Könyvünk fejtegetései az emberi lelki élet két alapkérdése köré csoportosulnak. - Az egyik kérdés: van-e lehetőség az ember mivoltának olyan szemlélésére, hogy ez a szemlélet támaszunk legyen minden egyébben, amivel tapasztalásként vagy tudományos ismeretként találkozunk, amiről azonban úgy érezzük, hogy önmagában nem áll meg. Mert kételkedés és kritikai ítélet a bizonytalanság területére utalja. - A másik kérdés: szabadnak mondhatja-e magát az ember, mint akarati lény, vagy pedig ez a szabadság csak illúzió-e, amely azért keletkezik benne, mert nem látja a szükségszerűség szálait, amelyektől akarata éppen úgy függ, mint a természeti történések. Ez a kérdés nem kieszelt gondolatok eredményeként merül fel bennünk, hanem természetszerűen kerül felszínre a lélekben, annak bizonyos állapotában. És érezzük, hogy a lélek nem válhatna egészen azzá, amivé lennie kell, ha nem kényszerülne egyszer a legkomolyabb formában szembenézni a két lehetőséggel: az akarat szabadságának vagy szükségszerűségének a lehetőségével. Ebben a könyvben rá akarok mutatni arra, hogy a második kérdéssel kapcsolatos lelki élmények attól függnek, milyen álláspontot foglal el az ember az első kérdéssel szemben. Megkísérlem kimutatni, hogy van az ember mivoltára vonatkozó olyan szemléletmód, amely az egyéb ismeretek támasza lehet, és hogy e szemlélet mellett teljesen jogosulttá válik a szabad akarat eszméje, csak előbb meg kell találnunk a léleknek azt a területét, ahol a szabad akarat kibontakozhatik.

Ha megszereztük azt a szemléletet, amelyről e két kérdéssel kapcsolatban itt szó van, ez eleven részévé válhatik lelki életünknek. Nem elméleti választ adok, amelyet ha egyszer megkapott az ember, pusztán az emlékezetében őrzött meggyőződésként hordoz magával. Könyvem gondolkodásmódja szerint ez csak látszólagos válasz lenne. Nem szándékozom ilyen kész, lezárt választ adni, hanem utalást a lelki tapasztalásnak arra a területére, ahol a belső lelki tevékenység eredményeként az ember, a szükséges pillanatban, a kérdésre mindig újra elevenen kapja meg a választ. Aki egyszer megtalálta a léleknek azt a területét, ahol ezek a kérdések felmerülnek, annak éppen e terület helyes szemlélete adja meg azt, amire az élet e két rejtélyének a megoldásához szüksége van, hogy azután azzal, amit megszerzett, járja tovább a rejtélyekkel teljes élet messzeségeit és mélységeit, ahogy azt szükséglete és sorsa előírja. - Olyan megismerést gondolok ezzel adni, amely a maga létével és létének az egész emberi lelki élettel való rokonságával igazolja jogosultságát és helyességét.

Így gondoltam el ennek a könyvnek a tartalmát, amikor huszonöt évvel ezelőtt megírtam. Ma is ugyanezeket a mondatokat kell leírnom, ha meg akarom jelölni a mű fő gondolatait. Annak idején arra szorítkoztam, hogy ne mondjak többet, mint amennyi a fenti két alapkérdéssel a legszorosabban összefügg. Ha valaki csodálkoznék azon, hogy ebben a könyvemben még semmilyen utalás nincs a szellemi világból szerzett tapasztalatokra, amelyeket későbbi műveimben leírtam az gondolja meg, hogy itt nem a szellemi kutatás eredményeit akartam leírni, hanem csak az alapot akartam ehhez lerakni. A szellemi kutatás speciális eredményeit ugyanúgy nem tartalmazza a „Philosophie der Freiheit”, mint ahogy nem tartalmaz speciális természettudományos eredményeket sem; de amit tartalmaz, azt véleményem szerint nem nélkülözheti senki, aki ilyen ismeretekben bizonyosságra törekszik. Amit ebben a könyvben elmondok, elfogadható olyanok számára is, akik valamilyen általuk elismert oknál fogva nem akarnak tudni szellemtudományos kutatásaim eredményeiről. Akit viszont érdekelnek a szellemtudományos eredmények, annak is fontos lehet, amit könyvemben elmondok. Ez pedig a következő: kimutatni, hogy pusztán a két előbb ismertetett és minden megismerés alapját képező kérdésre épülő elfogulatlan szemlélet elvezet ahhoz a nézethez, hogy az ember egy valóban létező szellemi világban él. Könyvemben arra törekedtem, hogy a szellemi világnak még a szellemi tapasztalás előtti megismerését bizonyítsam. És ez a bizonyítás úgy történik, hogy közben sehol sem kell az általam később közölt tapasztalatokat igénybe venni ahhoz, hogy az itt elmondottakat elfogadhatónak találjuk; feltéve, hogy a fejtegetéseknek ezt a módját el tudjuk vagy el akarjuk fogadni.

Ezért egyrészt ez a könyv tulajdonképpeni szellemtudományos írásaim mellett teljesen különálló helyet látszik elfoglalni, másrészt mégis a legszorosabban összefügg velük. Mindez arra indított, hogy tartalmát most, huszonöt év után lényeges változtatás nélkül hozzam újból nyilvánosságra. Viszont több fejezethez hosszabb kiegészítést fűztem. Ezeket a részletes kiegészítéseket azért tartottam szükségesnek, mert azt tapasztaltam, hogy az általam mondottakat félreértették. A szövegen csak ott változtattam, ahol úgy láttam, hogy egy negyedszázad előtt nem jól fejeztem ki, amit akartam. (Ez a változtatás csak rosszindulattal magyarázható úgy, mintha meggyőződésemet változtattam volna meg.)

A könyv már sok évvel ezelőtt elfogyott. Bár - mint az elmondottakból is kitűnik - úgy látom, hogy amit huszonöt évvel ezelőtt a fenti kérdésekről elmondtam, azt ma ugyanúgy el kell mondanom, mégis halogattam az új kiadás előkészítését. Ismételten feltettem a kérdést: nem kellene-e egyes helyeken az első kiadás óta megjelent filozófiai nézeteket is megvitatnom. Hogy azonban ezt úgy tegyem, ahogy tenni szeretném, abban meggátoltak az utóbbi időben végzett szellemtudományos kutatásaim, amelyek erősen igénybe vettek. Emellett a mai filozófiai munkáknak a lehető legalaposabb áttanulmányozása után arról győződtem meg, hogy bármily érdekfeszítő lenne is azok megvitatása, ez nem tartozik könyvem mondanivalói közé. Amit az újabb filozófiai irányokról a „Philosophie der Freiheit” álláspontja szerint el akartam mondani, az megtalálható a „Rätsel der Philosophie” című munkám második kötetében.

1918 április

Rudolf Steiner