A tegnap elmondottak után tanulmányoztam a kérdéseiket. Ezek a kérdések természetesen mind olyanok, hogy összefüggenek a tegnap megbeszéltekkel. Nos, a feltett kérdések közül, mondhatnám, az első kategóriába tartozókat mind egyfajta szívbéli aggodalomból tették fel. Egyes kérdéseket az előadások során válaszolok meg. Más kérdéseket, amelyek alapjában véve, többé-kevésbé mind egyformák, nem lehet elméletileg megválaszolni, hanem csak azzal, ami ennek a tanfolyamnak az eredményeként jöhet létre. Mert ezek a kérdések tulajdonképpen mind arra vonatkoznak, hogy tanfolyamunk kedves résztvevői Dornachhoz csatlakozva hogyan találják majd meg orvosi útjukat. És ezekről a kérdésekről ma beszélni fogunk, mondhatnám belehelyezzük abba, amit tegnap ezoterikusan elmondtam, és abba, amit holnap fogok ezoterikusan elmondani az impulzus valódi továbbéléséről, amit ilyen kevés előadásban természetesen csak szűkösen tehetek. Mindenekelőtt a valódi továbbélés kell majd az alapja legyen annak, amit ezoterikusan holnap megbeszélhetünk.

Először általában szeretnék elmondani néhány, a tegnapiakhoz kapcsolódó dolgot. Az kevés, kedves barátaim, ha valaki az embert általában az érzéki-fizikaitól a szellemi világ felé irányítja, vagy saját maga fordul az érzéki-fizikaitól a szellemi világ felé. Az általános utalás a szellemiekre természetesen minden életterületen - és azt kell mondani, hogy az orvosi területen, és az útját kereső orvosnál manapság a legerősebben -, ez az általános utalás a szellemre, azáltal is, ami a lélekben él, egy legbensőbb igényt elégíti ki. De ez az igény sok tekintetben olyan, hogy először valóban önmagában kell nagyobb határozottsághoz jutnia, nagyobb belső világossághoz, sőt, ami talán a legfőbb, nagyobb belső erőhöz, mint amivel szokványosan fellép. De meg kell határozni az utat. Ehhez az úthoz kezdetben akár megadhatom az impulzust, de utána Nektek kell elindítanotok az igazi, Dornachhal összefüggő, további törekvést.

Azoknak, akik ezt a feladatot tűzik maguk elé - és a kérdésekből látszik, hogy ezt a feladatot nagyon intenzíven vállalják -, tudniuk kell20: az általános törekvés a szellemiek iránt nem elég. Az a fontos, hogy ez, a szellemiekre való törekvés egészen konkrétan jelentkezzen az élet egyes területein. És ezért az szükséges, hogy beleéljük magunkat az egész világlénnyel, többé-kevésbé a külső kozmosz egész lényével közös életbe. Az ember ma nem éli át a kozmoszt, és mert a kozmoszt nem éli át, a szellemet sem éli át. Mert a szellemhez csak a kozmoszon keresztül vezet az út.

Ha valamilyen orvosi tudást először az alakja, a létesülése, a külső megjelenése szerint tekintünk, akkor az tulajdonképpen nem nyújt szellemi ismeretet a létről. Csak ha eljutunk oda, hogy képesek vagyunk a dolgokat, a lényeket az egész kozmikus összefüggésbe helyezni, akkor leszünk abban a helyzetben, hogy meglássuk a természet fátyla mögött álló szellemi erőket.

Nos, úgy áll a dolog, hogy a nehézségeket, melyek a szellemi élet folytatásakor felléphetnek, az antropozófiai mozgalomban több mint húsz éve pontosan tanulmányozhattuk, pontosan megtapasztalhattuk. És először talán triviálisnak látszik, ha néhány szóban elmondjuk, miben álltak ezek a nehézségek. Egyszerűen abban álltak, hogy azok, akik eleinte ezotériára törekedtek valamilyen területen, ugyanakkor ezt túl könnyedén akarták venni, túl kényelmesen akarták csinálni. Az ezoterikus út vagy nehéz vagy semmilyen. És kényelmes úton nem lehet ezoterikus fejlődést elérni. Azt a gyakran elhangzó, általános megjegyzést, hogy a nehézségek legyőzéséhez az a fontos, hogy az ember először önmagán jusson túl, teljesen komolyan, mondhatnám, szentül komolyan kell venni. És a mostani időponttól, attól az időponttól, aminek kiindulópontja a dornachi Karácsonyi ülésünk, ettől az időtől kezdve az egész antropozófiai mozgalmunk felfogásában, az egyes területeken is egyfajta fordulatnak kell bekövetkeznie. És amikor az orvosi utat keresitek, akkor kezdettől fogva belsőleg úgy kell bekapcsolódnotok ebbe a fordulatba, hogy az ezoterikus útnál szó sincs ráadásról, hanem csakis arról, hogy az ezoterikus impulzusokkal az életút egészen kiteljesedik. Mindent, amit ezért meg lehet tenni, az előadások alatt kell megtenni. De, ahogy a mai magyarázat végén el fogom mondani, még valaminek kell követnie ezt.

