Jahren” („Antropozófia. Összefoglalás huszonegy év után”), GA 234.

20 „Cogito, ergo sum”: Ez a mondat a filozófus, matematikus, csillagász és fizikus René Descartes-tól (1596-1650) származik, aki katonatisztként különféle szolgálatokat vállalt, sokáig Hollandiában, majd Krisztina királynő meghívására Svédországban élt. Lásd a „Principia philosophiae” című művét (Amsterdam 1644.), különösen az 1., 7., 11-14. bekezdést az első részben. Az ismert megállapításra: „Cogi- to, ergo sum” a hetedik bekezdésben jut; ott ez áll: „Amikor minden valamennyire is kétséges dolgot visszautasítunk, és tévesnek nyilvánítunk, könnyen feltételezhetjük, hogy nem volna Isten, ég, vagy test; hogy nekünk magunknak ne volna se kezünk, se lábunk, egyáltalán testünk se; de azt nem feltételezhetjük, hogy mi, akik ezeket gondoljuk, semmik volnánk; hiszen az ellentmondás, hogy ami gondolkodik, az abban a pillanatban, amikor gondolkodik, ne létezne. Ezért a mondat: Gondolkodom, tehát vagyok (ego cogito, ergo sum), minden felismerés legelsőbbike és legbiztosabbika, amely minden rendesen filozofáló ember számára adódik.” - Rudolf Steiner szól a „Cogito, ergo sum”-ról a lll. „Das Denken im Dienste der Weltauffassung” („A gondolkodás a világnézet szolgálatában”) című fejezetben - : „Die Philosophie der Freiheit” („A szabadság filozófiája” Új Mnifest, Bp.), GA4; illetve az 1918. október 12-i előadásban - : „Die Polaritat von Dauer und Entwickelung im Menschenleben” („A tartós polaritásról és a fejlődésről az ember életében”), GA 184; az 1913. április 10-i előadásban - : „Ergebnisse der Geistesforschung” („A szellemtudományos kutatás eredményei”), GA 62; és a „Das Weltbild des deutschen Idealismus” („A német idealizmus világképe”) című fejezetben - : „Vom Menschenratsel” („Az ember rejtélyéről”), GA 20. Lásd még a Descartes-ról szóló értekezéseket a „Die Weltanschauungen des jüngsten Zeitalters der Gedankenen- twickelung” („A gondolati fejlődés legújabb korszakának világnézetei”) című fejezetben - : „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18.

21 „hogy a gondolati működésben is”: A „gondolati” szó a korábbi kiadók kiegészítése az első sokszorosított szövegváltozatból.

22 Ábra: A korábbi kiadásokban a hektográfiával készült szövegsokszorosítások szolgáltak a rajzok alapjául. A gyorsírásos feljegyzések gépírásos átiratának felülvizsgálatából kiderült, hogy Rudolf Steiner az adott feldolgozandó problémát először az itt leközölt rajzzal szemléltette. Az eredetileg ehelyütt közölt rajzot áthelyeztük a megfelelő helyre.

23 „Most pedig az akaratra kérdezünk rá ugyanígy”: lásd még a 19-es számú hivatkozást; valamint a lX. „Die Idee der Frei- heit” („A szabadság ideája”) című fejezetet - : „Die Philosophie der Freiheit” („A szabadság filozófiája” Új Manifest, Bp.), GA 4; illetve az 1922. január 17-i, „Anthroposophie und die Ratsel der Seele” („Az antropozófia és a lélek rejtélyei”) című előadást. Nyomtatásban megjelent a „Zur Padagogik Rudolf Steiners” („Rudolf Steiner pedagógiájához”) című kéthavi folyóirat 5. évfolyamának 1. füzetében (1931. április), és a „Die Menschenschule” („Az ember iskolája”) című folyóirat 11. évfolyamának 7/8. füzetében (1937.), megjelenését tervezik a GA 80-as kötetben: „Das Wesen der Anthroposophie” („Az antropozófia lényege”).

24 „a képzetet,. a születés előtti élet képeként .; ... az akaratot, ... a későbbi dolgok csírájaként”: A képzetről és az akaratról a születés előtti illetve a halál utáni élet vonatkozásában lásd az 1919. október 18-i előadást is - : „Soziales Verstandnis aus geisteswissenschaftlicher Erkenntnis” („Szellemtudományos megismerésből származó szociális érzék”), GA 191.

25 Arthur Schopenhauer, 1788-1860, természettudományokat és filozófiát hallgatott Göttingenben és Berlinben, doktorrá avatása után Jénában, Weimarban és Drezdában élt, majd sikertelenül habilitált Berlinben. Végül - magányosan és elkeseredetten, mert úgy érezte, hogy hátráltatják és félreismerték - 1833-ban Frankfurtban telepedett le. Csak a XIX. század negyvenes éveitől kezdve kapott egyre nagyobb elismerést, s a XIX. század hetvenes éveiben eléggé divatossá, „sztárfilozófussá” vált. Az akaratról, mint a szellemi-lelki erők csírájáról lásd különösen főműve [„Die Welt als Wille und Vorstellung” („A világ, mint akarat és képzet”), 1819.] negyedik könyvét: „Die Welt als Wille, Bejahung und Verneinung des Willens” („A világ, mint akarat, az akarat igenlése és tagadása”). Lásd még az életrajzot, amelyet Rudolf Steiner a Cotta-kiadású „Arthur Schopenhauers samtliche Werke” („Arthur Schopenhauer összes művei”) bevezetőjének írt, s amely szerepel -: „Biographien und bi- ographische Skizzen” („Életrajzok és életrajzi vázlatok”), GA 33; illetve a „Reaktionare Weltanschauungen” („Reak- cionárius világnézetek”) című fejezetet -: „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18; valamint az 1920. december 4-i előadást -: „Die Brücke zwischen der Weltgeistigkeit und dem Physischen des Menschen” („Híd a világ szellemisége és az ember fizikaisága között”), GA 202.

26 „amit már ismernek a Theosophie című könyvemből”: „Theosophie” (lásd a 9. jegyzetet), GA 9, 1904., a „Die drei Welten: l. Die Seelenwelt” („A három világ: l. A lélekvilág”) című fejezet. Ugyanehhez a témához lásd még a „Von dem Ich-Gefühl und von der Liebefahigkeit der menschlichen Seele und deren Verhaltnissen zur elementarischen Welt” („Az én-élményről és az emberi lélek szeretetképességéről, illetve ezeknek az elemi világhoz fűződő viszonyairól”) című fejezetet -: „Die Schwelle der geisigen Welt” („A szellemi világ küszöbe”), GA 17.

27 Ábra: A leközölt változat a gyorsírásos feljegyzések gépírásos átiratában illetve a hektográfiával készült szöveg-sokszorosításban szereplő vázlat szerint készült. A korábbi kiadásokban az alábbi rajz szerepelt:

28 „Találkozik az antipátiájukkal”: A gyorsírásos feljegyzések gépírásos átirata alapján. A későbbi, a hallgatói jegyzetekből kiegészített, hektográfiával készült szöveg-sokszorosításban ez szerepel: „Az antipátiájukban él”.

29 „az emlékezet nem más, mint a bennünk működő antipátia- erők következménye”: lásd még „Frühere Geheimhaltung und jetzige Veröffentlichung übersinnlicher Erkenntnisse” („Az érzéken túli felismerések korábbi titokban tartásáról illetve mostani nyilvánosságra hozataláról”) -: „Philosophie und Anthroposophie. Gesammelte Aufsatze 1904-1923” („Filozófia és antropozófia. Összegyűjtött tanulmányok 1904-1923.”), GA35 (önálló kiadásként is megjelent).

30 „akkor jön létre a fogalom”: lásd a IV. 3 fejezetet „Von der Abstraktheit der Begriffe” („A fogalmak absztrakt mivoltáról”) -: „Von Seelenratseln” („Lelki talányokról”), GA 21; illetve a IV. fejezetet „Die Welt als Wahrnehmung”

(„A világ, mint érzéklet”) -: „Die Philosophie der Freiheit” („A szabadság filozófiája” Új Manifest, Bp.), GA4.

31 „amely az antipátia által emlékezetté lesz”: „az antipátia által” a korábbi kiadók általi kiegészítés.

32 „amely az érzéki benyomásokat adja”: Az első sokszorosított változat alapján. A gyorsírásos feljegyzésben ez szerepel: „amely a látható fogalmakat adja”. Ez a megfogalmazás található egy kurzus-résztvevő jegyzetében is.

33 „Az például, hogy fehérnek érzékeljük a krétát, az akarat használatba vételéből ered, amely a szimpátián és a fantázián keresztül imaginációvá lesz”: A szimpátia, a fantázia és az imagináció összefüggéséről lásd az 1911. december 15.-i előadást is -: „Anthrosophie, Psychosophie, Pneumatoso- phie”, GA 115, ahol mindazonáltal a megismerés magasabb szintjeként van szó az imaginációról.

34 „Leírtam önöknek a lelki embert”: lásd a 26-os számú hivatkozást

35  „Bármennyire is úgy hiszi a fiziológia, hogy van valami a kezében, amikor érző- és mozgatóidegekről beszél”: Az 1916. november 6-i előadásban -: „Das Karma des Berufes” („A hivatás karmája”), GA 172, Rudolf Steiner a következőképpen szól az úgynevezett érző-, illetve mozgatóidegekről: „Az idegek mind egységes szerveződésűek, és mindegyiküknek egyféle funkciója van. Az úgynevezett mozgatóidegek csak abban különböznek az úgynevezett érzőidegektől, hogy az érzőidegeknek az a feladatuk, hogy a külvilág érzékelését szolgálják, míg az úgynevezett mozgatóidegek a saját szervezet érzékelését szolgálják.” Lásd még a IV. 6. fejezetet „Die physischen und geistigen Ab- hangigkeiten der Menschen-Wesenheit” („Az ember-lény fizikai és szellemi függőségei”) -: „Von Seelenratseln” („Lelki talányokról”), GA 21; az 1920. április 21-i előadást -: „Die Erneuerung der padagogisch-didaktischen Kunst durch Geisteswissenschaft” („A pedagógiai-didaktikai művészet megújítása a szellemtudomány által”), GA 301; illetve az 1919. december 7-i és 12-i előadásokat -: „Geis- teswissenschaftliche Behandlung sozialer und padagogisch- er Fragen” („Szociális és pedagógiai kérdések szellemtudományos kezelése”), GA 192; valamint Herbert Hensel és Hans Jürgen Scheurle összeállítását „Zur Frage der mo- torischen und sensitiven Nerven. Auszüge aus Werken Rudolf Steiners” („A mozgató- illetve érzőidegek kérdéséről. Kivonatok Rudolf Steiner műveiből”), Marburg 1979., újabb kiadásban a Wolfgang Schad kiadásában publikált „Die menschliche Nervenorganisation und die soziale Frage” („Az emberi ideg-szerveződés és a szociális kérdés”), két kötetben, Stuttgart 1992., 2. részeként (dokumentum függelék).

36 „Bizonyos értelemben három olyan góc van bennünk, ahol egymásba játszik a szimpátia és az antipátia”: lásd az 1911. március 20-i és 21-i előadásokat is - : „Eine okkulte Physi- ologie” („Okkult fiziológia” magyar fordításban: M.A.T. könyvtára ), GA 128.

37 „amikor egy ideg a gerincvelő hátsó nyúlványához fut be”: Korábbi kiadásokban így szerepelt: „. a gerinccsigolya.”. A hektográfiával készült szöveg-sokszorosításban már „gerincvelő” állt. Rudolf Steiner itt valószínűleg a gerincvelő hátsó nyúlványáról beszélt, amelybe a centripetális idegek futnak be, míg a centrifugális idegek a gerincvelő elülső nyúlványából indulnak ki. A gyorsírásos feljegyzések gépírásos átiratában ez áll ehelyütt: „Egy további ilyen átugrás történik a gerincvelőben, például amikor egy ideg az elülső nyúlványhoz fut be, egy másik ideg pedig az elülső nyúlványból indul ki”.

38 „kapcsolódunk a szimpátiánkkal és az antipátiánkkal a testiségbe”: „a testiségbe” a korábbi kiadók általi kiegészítés.

39 „Nos, emberként ugye. világosan tagolódunk”: lásd a 11- es számú hivatkozást

40 „A fejben az ember valójában a kozmosz leképeződését hordozza magában”: A testrészek kozmosszal való kapcsolatáról lásd még a 32-37-es számú irányelveket - : „Anthroposophische Leitsatze” („Antropozófiai vezérlő tételek”- M.A.T. könyvtára jegyzet), GA 26; és az 1920. november 26-i előadást - : „Die Brücke zwischen der Weltgeistigkeit und dem Physischen des Menschen” („Híd a világ szellemisége és az ember fizikaisága között”), GA 202.

