Olvasnivaló

„Ma az emberiség fejlődésének végtelenül fontos csomópontjában állunk, ahol az egyik oldalon a szellemi világ akar viharosan megnyilatkozni, és a másik oldalon az embernek meg kell találnia az erőt ahhoz, hogy az anyagiakba való legerősebb begubózásból feljusson a szellemi megnyilatkozások új elfogadásához.

Az emberiség ma a legnagyobb erőpróba előtt áll, az előtt az erőpróba előtt, hogy szabadon feljusson a szellemhez, amely teljesen magától jön az emberiséggel szembe, ha az ember nem zárkózik el ettől a szellemtől. De vége annak az időnek, amikor a szellem mindenféle tudatalatti és nem tudatos folyamatokban megnyilatkozhat az embernek. Eljött az az idő, amikor az embernek szabadságon alapuló belső tettel kell fogadnia a szellem fényét. És mindaz a zűrzavar, mindaz a bizonytalanság, amiben ma élnek az emberek, abból származik, hogy az embereknek olyasmit kell elfogadniuk, amit még tulajdonképpen nem akarnak: a dolgok egészen új megértését.

Ebben a félelmetes, rémségekkel teli világháborús katasztrófában[1] a régi gondolkodás, a világesemények áttekintésének régi módja élt, és ennek a világháborús katasztrófának a végtelenül fontos viharjelzései nem másra mutatnak rá, mint arra: Próbáljatok meg másként gondolkozni, próbáljátok meg másként látni a világot, mert a régi mód mindig csak káoszhoz és zűrzavarhoz vezet. Végre be kell látni: Az 1914. év vezető személyiségei eljutottak arra a pontra, ahol a régi megértéssel már semmit sem lehetett elérni. Ezért taszították az emberiséget szerencsétlenségbe. Ezt a tényt ma az emberiségnek mélyen a lelkébe kell vésnie, különben nem fog arra az erős elhatározásra jutni, hogy szabad bensőségességből menjen a szellem és saját élete elé. A közvetlen jelenünkben éppen az a siralmas, hogy látjuk, mindenütt olyan dolgok nyilatkoznak meg, amelyek az eddigi világnézetekkel és életfelfogásokkal nem érthetők meg. De az emberek ragaszkodnak ezekhez a régi világnézetekhez és életfelfogásokhoz, és nem akarnak a dolgok egészen új látásmódjához eljutni. Az antropozófiai világnézet arra akarta előkészíteni az emberiséget, hogy eljusson a világszemlélet ilyen új módjához. Alapjában véve nem volt más valódi ellenfele ennek az antropozófiai világnézetnek, mint csakis a belső ember kényelmessége, lustasága, aki nem tudja összeszedni magát, hogy lelke legbenső erőit az éppen korunkban az oly hatalmasan betörő szellemi hullám elébe vigye.

Amit az előbb mondtam, hogy az emberek leszoktak arról, hogy a fizikai testükön kívül, mást is használjanak a gondolkodáshoz, az végül a materialista világnézethez vezetett. Van valami, amit korunkban feltétlenül meg kell érteni. A természet, úgy ahogyan azt a mai, diadalmaskodó természettudomány tanulmányozza, megérthető a fizikai agy eszközével, egyáltalán a fizikai testtel. Az emberi élet azonban nem érthető meg a fizikai test eszközeivel. Ez az emberi élet csak akkor érthető meg, ha fel tudunk emelkedni az olyan gondolkodáshoz, ami nem kizárólag a fizikai testből kerül elő. És ezt a gondolkodást kell az antropozófiai világnézetnek ápolnia. Az emberek természetesen azt mondják: Igen, antropozófiai világnézet, nem értjük, ami a könyvekben áll, amit mondanak. Elhisszük az embereknek, hogy nem értik. De mit jelent az, hogy nem értik? Nem jelent mást: Csak a fizikai agyamat akarom használni a megértéshez, nem akarok más gondolkodást megtanulni, mint azt, ami lustán a fizikai agyra támaszkodhat. Ezzel természetesen nem érthető meg az antropozófiai világszemlélet. Nem mintha szellemi látónak kellene lenni ahhoz, hogy érthető legyen, de gyakorolni kell azt a gondolkodást, amely nem kötődik a fizikai agyhoz. És ami az antropozófiai irodalomban található, ami az egészséges emberi értelemmel – és ez nem a fizikai agyhoz kötődik, csak a beteges materialista gondolkodás kötődik a fizikai agyhoz –, ami az egészséges emberi értelemmel elsajátítható, az fokozatosan edzi azt a gondolkodást, azt az érzést, azt az akaratot, hogy ez a gondolkodás, ez az érzés, ez az akarat felnőjön a jelenkor eseményeihez. Vegyék úgy, ahogy akarják, akkor is így van: A fizikai test eszközeivel nem fogható fel az, amit a jelenkor megkövetel tőlünk: Ezt annak az étertestnek az eszközeivel kell felfogni, amely képzőerőtestként a fizikai test alapjául szolgál.

A berobbanó szellemi világ, amely meg akar nyilatkozni az emberiségnek, tulajdonképpen csak nagyon tudatalatti érzésekben jelenik meg az emberiségnek. Az emberek kétségbeesetten félnek ettől. Tulajdonképpen csak kifogás, hogy az emberek azt mondják, nem értik a szellemtudományt. Az igazság az, hogy félnek a megnyilatkozó szellemi világtól. Csak mivel az emberek ezt, a szellemi világtól való félelmet nem akarják bevallani, azt mondják, nem értik a szellemtudományt, vagy hogy az nem logikus, vagy valami más kifogást találnak. A valóságban félnek tőle, és ezért minden lehetséges módot kitalálnak, hogy kibújjanak éppen a nagy, hatalmas probléma alól.”

(Elhangzott 1919. június 12-én, Heidenheimben – részlet)

Fordította: Wirth-Veres Gábor

Genius kiadó, Budapest, 2012, GA 193