Vessünk még egyszer pillantást az egyik részletre, mert ha nincs meg az akaratotok, kedves barátaim, hogy a szellemi vizsgálódások során valóban belemenjetek a részletekbe, akkor nem lesztek képesek megtalálni a szellemhez vezető utat. Nem szabad azt hinni, hogy tényleg meg lehet találni a szellemet álmodozóként vagy olyan emberként, aki átadja magát mindenféle homályos inspirációknak és hasonlóknak. A szellemért ma valóságosan meg kell küzdeni, a legkomolyabb belső törekvéssel. És csak a szellemi világból adódó összefüggésekből lehet elérni ezt.

És akkor pillantsunk először egy részletre. Mondtam már, hogy a növényvilágtól sokat tanulhatunk. Most azonban vizsgáljunk meg egy ilyen növényt. Az ember ma egyszerűen úgy észleli, hogy megvizsgálja a gyökeret, megvizsgálja a törzset, azután a leveleket, majd a virágot, középen a termőt, a porzókat és a magot. A mag a magházban fejlődik, és azt, amit a növényen látnak, nagyjából úgy írják le, mint ahogy egy fotelt, ha a fotel leírásához még hozzáfűzik, hogy néha rá is szoktak ülni. Körülbelül így írják le a növényt. Leírják, hogyan ülnek a gyökerek a talajban, hogyan szívnak fel fizikai erőt, vegyi erőt és anyagokat, a nedvek hogyan szállnak fel a kapillárisokon vagy hasonlókon, és ha az ember a levelek spirális elrendeződéséről beszél, azt tévedésnek, eltévelyedésnek tartják, mindenesetre nem tudják, hogy ez valahogy összefügg a kozmosszal, aztán leírják a virágokat, és legfeljebb egy erőre gondolnak, amikor meg akarják ismerni a színüket és a szubsztanciájukat vagy a megtermékenyítést. Mindezt úgy írják le, mint azt, hogy egy ember leül a székre, semmilyen más szellemiségből, egészen külsődlegesen írják le.

Nos, amit itt meg kell érteni, annak a lényege semmiképpen sem érthető meg ilyen módon, hanem tisztában kell lenni azzal, hogy ha az ember egy ilyen növényt vizsgál, akkor csodálatos titokra utal az, hogy a gyökerei a földbe ereszkednek; ismét másik titokra utal a törzs a levelekkel, és másik titokra az, ami fent a virágban történik.

Látjátok, kedves barátaim, megfigyeljük a gyökeret, amint a talajba ereszkedik, ez bizonyos fokig a növényi lét megszűnése a talajban, a szilárd talajban. De ez a gyökér semmit sem kaphatna a talajból, ha előbb ez a talaj nem szenvedné el a kozmikus környezet befolyását. A kozmikus környezet, mégpedig nem csupán a napmeleg és a napfény befolyásolja a Földet, a felszínétől egy darabig befelé, hanem az is, ami a Földünkhöz tartozó bolygórendszer többi részéből indult ki. És a Föld szubsztanciáiban ilyen módon gerjesztett erők teszik lehetővé, hogy a gyökér a földben legyen.

