"Krisztus nem csupán az, akire az ember feltekint, akinél mintegy vigaszt talál, hanem a nagy előkép, akit utánozni kell, ahogy a halált legyőzi."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



Négy misztériumdráma (49)

5. kép

A szellemi vi1ág. Mély értelmű színáradatokban megjelenő kép; felfelé pirosas, tűzpirosban végződő árnyalat, lefele kék, ami sötétkékbe és lilába megy át. Lent szimbolikusan ható Föld-szféra. A megjelenő alakok a színképekkel mintegy egészet alkotnak. Jobbra a második kép gnóm-csoportja, előttük Hilarius, legelől a lelki erők. Hilarius mögött kissé magasabban Arimán. Balra magasabban Lucifer, az előtérben Felix Balde lelke; Strader és Capesius lelke, Benedictus, Mária, Felicia Balde, a Küszöb Őre.

Felix Balde lelke (egészen balra áll; mint vezeklő jelenik meg, a ruhája azonban halvány lila, arany övvel):

Köszönet néked, szellem.
Világok bölcs irányítója,
Ki megváltottál a sötét magányból;
Szavad munkára és életre ébreszt.
Fel akarom használni,
Amit ajándékképpen adsz
Azon világoknak, melyekről
Elgondolkodhatom, ha az enyémet
A tompaságba süllyesztetted el.
Sugaraidban hozzájuk viszed
Ilyenkor azt, mi megteremtheti
Számomra az erőt az alkotáshoz.

Lucifer (alsó öltözéke kékes-zölden sugárzik, felső öltözéke kabát formájú, vöröses, fényesen sugárzó, és szárnyszerű képződményben végződik; fent nem aurája, hanem Mitra-szerű, sötét vöröses, szárnyas fejdísze van; jobb szárnyán kardszerű alakzat; bal szárnyán pedig mintha sárga, bolygószerű gömböt hordozna; Kissé hátul, jobbra áll, kimagaslik Felix Balde lelke mögött.):

Szolgám, a te tevékenységed
A Nap-időszakot igényli.
Amelybe most beléptünk.
A Föld-csillag most tompa fényt kap;
Ilyenkor tud saját magán
Minden hozzád hasonló lélek
Legjobban munkálkodni.
Fényforrásomból fényesen sugárzom
Feléd az önzés sarjadó csiráit.
Gyűjtsd össze őket erős én-erőkké.
A földi létben kivirágzanak majd,
S ott e virágokat
Keresni fogja lelked;
Saját mivoltában gyönyörködik majd,
Midőn kedvtelve elgondolkodik
Arról, amire vágyik.

Felix Balde lelke (a gnómok csoportjára pillantva):

A fénylő lét a messzeségben eltűnik;
Ködképekként a mélységek felé lebeg;
Lebegve kíván súlyt adni magának.

Hilarius lelke (az acélkékes-szürke elemi lények emberszerűvé formált alakja; fejét kevésbé hajtja le, tagjai emberszerűbbek):

A vágy-köd nem más, mint a földi csillag
Visszfénye itt a szellemi világban;
Azé a csillagé, amely számára
Kialakítod ebben a világban
Gondolkodó léted
A lelki anyagokból.
Számodra csak futó ködfátyol ez;
De igazában lények ők,
Kik lélek-sűrűségűnek érzik maguk.
A Földön világ-ért elemmel
Alkotnak a formára szomjazó
Ősrégi tűzalapban.

Felix Balde lelke:

Nem akarom, hogy súlyuk megterheljen.
A lebegési vágynak ellenállnak.

Arimán:

Szavad jó. Gyorsan felfogom,
Hogy romlatlan meg tudjam tartani.
Te magadnak már nem folytathatod.
Különben is meggyűlölnéd a Földön.

Strader lelke (alakjából csak feje látszik; sárgászöld aurája van piros és narancsszínű csillagokkal; jobbra áll, távol Felix Balde lelkétől):

Hangok s visszhangok közt egy szó hallatszik.
Értelmesen hangzik, de hangja elhal;
A visszhangot a létvágy megragadja.
Vajon hová veszi irányát?

A másik Philia (mintha Lucifer másolata lenne, de hiányzik nála alsó és felső ruházatának sugárzása. A kardot nála valamiféle tőr, a planétát gyümölcs-szerű piros gömb helyettesíti.):

Mert súlyra vágyik, elvonul
Oda, hol a fénylő lét eltűnik,
S ködképekként a mélységekbe száll.
Ha értelmét megőrzöd
Saját birodalmadban,
Én elviszem a ködhöz az erőt,
Úgyhogy a Földön újra megtalálod.

