"A valóság nem olyasmi, amiről az embernek véleménye lehet. A valóságot vagy ismeri az ember, vagy nem. ...ahogy nem lehet vitatkozni azon, hogy mennyi a háromszög szögeinek összege, úgy nem lehet vitatkozni a magasabb igazságokról sem."
Rudolf Steiner
 Belépés - Regisztráció

Szemelvények

Antropozófia témájú cikkek, írások.

"Főképpen a Napról való bölcsességet tanították a régi misztériumokban a tanítványoknak. Ezért őket Nap-tanítványoknak nevezték. Azt mondták: fent a Napon erők vannak, tavasz-erők, Nap-erők, amelyek a Földből mindent kihúznak, kivonzzanak. Aki a régi időkben a Nap titkait tanulta, azt Nap-tanítványnak nevezték, és ha később megfelelő tudáshoz jutott, Nap-mesternek. Amit a Názáreti Jézus harmincadik évében hirtelen megismert, az ez a Nap-bölcsesség volt, a Nap-bölcsesség ébredt fel benne. Megfigyelhették önök, hogy a növények lent a föld alatt, a pincében teljesen megfakulnak, mintegy megbénulnak, miközben fent a föld felszínén zöldek és erőteljesek. A pincében ugyanis nem érik őket az éltető Nap-erők. A legmagasabb szellemi értelemben ezek a kozmikus Nap-erők járták át hirtelen Jézust a harmincadik évében. Azok pedig, akik értették, hogy mi történt, így szóltak: Jézusba most belépett Krisztus." (tovább)

Emil Bock: Három Húsvét

"...Nagycsütörtök este a vacsoránál olyan változás megy végbe, melynek kiinduló pontja teljesen bensőséges, de mégis a kenyér és a bor külső anyagaihoz nyúl. A belső folyamat ellenkező irányban halad, mint a kánai menyegzőnél. Ott Krisztus Énje belépett az inkarnációba és mint emberré váló Istenség nyilatkozott meg. Most teljesen áthatotta a fizikai testiséget, és áldozatkész odaadással készül a testtől ismét elválni és fölébe nőni. De ami történik, nem parttalan szétáradás: Krisztus  lelke, amely teljesen emberivé vált, nagyobb testbe költözik s így ismét istenivé válik. Az újabb inkarnációs fokozatot készíti elő, amely halálának és feltámadásának értelme lesz, mert általa az egész Föld válik Krisztusnak, a Föld új Szellemének testévé." (tovább)

Rudolf Steiner: A csillagok világa és az ember

"Ha ma intenzíven fel akarjuk venni a világmindenség megismerését érzelmi életünkbe, úgy tekintetünket mélyen az emberi lélekre kell vetnünk. Ennek megfelelő időpontja az elmondottak szerint a legmélyebb téli időszak, a karácsony ideje. Próbáljunk beilleszkedni a karácsonyi gondolatba, mert mai korunkban az ilyen régi szokásoknak – hiszen már azok – új életerőket kell kapniuk, hogy ismét becsülettel együtt élhessünk például az év lefolyásával. Sok társadalmi körben ma egyebet sem tudnak a karácsonyról, minthogy megajándékozzák egymást, és meglehetősen külsőleges módon végiggondolják a Golgotai Misztérium emlékezetét. Az ilyen külsőségessé válás az igazi okozója annak a nagy szerencsétlenségnek, ahová az emberiség ma civilizációjával eljutott. Az igazi vétkes a szokványos megrögzöttség, valamint az olyan igény elutasítása, hogy például megújítsuk a karácsony gondolatát vagy átérzését. Nagyon is szükségünk van az ilyen megújulásra, mégpedig azért, mert csak úgy válhatunk újra igaz emberekké, ha rátalálunk szellemi részünkre a világban. Ahogyan oly sokszor elmondtam éppen ebben az időszakban, a világ karácsonyára, a szellemi élet születésére van szükségünk." (tovább)

Rudolf Steiner: Michael érzékfeletti iskolája és a Föld felszíne alatti ahrimáni iskola

 „Az antropozófusnak valódi jelentésében kell átlátnia az élet realitásait. A nyomdászatban szellemi hatalmat kell látnunk, de olyan szellemi hatalmat, amelyet Ahrimán szegzett Michaellel szembe. Michael ezért állandóan arra intette azokat, akiket iskolájában tanított: ha ismét lejöttök a Földre, hogy véghezvigyétek, amire itt felkészültetek, akkor gyűjtsétek magatok köré az embereket, és a legfontosabbakat élőszóval közöljétek velük. Ne azt tekintsétek a fő célnak, hogy „irodalmilag”, csupán nyomtatott könyvek útján, lépjenek fel a világban. – Ezért Michael működésének elsősorban az embertől emberhez szóló intimebb hatás felel meg. Ha tehát nemcsak könyveken keresztül tevékenykedünk, hanem összejövünk, és emberi-személyes módon fogadjuk be a leglényegesebb impulzusokat. Az egyéb dolgokat pedig csak emlékezetünk kisegítésére használjuk, számolva az ahrimáni korszellemmel – ez szükséges, mert Ahrimán roppant nagy uralmat szerezne, ha mesterségét épp annyira nem használnánk ki mi is –, ha tehát úgy járunk el, hogy a nyomtatott könyvet nem küszöböljük ki ugyan, de megfelelően összehangoljuk a közvetlen emberi érintkezéssel, akkor megalapozzuk azt, hogy a Michael-áramlat először az Antropozófiai Társaságot hassa át.” (tovább)