Nos, körülnézhetünk, hogy hol találjuk meg ezeket az erőket. Nos, ugyanazokat az erőket, amelyek a növényi gyökereket körülveszik, megtaláljuk az emberi fejben, de itt egészen másként, mint a talajban, a növényi gyökerek körül. És ha megmaradunk annál, amit ma a természettudomány adhat, akkor nem igazodunk el az itt meglevő dolgok szemlélésében. És erről sokan közületek úgy beszéltek a kérdéseikben, mint zűrzavarról, amit a mai természettudomány okozott a lelkükben. Arra van szükség, hogy ismét beleéljük magunkat a külső szubsztanciális közegekbe, hogy ismét beleéljük magunkat abba, amit egykor földszerűnek, folyadék-vízszerűnek, levegőszerűnek, tüzesnek neveztek. Mert ha mindig csak kémiai értelemben beszéltek a hidrogénről, oxigénről, szénről, nitrogénről, kénről, foszforról, akkor ezek a dolgok mindig valami külsődlegesek maradnak a számotokra. Akkor soha nem tudtok másképpen gondolni ezekre, mint hogy itt álltok emberként, és valahol kint van az oxigén, a nitrogén. A mai fiziológia vagy kémia szerint valami egészen közvetetten fogjátok fel az oxigént, a nitrogént. A fiziológiában azt tanuljátok, hogy nitrogén van az emberi szervezetben, de nem élitek meg benne. Az a fontos, hogy abból induljunk ki, amit meg lehet élni. És ha valaki a világ kialakításának szolgálatába akar állni, akkor annak, amit meg lehet élni, mélyen össze kell kapcsolódnia az ember egész lényével. És ezt teszi az, aki gyógyítani akar.

Nos, van egy ősi elem, ami úgy van jelen, hogy minden ember tudhatja: megéli ezt az elemet. Ilyen például a hő, a hő mint természeti minőség. Az ember megéli, van akinek melege van, van aki fázik. A hőre nem olyan külsődlegesen tekintünk, mint az oxigénre, mint a nitrogénre. Az ősi természetszemlélet sajátossága, hogy élményszerűen azt vette alapul, amiben benne lehetünk, nem azt, amin kívül kell állnunk. Nos, maradjunk először a hő, a tűz eleménél, mert ez az, ahol a megélés a legkézzelfoghatóbb, ha szabad ilyen paradox kifejezéssel élnem. Tudjuk, hogy a hőt emberként éljük meg. Nos, ami a növényi gyökérnek a föld, a földszerű, az az emberi fejnek a hő. És ha most eltekintenek a szilárdnak megjelenő földtől - ha itt a föld (lerajzolja) -, maga a földszerű, a folyékony, a levegőszerű, ami benne van, és arra gondolnak, hogy csak a hő marad, így hőből van a talaj - ezt el tudják képzelni -, és itt van a lent és itt a fent, és fogják az egészet (lásd II. rajzot), és megfordítják, úgy, hogy itt van a lent és itt a fent (I.). Így valódi poláris ellentétet kapnak. Elképzelhetik először, hogy itt van a lent és itt van a fent (II.), és itt a hő szabaddá válik egészen a földszerűig, hogy a növény gyökere itt bent van. De ha a hő magában van bent (I.), a levegőszerű, a folyékony, a földszerű nincs ott, és fordítva, itt (II.) van a talaj, amelyből eltűnt a hő, és ha a gyökérszerű és a növényszerű itt (II.) van, akkor itt (I.) az van, ami magából az emberi fejből indul ki.

És mit is jelent ezt? Kedves barátaim, ez azt jelenti, hogy azt mondhatják, megfigyelem a növény gyökerét, ami a földi talajban van, megfigyelem az emberi fejet, ami a hő-talajban van, csak a talaj fordított. Ez azért van, mert ami itt (I. fent) történik, négy fokozattal alacsonyabb, mint ez (II.). Ha földi történésnek nevezik azt, ami a növény gyökerével történik, akkor azt, ami ma még az emberi fejjel történik, mégpedig a hő következtében, szaturnuszi történésnek kell nevezniük. Közöttük van a Nap- és a Hold-történés. És ha most eltekintenek mindentől, ami később húzódott be az emberi fejbe, a földszerűtől, a folyékonytól, a levegőszerűtől, és csupán az emberi fejben ható hőre gondolnak, amely a szervezet többi részének hő-differenciálásáról gondoskodik, ha csak a fejben levő hő-szervezetre gondolnak, akkor ma az emberi fejben megláttak egy kis Szaturnuszt.

Az emberi fejben jelenleg az ősi Szaturnusz-szervezet van. És ha megértik az összefüggést, akkor azt mondják: egykor, számtalan évvel ezelőtt, volt a kozmoszban egy képződmény, amely előrevetítette mindazt, ami ma hőszerű az emberi fejben. És a növény gyökere a földszerűben ma annak a képe, ami ott zajlott.