41 „Ha tehát sok absztrakcióval élnek a gyermeknél, akkor azt érik el, hogy a gyereknek különösen rá kell állnia a szénsavtermelés folyamatára”: Erről a témáról, amelyet Rudolf Steiner sok előadásban megemlít, lásd különösen az 1923. október 16.-i előadást - : „Erziehung und Unterrict aus Menschenerkenntnis” („Emberismereten alapuló nevelés és oktatás” Genius, Bp.), GA302a.

42 „a szénsav-termelés folyamatára, a szénsav-képződésre a vérben”: „a szénsav-képződésre” a korábbi kiadók általi kiegészítés a gyorsírásos feljegyzések egy lehetséges olvasata alapján; „a vérben”: a gyorsírásos feljegyzések szerint.

43 „hogy mindenféle neveléssel a születés előtti érzéken felüli tevékenységek egyfajta folytatását érjük el”: lásd az 1914. április 10.-i előadást is -: „Inneres Wesen des Menschen und Leben zwischen Tod und neuer Geburt” („Az ember belső lényéről, illetve a halál és az újabb születés közötti életről”), GA 153.

44 „a szociális organizmus szellemi tagjának”: A szociális organizmus hármas tagozódásáról lásd különösen „Die Kernpunkte der sozialen Frage.” („A szociális élet kérdései.” Mandátum, Bp.), GA23, 1919.

45 „annak a dogmatikus egyházi megállapításnak. amely a 869. évben látott napvilágot„: 869-ben tartották Konstantinápolyban a nyolcadik ökumenikus zsinatot azzal a céllal, hogy fellépjenek Photius pátriárkával szemben. A „Canones contra Photium„-ban ez áll a 11. kánonban: „Miközben az Ó- és az Újtestamentum azt tanítja, hogy az embernek csak egyetlen értő és értelmes lelke van, és minden Istentől szóló egyházatya és tanító megerősíti ezt a véleményt, egyesek . abba a bűnbe estek, hogy szégyentelenül azt tanítják, hogy két lelke van az embernek, és bizonyos tudománytalan vizsgálatok alapján azt állítják, hogy a bölcsesség . a saját eretnekségét igazolja.” A Rudolf Steiner által igen tisztelt katolikus filozófus, Otto Willmann, azt írja a „Geschichte des Idealismus” („Az idealizmus története”) című háromkötetes művében, 1. kiadás Braunschweig 1894., VIII. szakasz, 54§ „Der christliche Idealismus als Vollendung des an- tiken” („A keresztyén idealizmus, mint az antik idealizmus beteljesítése”), II. kötet, 111. o.: „Az a visszaélés, amelyet a gnosztikusok elkövettek a pneumatikus, illetve a pszichikai ember Páli megkülönböztetésével, amidőn az egyiket a tökéletességük kifejeződésének adták ki, a másikat pedig az egyház törvényében bennfoglalt Krisztus képviselőjének, ez a trichotómia határozott elvetésére kényszerítette az egyházat.” - Rudolf Steiner számos előadásában újra és újra visszatér e zsinati határozat jelentőségéhez, lásd például az 1918. február 5-i és április 2-i előadásokat -: „Erdensterben und Weltenleben. Anthroposophische Lebensgaben. Bewusstseins-Notwendigkeiten für Gegenwart und Zukunft” („Földi-halál és világban-élés. Az antropozófia életadományai. Tudati szükségszerűségek a jelen és a jövő számára”), GA 181; az 1918. szeptember 8-i előadást -: „Die Polaritat von Dauer und Entwickelung im Menschenleben” („A tartós polaritásról és a fejlődésről az ember életében”), GA 184; valamint az 1919. november 21-i előadást - : „Die Sendung Michaels” („Mihály küldetése”), GA 194. Lásd még erről a témáról a következő értekezéseket: Stefan Leber „Zum Konzil 869” („A 869. évi zsinatról”) - : „Mitteilungen aus der anthroposophischen Ar- beit in Deutschland” („Közlemények a németországi antropozófiai munkáról”), 1973. húsvét; és Johannes Geyer „Ein Konzil und seine kulturgeschichtlichen Folgen” („Egy zsinat és annak kultúrtörténeti következményei”) -: „Erziehungskunst” („Nevelésművészet” az Ita Wegman Alapítvány, Bp, folyóirata 1964.10/11) illetve a „Der Kampf um das Menschenbild. Das achte ökumenische Konzil von 869 und seine Folgen” („Harc az emberképért. A 869-es nyolcadik ökumenikus zsinat és következményei”) című publikációt H. H. Schöffler gondozásában, Dornach: Verlag am Goetheanum 1986, amelyben összegyűjtötték ezt, és más értekezéseket erről a témáról.

46 Julius Robert Mayer, 1814-1878, német orvos és természettudós, 1842-ben felállította az energiamegmaradás törvényét, és ebből következtetett a mechanikai mozgás, illetve a hő ekvivalenciájára: „Hő és mozgás egymásba alakulnak.” („Bemerkungen über das mechanische Áquivalent der Warme” („Észrevételek a hő mechanikai ekvivalenciájáról”), 1851.); „Az erők tehát: lerombolhatatlan, átalakuló, imponderábilis objektumok.”; „Amilyen kevéssé következtethető az esési erő és a mozgás összefüggéséből, hogy az esési erő lényege a mozgás volna, ugyanolyan kevéssé érvényes ez a következtetés a hőre. Sokkal inkább ennek ellenkezőjére szeretnénk következtetni, mégpedig hogy a mozgásnak - legyen az bár egyszerű mozgás, vagy éppen rezgőmozgás, mint a fényé, a kiáradó hőé stb. - ahhoz, hogy hővé váljék, abba kell maradnia mozgásként.” („Bemerkungen über die Krafte der unbelebten Natur” („Észrevételek az élettelen természet erőiről”), 1842.) Lásd még „Robert Mayer über die Erhaltung der Kraft. Vier Abhandlungen” („Robert Mayer az erőmegmaradásról. Négy értekezés”), Albert Neuburger gondozásában, Leipzig, évszám nélkül. Ebben megtalálhatók a fent említett írások, valamint a következő két értekezés: „Die organische Bewe- gung in ihrem Zusammenhang mit dem Stoffwechsel” („Az organikus mozgás az anyagcserével való összefüggésében”), 1845.; és „Über die quantitative und qualitative Bestimmung der Krafte” („Az erők mennyiségi és minőségi meghatározásáról”), 1841. E Mayer-féle törvény jelentőségéről lásd még az 1918. április 16-i előadást -: „Erdensterben und Weltenleben. Anthroposophische Lebensgaben. Bewusst- seins-Notwendigkeiten für Gegenwart und Zukunft” („Földi-halál és világban-élés. Az antropozófia élet-adományai. Tudati szükségszerűségek a jelen és a jövő számára”), GA

47 „Ami először is az érzékeinkben, a tizenkét érzék teljes terjedelmében, kapcsolatba hoz bennünket a külvilággal”: lásd a 110-es számú hivatkozást

48 Platón, i.e. 428-348. „Timaios” című művében ez áll: „Az érzékelő-szerszámok közül először a fényteli szemeket alakították ki, amelyeket a következő okból helyeztek ide. A tűz égető tulajdonságával bár nem rendelkeznek, de megvan bennük a finom fény létrehozásának képessége, ezzel érték el, hogy napról napra kialakult a sajátos test. Azt eszközölték ki, nevezetesen, hogy a bennünk lévő, amazzal rokon tiszta tűz, kiáradjon a szemeken át, és lesimították és besűrítették az egész szemgolyót, de leginkább annak közepét, hogy az megakadályozza a többi, durvább tűz átjutását, s csak a tisztán fénylőt engedje át. Ha most nappali világosság veszi körül a szem felé áramló dolgokat, akkor a beérkező hasonlóval egyesül a kiáradó hasonló, és a látóerő egyenes irányában egyetlen egészet alkotnak a rokon elemek, ahol is a belülről kiáramló elem szembeállítja magát azzal, ami kívülről jőve összetalálkozik vele.” - Platónról lásd még a „Plato als Mystiker” („Platón, mint misztikus”) című fejezetet -: „Das Christentum als mystische Tatsache und die Mysterien des Altertums” („A kereszténység, mint misztikus tény, és az ókor misztériumai” Genius Bp.), GA 8; a „Die Weltanschauung der griechischen Denker” („A görög gondolkodók világnézete”) című fejezetet -: „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18; valamint a „Die griechischen Weltanschauungen” („A görög világnézetek”) című autoreferátumot az 1901-es téli negyedévben a Berlini Munkásképző Iskolában tartott előadásokhoz -: „Über Philosophie, Geschichte und Literatur” („Filozófiáról, történelemről és irodalomról”), GA 51.

49 „valamilyen hasonló szellemi célból”: Az első sokszorosított szövegváltozat nyomán.

50 „a Lotze-féle filozófia „helyzet-jelei”-ben”: Rudolf Hermann Lotze, 1817-1881, fiziológus és filozófus, Lipcsében, Göttingenben és Berlinben működött, a vitalizmussal szemben a külső természet mechanikus természet-magyarázata mellett lépett fel. O maga „teleológus idealizmus”-nak nevezi a világnézetét. A „helyzet-jelek”-et („Lokalzeichen”) az első kötetben említi meg a „Mikrokosmus. Ideen zur Naturgeschichte und Geschichte der Menschheit. Versuch einer Anthropologie” („Mikrokozmosz. Gondolatok a természetrajzról és az emberiség történetéről. Egy antropológia kísérlete”) című művében (Leipzig, évszám nélkül), mégpedig a „Das Leben” („Az élet”) című harmadik könyv második fejezetében, a 347, 349. és 358. oldalon. Ott ez áll: „. hogy a kényszerű ok, amely miatt a lélek minden benyomáshoz, amiről képzetet alkot, hozzárendeli az adott térbeli helyzetét, az nem abban a helyzetben rejlik, amelyet az illető benyomás az érzékszervben foglal el,. hogy ennek oka sokkal inkább egyedül valamiféle kvalitatív tulajdonságban kereshető, amely az illető benyomás egyéb kvalitatív meghatározottságaihoz kapcsolódik a hely sajátos természetéből következően, ahol a benyomás érinti a testet. Csak az ilyenfajta különbségek iránt érzékeny a tudat, ezek pedig jelzésekként, helyzet-jelekként szolgálnak a számára, amelyek irányításával a benyomások újbóli elrendezése során térbeli képet alkot.” - További művei: „Der Zusammen- hang der Dinge” („A dolgok összefüggése”), Berlin, évszám nélkül; „Grundzüge der praktischen Philosophie” („A gyakorlati filozófia körvonalai”), Leipzig 1899.; „Grundzüge der Naturphilosophie” („A természetfilozófia körvonalai”), Leipzig 1889.; „Grundzüge der Religionsphilosophie”(„A vallásfilozófia körvonalai”),Leipzig 1894.; „Allgemeine Physiologie des körperlichen Lebens” („A testi élet általános fiziológiája”), 1851. Rudolf Steiner szól Lotzéról a „Moderne idealistische Weltanschauungen” („Modern idealista világnézetek”) című fejezetben -: „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18; valamint az 1914. január 15-i előadásban -: „Geisteswis- senschaft als Lebensgut” („A szellemtudomány, mint az élet eszköze”), GA 63.

51 „Az érzékelő-szervezetünk azonban”: A korábbi kiadók általi kiegészítés. A hallgatói jegyzetekben ez szerepel: „az alsó szervezetünk”.

52 „a születés előtti élete során”: E. A. Karl Stockmeyer szerint (lásd az „Általános embertan” 1947-es kiadását, Freiburg, 256. oldal, 24-es számú hivatkozás) itt valószínűleg ennek kellene állnia: „a születés előtti élete véget érte után”.

53 „a tiszta, érzékletektől mentes gondolkodásra, amelyben mindig benne él az akarat is”: lásd még „Die Philosophie der Freiheit” („A szabadság filozófiája” Új Manifest, Bp.), GA 4, különösen a IX. fejezetet „Die Idee der Freiheit” („A szabadság ideája”).

54 „amikor a Föld még a Kant-Laplace-féle ősköd-állapotban volt”: Rudolf Steiner itt a filozófus és matematikus Immanuel Kant (1724-1804) „ősköd-hipotézisére” utal, mely szerint a Föld egyfajta ősködből alakult ki, illetve azokra az elméletekre, amelyeket a francia matematikus és csillagász Pierre Simon Laplace (1749-1827) Kanttól függetlenül (és sok tekintetben eltérően) dolgozott ki. Lásd Kant művét: „Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels...” („Általános természetrajz és az ég elmélete.”), Leipzig 1755. valamint Laplace műveit: „Exposition du systeme du monde” („A világegyetem kialakulása”), 1796. illetve „Traité de Mécanique céleste” („Értekezés az ég mechanikájáról”), 5 kötetben, Párizs 1799-1825 (német fordításban: „Mechanik des Himmels”, Berlin).