Sz. O. Prokofjev: A megbocsátásról

”Nézzünk még egyszer a megbocsátásra. Nem szabad magunkat ebből a szempontból megcsalnunk: meg kell különböztetnünk a valódi megbocsátást a látszólagos megbocsátástól. A hamistól a valódit két jellegzetes ismérv alapján lehet megkülönböztetni. Az elsőt Marie Steiner Megbékélési Felhívásában találhatjuk. Ha az ember meg akar bocsátani, először önmagát meg kell győznie, hallgatásra kell késztetnie az alacsonyabb Ént, hogy a magasabb Én érvényesüljön. A másik ismérvet a láger foglyában találhatjuk meg, mert nemcsak megbocsátani akart, hanem elhatározta, hogy minden embert szeretni fog. Szabad elhatározása volt, hogy minden emberrel annyi jót tesz, mint amennyi gonoszat kapott. Ez egy belsőleg, szellemileg aktív tett. Csak ha e két elem jelen van, akkor beszélhetünk valódi megbocsátásról. Mi történik, ha valaki nem bocsát meg? Egyik emberrel egy másik valami gonoszat művel, és az nem bocsát meg? Akkor érvénybe lépnek a karma törvényszerűségei, és a következő életben annak, aki megbántotta a másikat, annyi jót kell tennie, amennyi rosszat előző életében elkövetett. A hierarchiáknak nagyon kell munkálkodniuk azon, hogy a következő életben ez a két ember ismét összekerüljön, és hogy ez a kiegyenlítés bekövetkezzék. Felmérhetetlen szellemi erőnek kell működnie, hogy ez létrejöhessen. Aki meg tud bocsátani, az lemond erről a karmikus kiegyenlítésről. Már egy kis megbocsátásnál is mérhetetlen kozmikus erők válnak szabaddá, és ezáltal szabadon tudnak hatni. Akkor nem a karma vastörvénye fogja ezeket az erőket felhasználni, hanem szabadon lesznek felhasználhatóak Krisztus birodalmában, Krisztus mint a karma ura tevékenysége értelmében. Fennáll a lehetősége annak, hogy az emberek a megbocsátás által a karma vastörvényszerűségét felváltsák a szabadság és kegyelem működése céljából, és így Krisztus munkatársai lehessenek.” (tovább)

Rudolf Steiner: Hogyan lehet a jelenkor lelki szükségletein úrrá lenni?

 „Sokan vannak már azonban, akik nyílt szívvel rendelkeznek, helyesen értik meg mindazt, ami a modern ember sajátja, és ami ma már látható, hogy az ember karmikus viszonyainak az előbb említett krízise folytán a gyerekek nem értik meg a szülőket, a szülők a gyerekeket, hogy nem értik egymást a testvérek, nem értik egymást a népek. Ma már elegendő ember van, aki teljes szívvel szembehelyezkedik ezekkel a szükségszerűen létrejövő viszonyokkal, amelyek csak akkor fejtik ki hatásukat helyesen, ha megértjük őket, mert az embernek szíve vérével tudatosan kell kitermelnie az impulzust, hogy a világnak ezt az új hatását befogadhassa. Az egymással szembeni elidegenedés magától fog kialakulni. Ami viszont az emberi szívből fog felbuzogni, arra tudatosan kell törekedni. Az ötödik Atlantisz utáni korszakban minden egyes lélek nehézségekbe fog ütközni. Mert csak e nehézségek legyőzésével fogunk túljutni azokon a próbatételeken, amelyek között a tudati lélek ki tud fejlődni.” (tovább)

Rudolf Steiner: A társadalmi rejtély belső szempontja (2. részlet)