Van itt egy összefüggés. Az emberi fejben levő hő-szervezetben az ősi Szaturnuszt látják. De hogyha helyesen látják, akkor nem pusztán elméleti eszmékkel kell összekapcsolniuk, hanem belső morális impulzusokkal. Úgy kell tudni az emberi fejre tekinteni, hogy azt mondjuk: milyen megragadó, hogy az emberi fejet figyeljük, és mintha a kozmosz ősrégi létesülésének, a Szaturnusz korának élő, megtestesült emlékezetét látnánk! - Hassák át magukat egyszer ezzel az érzéssel: egyrészt egy bizonyos kort elért ember vagyok, előttem áll a gyermekkorom, felmerülnek a gyermekkori emlékek. - Ez már egy olyan belső élményt nyújt, mely előtt morális erővel állhatunk. És terjesszék ki ezt az érzést, ezt az érzületet egészen addig, míg azt nem mondják, emberként léteztem az ősi szaturnuszi korban; ha a jelenben helyesen értem meg a fejemet, akkor az olyan, mint a kozmosz eredeti létesülésének élő emlékezete. És azt mondanám: végtelenül sokféleképpen jelenik meg az, ami a gyermekkori emlékekből képződhet, ha az ember a gyermekkori emlékekkel, az élő emberi fejjel visszajut egészen az ősi szaturnuszi korig, vissza bele. Minden ilyen megismerésnek csak akkor van értéke, ha közvetlenül belemerül a morális lelki állapotba, ha belsőleg megborzongat, hogy ilyen módon, az emberi tevékenység által merülünk bele a kozmosz érzetébe. És a meditálás, különösen az orvosé, nem abban áll, hogy mindenféle gondolaton tépelődik, hanem a meditálás azt jelenti, hogy ilyen összefüggéseket állít a lelke elé, és ezekben az összefüggésekben az ember differenciált belső érzéseket, velük kapcsolatban mindenféle lehetséges belső megrázkódtatást élhet át.

Képzeljék el, látok egy embert, akivel talán negyven éve nem találkoztam. Amikor abban az alakban látom, ahogyan most jelenik meg előttem, akkor a lelkemmel a gyermekkorára pillantok; gyerekként látom magam előtt, és ez bizonyos belső megrázkódtatást okoz. Ma a növények gyökérzetére fordítom a tekintetemet, és amikor a növények gyökérzetére pillantok, elnyerem azt a képességet, hogy a növényeknek ezt a gyökérzetét az emberi fejre vonatkoztassam, és az emberi fej vezet vissza az ősi szaturnuszi korba. A meditálásnak be kell hatolnia az egész lelki emberbe, ösztönöznie kell a mély, belső életet.

Ezzel megadhatunk egy irányt: miután egyfajta exoterikus tanfolyammal leraktuk az alapokat, az ezotériában az egész emberrel összefüggésben tulajdonképpen mindennek a teljes kozmosz érzésszerű átélésévé kell válnia. Mert éppen úgy, ahogy az emberi fej és a növényi gyökerek növekedése összefüggésének megfigyelése a szaturnuszi létet jeleníti meg előttetek, a Nap-létet az emberi szív és a növényi szár és levél fejlődése összefüggésének megfigyelése jelenítheti meg. És a növény szárának és levelének fejlődése megint az ősi Nap-lét élővé vált emlékezete.

És ha felérünk a virághoz, amelyben a növénynél a mag termelődik, akkor ahhoz jutottunk, ami az ember anyagcsererendszerével, végtagrendszerével van összefüggésben. És ha a virágban lejátszódó dolgok és az emberi anyagcsere- vagy végtagrendszer összefüggését figyeljük meg, akkor ezzel mintegy a Hold-kor emlékezete jelenik meg. És ha befogadjátok ezt az érzetélményt, kedves barátaim, ha ezeket az összefüggéseket valóban a legmélyebb meditációban, belsőleg érzitek, akkor még sokkal többet is átélhettek.