55 „Így volt együtt az ember a korai fejlődés-állapotaiban az állatvilággal”: lásd még a „Die Weltentwickelung und der Mensch” („A világ fejlődése és az ember”) című fejezetet -: „Die Geheimwissenschaft im Umriss” („A szellemtudomány körvonalai” Genius Bp.), GA 13.

56 „hogy az emberi holttestek folyamatosan bekerülnek a földbe. valós folyamat, amely folytonosan működik, és tovább hat”: Az emberi holttestek jelentőségéről a Föld fejlődése szempontjából lásd még az 1918. szeptember 22-i előadást -: „Die Polaritat von Dauer, und Entwickelung im Menschenleben” („A tartós polaritásról és a fejlődésről az ember életében”), GA 184; az 1920. december 18-i előadást -: „Die Brücke zwischen der Weltgeistigkeit und dem Physischen des Menschen” („Híd a világ szellemisége és az ember fizikaisága között”), GA 202; valamint az 1916. szeptember 4-i előadást -: „Faust, der strebende Mensch” („Faust, a törekvő ember”), GA 272. - Lásd továbbá erről a témáról a „Von Jesus zu Christus” („Jézustól Krisztusig” Genius, Bp.) című előadás-sorozatot is, GA 131.

57 „Mi is egy ideg?”: lásd a VI. „Blut und Nerv” („A vérről és az idegekről”) című fejezetet is -: „Grundlegendes für eine Erweiterung der Heilkunst” („Alapvető dolgok a gyógyítás művészetének kibővítéséhez”), GA 27.

58 „egyfelől a csontok, másfelől a vér és az izmok között”: „egyfelől”, „a csontok” illetve „másfelől” a korábbi kiadók általi kiegészítés.

59 „Mert a csont- és az idegrendszer valamelyest belenyúlik a szemünkbe, a legyengített változatát”: Az első sokszorosított szövegváltozat nyomán.

60 „ezért jön létre a szemben annak a lehetősége, hogy összekapcsolódjék az akarati lény, amely az izmokban illetve a vérben él, és a képzetalkotásszerű tevékenység, amely a csont- és az idegrendszerben rejlik”: Az állati illetve az emberi szem különbözőségéről az idegi és a vérműködések vonatkozásában lásd az 1922. szeptember 13-i előadást is -: „Die Erkenntnis des Menschenwesens nach Leib, Seele und Geist” („Az emberi test szellemtudományos megközelítése” Új Manifest, BP.), GA 347.

61 Eduard von Hartmann, 1842-1906, először katonai pályára ment, 1865-ben azonban egy térdsérülés következtében, amely fekvő életmódra kényszerítette, leszerelt; ezután filozófiai tanulmányokat folytatott, 1867-ben doktorált, majd 1869-ben megjelentette a „Die Philosophie des Unbe- wussten. Versuch einer Weltanschauung” („A tudatalatti filozófiája. Egy világnézet kísérlete”) című művét. Lásd különösen a XIV. fejezetet: „Das Ziel des Weltprocesses und die Bedeutung des Bewusstseins” („A világ-folyamat céljáról illetve a tudat jelentőségéről”). Hartmann javaslatáról, mely szerint „a Földet egy nagyszabású vállalkozással a levegőbe kellene röpíteni” lásd Rudolf Steiner következő előadásait is: az 1914. március 26-i előadást - : „Geisteswissenschaft als Lebensgut” („A szellemtudomány, mint az élet eszköze”), GA 63; illetve az 1924. május 14-i előadást -: „Die Geschichte der Menschheit und die Weltan- schauungen der Kulturvölker” („Az emberiség története és a kultúrnépek világnézetei”), GA 353. - Eduard von Hartmannról általánosságban, lásd a „Moderne idealistische Weltanschauungen” („Modern idealista világnézetek”) című fejezetet -: „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18; illetve az „Eduard von Hartmann. Seine Lehre und seine Bedeutung” („Eduard von Hartmann. Tanai és jelentősége”) című esszét -: „Methodische Grundlagen der Anthroposophie” („Az antropozófia módszertani alapjai”), GA 30; valamint „Eduard von Hartmann” nekrológját -: „Lucifer-Gnosis” („Lucifer-Gnózis” c. folyóirat 1803- 1908-ig), GA34.

62 „a legelső írásaimban”: lásd „Einleitungen zu Goethes Naturwissenschaftlichen Schriften” („ Goethe természettudományos művei” M.A.T. könyvtára, jegyzet), 1884-1897, GA 1; „Grundlinien einer Erkenntnistheorie der Goethe-schen Weltanschauung” („A goethei világszemlélet ismeretelméletének körvonalai”), GA 2, 1886.; „Wahrheit und Wis- senschaft” („Igazság és tudomány”), GA 3, 1892.; „Die Philosophie der Freiheit. Grundzüge einer modernen Weltanschauung - Seelische Beobachtungsresultate nach naturwissenschaftlicher Methode” („A szabadság filozófiája.” Új Manifest, Bp.), GA4, 1894.

63 „az »Igazság és tudomány« („Wahrheit und Wissenschaft”) című írásom szabadságról szóló záró fejezetét”: A „Wahrheit und Wissenschaft. Vorspiel einer „Philosophie der Freiheit” („Igazság és tudomány. Egyfajta előjáték a »szabadság filozófiájához«”), GA 3, „Praktische Schlussbetrachtungen” („Praktikus záró megjegyzések”) című, nyolcadik fejezetében ez áll: „Láttuk, hogy a tudásunkban a világ legbensőbb magja éli ki magát. A világmindenséget uraló törvényszerű harmónia nyilvánul meg az emberi megismerésben.” Ezzel az írással (az „Előszó” és a „Praktikus záró megjegyzések” nélkül) doktorált Rudolf Steiner 1891- ben a rostocki egyetemen Heinrich von Stein professzornál (PhD). Az írást „forró tisztelettel dr. Eduard von Hartmann- nak” ajánlotta. A disszertáció címe így hangzott: „Die Grundfrage der Erkenntnistheorie mit besonderer Rücksicht auf Fichtes Wissenschaftslehre. Prolegomena zur Verstandi- gung des philosophierenden Bewusstseins mit sich selbst” („Az ismeretelmélet alapkérdése különös tekintettel Fichte tudománytanára. Bevezetés ahhoz, hogy a filozofáló tudat megértse önmagát”). Lásd még a „Rudolf Steiner Studien” („Tanulmányok Rudolf Steinerről”) sorozatban a „Rudolf Steiners Dissertation” („Rudolf Steiner disszertációja”) című V. kötetet, Dornach 1991.

64 „amit tegnap a félig nyilvános előadásunk alkalmával elmondtam”: lásd az 1919. augusztus 24.-i előadást -: „Die Waldorfschule und ihr Geist” („A Waldorf-iskola és szelleme”); megjelent önálló kiadásként; tervbe véve a GA 297-es kötetbe.

65 „Ha emlékeznek arra, ... hogy milyen összefüggésben is”: Ez a szövegrész a gyorsírásos jegyzetekből készült gépírásos átiratból származó kiegészítés.

66 „Először a test születik meg”: lásd még: „Die Erziehung des Kindes vom Gesichtspunkte der Geisteswissenschaft” („A gyermek nevelése szellemtudományos szempontból”) - : „Lucifer-Gnosis” („Lucifer-Gnózis”), GA 34; illetve „Die gesunde Entwickelung des Menschenwesens. Eine Ein- führung in die anthroposophische Padagogik und Didaktik” („A gyermek egészséges fejlődése.” Genius, Bp.), GA 303, lásd különösen az 1921. december 29.-i és 30.-i, valamint a 1922. január 1-jei, 2.-i és 3.-i előadásokat.

67 „Theosophie”: lásd: „Theosophie. Einführung in übersinnliche Welterkenntnis und Menschenbestimmung” („A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei” Genius, Bp.), GA 9, 1904. - lásd különösen a következő fejezeteket: „Das Wesen des Menschen” („Az ember lénye”); illetve „Wiederverkörperung des Geistes und Schicksal” („A szellem újramegtestesülése és a sors”).

68 „amit szellem-énnek nevezünk”: lásd a 9-es számú hivatkozást

69 „úgy a halála után is határozottan fejlődik”: A halál és az újabb születés közötti életről lásd még a „Die drei Welten” („A három világ”) című fejezetet -: „Theosophie”, GA 9; illetve a „Schlaf und Tod” („Az alvás és a halál”) című fejezetet -: „Die Geheimwissenschaft im Umriss” („A szellemtudomány körvonalai” Genius, Bp.), GA 13; valamint a következő előadás-sorozatokat: „Inneres Wesen des Men- schen und Leben zwischen Tod und neuer Geburt” („Az ember belső lényéről, illetve a halál és az újabb születés közötti életről”), GA 153; „Das Leben zwischen dem Tode und der neuen Geburt im Verhaltnis zu den kosmischen Tatsachen” („A halál és az újabb születés közötti élet a kozmikus tényezők viszonyában”), GA 141; és „Der Tod als Lebeswandlung” („A halál, mint élet-átlényegülés”), GA182

70 „Ekkor az ösztön hajtóerővé, hajlammá válik”: lásd a IX. „Die Idee der Freiheit” („A szabadság ideája”) című fejezetet is - : „Die Philosophie der Freiheit” („A szabadság filozófiája” Új Manifest, Bp.), GA 4. A gyermek ösztöneiről illetve hajtóerőiről lásd „Die Erziehung des Kindes vom Gesichtspunkte der Geisteswissenschaft” („A gyermek nevelése szellemtudományos szempontból”) - : „Lucifer- Gnosis” („Lucifer-Gnózis”), GA 34.

71 „mert az érzékfeletti étertest uralja az ösztönt, és ezáltal ... az ösztön”: Kiegészítés a hallgatói jegyzetek alapján.

72 „a herbartianizmus felé hajló pszichológusok”: Például Robert Zimmermann. „Philosophische Propadeutik” („Filozófiai előtanulmány”), 1852. Lásd a 16-os számú hivatkozást is.

73 „a wundtiánusok pedig inkább az akarat oldalára”: Wilhelm Wundt, 1832-1920, filozófus, pszichológus és fiziológus. Az első kísérleti pszichológiai intézet megalapítója (Lipcsében). Rudolf Steiner gyakran úgy jellemzi Wundt filozófiáját, mint a konstantinápolyi zsinat dogmatikája alatt állót, ahol is lefektették, hogy az ember csak testből és lélekből áll (lásd a 45-ös számú hivatkozást is). Wundtról lásd még a „Moderne idealistische Weltanschauungen” („Modern idealista világnézetek”) című fejezetet -: „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18; valamint a „Moderne Seelenforschung” („Modern lélek-kutatás”) című értekezést -: „Methodische Grundlagen der Anthroposo- phie” („Az antropozófia módszertani alapjai”), GA 30.

74 „motívumnak nevezzük”: lásd a IX. „Die Idee der Freiheit” („A szabadság ideája”) című fejezetet is -: „Die Philosophie der Freiheit” („A szabadság filozófiája”), GA 4.

75 „Ennek az érzésnek a maradványa ez”: lásd erről a második előadást is (1919. augusztus 22.)

76 „Erről a »másik emberről« sokat fecseg manapság az az úgynevezett tudományos irányzat, amely analitikus pszichológiának hívja magát, a pszichoanalízis”: Rudolf Steiner részletesebben szól a pszichoanalízisről a következő előadásokban: az 1917. november 10-i és 11-i előadásban -: „Individuelle Geistwesen und ihr Wirken in der Seele des Men- schen” („Individuális szellemi lények és működésük az ember lelkében”), GA 178; illetve az 1918. január 22-i és március 12-i előadásban -: „Erdensterben und Weltenleben. Anthroposophische Lebensgaben. Bewusstseins-Notwendigkeiten für Gegenwart und Zukunft” („Földi-halál és világban-élés. Az antropozófia életadományai. Tudati szükségszerűségek a jelen és a jövő számára”), GA 181.

