Nos, ma lezárnám ezeket az elmélkedéseket, amidőn még egyszer rámutatok arra, amit szeretném, ha jól megszívlelnének; arról van szó, hogy négy dologhoz tartsák magukat:

Először is ahhoz, hogy a tanár nagyban és az egyes estekben is, hivatásának teljes átszellemítésével, és annak módjával, ahogyan az egyes szavakat kimondja, az egyes fogalmakat kialakítja, és ahogy minden egyes érzületet előhív, hasson a diákjaira! Hogy a tanár a kezdeményezés embere legyen, hogy legyenek kezdeményezései! Hogy sohase váljék hanyaggá, vagyis amikor ne lenne teljességével benne abban, amit az iskolában tesz, abban, ahogyan a gyerekekkel szemben viselkedik. Ez az első dolog: A tanár legyen a kezdeményezések embere mind nagyobb, mind kisebb kérdésekben.

A második dolog, kedves barátaim, az, hogy tanárként érdeklődnünk kell minden iránt, ami a világban van, és amihez az embereknek közük van. Minden világi és minden emberi dolog iránt érdeklődéssel kell viseltetnünk tanárként. Ha valahogyan elzárkóznánk valami elől, ami érdekes lehet az ember számára, ez - ha bekövetkezne a tanárnál - igen sajnálatos volna. Érdeklődnünk kell az emberiség nagy ügyei iránt. Kell, hogy tudjunk érdeklődni az egyes gyermekek nagy és legkisebb ügyei iránt. Ez a második dolog: A tanár olyan ember legyen, aki érdeklődik mindenféle a világban létező és minden emberi dolog iránt.

És a harmadik dolog: A tanárnak olyan embernek kell lennie, aki bensőjében sohasem köt kompromisszumot az igaztalan dolgokkal. A tanárnak belül mélységesen igazsághű embernek kell lennie. Sohasem szabad kompromisszumot kötnie az igaztalan dolgokkal, máskülönben meglátjuk, hogyan kerülnek be sok csatornán keresztül igaztalanságok, különösen a módszereinkben, a tanítási munkánkba. Tanítási munkánk akkor válik csak az igazság letéteményesévé, ha gondosan ügyelünk arra, hogy önmagunkban az igazságra törekedjünk.

És még valami, amit könnyebb kimondani, mint elérni, ami azonban szintén aranyszabálya a tanári hivatásnak: A tanárnak nem szabad kiszáradnia és nem szabad megsavanyodnia. Töretlen friss lelkiállapot! Nem kiszáradni, és nem megsavanyodni! Ez az, amire törekednie kell a tanárnak.

És tudom, kedves barátaim, hogy ha azokat a dolgokat, amelyeket ez alatt a tizennégy nap alatt a legkülönfélébb irányokból megvilágítottunk, jól vették fel a lelkűkbe, akkor éppen ezen a kerülő úton át, amely az érzések illetve az akarat világán át vezet a látszólag távoli dolgok igen közel kerülnek majd önökhöz, miközben tanítanak. Ez alatt a tizennégy nap alatt semmi másról nem beszéltem, mint olyan dolgokról, amelyek a tanítás során közvetlenül hasznosak lehetnek, ha működni hagyják azokat a lelkűkben. Waldorf-iskolánk azonban rá lesz utalva arra, kedves barátaim, hogy úgy járjanak el saját bensőjükben, hogy lelkűkben valóban hatni hagyják azokat a dolgokat, amelyeket most átvettünk.

Gondoljanak vissza néhány olyan dologra, amit megpróbáltam világossá tenni, hogy pszichológiailag elérjem az ember, nevezetesen a kialakulóban lévő ember megértését; gondoljanak vissza néhány ilyen dologra! És ha nem tudják, hogyan is kellene tenniük egyes dolgokat a tanítás során, vagy hogy mikor kellene megtenniük az adott dolgot, mely ponton, akkor mindenütt eszükbe juthat majd egy gondolat a tanítás efféle intézményeiről, ha jól emlékeznek arra, amiről ezekben a napokban szó esett. Természetesen sok mindent sokszor el kellene mondani még, viszont ugyebár tanító gépekké sem szeretném tenni önöket, hanem szabad, önálló tanár-személyiségekké. Ezt is tekintetbe véve adtam elő azokat a dolgokat, amelyeket az elmúlt tizennégy napban önök elé tártam. Az idő oly rövid volt, hogy a továbbiakat illetően az önök odaadó, empátiás tevékenységére kellett apellálnom.

Gondoljanak azonban újra és újra arra, ami az ember, és különösen a gyermek megértésének érdekében most elhangzott. Ezek a dolgok minden egyes felmerülő módszertani kérdés esetében jó szolgálatot tehetnek majd önöknek.

Látják, ha visszatekintenek, akkor bizony ennek a tizennégy napnak a különféle impulzusaiban össze fognak találkozni a gondolataink. Mert én magam is - erről biztosíthatom önöket - vissza fogok tekinteni! Hiszen ez a Waldorf-iskola nagyon is nyomasztja manapság azoknak a kedélyét, akik beindításának és berendezésének részesei. Ennek a Waldorf-iskolának sikerülnie kell! Sok minden függ majd attól, hogy sikerül-e... A sikerével a szellem fejlődésében - amit képviselnünk kell - egyes dolgok egyfajta bizonyítást nyernek majd.

Ha szabad most a végén néhány személyes szót szólnom, azt szeretném mondani: a magam számára ez a Waldorf-iskola igazi problémás gyerek lesz. És újra meg újra aggódva vissza kell majd térnem a gondolataimban ehhez a Waldorf-iskolához. Azonban, ha a helyzet teljes komolyságát nézzük, tényleg jól együtt tudunk dolgozni. Tartsuk magunkat kiváltképp ahhoz a gondolathoz, amely eltölti a szívünket, az elménket: hogy a jelenkor szellemi mozgalmával ugyanúgy kapcsolatban vannak a világ folyásának szellemi hatalmai is. Higgyünk ezekben a jó erőkben, akkor inspirálóan benne lesznek a létünkben, és képesek leszünk elvégezni a tanítás feladatát.