Akkor valami nagyon figyelemreméltó dolog jelenik meg a lelketekben, ha lelketek érzeteinek ezen elmélyülésével fordultok a növény gyökere felé, akkor úgy kezditek érezni, mintha egyetlen növényi gyökér se lenne nyugalomban. Minden növényi gyökérrel szemben az lesz az érzésetek, hogy mozgásban van. Megismeritek ezt a mozgást; mindezt csak felvázolni tudom, most csak utalni tudok az impulzusra, arra, hogy a belső átélésnek hogyan kell felépülnie, a természetismeretnek hogyan kell bölcsességgé válnia. Át fogjátok élni a növényi gyökereknek ezt a mozgását. Ha így figyelitek meg, úgy érzitek magatokat, mintha a növény gyökerével átszelnétek a kozmikus teret. Ezzel az átéléssel, amikor bizonyos fokig beszálltatok a kozmoszon áthaladó kocsiba, és a növényi gyökér sebességével utaztok vele, az lesz a tapasztalatotok, hogy átélitek az egész bolygórendszerünk világűrbeli mozgását. És ha végigmentek a levél növekedésén, és úgy élitek át, ahogy most írtam le, akkor megint azt élitek át, hogy vele együtt mozogtok. És ez a valódi mozgás, a Föld belsőleg átélt mozgása.

A bolygórendszer mozgása: a gyökér.
A törzs és a levél kapcsolatának mozgása: a Föld mozgása.

Ami a kopernikuszi rendszerben a Föld Nap körüli keringéséből ered, az mind csak szerkesztve van. A Föld valódi mozgását azáltal lehet észlelni, ha elmélyülünk a törzs és a levelek kapcsolódásában. A törzzsel és a levéllel a Földdel a Nap szerint mozogtok, így a Föld úgy néz ki, mint ahogy a kopernikuszi rendszer leírja. De a valóságban ez sokkal összetettebb mozgás. Ha a pillantásotokat felfelé irányítjátok, arra, ami a virágban - ahol köröskörül a portokok és a termő vannak - történik, ha ezt átélitek, akkor átélitek a Holdnak a Föld körül végzett mozgását, abban, ami a virágban lejátszódik: ez a Hold mozgásának átélése, mely már elszakadt a Földtől. A Földet körülvevő egész bolygórendszer átélése megtörténik a növényben, a gyökérben; a Föld mozgásának átélése a törzsben és a levelekben történik. A Hold mozgása, ami tehát már elkülönült, kivált, az a növény magképzésében élhető át.

Azért mondom ezt el Önöknek, kedves barátaim, hogy először is megtanulják belátni azt, amire ma a szokásos tudomány egyáltalán nincs tekintettel, mert ezeket a dolgokat nem tartják sem tudhatónak, sem tudásra érdemesnek. De ezeket tudni kell, különben semmit sem tudunk. És még egy oka van, hogy elmondom. Nem hiszem, hogy bárkit is megrázhat az, amit a növényekről megtanulhat. Mindegy lesz neki. Úgy fogadja be, mint olyasmit, ami közömbös marad. Semmit sem él át. Ha azonban a második orvosi tanfolyam során, amit már átélhetnek, ha akkor a bolygók mozgását, a Föld mozgását, a Hold mozgását a növényekben - az ásványokban némileg másképpen, szintén megmutatkozik -, és ugyanakkor az emberekben megismerik, akkor Önöknek nem lesz mindegy.

Igen, kedves barátaim, ma az előtt a szükségszerűség előtt állunk, hogy az ilyen dolgokba bevigyük a megismerésünk munkáját, és a szívünk érzi, hogy a megismerés útjának erre kell vezetnie. De az, amit a szívnek ma nyújtanak, az akadémikus, semmi sincs benne a realitásokból, az ember azt gondolja, hogy abban vannak a realitások, amiket kis darabokban meg lehet ragadni. Tulajdonképpen mit tesz ma a tudomány? A tudomány a következőt teszi: látják, nekem mindig olyannak tűnik, mintha valaki elutazna Drezdába, megnézné a Sixtusi Madonnát, és akkor odalépne hozzá egy természettudós, és így szólna: Ugyan, a Sixtusi Madonna csak csupa külső benyomás. - És elkezdené kiszedni a keretből a Madonnát, és egyre kisebb részekre feldarabolni, aztán egy halom darabka maradna, amik egyre kisebbek lesznek, míg végül atomi alakulatok adódnak. Akkor azt mondaná: Így, ez a Madonna igazi megismerése. - Ez nem igaz, ha a Madonna igazi megismerését ki akarjuk vívni, akkor azzal, amit a vallás kínál, először is bele kell helyezkednünk a vallásos ember szándékaiba, azután abba, ami Raffaello szelleméből bekerült a Madonnába, és még másba is, de az már a következő lesz. És így meg kell próbálni belehelyezkedni a fizikai világ mögött levő istenek, isteni-szellemi lények szándékaiba. Ezt majd a második tanfolyamon kell megértetni az emberekkel. És csak így lehet megértetni az emberekkel a realitásokat.