77 „Ez a pszichoanalízis ugye rendszerint egy iskolapéldából indul ki”: Rudolf Steiner többször megemlíti a konflis előtt futó asszony „iskolapéldáját” (lásd például a megelőző hivatkozásban említett előadásokat). C. G. Jung (1875-1961) is bemutatja ezt az esetet a „Die Psychologie der unbewussten Prozesse” („A tudatalatti folyamatok pszichológiája”) című művében, Zürich 1917. Ezt a művét a szerző később többször átdolgozta, 1925-ben ezzel a címmel jelent meg: „Das Unbewusste im normalen und kranken Seelen- leben” („A tudatalatti a normális illetve a beteg lelkiéletben”), 1942-ben pedig - újbóli átdolgozás után - „Über die Psychologie des Unbewussten” („A tudatalatti pszichológiájáról”) címmel. Az 1917-es kiadásban ez áll az illető esetről: „Ismerem egy fiatal hölgy esetét, aki súlyos hisztériában szenvedett egy hirtelen ijedtség következtében. Egy este társaságban volt, majd úgy éjfél körül több ismerőse kíséretében hazafelé tartott, amikor hirtelen egy konflis tartott feléjük hátulról, nagy iramban. A többiek kitértek az útjából, de a hölgy az ijedtségtől bénultan az út közepén maradt, és a lovak előtt futva menekült tovább. A kocsis csettintett az ostorával és káromkodott; de hiába, a hölgy az út teljes hosszában előttük futott, míg az út egy hídra vezetett. Ott elhagyta az ereje, és - hogy ne essen a lovak alá - teljes kétségbeesésében a folyóba akart ugrani, de a járókelőknek sikerült ebben megakadályozniuk őt.”

78 Johann Friedrich Herbart: lásd a 16-os számú hivatkozást

79 „ezért az ottani, Lunacsarskij-féle iskolareform valami egészen szörnyűséges dolog”: Anatol Vasziljevics Luna- csarskij (1875-1933), orosz író és politikus, az októberi forradalom után népművelési népbiztos Oroszországban 1917 és 1929 között, ezután a Moszkvai Művészeti Akadémia elnöke. „Die Kulturaufgaben der Arbeiterklasse” („A munkásosztály kulturális feladatai”) című írásában, Berlin-Wilmersdorf 1919., ez áll: „Az ember, önmagában egy kis tabula rasa, egy íratlan papírlap, gyermekkorától kezdi befogadni az élet írásjegyeit. Attól, hogy milyenek lesznek az első benyomásai a környezetéből, embertársai első ráhatásai, az első tapasztalatai a tőle távolabb álló személyekkel való érintkezés során, a családtól, az iskolától és a szociális rendszertől, amelyben élni kényszerül. ezektől függ majd az illető személy lelkének teljes tartalma. A lélek olyan, mint a társadalmi élet bizonyos szellemi és érzékleti erővonalainak metszéspontja.” - Az „Über die Volksbildung” („A népművelésről”) című írásában, Berlin 1971., pedig ez áll: „A dialektikus materializmus, amelyet képviselünk, arra kényszerít bennünket, hogy pedagógiánkat egzakt pedagógiai ismeretekre építsük fel. Nagyon pontosan kell ismernünk a gyermeki szervezetet anatómiai, fiziológiai és szociológiai-biológiai nézőpontból is, mert így válik világossá, hogy milyen tudati anyaggal is jön az iskolába egy nyolcéves gyerek, s hogy miféle környezetből ered ez az anyag. ... A higiénia megfelelő figyelembe vétele nélkül a gyermek fejlődésében, egy jól szervezett test-kultúra nélkül és sport nélkül sohasem jutunk el egy egészséges generációhoz.”

80 „a Föld színéről”: A hallgatói jegyzetek alapján. Az első sokszorosított szövegváltozatban ez áll: „az uralma alá hajtott területeken”.

81 „Meglátogattunk egyszer egy vidéki nevelőotthont”: Rudolf Steiner egy többhetes türingiai tartózkodás alkalmával 1905. nyarán meglátogatta a Dr. Hermann Lietz (1868-1919) által alapított „Német Vidéki Nevelőotthont” („Deutsche Lan- derziehungsheim”) Haubindában. Lietz szívügye volt, hogy ezeket az otthonokat „az élő személyiségfejlesztés helyeivé” tegye. A diákoknak sok területen - tudományok, művészetek, kézművesség, földművelés - kellett önállóan tevékenykedniük. A diákoknak és a tanároknak baráti partnerviszonyban kellett állniuk. Elutasították „a nagyvárosi kultúra intellektualista kinövéseit”. - Rudolf Steiner említést tesz erről a látogatásról az 1921. június 17-i tanári konferencián is; lásd „Konferenzen Dr. Rudolf Steiners mit den Lehrern der freien Waldorfschule in Stuttgart 1919-1924” („Dr. Rudolf Steiner és a stuttgarti Szabad Waldorf-iskola tanárainak konferenciái 1919-1924.”), GA300b.

82 „Ha visszagondolnak arra, amit tegnap mondtam”: Az 1919. augusztus 24-i előadásról van szó - : „Die Waldorfschule und ihr Geist” („A Waldorf-iskola és szelleme”); megjelent önálló kiadásként; tervbe véve a GA 297-es kötetbe.

83 „a goethei színtant”: lásd „Goethes Naturwissenschaftliche Schriften” („Goethe természettudományos írásai” jegyzet, M.A.T. könyvtára, Bp.), kiadta, és kommentárokkal ellátta Rudolf Steiner - : Kürschner „Deutsche National-Literatur” („Német nemzeti irodalom”), GA 1 a-e, 1883-1897., utánnyomat 5 kötetben Dornach 1975., III. kötet: GA 1c.

84 „főképp a fizikai-didaktikai részét”: Nyilvánvalóan a „Didaktischer Teil” („Didaktikai rész”) első szakaszáról: „Physiologische Farben” („Fizikai színek”) van szó Goethe „Entwurf einer Farbenlehre” („Vázlatok egy színtanhoz”) című munkájából.

85 „Ugyanis az érzékszervi működésben”: A hallgatói jegyzetek alapján.

86 „Abban a nem túl számos cselekvésben”: „nem” a korábbi kiadók általi kiegészítés.

87 „hogy ez az akarat beilleszthessen bennünket az emberiség egészébe, illetve a világfolyamatba”: lásd még „Die Philoso- phie der Freiheit” („A szabadság filozófiája”), GA 4, különösen a IX. fejezetet „Die Idee der Freiheit” („A szabadság ideája”).

88 „ösztön-impulzusok”: A hallgatói jegyzetekből származó kiegészítés.

89 Franz Brentano, 1838-1917, Clemens Brentano egyik unokaöccse, katolikus teológus és a filozófia professzora Würzburgban, míg 1873-ban a tévedhetetlenségi dogma kapcsán kilépett az egyházból és lemondott a katedrájáról. 1874-től Bécsben működött professzorként, majd egyetemi magántanárként. Rudolf Steiner nekrológot szentelt neki a „Von Seelenratseln” („Lelki talányokról”) című írásában, GA 21. Lásd még a róla szóló értekezéseket -: „Der Goetheanumgedanke inmitten der Kulturkrisis der Gegen- wart” („A Goetheanum gondolata a jelenkor kulturális krízise közepette”), GA 36. Művei: „Die Psychologie des Aristoteles” („Arisztotelész pszichológiája”), Mainz 1867.; „Psychologie vom empirischen Standpunkt” („Pszichológia empirikus nézőpontból”), Leipzig 1874.; „Vom Ursprung sittlicher Erkenntnis” („Az erkölcsi felismerések eredetéről”), Leipzig 1889. „Psychologie vom empirischen Stand- punkt: Von der Klassifikation der psychischen Phanomene” („Pszichológia empirikus nézőpontból: A pszichés jelenségek osztályozásáról”) című műve második kötetének hetedik fejezetében azzal foglalkozik, hogy „Lehetetlen az ítéletalkotást illetve a kedélyviszonyokat egyetlen alapkategóriában egyesíteni” („Unmöglichkeit, Urteil und Gemütsbeziehungen in einer Grundklasse zu vereinigen”). Ott ez áll: „Az ítéletalkotás területén igaz vagy hamis ítélet lehetséges. Ezek között azonban nincsen köztes út, mint ahogy a lét és a nemlét között sincsen, a kizárt harmadik elem ismert törvénye szerint. Ezzel szemben a szeretet törvénye alapján nem csupán jó vagy rossz minősítés lehetséges, hanem jobb vagy kevésbé jó, és rosszabb vagy kevésbé rossz is. Ez a rangsorolás sajátosságával függ össze, ami a kedélybeli vonatkozások egy különleges osztályozása, s aminek - ahogy azt „Az erkölcsi felismerések eredetéről” című írásomban levezetem - nincs megfelelője az ítéletalkotás területén. ... Így a rangsorolás kedvéért gyakran implicite bevonjuk a rossz minősítést is, míg az ítéletalkotásnál, ha helyesen járunk el, sohasem adhatunk létjogosultságot egy igaztalanságnak azért, hogy ez által még igazabbá tegyük az összképet.” - Alois Höfler egyik cikkében, „Franz Brentano in Wien” („Franz Brentano Bécsben”), ez áll: „Hasonlóan, mint a ... pszichés-fizikai fogalom-pár esetében, heves vita alakult ki azon is, hogy Brentano különválasztotta a képzetalkotást és az ítéletalkotást. ... Brentano érdeme (s én ebben látom a legnagyobb és talán az egyetlen maradandó eredményét), hogy a német filozófiában is kiemelte, hogy pl. „A fa zöldell.” ítéletben nem csupán a képzetek összekapcsolása a lényeg, ami ugye már a „zöldellő fa” szókapcsolatban is benne van, hanem az, hogy az előbbi mondatban kifejezésre juttatom: Hiszek abban (meg vagyok győződve róla, igenlem), hogy a fa (valóban) zöldell. Sigwart, Wundt és sokan mások hevesen ellenezték ezt a Brentano- féle ítélet-elméletet.” -: „Österreich von innen” („Ausztria belülről”), (Süddeutsche Monatshefte [Dél-német havilapok], Leipzig és München 1917. május.)

90 Christoph von Sigwart, 1830-1904, teológiát és filozófiát hallgatott Tübingenben, ahol azután 1864-1904 között filozófia professzorként is tevékenykedett. A teleológus világnézet képviselője volt. Művei: „Ulrich Zwingli; der Charakter seiner Theologie mit besonderer Rücksicht auf Pi- cus von Mirandula dargestellt” („Ulrich Zwingli; teológiájának jellege, különös tekintettel Picus von Mirandula ábrázolásában”), Stuttgart 1855.; „Spinozas neu entdeckter Trak- tat von Gott, dem Menschen und dessen Glückseligkeit” („Spinoza újonnan felfedezett vitairata Istenről, az emberről és üdvösségéről”), Gotha 1866.; „Logik” („Logika”), Freiburg 1873-78.

91 Richard Wagner, 1813-1883, zeneszerző, költő és zene-szakíró. A „Meistersanger von Nürnberg” („A nürnbergi mesterdalnokok”) első vázlata 1840-ből származik (első kiadása: Mainz 1862.), az ősbemutatóra viszont csak 1868- ban került sor. Beckmesser a „memória” a mesterdalnokok között, ő csakis arra figyel, hogy mindig megőrződjenek az áthagyományozott szabályok. Ezzel szemben Walter von Stolzing éneklés közben csak az érzésére, a lelkesedésére hagyatkozik. Amikor egyszer Hans Sachs figyelmezteti őt a szabályokra, nehézség nélkül képes azokat betartani, anélkül, hogy elveszítené éneke érzelem-teliségét, míg Beckmesser, mivel nem képes egy idegen szöveget saját lelkével átizzítani, a nép gúnyának tárgyává válik. - Rudolf Steiner szól Richard Wagnerről az 1907. március 28-i előadásban -: „Die Erkenntnis des Übersinnlichen in unserer Zeit” („Az érzéken túli világ megismerése a mai korunkban”), GA 55; valamint az 1906. július 29-i előadásban -: „Das christliche Mysterium” („A keresztény misztérium”), GA97.