Philia (angyalszerű alak, fehérbe átmenő sárga színű, világoslila szárnyakkal, melyek világosabb árnyalatúak, mint a később megjelenő Máriáé; mindhárom lelki lény Strader lelkének közelében áll):

A köd-lényekkel majd törődöm én,
Hogy tudva ne irányítsák akaratod;
Akaratod a világfényre bízom,
Melyben lényed számára
Melegséget teremtenek.

Astrid (angyalszerű alakja világoslila öltözetben van, kék szárnyakkal):

Én boldogan sugárzom e lények felé
A fényes csillag-életet,
Hogy ők azt formákká sűrítsék;
Erőssé fogják tenni földi tested
Tudástól távol, de közel
A szíved ösztönéhez.

Luna: (karcsú, angyalszerű alakja kékes-vörös öltözékben van, narancsszinti szárnyakkal):

A súlyos lényeket majd a jövőben
A földi tested mélyén rejtem el.
Hogy súlyt teremtve ott
Tevékenykedjenek,
S te gondolkodva meg ne rontsad azt,
Nehogy vihart kavarj a földi létben.

Strader lelke:

E három lény szava Nap-jellegű; -
Látókörömben munkálkodnak ők.
Alakokat teremtenek nagy számban;
Csírázik bennem már a vágy.
Hogy lelkem erejével őket
Értelmesen egységgé alakítsam.
Ébredj fel bennem Nap királyi ereje,
Hogy ellenállással letompíthassalak;
Az ellenállást a Hold körzetéből
A vágyam hozza el.
Már mozdul az arany sugárzó fénye;
Melegnek érzem;
És az ezüstös fény, amely hideg,
A gondolatokat szikrázva szórja.
Izzál te is, Merkúr vágy-ösztöne,
És egyesítsd számomra azt, ami
A világlétben szétválasztva él.

-

Jól érzem már, hogy ismét létrejött
A kép egy része, melyet itt
A világ szellemi erőiből
Kell hogy kimunkáljak magamnak.

Capesius lelke (Strader első mondatainál jelent meg. Csak a feje látható, melyet piros és sárga csillagokkal díszített kék aura vesz körül):

A lélek messzi partjain
Egy kép merül fel énelőttem,
Mely sose érintette létemet
Mióta földi életemből
Kiküzdöttem magam.
E kép kegyelmet áraszt,
Szelíden, és jóságosán hat.
A bölcsesség meleg sugara
Árad belőle, és fényt ad nekem,
Mely megtisztítja létemet. -
Ha egybe szőhetném magam e képpel,
Megszerezném, amire szomjazom.
De nem tudom, milyen erő az,
Amely e képet a saját szférámban
Hatékonnyá tehetné.

Luna:

Érezd meg azt, amit
Két földi életed adott neked. -
Komoly életvitellel folyt az egyik
Régmúlt időkben;
A későbbit azonban
Becsvággyal megzavarva élted át.
Tápláld ezt hathatósan
A másiknak kegyelmi erejével;
Megnyilvánulnak akkor
Látókörödben Jupiter tűzlelkei,
S tudni fogod magadról;
Erős lettél bölcsesség-teljesen.
S akkor elindulhat feléd, a kép,
Amelyet most még távol,
A lelki szférád partján látsz csupán.

Capesius:

E léleknek, aki a létre készülődik,
Én tartozom, ugye,
Hogy figyelmeztetően tükröződik
Kép formájában lelkem körzetében?

Astrid:

Igen, te tartozol. De nem kívánja,
Hogy a legközelebbi földi létben
Kiegyenlítsd e tartozást. -
A kép csak gondolat-erőket
Akar benned ébreszteni,
Hogy megtaláld mint ember azt az embert,
Aki jövendő földi képét
Tenéked megmutatja.

A másik Philia:

Szabad a képnek közeledni hozzád,
De nem szabad, hogy behatoljon
A te saját létedbe. -
Gátold ezért léted utáni vágyát.
Hogy te a Földet újra megtalálhasd
Még mielőtt lényeddel egybefolyna.

Capesius lelke:

Előre érzem, mit köszönhetek neki,
Ha akarom, hogy közeledjen hozzám,
De tőle szabadon,
Ónállónak tudom magam megtartani.
Philia körzetéből máris látom
Mint gondolati képeket
Azon erőket, melyeket
Közelségéből kell merítenem.