”Az írásaimból tudják, hogyan ábrázolom a szellemi világot, azt a világot, amelyet az ember a halál és az újabb születés között él át. Tudják, ha erre az érzékfeletti, a szellemi világbeli életre utalunk, rögzíteni kell az itt a lelkek között uralkodó kapcsolatokat. Az ember itt érzékletmentes, itt az emberre nem vonatkoznak ennek a mi világunknak a fizikai törvényei, amelyet a születés és a halál között élünk át. Ezért itt a lelkek között ható erőről vagy erőkről beszélünk. Olvassák el a Teozófiámban, hogyan kell beszélni a lelkek között a lélekvilágban ható szimpátia- és antipátiaerőkről a halál és az újabb születés közötti élet vonatkozásában. Itt egészen bensőségesen hatnak az erők a lelkek között. Az antipátia az egyik lelket szembeállítja a másikkal, a szimpátiával megenyhülnek a lelkek. Harmóniák és diszharmóniák keletkeznek a legbensőségesebb dolgok között, amelyeket a lelkek átélnek. És a léleknek ez a legbensőségesebb átélése egy másik lélek legbensőségesebb átélésével kapcsolatban az, ami az érzékfeletti világ igazi viszonyait alkotja. És amit a lélek egy másikkal átélhet itt, a fizikai világban, az ennek az érzékfelettinek csak a visszfénye, bizonyos fokig annak maradéka. De ezt a visszfényt is helyes fénybe állítva kell megítélni. Fel lehet tenni a kérdést: Társadalmilag tekintve hogyan viszonyul az érzékfeletti élethez az, amit itt születés és halál között átélünk?„  (tovább)

„A spirituális áramlatban kell megtanulnunk kérdezni. Azonban a materialista áramlatban minden eltéríti az embert a kérdezéstől. Tegyük egymás mellé ezt a két dolgot és meglátjuk, milyen az egyik és milyen a másik áramlat. Az egyik áramlatban olyan embereket találunk, akik benne állnak a materializmusban. Lehetnek köztük olyanok is, akik ilyen vagy olyan dogmákhoz ragaszkodnak, és szavaikkal elméletben elismerik a szellemi világot. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy teljes lelkünkkel csatlakozunk a spirituális áramlathoz. A materialista áramlathoz tartozókról elmondhatjuk, hogy nem „kérdezők". Nem kérdeznek, mert már mindent tudnak. A materialista kultúrára jellemző, hogy ezek az emberek mindent tudnak, és nem akarnak kérdezni.” (tovább)

Rudolf Steiner: Szellemi hierarchiák és tükröződésük a fizikai világban (2. részlet)

„Mi történik egy tűz által megemésztett testtel? Mi történik akkor, ha valami ég? Ha valami ég, látjuk, hogy egyrészt fény keletkezik. A hő, ha olyan erős, hogy fényforrássá válik, létrehozza az első olyan szubsztanciát, amely külsőleg már nem látható, amelynek hatása van a szellemi világra, amelyről azt mondhatjuk, hogy már nem csupán külső, anyagi jellegű. A hő felküld valamit a láthatatlan, külsőleg nem érzékelhető világnak, de füst formájában kell, hogy fizessen érte. Az eredetileg átlátszó és átvilágított tűznek engednie kell, hogy átlátszatlan, „füstös” rész képződjön benne. Láthatjuk tehát, hogy a tűz vagy hő kettéoszlik. Egyrészt fényre, s ezzel utat nyit az érzékfeletti világ felé. De cserében azért, hogy fény formájában felküld valamit az érzékfeletti világba, le kell küldenie valamit az anyagi világba is, az átlátszatlan, de látható dolgok világába. A világon semmi sem keletkezik egyoldalúan. Mindennek, ami keletkezik, két oldala van: ha a hőből fény keletkezik, akkor megjelenik a homályos, sötét anyag is. Ez ősrégi szellemtudományos tan.” (tovább)

Rudolf Steiner: A szeretet és jelentősége a világban

„Tegyük fel, hogy valaki nem ismeri Jézus Krisztus nevét sem, nem ismeri az evangéliumok közléseit, de tudja, hogy a bölcsesség, a hatalom és a szeretet jellege között milyen gyökeres különbség van. Az ilyen ember az igazi kereszténység szellemében keresztény még akkor is, ha semmit sem tud a Golgotai misztériumról. Aki úgy ismeri a szeretetet, hogy tudja róla: azért van, hogy megfizessük az adósságot, és a jövőben nem jelent majd előnyt – az keresztény. Kereszténynek lenni tehát annyit jelent, mint a szeretet természetét megérteni. Pusztán az antropozófiától, a karmától, a reinkarnációtól még nagy egoisták lehetünk, ha nem társítjuk hozzájuk a szeretet impulzusát, a Krisztus-impulzust, mert vele érjük csak el azt, ami az antropozófia egoizmusát áthidalja. Mivel az emberiségnek az antropozófiára szüksége van, meg is adatik neki. De nagy a veszély, hogy az antropozófia útján növelik az egoizmust, szinte még a halálon túlra is kiterjesztik, ha a Krisztus-impulzus, a szeretet impulzusa nélkül művelik.” (tovább)