92 Eduard Hanslick, 1825-1904, zenekritikus és író, a Bécsi Egyetem professzora. - „Vom Musikalisch-Schönen” („A zenei szépségről”), Leipzig 1854. Az előszóban Hanslick kiemeli: „Szenvedélyes ellenségeim időközben egy teljes polémiát költöttek a személyemre minden ellen, amit érzésnek hívunk, miközben minden elfogulatlan és figyelmes olvasó ugye könnyen felismeri, hogy csak az ellen protestáltam, hogy az érzések hamisan belekeveredjenek a tudományba, tehát azok ellen az esztétikai áradozók ellen harcolok, akik azzal a szándékkal, hogy tanítsák a zenészeket, csupán a csengő ópium-álmaikat teregetik ki. Tökéletesen osztom azt a nézetet, hogy a szépség utolsó értéke mindig is az érzések közvetlen evidenciáján alapszik majd. De ugyanilyen szilárdan kitartok a meggyőződés mellett, hogy az összes többi érzésre-apellálásból egyetlenegy törvényt sem lehet levezetni. Ez a meggyőződés alkotja e vizsgálat egyik, mégpedig a negatív fő tételét. Ez a tétel mindenekelőtt és első sorban azzal az általánosan elterjedt nézettel fordul szembe, mely szerint a zenének „érzéseket kell megjelenítenie”. . Ezzel a negatív fő tétellel szemben értelemszerűen ott áll a pozitív fő tétel: egy zenei darab szépsége kifejezetten zenei, vagyis az adott hangkapcsolatban rejlik, nem kötődik semmilyen idegen, a zenén kívüli gondolatkörhöz. ... Nos, azóta ugye közkinccsé lett Richard Wagner „Trisztán”-ja, „ANibelungok gyűrűje”, valamint a „végtelen melódiát” hirdető tana, vagyis az alapelvvé emelt formanélküliség, az elénekelt és elhegedült ópiumkábulat, amely kultuszának Bayreuthban ugye saját templomot nyitottak.„ Magában a fő szövegben ez áll: „A zenei esztétikával való eddigi bánásmód szinte teljességében attól az érzékeny félrenyúlástól szenved, hogy nem annak feltárásával foglalkozik, hogy mi a szép a zenében, hanem sokkal inkább azon érzések leírásával, amelyek a szépség élvezete közben úrrá lesznek rajtunk.”. „Ahelyett tehát, hogy megragadnánk a zenei jelenségek másodlagos és határozatlan érzelmi hatásánál, a művek belsejébe kell hatolnunk, és az általuk keltett benyomások sajátos erejét a saját organizmusuk törvényeiből kell megmagyaráznunk.” - „A zenei szépségről” című műről Rudolf Steiner szól az 1906. december 3-i előadásban is -: „Das Wesen des Musikalischen und das Tonerlebnis im Menschen” („A zeneiség lényege és az ember hangélményei„), GA283.

93 „Igazság és tudomány” (”Wahrheit und Wissenschaft„) . „A szabadság filozófiája” (”Die Philosophie der Freiheit„): lásd a 62-es számú hivatkozást

94 „Kant nincs tisztában azzal, hogy mi is van a környezetben, amelyet az ember érzékel”: Lásd a königsbergi filozófus, Immanuel Kant (1742-1804) műveit, különösen: „Kritik der reinen Vernunft” („A tiszta ész kritikája”), 1781/1786.; „Kri- tik der praktischen Vernunft” („A gyakorlati ész kritikája”), 1788.; és „Kritik der Urteilskraft” („Az ítélőképesség kritikája”), 1790. „A tiszta ész kritikájában” például ez áll a következő fejezetben „Elementarlehre I. Teil, Transzendentale Ásthetik §8” („Elementáris tanok I. rész, transzcendentális esztétika 8§”): „Azt akartuk tehát mondani, hogy valamennyi nézetünk nem más, mint a jelenségekről alkotott képzet: hogy a dolgok, amelyekre rátekintünk, önmagukban nem azok, aminek nézzük őket, s önmagukban a körülményeik sem olyanok, mint ahogy azok számunkra megjelennek, és hogy ha megszüntetnénk a szubjektivitásunkat, vagy csak egyáltalán az érzékeink szubjektivitását, akkor a tárgyak minden tér- és időbeli viszonya, sőt, maga a tér és az idő is eltűnne, s jelenségként önmagukban nem, hanem csak bennünk létezhetnek. Hogy mi is a helyzet a tárgyakkal önmagukban és az érzékeink minden receptivitásától elszakítva, az teljesen ismeretlen marad a számunkra. Nem tudunk mást, mint a magunk módján, a ránk jellemző módon érzékelni őket, s amelynek nem is kell minden lényre igaznak lennie, még ha minden ember sajátja is. A jelenségek címkéit hozzáadhatjuk magukhoz a tárgyakhoz, az érzékeink vonatkozásában, például a rózsához a piros színt, vagy az illatot, de a látszatot sohasem adhatjuk címkeként a tárgyhoz, éppen azért, mert az, ami csupán az érzékeink vonatkozásában, vagy általában a szubjektivitásunk számára adódik hozzá, az önmagában adódik az adott tárgyhoz, mint például a két gyűrű, amit kezdetben a Szaturnuszhoz tartozónak véltek.” - Rudolf Steiner ír a Kant-féle ismeretelméletről -: „Grundlinien einer Erkenntnistheorie der Goetheschen Weltanschauung” („A goethei világszemlélet ismeretelméletének körvonalai”), GA 2, 36. oldaltól folytatólagosan, és 71-75. old.; illetve a „Kants erkenntnistheo- retische Grundfrage” („Kant ismeretelméleti alapkérdése”) és a „Die Erkenntnistheorie nach Kant” („A Kant-féle ismeretelmélet”) című fejezetekben - : „Wahrheit und Wis- senschaft. Vorspiel einer 'Philosophie der Freiheit'” („Igazság és tudomány. Egyfajta előjáték a »szabadság filozófiájához^”), GA 3; valamint a „Die Welt als Wahrnehmung” („A világ mint érzéklet”) című IV. fejezetben, 69. oldaltól folytatólagosan -: „Die Philosophie der Freiheit. Grundzüge einer modernen Weltanschauung” („A szabadság filozófiája”), GA 4. Lásd még a „Das Zeitalter Kants und Goethes” („Kant és Goethe kora”) című fejezetet -: „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18; a „Die Weltanschauungen des Mittelalters und der Neuzeit” („A középkor és az újkor világnézetei”) című fejezetet -: „Über Philosophie, Geschichte und Literatur” („Filozófiáról, történelemről és irodalomról”), GA 51; valamint az 1909. október 14-i előadást -: „Metamorphosen des Seelenlebens. Pfade der Seelenerlebnisse, Erster Teil” („A lelki élet metamorfózisai. A lelki élmények ösvényei, I. rész”), GA58.

95 „A szokványos álom nélküli alvás”: lásd az 1914. május 9-i és 10-i előadást is -: „Unsere Toten” („Halottaink”), GA 261.

96 „A Föld bizonyos tájain, például Dél-Olaszországban”: Ez a Pozzuolibeli Solfatarára utal, amely egy félig kialudt vulkán a Nápolyi öbölnél, kb. 770 méteres kráterátmérővel. Az ottani számos hasadékból (fumaroli) szüntelenül felszivárgó forró kénes gőzök feltűnően felszaporodnak, ha égő papírt vagy fáklyát tartunk a fumarólák sugarába.

97 „ha az akaratban elérhetnénk az éber állapotot .”: A gyorsírásos feljegyzések gépírásos átiratában visszaadott hangalak önmagában illetve a közvetlenül előtte elhangzottakkal összefüggésben sem teljesen következetes. Ez a különböző kiadókat a korábbi kiadásokban újra és újra különféle olvasatokra illetve szövegváltoztatásokra indította. Az E. A. Karl Stockmeyer gondozásában megjelent kiadásból (Freiburg 1947.) teljesen hiányzik ez a passzus. A fordítás alapjául szolgáló kiadásban visszaadott szöveg a Marie Steiner gondozásában megjelent első könyvformátumú kiadás (Dornach 1932.) szövegének felel meg. A gyorsírásos feljegyzések gépírásos átiratában így hangzik ez a szövegrész: „. az akaratban való felébredés abban rejlik, hogy az embert, amennyiben akarattal bíró lény, elkábítja a látensen maradó fájdalom az alvásállapot által az akaratban.” - A húszas évekbeli kézírásos szövegsokszorosításban csak egy helyen tér el a szövegforma a gépírásos átirattól: „. az akaratban való felébredés abban rejlik, hogy az ember számára ... kábító hatású a ... fájdalom.”. Ez a megfogalmazás szolgált a fordítás alapjául szolgálót megelőző legutóbbi kiadás (Dornach 1980.) alapjául is, mindazonáltal egy további módosítással: „. az akaratban való felébredés abban rejlik, hogy az ember számára, amennyiben akarattal bíró lény, elkábítja a látensen maradó fájdalmat az alvásállapot az akaratban.”

98 „Wie erlangt man Erkentnisse der höheren Welten?” („Magasabb világok megismerésének útja” Genius, Bp.), GA 10, 1904/05.

99 „Helyes fogalmat csak akkor alkothatnak maguknak a testről, a lélekről, illetve a szellemről, ha a teljes emberi életpályát áttekintik”: lásd az 1907. február 28-i előadást is - : „Die Erkenntnis des Übersinnlichen in unserer Zeit und deren Bedeutung für das heutige Leben” („Az érzéken túli világ megismerése a mai korunkban, illetve ennek jelentősége a mai élet számára”), GA 55. A „fej-” illetve a „szívtudásról” az életpályával összefüggésben lásd az 1918. január 12-i előadást -: „Mysterienwahrheiten und Weihnachtsimpulse” („Misztérium-igazságok és karácsonyi impulzusok”), GA 180.

100 „Hiszen Kant is bölcsebb volt a halál küszöbén állva”: Kant (1742-1804) időskori éveiről lásd különösen a hosszú évekig a titkáraként tevékenykedő Reinhold Bernhard Jach- mann által írt biográfiákat: „Immanuel Kant geschildert in Briefen an einen Freund” („Immanuel Kant, egy barátjához írt levelei tükrében”), Königsberg 1804.; illetve az utódja, Ehregott Andreas Wasianski írását: „Immanuel Kant in seinen letzten Lebensjahren. Ein Beitrag zur Kenntnis seines Charakters und hauslichen Lebens aus dem taglichen Umgange mit ihm” („Immanuel Kant az utolsó életéveiben. Adalékok jelleme és otthoni élete megismeréséhez a vele való mindennapos érintkezésem nyomán”), Königsberg 1804.

101 Karl Ludwig Michelet, 1801-1893, a Berlini Egyetem filozófia professzora. A hegeli iskola baloldali, liberális képviselőjének számított, 1832-től közreműködött Hegel műveinek kiadásában. Lásd önéletrajzi írását is: „Wahrheit aus meinem Leben” („Igazság az életemből”), Berlin 1884. Művei: „Anthropologie und Psychologie” („Antropológia és pszichológia”), Berlin 1840.; „Geschichte der Menschheit in ihrem Entwickelungsgang seit 1775” („Az emberiség fejlődésmenetének története 1775. óta”), Berlin 1855-60.; „Das System der Philosophie als exakter Wissenschaft” („A filozófia, mint egzakt tudomány rendszere”), Berlin 187681. - Az 1922. október 12-i előadásban - in: „Geistige

Wirkenskrafte im Zusammenleben von alter und junger Generation (Padagogischer Jugendkurs)” („A szellemi erők működése az idős és a fiatal nemzedékben” Genius, Bp.), GA 217, Rudolf Steiner megemlíti, hogy Eduard von Hartmann mesélte el neki ezt a kis anekdotát. - Lásd a „Der Kampf um den Geist” („Harc a szellemért”) című fejezetet is - : „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18.

102 Eduard Zeller, 1814-1908, filozófia-történész, teológia professzor Bernben és Marburgban, majd filozófia professzor Heidelbergben és Berlinben. Eredetileg Hegel követője, később azonban eltávolodott Hegel álláspontjától, és megpróbálta az idealizmust egyfajta „egészséges” realizmussal kiegészíteni. Művei: „Die Philosophie der Griechen” („A görögök filozófiája”), Tübingen 1844-52.; „Die Apostel- geschichte kritisch untersucht” („Az Apostolok cselekedeteinek kritikai vizsgálata”), Stuttgart 1854.; „Grundriss der Geschichte der griechischen Philosophie” („A görög filozófia történetének körvonalai”), Leipzig 1883. Rudolf Steiner megemlíti Zellert a „Nachklange der Kantschen Vorstellungsart” („A Kant-i elképzelésmód utózöngéi”) című fejezetben - : „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18.

103 „akkor érzékel”: Akiadó értelemszerű javítása. Korábbi kiadásokban így szerepelt: „akkor érez” (az érzék). Lásd a következő mondatban is: „Érezzük, észleljük a színeket ...”.

104 Moriz Benedikt, 1835-1920, orvos, kriminál-antropológus, az ideg-patológia professzora, Lombroso-val a kriminál- antropológia megalapítója. Az érzületek illetve az érzések közötti kapcsolattal foglalkozik a „Quellen und Grundlagen des Seelenlebens” („A lelkiélet forrásai és alapjai”) című második szakaszban -: „Die Seelenkunde des Menschen als reine Erfahrungswissenschaft” („Az ember lélektana, mint tisztán tapasztalati tudomány”), Leipzig 1895. Ott ez áll a 14.§-ban: „A benyomástól elszakadt és a tudatban emlékképként felmerülő érzület, érzéssé válik. A legtöbb érzés azonban sokszorosan összekapcsolódó (asszociált) érzületekből születik, miközben ezek mindegyike illetve nagy része már független a pillanatnyi külső ingerektől, és ezért eleve egyszerű érzésekként jelennek meg.” - További művei: „Zur Psychophysik der Moral und des Rechtes” („Az erkölcs és a jog pszicho fizikájáról”), Bécs 1875.; „Aus meinem Leben” („Az életemből”), Bécs 1906.; „Ruten- und Pendellehre” („A varázsvessző és az inga tana”), Bécs illetve Leipzig 1917. - Rudolf Steiner szól a „Die See- lenkunde des Menschen” („Az ember lélektana”) című művéről az 1911. január 12-i előadásban is -: „Antworten der Geisteswissenschaft auf die grossen Fragen des Da- seins” („A szellemtudomány válaszai a lét nagy kérdéseire”), GA 60. Benedikt kriminál-antropológiai vizsgálatairól Rudolf Steiner említést tesz többek között az 1912. március 28-i előadásban -: „Menschengeschichte im Lichte der Geistesforschung” („Az emberiség története a szellemi kutatás fényében”), GA 61.