Nos, ha ösztönzésnek veszitek azt, amiről most beszéltem, akkor megértitek azt, a mondhatnám kétféle meditatív elmélyülést, amiről tegnap elmondtam, hogy felébreszti Bennetek az orvosi megismerési erőt. És ez a meditáció úgy történhet, hogy először egyszerűen belemerültök21 a tűz, a melegítő tűz külső jelenségébe, és belső komolysággal valóban tudomásul veszitek: a tűznek ez a külső jelensége külső maja, látszat, illúzió. A tűz mögött valami egészen más rejlik. A tűz mögött ható akarat rejlik, ható akarat.

Megkérdezhetitek: De hogyan ismerem fel, hogy a tűz mögött ható akarat rejlik? - Mindig is úgy volt, hogy a különböző irányú ezoterikus iskolákban, és abban, ami ezekből az irányokból jön, magára a tanítványra kell építeni. Ha azt, amit ma elmondtam, egyszerűen beengeditek a lelketekbe, akkor belsőleg ugyanúgy, ahogy egy emberi arc, egy emberi alak láttán világos, hogy abban szellem és lélek van, ugyanúgy világossá válik, hogy mindenütt, ahol tűz van, ható akarat van. Ahol tüzet találtok, a legkisebb gyufánál is, ható akarat van. Ahol tűz van, ott kezdettől fogva ható akarat van. És a természet más szubsztanciáiba behatolva el kell jutnotok odáig, hogy számotokra az égő gyufa ne csak olyan külső jelenség legyen, amilyennek ma leírjuk, hanem ható akarat legyen. Mert ha a lelketeket így bizonyos fokig át tudjátok alakítani, igazán átalakítani, akkor látni fogjátok, hogy a lelketek egészen másképpen tud érezni, egészen másképpen tud viszonyulni a környezethez, amelyben vagytok. Akkor nem csak olyan élmény jelentkezik, mint amelyet a valóságban való átéléssel ér el valaki. A saját ható akaratotokat érzitek összekapcsolódni azzal, ami a tűz. A saját emberi mivoltotokban fogjátok beleélni magatokat a világba, és sokkal finomabban fogjátok tudni érzékelni a tüzet, mint korábban, mert felmerül a rokonság a saját ható akaratotokkal. Ahol tűz van, ott érzitek ezt a rokonságot. Meg kell tanulnotok: benne vagyok ebben a tűzben, mert ez ható akarat, ez hozzám tartozik, ugyanúgy, mint az ujjam.

A levegőt csak akkor fogjátok átélni a lényetekben, ha bátorságként élitek át. Mindenütt, ahol szél kerekedik, a természetben fújó szelet bátorságként fogjátok érezni a lelketekben. Tehát, amit a külső természetben levegőnek láttok, az a bátorság. A bátorság levegő. Ezt éljétek meg a lelketekben.

A víz az érzet külső megjelenése. Ahol érzet merül fel, ott belsőleg ugyanaz tevékeny, mint ott, ahol külsőleg a víz jelenik meg. A víz az érzet. És ahol föld van, szilárd föld, a szilárdság ugyanaz, mint a gondolat. A gondolatban ugye megfagy az élet. a ezt a négy gondolatot meditatívan fel tudjátok fogni, akkor megtanultok így gondolkodni22: a tűz a ható akarat, a tűz külső jelenségét a ható akarat megnyilvánulásának fogjátok fel, a tűz úgy jelenik meg előttetek, hogy ugyanúgy a ható akaratot látjátok benne, ahogy egy emberi alakban látjátok a szellemet és a lelket, érezni tudjátok, hogy a tűznek ez a külső alakja maja, a fújó szélben, a felhőkben érezni tudjátok, hogy ezekben a jelenségekben a bátorság nyilatkozik meg, a víz úgy jelenik meg előttetek, hogy az a világban mindenütt megjelenő érzet, a föld úgy jelenik meg előttetek, hogy a földben mindenütt olyasmit láttok, ami azonos a gondolataitokkal, és akkor megtaláljátok az utat, hogy önmagatokban is felismerjétek, amiről a nyolc napban beszélhetünk, hogy a Bennetek Föld-képződésként fellépő szerves folyamat, amely a fejből kiindulva lefelé terjed, hogy ez a szerves folyamat állandó Föld-képződés, a Föld-képződés szubsztanciájának a kapcsolata, ami nehéz, és hogy ez a gondolat lényege.

Ha áttérünk a légzés lényegére, akkor érzitek, hogy a légzésben az ember levegőszerűsége a keringés áramlásában van, akkor mindazt, ami az emberben aktivitás, ami az embert a külső világba vezeti, hogy megjelenjen a külső világban, azt felismeritek a levegőszerűségben, az ember levegőszerűségének akciójában. A természet néhány jelenségéből megtanuljátok majd keresni azt, ami a levegővel magában az emberben történik.

És fel fogjátok ismerni, hogy mindaz, ami a vízszerűben játszódik, ami az ember víz-szervezete, az ember folyadékszervezete a maga belső mozgékonyságával az, amiben az érzet él, az az érzet, amely centrifugálisan-centripetálisan halad. Azt, ami a levegő mozgása, akkor ismeritek fel, ha úgymond félkörben mozogtok, fentről lefelé mozgással. Felismeritek majd, hogy az, ami a folyadékban él, az emberben centrifugális és centripetális mozgásként rejlik, és megpróbál mindenütt egyensúlyt tartani. Ha megfigyelitek, mit tesz kint a természet, megtanultok eljutni ahhoz az átmenethez, ami ezekkel az elemekkel az emberben történik. De ennek az az alapfeltétele, hogy ne maradjunk meg a szokványos megfigyelésnél, mert minden szokványos megfigyelés bennünket is kiszárít, szilárddá tesz, elveszítjük benne a mozgékonyságot.

Sok mindent felvázoltam nektek ma, de mindenütt kimaradtak összekötő láncszemek. De nem mondhatok el minden részletet, az túl sokáig tartana. Csak ösztönzést adhatok nektek. Ebből megtudhatjátok, hogy a tanulmányokat egészen más módon kell folytatni. Nos gondoskodjatok arról, hogy az ösztönzésem valóban gyümölcsöző lehessen. Ehhez az kell, hogy a kérdések nagy részét, amit nehéz szívvel tettetek fel, és amit nehéz szívvel olvastam, mert annyira mélyen utalnak arra, amire korunkban szükség van, hogy a kérdések egy részét úgy válaszoljátok meg, hogy folyamatos kapcsolatban maradtok a Goetheanummal. Így bárhol is folytatjátok az orvosi tanulmányaitokat, azok folyamatos megtermékenyítését élhetitek meg. Ehhez természetesen az szükséges, hogy valóban érezzétek, komolyan kell törekedni és tanulni. Komolyan kell dolgozni. És annak a másik érzésnek is meg kell lennie, és nagyon őszintén saját magatokból kell kiindulnia, ehhez vagy el tudjátok határozni magatokat, vagy nem, éreznetek kell: a jövőben Dornachból kell kiindulnia az orvosi tanulmányok megtermékenyítésének. És Dornachban az orvosi tanulmányok megtermékenyítését úgy fogjuk végezni, ahogyan annak ma lennie kell, hogy az ember az orvostudományban valóban azt az utat kell, hogy válassza, amelyen járnia kell.

Akkor az egyik oldalon a karma kérdése áll majd. Hiszen természetes, hogy mindenkinek, aki gyógyítani akar, bensőséges viszonyban kell lennie a karmával a világban. Erről még beszélek a következő órákban. Nem lehet a karma ellenében gyógyítani. De a karma nem olyasmi, hogy triviálisan azt mondhatnánk: ha valaki beteg, akkor maradjon beteg, ez a karmája, és ha meggyógyul, a karma gyógyítja meg. - Így nem lehet ítélkezni. Az a kérdés, hogy a karma hogyan működik az emberben, valóban alapos kozmikus elmélyülést igényel. Ezekkel a dolgokkal Dornachból látjuk el azokat, akik keresik.

Mondtam már, hogy a jövőben az impulzusok valóban ezoterikus forrásból jönnek. Mert nagyon is szükséges, hogy figyelembe vegyük azokat a dolgokat, amelyek egyszerűen realitásként vannak jelen, és amelyekkel igencsak számoltunk a Karácsonyi ülésen, az Általános Antropozófiai Társaság megalapításakor. És az orvostudomány területén ez a következő: arról van szó, ugye, hogy a gyógyszerekre vonatkozóan még a tegnap elmondottaknál mélyebb értelemben sem félek attól, hogy mások lemásolják. Bárcsak a jövőben23 jól megértenék, hogy az orvosi ezoterikus tanulmányokat még mélyebb értelemben Dornachhal összefüggésben kellene folytatni. Ehhez szükséges lesz, hogy a jövőben az orvosi tanulmányokat ugyanúgy folytassák, mint a dornachi szellemi élet más ágait. Látjátok, az Antropozófiai Társaság életében mindig úgy volt, hogy azok, akik az Antropozófiai Társaságban akartak ezoterikussá válni, nem ügyeltek elég alaposan az ezoterikus élet feltételeire, egyszerűen az ezoterikus élet belső feltételeire. És így az antropozófiai mozgalomban az évek során csak két területen tudtuk elérni azt, ami szükséges: az általános antropozófia területén, és az euritmia és a beszédművészet területén. De annak, ami ezeken a területeken belső tevékenységként, önálló belső tevékenységként kialakult, valóban ki kell alakulnia a többi, most létrehozandó szekcióban. És ehhez az kell, hogy valóban bizalommal vessék alá magukat az innen kialakított feltételeknek. Ezekhez a feltételekhez tartozik, hogy az orvosi területhez tartozó dolgokat először én látom el, Wegman doktornővel közösen, aki az egész antropozófiai mozgalom folyamán készült fel az orvoslásra, és úgy áll ebben az orvosi áramlatban, hogy velem együtt neki kell vezetnie ezt. És így csak az találhatja meg az utat Dornachból, aki bizalommal csatlakozik Wegman doktornőhöz. Ezért a következőkben azt az intézkedést kell hozni, hogy azok, akik a jövőben állandó kapcsolatban akarnak maradni az orvostudományt újra megelevenítő szekcióval, - még később megbeszélendő formában - igényükkel teljes, maradéktalan bizalommal fordulnak Wegman doktornőhöz. Időközönként, talán hónapról hónapra körlevélben válaszoljuk meg azok kérdéseit, akik ennek a tanfolyamnak a végére, mondhatni általa, a dornachi Goetheanum tanítványaivá váltak. Így lesz ebben a szekcióban, és a többiben is. Ezek a körlevelek olyan kérdésekre fognak válaszolni, amit egyes emberek tesznek fel, és mindazok megkapják a választ, akik a megfelelő szekció tagjai. De belső bizalom nélkül nem fog menni. Mert ezzel egy valódi kapcsolat fog kialakulni, és minden emberi orvosi igényetek kielégül a közeljövőben. A dolgot először így kell kialakítani, hogy amíg továbbléphetünk más intézkedésekhez, ilyen módon legyen megteremtve a kapcsolat.

Az ezoterikus életben eddig történt nagy hiba az, hogy az emberek túlzott szerénytelenséggel azt gondolták, hogy mindig tőlem kell megkapják ezoterikus gyakorlataikat. Mindenki velem akar dolgozni, másokkal nem. Eddig ezen bukott meg az ezotéria! A megfelelő személyek csak belső okkult alapokból adhatják tovább azt, ami az ezotéria forrásában él. Az ezotériához hozzátartozik, hogy először a sors által meghatározott személyek adják tovább. Ezt a szerénytelen emberek elutasították. Ha nem ez történik, akkor természetesen az újonnan alapított Antropozófiai Társasággal sem jutunk előre. Meg kell történnie.

Ez az, amit egyelőre felvázoltam. Még több magyarázatot fogok adni arról, hogy milyennek kell lennie a tovább működő ezotériának. Ezt csak elétek akartam tárni, és holnap folytatni az ezoterikus vizsgálódást. Akkor tényleg szeretném megválaszolni a legtöbb feltett kérdést, amelyek mindig arra vonatkoznak: hogyan találok Dornachból kiinduló oktatást? - Megtalálhatjátok, de bizalommal kell lennetek. Ez nem tekintélytisztelet, hanem egy alapra, egy értelmes alapra történő építés, olyan feltételek elfogadása, amelyeket a sors egyszer teremtett. Nos, ennyit mára, holnap folytatjuk. Az egyes kérdésekkel majd még foglalkozom, amennyiben a választ ilyen módon kell befogadni.