Idézetek Rudolf Steiner Goetheanum folyóiratban publikált leveleiből:

„A szellem meghal a tudásban.
A szemlélésben új életre kel.
A szemlélésben születik a szeretet.”

„Antropozófia - a szellemből áramló élet. Az eleven lélek, a meleg szív ápolja. Nem pusztán egy szellemtudományos megismerési rendszer, hanem valami élő, amely sok ember szívében lakozik. Csakis életteliként tud gyarapodni. Lényének alapvonása az élet. A teljes élet iránti vágyat csak a szívében hordja az ember. Életté csak az válhat, amit folytonosan az élet termékenyít meg.”

„Antropozófia alaposan belegondolva az ember lelkének őssajátja. Az emberi lét gyökeréig hatol. És ebben az eredetben együtt találja önmagát mindazzal, ami az ember átélésében és munkálkodásában megszületik.”

„Antropozófia maga a korszakunk által megkövetelt világnézet és életgyakorlat.”

„Antropozófia csak akkor válik elméletté, ha azzá tesszük, ha megöljük. Nemcsak egy a többitől különböző világnézet, hanem másképpen is kell befogadni. Lényét csakis ebben a másfajta befogadásban ismerjük fel és éljük át.”

„Az antropozófia általános igazságai csakis azáltal kaphatnak életteli színezetet, hogy azok az emberek, akik a lelkületükben hordozzák, a saját élettapasztalatukból kiindulva nyilvánulnak meg. Egy olyan gondolat, amely az érzésektől hűvös elhatárolódásban alakul ki, nem találja meg az utat az emberi szívhez. A szellemben átéltet úgy lehet a megfelelő módon közölni, hogy a közölt tartalmat átéli a befogadó.

„Az antropozófia igazságát a közlés módján, a saját lényén megtapasztalhatjuk. Az ezotéria az igazságok közlésének bensőségessé tételén nyugszik. A saját bensőnkben az egyetértés nem kikényszerített, hanem ez egy természetes átélésben alakul ki.”

„Antropozófia a teljes nyilvánosság előtt kíván hatni. A „titok” abban a belső komolyságban rejlik, amellyel az antropozófiát minden szívnek újólag kell átélni. A lélek csakis belső átélésben képes megragadni azt.”

„Amit a lelkünkben hordunk, mérhetetlenül gazdagabb annál, mint amit gondolatokban ki lehet mondani. Amennyiben ezt egyre nagyobb világossággal ismerjük fel, akkor lelkünkben fokozódik a szellemi élet iránt érzett tisztelet. És ennek a tiszteletnek minden antropozófiai megnyilatkozásban benne kell élnie. Ez kell legyen az egyik alaphang, amely ezeket a megnyilatkozásokat áthatja.”

„Antropozófia egy önmagában erőteljes, lényszerű, valószerű, amely a szellemi átéléséhez vezet. Az ősforma: az idea. Az első kapu: a belátás. A valódi szellem egy egyértelmű, tartalmas nyelvet beszél. A szellemet kell kinyilvánítani. Azoknak az embereknek, akik lelkükben a szellemi átélést útjait keresik. A kereső lelkeket kell szolgálni.”

„El kell jutnunk gondolataink elevenné válásáig. Létezik egy szellemi átélés, amely a gondolkodásban nem veszíti el a világot. Még a gondolkodásban is lehet élni. A meditációban egy belső átélést jelent, amelyben gondolkodva nem az érzéki világot veszítjük el, hanem elnyerjük a szellemvilágot. Ahelyett, hogy az énbe hatolnánk be, amelyben az érzéki világ elsüllyedését érezzük, a szellemvilágba lépünk, amelyben az énünk szilárdulását érezzük.”

„Egy lény, amely nem képes a szellemet képben is felismerni, nem képes szabadon, a saját lényéből eredően odafordulni a szellemhez.”

„Küzdünk az érzelmi és érzületi életünk nemesítéséért. Az ismeretek utáni megerősített törekvésünk elmélyíti a lelki életünket azon a területen, ahol gőg, önmagunk túlértékelése, más emberek iránti részvétlenség és még sok más veszély leselkedik.”

„Az elevenség erőt hoz létre az akaratban, melegséget az érzésben és az érzületben. Az emberen múlik, hogy az antropozófiát csak elképzeli, vagy át is éli azt.”

„Azáltal, hogy antropozófia impulzusokat visz mélyen az ember gondolkodásába, érzésébe és akaratába, az emberi lelki életen keresztül erőteljesen befolyásolódik. ”

„Antropozófia az emberi szeretet hajtóereje. És az antropozófia területén minden tevékenységet szeretetbe kell merítenünk.”

„A szeretet alaphangját az emberi lélek az elmondottakból finom érzékenységgel hallja ki. És legnagyobb mértékben ez a szeretet válik az értés közvetítőjévé. Az ilyen igazságoknak a szeretet teremti meg a lelki fészkét.”

„Csak az emberben lakozó szellem képes a világ szellemét megközelíteni. Az ember saját lényében rejti a „nagy világ”, a makrokozmosz minden rejtélyét és titkát. A rejtélyek, melyeket életünk ad fel számunkra, nem a világ folyásának szemlélésében világosodnak meg számunkra, hanem az emberi belsőbe való pillantásunk által. A világismeretre való törekvésünk átalakul önismeretre való törekvéssé.”

„Az emberi belső megtöltése szellemi felismerésekkel felébredés az érzéki valóságból és azokból az impulzusokból, amelyeket az akarat a valóságból meríteni képes.”

„Egy lény, amely sosem idegenedik el saját önvalójától, nem képes kialakítani önmagában egy olyan másikhoz való odafordulást, amely szeretetben nyilvánulhatna meg. És a szelleminek az ember által történő megragadása könnyen képes szeretettelenséggé keményedni, amennyiben együtt jár a külvilágban megnyilvánuló dolgok lenézésével.”

„Ha beleéljük magunkat önmagunkba, elveszítjük tudatunkból önmagunkat; helyére a világ lép be. Továbbá már nem önmagunkat éljük át: elkezdjük a világot az átérzésben megtapasztalni. Ha csak haloványan felsejlik bennünk az, hogy miképpen jelenik meg a világ önvalónkban szellemiként és miképpen működik az önvalónk az érzéki világban, akkor már benne állunk az antropozófia biztos értésében.”

„Ha a saját lényedet akarod megismerni,
Akkor nézz körül a világban minden irányba.
Ha a világot valóban át akarod látni,
Pillants saját lelked mélységeibe.”