105 Laurenz Müllner, 1848-1911, a Teológia Tanszék filozófia professzora, 1894/95-ben a Bécsi Egyetem rektora, és Marie Eugenie delle Grazie költőnő tanára. Lásd még az „Ajánlást” Moriz Benedikt „Die Seelenkunde des Menschen als reine Erfahrungswissenschaft” („Az ember lélektana, mint tisztán tapasztalati tudomány”) című művében, Leipzig 1895.; valamint Rudolf Steiner értekezését Müllnerrel való személyes találkozásáról -: „Mein Lebensgang” („Életutam” Genius, Bp.), GA 28; illetve - : „Vom Menschenrat- sel” („Az ember rejtélyéről”), GA 20.

106 „Egyszer abban a helyzetben voltam, hogy egy osztálytársamat hallgattam, miután mi ketten valamelyest eltávolodtunk egymástól”: Nem ismert, hogy Steiner melyik osztálytársáról van itt szó.

107 Fritz Mauthner, 1849-1923, író és nyelv-filozófus. Mivel számára a filozófusok vitája csak a szavak körüli vitának tűnt, megpróbálta ezt a nyelv, a terminológia kritikája által megszüntetni. Így számára csak úgy lehetséges haladás az ismeretekben, ha a szó „metaforikus használat” által növekszik. Lásd a következő műveit: „Beitrage zur Kritik der Sprache” („Adalékok a nyelv kritikájához”), 1901/02.; „Die Sprache” („A nyelvről”), 1907.; és különösen „Wörterbuch der Philosophie. Neue Beitrage zu einer Kritik der Sprache” („A filozófia szótára. Újabb adalékok a nyelv kritikájához”), 1910/11., l. kötet (1910.), „Geist” („Szellem”) című cikkely. Ott ez áll: „Amikor a »spiritus« szót véglegesen a »szellem« (»Geist«) szóval fordították, akkor hozzá kellett érezniük ehhez egy igét is a »lehelni«, »fújni«, de a »tombolni«, »habzani«, »erjedni« (»garen«) (ebből képezték oly sokkal később a »gáz« (»Gas«) szót; van Helmontot, a szó kitalálóját - mindazonáltal csak a szóalkotás után - a »káosz«- ra emlékezteti a szó, a holland kiejtés emlékeztet erősen erre; de minden bizonnyal az »erjedni« (»garen«), »erjed« (»gascht«) szavakból vezette le; Adelung még harcolt a »gáz« (»Gas«) szó ellen, Campe pedig a »lég-szellem« (»Luftgeist«) kifejezést javasolta) szavak jelentésével.” - Lásd Rudolf Steiner 1919. április 23-i értekezését is -: „Geisteswissenschaftliche Behandlung sozialer und pada- gogischer Fragen” („Szociális és pedagógiai kérdések szellemtudományos kezelése”), GA 192. - Mauthner „Der Atheismus und seine Geschichte im Abendlande” („Az ateizmus és története a nyugati világban”) című könyve, Stuttgart illetve Berlin 1922., tárgyalásra kerül „Ein neues Buch über den Atheismus” („Egy új könyv az ateizmusról”) címmel -: „Der Goetheanumgedanke inmitten der Kulturkrisis der Gegenwart” („A Goetheanum gondolata a jelenkor kulturális krízise közepette”), GA 36.

108 „úgy hasonlítják össze az emlékezést és a felejtést, ha egy valós dologra, az elalvásra, illetve a felébredésre vonatkoztatják őket”: lásd az 1922. január 17-i, „Anthroposophie und die Ratsel der Seele” („Az antropozófia és a lélek rejtélyei”) című előadást is, megjelent a „Zur Padagogik Rudolf Steiners” („Rudolf Steiner pedagógiájáról”) című kéthavi folyóirat 5. évfolyamának 1. füzetében (1931. április), és a „Die Menschenschule” („Az ember iskolája”) című folyóirat 11. évfolyamának 7/8. füzetében (1937.), megjelenését tervezik a GA 80-as kötetben: „Das Wesen der Anthroposo- phie” („Az antropozófia lényege”).

109 „olyasvalamit, . mint a hármas tagozódás”: A hármas tagozódásról lásd különösen „Die Kernpunkte der sozialen Frage.” („A szociális élet kérdései” Mandátum, Bp.), GA 23; továbbá „Aufsatze über die Dreigliederung des sozialen Organismus und zur Zeitlage 1915-1921” („Értekezések a szociális organizmus hármas tagozódásáról és a korszak helyzetéről 1915-1921”), GA 24; valamint a „Beitrage zur Rudolf Steiner Gesamtausgabe” („Adalékok a Rudolf Steiner összkiadáshoz”) című folyóirat 24/25., 27/28., 88., 106. számú füzeteit.

110 „Az embernek összesen tizenkét érzéke van”: lásd még „Über die wirkliche Grundlage der intentionalen Beziehung” („A szándékossági viszony valódi alapjáról”), lV.5 fejezet -: „Von Seelenratseln” („Lelki talányokról”), GA 21. Rudolf Steiner érzéktanáról lásd még „Anthroposo- phie. Ein Fragment aus dem Jahre 1910” („Antropozófia.

Töredék az 1910-es évből”), GA 45; „Anthrosophie, Psychosophie, Pneumatosophie”, GA 115; az 1916. június 20-i előadást -: „Weltwesen und Ichheit” („A világ lénye és az »én«”), GA 169; az 1916. augusztus 12-i és szeptember 2-i előadásokat - : „Das Ratsel des Menschen. Die geistigen Hintergründe der menschlichen Geschichte” („Az ember rejtélye. Az emberi történelem szellemi hátterei”), GA 170; az 1918.   augusztus 25-i előadást -: „Die Wissenschaft vom Werden des Menschen” („Az ember fejlődésének tudománya”), GA 183; valamint az 1921. július 22-i előadást -: „Menschenwerden, Weltenseele und Weltengeist. Zweiter Teil” („Emberré válás, világ-lélek és világ-szellem. Második rész”), GA 206; továbbá a „Beitrage zur Rudolf Steiner Ge- samtausgabe” („Adalékok a Rudolf Steiner összkiadáshoz”) című folyóirat 14., 34., és 58/59. számú füzeteit. - Az ember tizenkét érzékéről az imaginációval, inspirációval, intuícióval való összefüggésben lásd az 1920. augusztus 8-i előadást -: „Geisteswissenschaft als Erkenntnis der Grundimpulse sozialer Gestaltung” („A szellemtudomány mint a szociális formálódás alap-impulzusainak felismerése”), GA 199, önálló kiadásban is megjelent. Már Amos Comenius is tizenkét érzéket nevez meg „Triertium Catholicum” című, posztumusz kiadású írásában, amelyeket három csoportba sorol. Sensus Externi: Tactus, Gustus, Olfactus, Auditus, Visus. - Sensus Interni: Attentionis (vulgo Communis), Imaginationis, Ratiocinii, Memoriae. - Sensus Intimi: Lux Mentis / Notitiae Communes, Motus Voluntatis / Instinctus Com., Vis facultatum / Impetus seu Conscientia. - Lásd Mi- lada Blekastad „Comenius. Versuch eines Umrisses von Leben, Werk und Schicksal des Jan Amos Komensky” („Comenius. Jan Amos Komensky élete, műve és sorsa körvonalazásának kísérlete”), 2. javított kiadás Berlin és New York 1992. (1. kiadás Oslo/Prága 1969., 693. o.).

111 „Néhányan még egy érzéket hozzáadnak”: Theodor Ziehen például „helyzeti-” és „sajátmozgás-érzékletekről” beszél a Rudolf Steiner által gyakran említett művében „Leitfaden der physiologischen Psychologie” („A fiziológiai pszichológia vezérfonala”), Jena 1896., 15. fejezet; Frederick Tracy és Joseph Stimpfl „hőérzéket”, „szervi-” és „izomzati érzékleteket” (belső tapintás-érzék) említenek a „Psychologie der Kindheit” („A gyermekkor pszichológiája”) című művükben, Leipzig 1908., l. fejezet Vl, Vll, Vlll; Josef Klemens a „Die Sinne des Menschen” („Az ember érzékei”) című írásában, Leipzig és Berlin 1900., a következő érzékeket fűzi hozzá a szokásos érzékekhez: „általános hogyléti érzék (vitál-érzék)”, „statikus érzék”, valamint „sajátmozgás- érzék” (II. fejezet). A „vitál-érzéket” Robert Zimmermann is megemlíti a „Philosophische Propadeutik” („Filozófiai előtanulmány”) című művében, Bécs 1867., az „Empyrische Psychologie” („Empirikus pszichológia”) című szakaszban, 90. §.

112 „A szabadság filozófiája,, új kiadásában”: „Die Philosophie der Freiheit” („A szabadság filozófiája” Új Manifest,Bp.), GA4, lásd az 1918-as kiadás függelékét.

113 „az euritmia-mozdulatokból”: lásd „Eurythmie. Die Offen- barung der sprechenden Seele” („Euritmia. A beszélő lélek megnyilvánulása”), GA 277; „Eurythmie als sichtbarer Ge- sang. Ton-Eurythmie-Kurs” („Euritmia, mint látható énekszó. Zenei-euritmia-kurzus”), GA 278; „Eurythmie als sicht- bare Sprache. Laut-Eurythmie-Kurs” („Euritmia, mint látható beszéd. Hang-euritmia-kurzus”), GA 279. jegyzet, M.A.T. könyvtára: „Látható beszéd” címmel.

114  „Érzékjellegű tudatunk van arról .”: Javítás az első könyvformátumú kiadás alapján. A gyorsírásos feljegyzések gépírásos átiratában ez szerepel: „De nemcsak érzék-jellegű tudatunk van .”. Ezt a mondatot bizonyára helytelenül jegyezték le, vagy pedig hiányzik, amit Rudolf Steiner ezután mondott.

115 „amit már kifejtettem”: lásd az 1919. augusztus 23.-i előadást

116 „megismerő érzékek ... együtt vibrál”: nyomdahiba javítása

117 „Tegnap alkalmaztam is a gömbformát a fejre, a holdsarló- formát a mellkasra, a vonalformát pedig a végtagokra”: lásd az 1919. augusztus 28-i előadást -: „Erziehungskunst. Methodisch-Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA 294.

118 „Amikor logikai ... tevékenységet végzünk, akkor ennek a tevékenységnek mindig három része van”: lásd az 1921. július 3-i és 8-i előadásokat is -: „Menschenwerden, Wel- tenseele und Weltengeist. Erster Teil” („Emberré válás, világ-lélek és világ-szellem. Első rész”), GA 205.

119 „Az iskolás logika szokás szerint felbontja a következtetéseket”: Már Arisztotelész logikáról szóló alapvető írásában: „Analytik” („Analitika”) is, amelyet „Organon”-jának hat írása közé sorolt, megtalálható három úgynevezett „következtetés-forma”, amelyek mindegyike megint csak négy alakkal (modi) rendelkezik. Arisztotelész fogalomalkotásról, ítéletalkotásról és következtetésről szóló tanainak áttekinthető, rövid összefoglalása található Curt Friedlein művében „Geschichte der Philosophie” („A filozófia története”), Berlin 1984.; illetve az „Aristoteles” címszó alatt Johannes Hirschberger művében „Kleine Philosophiegeschichte” („Kis filozófiatörténet”), Freiburg/Basel /Bécs 1985.

120 „Minden ember halandó”: lásd például Hermann Lotze „Grundzüge der Logik und Enzyklopadie des Wissens” („A logika alapjai és a tudás enciklopédiája”), Leipzig 1883.; illetve Th. Ehrenhaus „Psychologie und Logik” („Pszichológia és logika”), Berlin/Leipzig 1914., „Die Schlüsse” („A következtetések”) című fejezet, 51. §.

121 „következtetés, ítélet, fogalom”: A képzetalkotásról, ítéletalkotásról és következtetésről Rudolf Steiner az 1921. június 13-i előadásban is szól -: „Menschenerkenntnis und Unter- richtsgestaltung” („Emberismeret és a tanítás alakítása”), GA302.

122 „az emlékezetükből”: Az „emlékezet” szó a korábbi kiadók általi kiegészítés. A hallgatói jegyzetekben ez áll: „az egészből”.

123 Hermann Bahr, 1863-1934, osztrák költő, író, lektor, színikritikus és dramaturg szokatlan fogékonysággal és nagy változóképességgel. A naturalizmusból kiindulva a dekadenciához, a neoromantikához, az impresszionizmushoz, végül pedig az expresszionizmushoz fordult, az irodalmi fejlődés minden területén mindig elővételezte az eljövendőket. Rudolf Steiner „egészen fiatal diákkora óta” ismerte Hermann Bahrt, és figyelemmel kísérte életpályáját. Lásd Rudolf Steiner értekezéseit az 1916. június 6-i előadásban -: „Weltwesen und Ichheit” („A világ lénye és az »én«”), GA 169; illetve az 1916. december 10-i előadásban -: ”Zeit- geschichtliche Betrachtungen. Erster Teil„ (Kortörténeti vizsgálódások. Első rész”), GA 173.

124 „ha egymás mellé állítják a tintahalat, az egeret és az embert”: lásd az 1919. augusztus 28-i előadást -: „Erziehungskunst. Methodisch-Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA294; illetve az 1919. augusztus 29-i szemináriumi beszélgetést -: „Erziehungskunst. Seminarbesprechungen und Lehrplan- vortrage” („A nevelés művészete. Szemináriumi beszélgetések ” Genius, Bp.), GA 295.

125 „változó fogalmak”: a korábbi kiadók általi kiegészítés. A hallgatói jegyzetekben ez áll: „olyan fogalmak”.

126 „illetve olyan fogalmak”: a korábbi kiadók általi kiegészítés az első kiadás óta. A hallgatói jegyzetekben csak a közbe- ékelés: „- ilyenek is vannak -” szerepel.

127 „ha elmondanak neki egy állatmesét, és az emberre vonatkoztatják”: lásd az 1919. augusztus 28-i előadást -: „Erziehungskunst. Methodisch-Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA294; illetve az 1919. augusztus 29-i szemináriumi beszélgetést -: „Erziehungskunst. Seminarbesprechungen und Lehrplan- vortrage” („A nevelés művészete. Szemináriumi beszélgetések ” Genius, Bp.), GA 295.

128 „Tekintettel voltam erre, amikor két olvasmányt mutattam be önöknek”: lásd az 1919. augusztus 27-i szemináriumi beszélgetést -: „Erziehungskunst. Seminarbesprechungen und Lehrplanvortrage” („A nevelés művészete. Szemináriumi beszélgetések ” Genius, Bp.), GA295.

129 August Heinrich Hoffmann von Fallersleben, 1798-1874, az elő-márciusi korszak német költője, népi jellegű dalkölteményeiről („Alle Vögel sind schon da”), illetve a „Deutschlandlied” szerzőjeként ismert. Teológiai, filológiai és régészeti tanulmányai után többek között német nyelv és irodalom professzor Boroszlóban, illetve könyvtárosként tevékenykedett, időlegesen politikai elkötelezettsége miatt („Unpolitische Lieder” - „Politikamentes dalok”) kiutasították hazájából. Az ibolyáról szóló versét Rudolf Steiner felolvassa és tárgyalja az 1919. augusztus 27-i szemináriumi beszélgetésben -: „Erziehungskunst. Seminarbesprechungen und Lehrplanvortrage” („A nevelés művészete. Szemináriumi beszélgetések ” Genius, Bp.), GA295.

130 „szemléltető oktatásban részesíteni a gyerekeket, a szókra- tészi módszer szerint”: Curt Friedlein „beszélgetés-szerű ismeretátadási mód”-nak nevezi a „Szókratész-módszert” a „Geschichte der Philosophie” („A filozófia története”) című művében, Berlin 1984.: „Szókratész eljárásmódjában mindig két egymásra következő gondolkodási lépést különböztethetünk meg, egy (kétrészes) negatív és egy pozitív lépést. Előbb visszatartja a saját véleményét, sokkal inkább a beszélgetőpartnere nézeteibe megy bele, tudatlannak mutatja magát és hagyja, hogy tanítsák. A negatív gondolkodási lépés második részében azután Szókratész keresztkérdésekkel, az ellenfele korábbi állításaiból levont következtetésekkel végül is oda vezeti az ellenfelét, hogy ellentmondásokba keveredjék, s végül kikényszeríti belőle a vallomást: tudom, hogy semmit sem tudok. Az eljárásnak ezt az első részét „szókratészi iróniának” nevezzük. Csak ez után, a második, pozitív gondolkodási lépésben kezdi kibontani Szókratész a saját tanait, de most sem szónokolva, hanem megfelelő kérdések feltevésével, rávezeti a beszélgetőpartnerét, hogy saját maga jusson el a felismeréshez, amelyet ő, Szókratész, meg akar tanítani neki.”

131 „hogy az ember lényének három része különböző formákban jelenik meg”: lásd még az 1919. augusztus 28-i előadást -: „Erziehungskunst. Methodisch-Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA 294; illetve az 1921. június 13-i előadást -: „Menschenerkenntnis und Unterrichtsgestaltung” („Emberismeret és a tanítás alakítása”), GA 302.

132 „Felhívtuk a figyelmet arra”: lásd az 1919. augusztus 28-i előadást -: „Erziehungskunst. Methodisch-Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA 294.

133 Ábra: E. A. Karl Stockmeyer vázlatai alapján. Stockmeyer feljegyzései alapján, egzaktabb módon lehetett hozzárendelni a rajzokat az előadás szövegéhez.

134 „a koponyához hozzáilleszkednek a felső állcsont és az alsó állkapocs csont”: A hallgatói jegyzetekben - és a korábbi kiadásokban is így szerepelt - ez áll: „a hátulsó és az elülső állkapocs csontjai”. Feltehetőleg Rudolf Steiner is így mondta ezt, mert E. A. Stockmeyer is lejegyezte a „hátulsó” illetve „elülső” szavakat a jegyzeteiben. A második rákövetkező mondatban azután viszont egyértelműen „felső és alsó állkapocs”-ról beszél Steiner; ennek megfelelően Stockmeyer ezeket a szavakat írta a korábban lejegyzett „hátulsó” illetve „elülső” szavak fölé illetve alá. Hogy vajon az első esetben Rudolf Steiner nyelvbotlásáról van-e szó, amelyet azután a második rákövetkező mondatban maga helyesbített, vagy pedig - ahogy azt a korábbi kiadók mutattak rá - Steiner itt az embrionális fejlődésből vezette-e le a „hátulsó” illetve „elülső” szavakat, már nem lehet egzakt módon rekonstruálni. Íme a korábbi kiadások kiadóinak „hivatkozása” ehhez a problémához: „Az embrionális fejlődés nézőpontjából tekintve megmutatkozik, hogy az alsó állkapocs, amely az egyik, a kopoltyúívvel rokon részből alakul ki, elölről (lentről) hátrafelé (felfelé) képződik; a felső állkapocs pedig azt a tendenciát mutatja, hogy oldalról (hátulról) előrefelé képződik.”

135 „Tudják, hogy Goethe . (a) koponyai gerinc-elmélet felé fordította a figyelmét”: lásd még a „Die Entstehung von Goethes Gedanken über die Bildung der Tiere” („Hogyan jutott el Goethe a gondolataihoz az állatok kialakulásáról”) című, lll. fejezetet (66. oldaltól folytatólagosan) - : „Ein- leitungen zu Goethes Naturwissenschaftlichen Schriften” („Goethe természettudományos művei” M.A.T. könyvtára, jegyzet), GA 1; illetve az 1918. február 21-i előadást -: „Das Ewige in der Menschenseele” („Ami örök az emberi lélekben”), GA67.

136 „(rajz készül)”: Ez a vázlat, amelyet beillesztettek a gyorsírásos feljegyzések gépírásos átiratába, az összes korábbi (1-8.) kiadásból hiányzott.

137 „Nos, Goethe Velencében egy ürükoponyán figyelte meg először”: lásd „Tag- und Jahreshefte” („Napi és éves feljegyzések”), 1790. (Sophien-kiadás: 35. kötet, első rész, 15. o.; Hamburgi kiadás: 10. kötet, 435. o). Ott ez áll: „Amikor ugyanis gyakran sétáltam. a Lido dűnéi között, egy olyan szerencsésen szétrepedt birkakoponyát találtam, amely . újból igazolta az általam korábban felfedezett igazságot: az összes koponyacsont módosult csigolya-csontokból alakult ki.”; Rudolf Steiner idézi ezt a szakaszt a „Dem Menschen wie den Tieren ist ein Zwischenknochen zuzuschreiben” („Az emberben és az állatokban is megtalálható egy köztes csont”) című fejezetben is -: „Goethes Naturwissenschaftliche Schriften” („Goethe természettudományos írásai”), kiadta és kommentárokkal ellátta Rudolf Steiner -: Kürschner „Deutsche National-Literatur” („Német nemzeti-irodalomtörténet”), GA 1 a-e, l. kötet, 316. o. Egy másik alkalommal is megemlíti Goethe ezt a számára olyannyira jelentős felfedezést a „Bedeutende Fördernis durch ein einziges gestreiches Wort” („Jelentős előremozdítás egyetlenegy becéző szó által”) című értekezésben -: „Naturwis- senschaftliche Schriften” („Goethe természettudományos írásai”), II. kötet, 34. o. Ott ez áll: „.csak 1791-ben, amikor is a dűnés velencei zsidó templomkert homokjából felvettem egy széttört ürü-koponyát, jöttem rá azonnal, hogy az arc-csontok szintén a csigolya-csontokból eredeztethetők.”.

138 „a többi előadásban is”: lásd az 1919. augusztus 28-i előadást -: „Erziehungskunst. Methodisch-Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA 294.

139 Rajz: Áthelyezése a szövegen belüli korábbi helyéről az értelmi összefüggésből illetve a Rudolf Steiner által elmondottakból következik. E. A. Karl Stockmeyer feljegyzéseiben is ehelyütt szerepel.

140 „Így alakul át a külső táncoló mozgás befelé az éneklésbe illetve a zenébe”: lásd még „Das Wesen des Musikalischen und das Tonerlebnis im Menschen” („A zeneiség lényege és az ember hang-élményei”), GA 286, különösen az 1923. március 7-i előadást.

141 „De ebben rejlik a művészetek összetartozása is”: lásd még „Kunst im Lichte des Mysterienweisheit” („A művészet a misztérium-bölcsességek fényében”), GA 275; „Das Künst- lerische in seiner Weltmission” („A művészet világküldetése”), GA 276; illetve „Kunst und Kunsterkenntnis” („Művészet és művészeti megismerés”), GA 271.

142 „A 869. évi zsinaton”: lásd a 45-ös számú hivatkozást

143 „A fej először is a magasabb rendű, távolabbra visszatekintve pedig az alacsonyabb rendű állatokból alakult ki”: lásd az 1920. március 23-i előadást is -: „Geisteswis- senschaft und Medizin” („A szellemtudomány és az orvoslás”), GA312.

144 „Egy másik összefüggésben mondtam önöknek”: lásd az augusztus 29-i előadást -: „Erziehungskunst. Method- isch-Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA 294.

145 „más szempontokból már kifejtettem ezt”: lásd az 1919. augusztus 21-i előadást -: „Erziehungskunst. Methodisch-Di- daktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA 294.

146 „megzavarják-e a felnövekvő gyermekben”: a hallgatói jegyzetek alapján; „és így” a korábbi kiadók általi kiegészítés a lentebbi párhuzamos mondat alapján. A hallgatói jegyzetekben így szerepel: „megzavarják ., amik ... növesztik”.

147 „égimeszelővé”: Steiner egy osztrák táj-szót használ: „Rix- en” = magas, sovány ember („piszkafa”, „égimeszelő”).

148 „azoknak az életszakaszoknak az elején, amelyeket megadtam önöknek, amelyek a kilencedik illetve a tizenkettedik életévhez kapcsolódnak”: lásd az 1919. augusztus 29-i előadást -: „Erziehungskunst. Methodisch-Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA 294.

149 „s akkor a fejnek a migrénhez, illetve a fejben lejátszódó hasonló dolgokhoz kell fordulnia”: a migrén témájáról lásd még a XIX. fejezetet - in: „Grundlegendes für eine Erweiterung der Heilkunst” („Alapvető dolgok a gyógyítás művészetének kibővítéséhez”), GA 27; az 1920. április 5-i előadást -: „Geisteswissenschaft und Medizin” („A szellemtudomány és az orvoslás”), GA312; valamint az 1924. július 24-i előadást -: „Anthroposophische Menschenerkenntnis und Medizin” („Antropozófiai emberismeret és orvoslás”), GA319.

150 „a növényvilág teljes palettájával”: Az ember és a növényvilág kapcsolatáról lásd az 1919. augusztus 30-i és szeptember 1-jei szemináriumi beszélgetéseket is -: „Erziehungskunst. Seminarbesprechungen und Lehrplanvortrage” („A nevelés művészete. Szemináriumi beszélgetések ” Genius, Bp.), GA295.

151 „ahogy azt más alkalmakkor kifejtettük”: lásd az 1919. szeptember 2-i szemináriumi beszélgetést -: „Erziehungskunst. Seminarbesprechungen und Lehrplanvortrage” („A nevelés művészete. Szemináriumi beszélgetések ” Genius, Bp.), GA295.

152 „minden egyes betegséget párhuzamba állít ... a növényvilág valamely formájával”: lásd az 1914. december 13-i előadást is -: „Okkultes Lesen und okkultes Hören” („Okkult olvasás és okkult hallás”), GA 156.

153 „a táplálkozásra ... igen hasonló módon kell tekintenünk, mint a légzésre”: A légzés és a táplálkozás kapcsolatáról lásd az 1921. április 16-i előadást is -: „Geisteswis- senschaftliche Gesichtspunkte zur Therapie” („Szellemtudományos szempontok a terápiához”), GA 313.

154 „a mai orvostudomány ... például sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy . a kórokozót bacilus- vagy baktériumformában találja meg”: A bacilusok témájáról lásd az

1919.  március 24-i és április 7-i előadásokat is -: „Geis- teswissenschaft und Medizin” („A szellemtudomány és az orvoslás”), GA 312.

155 „cukorbetegség”: lásd még a VIII. fejezetet - : „Grundlegen- des für eine Erweiterung der Heilkunst” („Alapvető dolgok a gyógyítás művészetének kibővítéséhez”), GA 27; az 1920. április 4-i előadást -: „Geisteswissenschaft und Medizin” („A szellemtudomány és az orvoslás”), GA 312; az 1923. november 10-i előadást - in: „Der Mensch als Zusammen- klang des schaffenden, bildenden und gestaltenden Wel- tenwortes” („Az ember, mint a teremtő, alakítóés alkotó szó harmóniája” Genius, Bp.), GA230; és az 1922. augusztus 9-i előadást -: „Die Erkenntnis des Menschenwesens nach Leib, Seele und Geist. Über frühe Erdzustande” („Az emberi test szellemtudományos megközelítése. A korai Föld-korszakokról” Új Manifest, Bp.), GA 347.

156 „köszvény”: lásd még a XI. fejezetet - : „Grundlegendes für eine Erweiterung der Heilkunst” („Alapvető dolgok a gyógyítás művészetének kibővítéséhez”), GA 27; az 1920. október 9-i előadást -: „Physiologisch-Therapeutisches auf Grundlage der Geisteswissenschaft. Zur Therapie und Hy- giene” („A fiziológiáról és a terápiáról szellemtudományos alapon. Terápia és higiénia”), GA 314; az 1922. augusztus 9-i előadást -: „Die Erkenntnis des Menschenwesens nach Leib, Seele und Geist. Über frühe Erdzustande” („Az emberi test szellemtudományos megközelítése. A korai Föld-korszakokról” Új Manifest, Bp.), GA 347; és az 1923. december 12-i előadást - : „Mensch und Welt. Das Wirken des Geistes in der Natur. Das Wesen der Bienen” („Az ember és a világ. A szellem működése a természetben. A méhek lényéről”), GA351.

157 „hogy az embernek fel kell oldania magában az ásványokat”: lásd az 1920. március 24-i      és április 4-i előadásokat is -: „Geisteswissenschaft und Medizin” („A szellemtudomány és az orvoslás”), GA312.

158 „A vér egy igen sajátos folyadék” (különös nedv) (Blut ist ein ganz besonderer Saft) : Idézet Goethe Faustjából, I. rész, dolgozószoba-jelenet. Lásd Rudolf Steiner azonos című, 1906. október 25-i előadását is -: „Die Erkenntnis des Übersinnlichen in unserer Zeit und deren Bedeutung für das heutige Leben” („Az érzéken túli világ megismerése a mai korunkban, illetve ennek jelentősége a mai élet számára”), GA 55. Önálló kiadásként is megjelent.

159 „A matéria működik bennünk elevenen”: A hallgatói jegyzetek újabb olvasata szerint. A régebbi értelmezésben ez állt: „renyhén”.

160 „Körbevesz bennünket a szellem, amikor testi munkát végzünk. A matéria működik bennünk, elevenen, amikor szellemi munkát végzünk”: lásd az 1921. június 15-i előadást is -: „Menschenerkenntnis und Unterrichtsgestal- tung” („Emberismeret és a tanítás alakítása”), GA 302.

161 „túlzott sporttevékenység”: lásd még az 1922. december 25-i előadást -: „Die gesunde Entwickelung des Menschenwe- sens. Eine Einführung in die anthroposophische Padagogik und Didaktik” („A gyermek egészséges fejlődése.” Genius, Bp.), GA 303; illetve Hermann Poppelbaum írását „Die Un- tergründe des Sports. Geistige und seelische Tatsachen” („A sporttevékenység háttere. Szellemi és lelki tények”), Dor- nach 1930., 2. kiadás 1973.

162       „darwinizmus”: Charles Darwin (1809-1882), angol természettudós, orvos, geológus és botanikus. 1859-ben megjelent írása új korszakot nyitott a gondolkodásban és a természettudományos elképzelések terén: „Über den Ursprung der Arten durch natürliche Zuchtwahl oder Die Erhaltung der bevorzugten Rassen im Kampf ums Dasein” („A fajok kialakulása természetes tenyészet-kiválasztás útján, avagy az előnyben részesített fajok fennmaradása a létért folyó küzdelemben”). Elmélete egyfajta származáselmélet „bi- zonyításai”-ban teljesedik ki, amely a fajok külső behatások, örökítőképesség illetve az élőlények túlszaporulata általi megváltozhatóságán alapszik, ami „a létért folyó küzdelmet” illetve ennek eredményeként egy „természetes kiválasztódást” feltételez. Darwin a következő szavakkal zárja a fent említett műve 15. fejezetét: „Valóban nagyszerű elképzelés, hogy a Teremtő mindenféle élet csíráját, ami körülvesz bennünket, csupán néhány, vagy akár csak egyetlen életformába lehelte belé.”. Mindazonáltal csak később alkalmazta ezt az „nézetet” az emberre is, így nemsokára valamelyest szűkszavúan megállapította, hogy „az ember a majomtól származik”. Rudolf Steiner két cikket írt Pierer Lexikonjába „Darwinról” illetve „A darwinizmusról” -: „Pierers Konversationslexikon”, 7. kiadás 1888-tól folytatólagosan, lásd még „Briefe Band l.: 1881-1890” („Levelek, I. kötet: 1881-1890”), GA 38, 243. oldaltól folytatólagosan; ott ez áll: „Csupán mellékesen akarom itt megjegyezni, hogy sem Darwin, sem Haeckel, sem pedig semmilyen jelentős darwinista sohasem beszélt arról, hogy az ember a felsőbbrendű majmoktól származik, mint pl. a gorilla, hanem az ember illetve az emberszabású majmok csupán két párhuzamosan egymás mellett fejlődő, közös eredetre visszavezethető, legjobb szerveződésű fejleményének tekinthetők.” - Darwin további jelentős művei: „Die Ab- stammung des Menschen und die geschlechtliche Zucht- wahl” („Az ember leszármazása és a nemiségi tenyészetkiválasztás”), London 1871.; illetve „Der Ausdruck der Gemütsbewegungen bei den Menschen und den Tieren” („A lelkiállapot-változások kifejeződése az embereknél és az állatoknál”), London 1872. - Rudolf Steiner részletesen foglalkozik a darwini írásoknak a XlX. századi gondolkodásra gyakorolt hatásával a „Darwinismus und Weltan- schauung” („Darwinizmus és világnézet”) című fejezetben - : „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18. Lásd még az 1912. március 28-i előadást „Darwin und die übersinnliche Forschung” („Darwin és az érzéken felüli világ kutatása”) -: „Menschengeschichte im Lichte der Geistesforschung” („Az emberiség története a szellemi kutatás fényében”), GA 61; valamint az 1921. december 25-i előadást -: „Die gesunde Entwickelung des Menschenwe- sens. Eine Einführung in die anthroposophische Padagogik und Didaktik” („A gyermek egészséges fejlődése.” Genius, Bp.), GA303.

163 „a testi munka átszellemítése”: Hiányzik a gyorsírásos feljegyzésekből és a sokszorosított szövegváltozatból is. A kiegészítés az egyik kurzusrésztvevő jegyzetéből került be az 1932-es első könyv-formátumú kiadásba.

164 „a nyelvtan által fejlesszük a beszédet”: „a nyelvtanon keresztül” a korábbi kiadók általi kiegészítés az 1932-es első könyvformátumú kiadás óta.

165 „ahogy azt a gyakorlati-didaktikai részben megkíséreltük”: lásd az 1919. szeptember 1-jei előadást illetve az aznapi szemináriumi beszélgetést -: „Erziehungskunst. Methodisch- Didaktisches” („A nevelés művészete. Metodika - Didaktika” Genius, Bp.), GA 294; illetve „Erziehungskunst. Seminarbe- sprechungen und Lehrplanvortrage” („A nevelés művészete. Szemináriumi beszélgetések ” Genius, Bp.), GA295.

166 Friedrich Wilhelm Joseph Schelling, 1775-1854, a német idealizmus filozófusa. Filozófiája a tudománytanból indult ki, hogy később a természet-filozófián és az identitás-filozófián keresztül végül vallás-filozófiává fejlődjék. Schellinget már tizenhat évesen felvették a Tübingeni Apátság iskolájába, ahol barátságot kötött Hegellel és Hölderlinnel. Teológiai, filológiai, filozófiai, valamint később matematikai és természettudományos tanulmányai után Jénában, Würzburg- ban, Erlangenben illetve Münchenben tevékenykedett professzorként. Művei: „Über die Möglichkeit einer Form der Philosophie überhaupt” („Arról, hogy lehetséges-e egyáltalán a filozófia valamilyen formája”), Tübingen 1795.; „Bruno oder über das natürliche und göttliche System der Dinge” („Bruno, avagy a dolgok természetes és isteni rendjéről”), Berlin 1802.; „Philosophie und Religion” („Filozófia és vallás”), Tübingen 1804.; „Über die Gottheiten von Samothrake” („Samothrake istenségeiről”), 1815.; „Philoso- phie der Offenbarung” („A kinyilatkoztatás filozófiája”). - A „Vorlesungen über die Methode des akademischen Studi- ums” („Előadások a tudományos tanulmányok módszertanáról”), Stuttgart és Tübingen 1803., 1802. nyarán hangzottak el a Jénai Egyetemen, és de Gruyters „Philosophen- Lexikon” („Filozófus Lexikon”)-ja, Berlin 1950., szerint: „általánosan érthető formában Schelling egész filozófiájának körvonalát” kirajzolják. Schellingről lásd még Rudolf Steiner értekezéseit: „Die Klassiker der Welt- und Leben- sanschauung” („A világnézetek és életfelfogások klasszikusai”) -: „Die Ratsel der Philosophie” („A filozófia rejtélyei”), GA 18; „Das Weltbild des deutschen Idealismus” („A német idealizmus világképe”) -: „Vom Menschenratsel” („Az ember rejtélyéről”), GA 20; „Zur Würdigung Schellings” („Schelling dicsérete”) -: „Lucifer-Gnosis” („Lucifer-Gnózis”), GA 34; valamint az 1910. május 26-i előadást -: „Wege und Ziele des geistigen Menschen” („A szellemi ember útjai és céljai”) GA 125.

167 (A befejező Spruch - mint ahogy valamennyi Spruch - igen nehezen fordítható le magyarra. Jó példa a „Wahrheit” szó, amelynek jelentése a mai német nyelvben egyszerre: „igazság”, „való(ság)”. A mai magyar nyelvben ez a két jelentés már lényegesen távolabb áll egymástól. Ezért nagyon nehéz egzakt fordítást adni. Fontosnak tartjuk e miatt, hogy az eredeti német szöveget is közöljük.)

168 A Szabad Waldorf Iskola megnyitóünnepségén elhangzott beszédből: 1919. szeptemben 7. A teljes szöveget lásd: „Rudolf Steiner in der Waldorfschule. Ansprechen für Kin- der, Eltern und Lehrer” („Rudolf Steiner a Waldorf- iskolában. Beszédek gyerekekhez, szülőkhöz és tanárokhoz.”), GA298.