Ph1lia:

Mikor Szaturnusz nemsokára
Reád sugározza sokszínű fényét,
Használd ki majd a kedvező időt.
E szellemi rokonnak képe ekkor
A lelki burkodba elülteti
Erőivel azon gondolkodásnak
Gyökereit, mely néked felfedi
A földi lét értelmét, hogyha majd
Megint e csillag hordoz tégedet.

Capesius:

Tanácsod fog vezetni engem,
Ha majd Szaturnusz hinti rám a fényét.

Lucifer:

E lelkeknek bepillantást adok még
Olyan világokba, melyeknek fénye
Fájdalmas lesz számukra, mielőtt még
Későbbi földi létük
Számára megszerzett erőkkel
A Nap ezen időszakát elhagynák.
A szenvedés a kétségek gyümölcsét
Kell hogy teremje bennük.
Oly lelki szférákat idézek majd meg,
Melyeknek látására
Még nem elég erősek.

(Középen megjelenik Benedictus és Mária lelke. Benedictu s alakja olyan, mintha az egész szín elrendezésének kicsinyit ett mása lenne. Lefelé bővülő ruhája kékes-zöldbe megy át; feje körül piros-sárga-kék aura látható; a kék belemosódik egész ruhája kékes-zöld színébe. Mária alakja angyalszerű; sárga, mely aranyba megy át, lábak nélkül, halványlila szárnyakkal.)

Benedictus lelke:

Erős nyomással nehezedtek
Az én világom körzetére
Földdel megterhelt sűrű szférátokkal.
Ha hagyjátok továbbra is,
Hogy önzésetek kifejtse erejét,
Nem érzitek meg itt e szellemlétben
Miként sugárzik Nap-lényem felétek.

Mária:

Nem ismertétek akkor őt.
Midőn a legutóbbi alkalommal
Öltöttétek fel földi anyagokból
Készült ruhátokat.
De lelki burkotokban él még
A Nap-szavak erőinek gyümölcse,
Melyekkel régmúlt földi korszakokban
Jóságosan ellátott bennetek.
Érezzétek meg lényeteknek
Legmélyebb ösztönét, és akkor
Erősen érzitek majd közeledtét.

Felix Balde lelke:

Számomra idegen körökből
Szavak hangoznak el,
Be fénylő létet nem fakaszt hangzásuk;
Ezért nekem nem teljesen valószerűek.

Strader lelke:

Egy fénylő lény ragyog
A szellemtenger partjain.
De nékem nem mond semmit.
Bármennyire igyekszem is
Meghallani a fény-erők értelmét.

Baldené lelke (mint vezeklő nő jelenik meg, egészen közel Máriához; ruhája sárgás-narancs színű, ezüst övvel):

Ti lelkek, kiket Lucifer idézett,
Szavatok hangját hallja a vezeklő,
De csak a Nap szava fénylik neki;
Ennek fénye, mely mindent túlragyog,
Elnyomja hangotok;
A másik nézi csillagfényetek.
De ő nem ismeri a csillagírást.

Capesius lelke:

A csillagírás! - gondolatokat szül
E szó, és a lélek hullámain
Hozza őket felém.
Oly gondolatokat, melyek lényemnek
Csodálatosan megnyilatkoztak már
Egy régmúlt földi létben.

-

Felfénylenek - de már el is suhannak
Nyomban, hogy megszülettek;
A feledés borítja rájuk
Sötét árnyékát.

A Küszöb Őre (szimbolikus ruhában van, angyalszerű; odalép Benedictus és Mária lelkéhez):

Ti lelkek, akik Lucifer parancsszavára
Más lelkek körzetéhez közeledtek,
Az én hatalmamban vagytok e helyen.
Azok a lelkek, akiket kerestek, -
Szintén keresnek bennetek. -
De nem szabad, hogy e világkorszakban
A szféráikban gondolatilag
Létükkel megérintsenek;
Attól hát őrizkedjetek,
Hogy köreikbe behatoljatok.
Ha meg mernétek mégis tenni ezt,
Csak ártana nekik is, nektek is. -
A csillagfény erőit
Meg kellene hogy vonjam tőletek,
És titeket száműznöm kellene
Őtőlük világkorszakokra
Más szférákban levő birodalmakba.
(A függöny lassan legördül)

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként