Azt mondtam önöknek, hogy a földrajztanítás először az általános iskolás kor második szintjén jelenhet meg. A 9. életév átlépése után tudjuk jól elkezdeni a földrajz tanítását. Viszont a megfelelő módon kell elrendeznünk. A jövő népiskolai oktatásában - sőt, ez a középiskolai oktatásra is érvényes - egyáltalában oda kell figyelnünk arra, hogy ez a földrajz-tanítás sokkal több mindent öleljen fel, mint amennyit jelenleg felölel. A földrajzi dolgok manapság túlságosan is háttérbe kerülnek, valóban igen mostohán bánnak velük. Mindenfajta egyéb tanítás eredményeinek tulajdonképpen többszörös vonatkozásban szinte egybe kellene olvadnia a földrajzi tartalmakkal. És ha azt is mondtam önöknek, hogy az ásványtan-tanítás csak a harmadik szinten, úgy a 12. életév körül jelenik meg, azért még leíró, szemlélő módon az ásványok is már a megelőző alsóbb szinten beleszövődhetnek valamelyest a földrajzba. A gyermek a 9. és a 12. életéve között rendkívül sokat képes felvenni a földrajból, ha helyesen foglalkozunk ezzel a földrajzzal. Arról van itt szó, hogy éppen a földrajznál abból indulunk ki, amit a gyermek valamely módon már ismer a föld felszínéről, illetve arról, ami a föld felszínén történik. Megpróbálunk először is megint csak művészien egyfajta képet adni a gyermeknek a domborzati és a vízrajzi viszonyokról, de a környezet egyéb viszonyairól is. Úgy csináljuk ezt, hogy a gyermekkel valóban elemi módon kidolgozunk egy térképet a közvetlen környezetről, arról a környezetről, amelyben a gyermek felnő, amelyet ismer. Megpróbáljuk megtanítani a gyermeknek azt, amit az adott környezetben való benntartózkodás légi perspektívából történő, légi perspektíván keresztüli szemléletté való átültetése kínál, tehát valóban először is az ismert vidék térképpé alakítását. Megpróbáljuk megtanítani a gyermeknek, hogyan folynak keresztül a folyók a vidéken, vagyis a környék folyó- és patakrendszerét valóban berajzoljuk a térképbe, s így fokozatosan átformáljuk a környezet szemléletét. És berajzoljuk ebbe a térképbe a domborzati viszonyokat is. Jó, ha színekkel dolgozunk ekkor, ha kékkel rajzoljuk be a folyókat, ha a hegyeket barna krétával rajzoljuk be. Azután pedig berajzoljuk ebbe a térképbe a többi dolgot is, amelyek összefüggenek az emberi életviszonyokkal. Berajzoljuk ebbe a térképbe a környék különböző adottságait, miközben felhívjuk rájuk a gyermek figyelmét: „Nézd csak, a környék bizonyos része gyümölcsfákkal van beültetve.” És berajzoljuk a gyümölcsfákat (lásd az 1. rajzot).

Felhívjuk a gyermek figyelmét, hogy tűlevelű erdő is van a környéken, és berajzoljuk a tűlevelű erdővel borított területeket is (lásd a 2. rajzot).

Felhívjuk a gyermek figyelmét, hogy a vidék egy részén gabona terem, és ezeket a vidékeket is berajzoljuk (lásd a 3. rajzot).

Azután felhívjuk a figyelmét, hogy rétek is vannak itt, majd berajzoljuk azokat (lásd a 4. rajzot).

Ez a rajz azokat a réteket ábrázolja, amelyeket lekaszálhatunk. Ezt megmondjuk a gyermeknek. Azokat a réteket, amelyeket nem tudunk lekaszálni, amelyeket azonban mégis használhatunk arra, hogy kihajtjuk rájuk az állatokat, hogy lelegeljék a füvet, amely itt alacsony, ritkás marad, ezeket is berajzoljuk (lásd az 5. rajzot), és megmondjuk a gyermeknek, hogy ezek a legelők.

A gyermek e térkép által egyfajta áttekintést kap a környék gazdaságának alapjairól. Azután viszont ugye arra is felhívjuk a gyermek figyelmét, hogy a hegyek gyomrában mindenféle dolog rejlik: szén, ércek és így tovább. Továbbá felhívjuk a gyermek figyelmét, hogy a folyókat arra használják, hogy a dolgokat, amelyek egy adott helyen nőnek, vagy ott állítják elő őket, egy másik helyre szállítsák. Sok mindent kifejtünk neki abból, ami összefügg egy adott vidék efféle gazdasági berendezkedésével. Miután világossá tettük a gazdasági alapokat a folyók, hegyek, rétek, erdők stb. formájában, amennyire ez lehetséges azon ismeretek alapján, amelyeket meg tudunk tanítani a gyermeknek, berajzoljuk a megfelelő helyre a falvakat vagy városokat, amelyek abban a térségben fekszenek, amellyel elsőként szándékozunk foglalkozni. És az után elkezdjük rávezetni a gyermeket arra, hogy mivel is függ össze az, hogy éppen bizonyos adott helyeken alakulnak ki falvacskák, hogy függ ez össze azzal, ami a hegyek gyomrában található, amit ki lehet onnan nyerni, s hogy függ ez össze a patakok és folyók folyásával. Röviden: megpróbálunk már a térkép alapján előidézni a gyermekben egy bizonyos elképzelést a gazdasági összefüggésekről, amelyek a természeti adottságok és az emberi életviszonyok között állnak fenn, azután megpróbálunk előidézni a gyermekben egy bizonyos elképzelést a vidéki és a városi életviszonyok közti különbségről. Amennyire már fel tudja fogni a gyermek ezt a dolgot, annyiban mindenképpen foglalkozunk vele. Végül pedig már arra is rátérünk, hogy mit is tesz az ember a gazdaságán keresztül, hogy önkezűleg, magából kiindulva reagáljon a természeti viszonyokra. Vagyis elkezdjük felhívni a gyermek figyelmét arra, hogy az ember mesterséges folyókat hoz létre csatornák formájában, hogy vasútvonalakat épít magának. Azután arra irányítjuk rá a figyelmét, hogy a vasutak által hogyan kerülnek bele az élet forgásába az élelmiszerek és effélék, s maguk az emberek. Ha egy ideig dolgoztunk azon, hogy a gyermek megértse a gazdasági összefüggést a természeti viszonyok és az emberi életviszonyok között, akkor a gyermekben ily módon kialakított fogalmakat arra használhatjuk, hogy kivetítsük a dolgot a nagyobb világ- viszonylatokra. Ekkor - amennyiben ezt az első szintet helyesen vezettük végig - nem lesz szükség arra, hogy nagy pedantériával dogozzunk. A szőrszál-hasogatóan pedáns ember most azt fogja mondani: az a természetes, hogy előbb a legközelebbi környezetünkkel foglalkozunk, honismereti, földrajzi szempontból, és azután koncentrikusan tágítjuk tovább a dolgot. Ez már szőrszálhasogatás, pedantéria. Nem szükséges, hogy így csináljuk a feljebb lépést. Hanem ha lefektettük az alapját a természet és az emberlény közti összefüggés megértésének, akkor valami másra is nyugodtan rátérhetünk. Úgy térünk rá ekkor valami másra, hogy lehetőleg még mindig jól és intenzíven foglalkozhassunk az ember és a természeti viszonyok közötti gazdasági összefüggésekkel. A mi vidékünk esetében például, miután az ismert területekre vonatkoztatva kialakítottuk a szükséges fogalmakat, amidőn helyileg betájoljuk a gyermeket, amidőn bizonyos mértékben kiszélesítjük a horizontját, arra térjünk rá, hogy azt mondjuk a gyermeknek: Itt vannak az Alpok. Térjünk rá az Alpok földrajzára. Megtanítottuk a gyermeket térképet rajzolni. A térképrajzolást most azzal bővíthetjük ki, hogy berajzoljuk a gyermeknek azt a vonalat, amely a Déli Alpok vidékét a Földközi-tengerrel teszi határossá. Amidőn felrajzoljuk a gyermeknek Itália északi csücskét, az Adriai-tengert és így tovább, azt mondjuk neki: „Nagy folyók vannak errefelé”, És berajzoljuk erre a területre a folyók folyását is. Azután rátérhetünk arra, hogy berajzoljuk neki: a Rhone-folyót, a Rajnát, az Innt és a Dunát a mellékfolyóival. Azután berajzolhatjuk ide az Alpok vonulatának egyes tagjait. És rendkívül lebilincseli majd a gyermeket, ha megvilágítjuk neki, hogy például az Alpok vonulatának egyes tagjait hogyan választja el egymástól a folyók folyása. Nyugodtan rajzoljunk be a folyók kék vonalai mentén piros vonalakat, amelyek ez esetben elméleti vonalak, például a Rhone-folyó mentén, a Genfi tótól51 az eredetéig, és azután térjünk át a Rajnához és így tovább, rajzoljuk be azután a vonalat az Arlberg felé és így tovább, azután a Dráva-vonalat, a Rienz-vonalat és így tovább52, hogy ily módon ezekkel a piros vonalakkal nyugatról keletre haladva felosszuk az Alpokat, hogy így azt mondhassuk a gyermeknek: Nézd csak meg, most a folyók folyása mentén meghúztam egy piros vonalat alul, és egy piros vonalat felül. Ami e között a két piros vonal között terül el, azok más Alpok, mint ami fent, a piros vonal fölött, és ami lent, a piros vonal alatt fekszik. És most megmutatunk a gyermeknek - ekkor persze megjelenik az ásványtani oktatás a földrajziban, előjön belőle - például egy darab Jura-kori mészkövet, és azt mondjuk neki: „Nézd csak, a felső piros vonal feletti hegytömegek, azok ilyen mészkőből vannak, és az is, ami a piros vonal alatt van, az is ilyen mészkőből áll.” Ami pedig ezek között fekszik középütt, annak szemléltetésére mutassunk neki egy darab gránitot, gneiszt, és azt mondjuk: „A középső hegyvonulat ilyen kőzetből áll, ami őskőzet.” És a gyermek bizony rettentően érdeklődni fog az Alpok e tömbje iránt, amelyet talán még egy területi térképen is megmutatnak neki, amelyen az oldalnézeti perspektíva is szerepel, s nem csak a légi perspektíva; ha plasztikusan megvilágítják neki, hogy az Alpokban a folyók folyása leválasztja: a mészkő-Alpokat. Hegyvonulatokat gneisszel53, csillámpalával, agyagpalával és így tovább, és hogy ez a hegytömb, az egész hegylánc délről északra, amidőn csupán ívelten elkanyarodik, így állít sorba egymás mellé: mészkőhegységet - őskőzetes hegységet - mészkőhegységet, amelyeket a folyók folyása választ el. Sok mindent - ami nem szőrszálhasogató szemléltető oktatás - hozzákapcsolhatnak ehhez, ami nagyban kiszélesíti a gyermek fogalom-világát.

Azután pedig arra térjenek rá - már megalkották hozzá az elemeket a természetrajzi oktatásban -, hogy leírják a gyereknek, mi is nő odalent a völgyben, mi nő valamivel magasabban, mi nő egészen fent, és azt is, ami leges-legfelül, ugye, nem nő. A vegetációra térnek rá függőleges irányban.

És most elkezdik ráirányítani a gyermek figyelmét arra, hogyan is helyezkedik bele az ember egy effajta környezetbe, amelyet kiváltképp a hegység tömbje határoz meg. Elkezdenek leírni neki, egészen szemléletesen, egy igen magasan fekvő hegyi falucskát, amelyet megrajzolnak neki, és hogy hogyan élnek ott az emberek. És egy lent a völgyben fekvő falut és az utcáit is leírják neki. És azután a városokat, amelyek ott vannak, ahol egy folyóba torkollik az egyik mellékfolyója. Azután megint csak leírják ezekben a nagyobb összefüggésekben a természeti formák és az emberi gazdasági élet viszonyát. Bizonyos módon a természetből kiindulva építik fel ezt az emberi gazdasági életet, miközben megint csak felhívják a gyermek figyelmét arra is, hogy hol találhatók ércek és szénfajták, hogyan határozzák meg ezek a letelepedést és így tovább.

Azután felvázolnak neki egy hegyekben szegény tájat, egy sík vidéket, és azt is ugyanígy dolgozzák fel. Először leírják a természeti elemeket, a talaj sajátosságait, és már most felhívják a figyelmet arra, hogy a sovány földben más tenyészik, mint a zsíros földben. Felhívják a figyelmet arra, milyen belső sajátosságai vannak annak a földnek - ezt egyszerű eszközökkel megtehetjük -, amelyben burgonya nő; milyen minőségű az a talaj, amelyen búza terem, amelyen rozs nő és így tovább. A gyermeknek ugye már korábban megtanították a különbséget búza, rozs és zab között. Ne tartózkodjanak ekkor attól, hogy olyan dolgokat is megtanítsanak már a gyermeknek, amit eleinte csak úgy általánosságban fog fel, amit csupán akkor ért meg világosabban, amikor majd a későbbi tanítás során egy másik szempontból megint csak visszautalást kap erre. A 12. életévéig azonban kiváltképp a gazdasági viszonyokba vezessék be a gyermeket. Tegyék számára világossá azokat. Inkább a gyerekhez közelebb álló földrajzzal foglalkozzanak, mint hogy arra törekedjenek, hogy már ebben az időszakban teljes képet adjanak a Földről. Mégis fontos azonban, hogy már felhívják a figyelmet arra, hogy a tenger nagyon nagy. Elkezdték már lerajzolni a déli Alpoknál, amikor berajzolták a Földközi-tenger határvonalát. A tengert azután kék felületként rajzolják fel. Azután felrajzolják a gyermeknek Spanyolország, Franciaország külső körvonalait, aztán felrajzolják neki, hogyan helyezkedik el nyugati irányban egy nagy tenger, és úgy lassanként elvezetik oda, hogy megtanulja felfogni, hogy Amerika is létezik. Ezt már a 12. életév előtt elő kellene idézni, mint képzetet.

Ha ily módon egy jó alapzattal kezdenek építkezni, akkor a gyermek 12. életéve körül számíthatnak arra, hogy megértést tanúsít majd, ha önök innen immár szisztematikusan haladnak, ha egy rövidebb időn keresztül arra törekednek, hogy a gyermek valóban képet kapjon a Földről, amidőn megismertetik vele az öt földrészt, a tengereket - mindazonáltal rövidebb formában, mint ahogy azt korábban tették -, s most leírják neki a Föld e különböző területeinek gazdasági életét. Abból, amit alapként lefektettek, kellene ekkor minden mást előhozniuk. Ha tehát az egész Földre nézve összefoglalták azt, amit a gazdasági életről való felismerésként a gyermekbe ültettek, akkor térjenek rá arra, hogy épp azokban a pillanatokban, amikor talán már egy fél éve tanítottak történelmet oly módon, ahogy tanultuk, beszéljenek most már a gyerekekkel az egyes földrészeken lakó emberek szellemi viszonyairól. Ne tévesszék el azonban, hogy csak akkor léptessék be ezt a különbséget, amikor valamelyest befogadóvá tették ez iránt a lelket az első történelem-tanítás által. Azután beszéljenek az egyes népek jellemviszonyainak térbeli megoszlásáról is. De ne beszéljenek korábban az egyes népek jellemkülönbségeiről, mint éppen ebben az időszakban, mert a gyermek, azon az alapon, amelyet leírtam önöknek, ekkor tanúsítja a legtöbb megértést az ilyen tanítás irányában. Beszélhetnek neki ekkor arról, milyen különbség van az ázsiai, az európai, az amerikai népek között, milyen különbség van Európa földközi-tengeri, illetve északi népei között. Rátérhetnek ekkor arra, hogy fokozatosan összekapcsolják a földrajzot a történelemmel. Egy szép és a gyermeket boldogító feladatnak fognak itt eleget tenni, ha azzal, amit az imént leírtam, kiváltképp a 12. életév és a népiskolai időszak vége között foglalkoznak, úgy a 15. életévig terjedően. Látják, hogy rendkívül sok mindent kellene belevonnunk a földrajztanításba, hogy így a földrajz-tanítás ténylegesen egyfajta összefoglalásává váljék annak, amivel egyébként foglalkozunk. Mi minden összefuthat a földrajzban! Végül még a földrajz és a történelem csodálatos egymásba szövődése is lehetővé válik. Akkor, ha így belevontak egyet s mást a földrajz-tanításba, egyet s mást megint csak ki is tudnak majd hozni belőle. Ez természetesen igénybe veszi a fantáziájukat, a találékonyságukat. Ha elmesélik a gyereknek, hogy itt és itt ez meg ez a szokás, például: a japánok így és így készítik el a képeiket, akkor ezzel arra buzdítják a gyermeket, hogy a maga egyszerű, primitív módján mégiscsak csináljon valami ilyesmit. Ne mulasszák el már az elején, amidőn megtanítják a gyermeknek az összefüggést a földművelés és az emberi élet között, hogy világos képzetet adjanak a gyermeknek az ekéről, a boronáról és így tovább, a földrajzi képzetekkel összefüggésben. Ezen túl pedig próbáljanak meg ezek közül néhány dolgot utánoztatni a gyermekkel, még ha kicsi játékszer vagy műalkotás formájában is. Ezáltal ügyessé válik a gyerek, és alkalmassá tesszük ezzel a gyermeket arra, hogy később a megfelelő módon helyezkedjék bele az életbe. És ha még kicsiny ekéket is készíthetnénk, és az iskola kertjében szántatnánk a gyerekekkel, ha kis sarlókkal arattathatnánk, vagy kicsiny kaszákkal munkálkodtathatnánk őket, akkor helyes kapcsolódást alakítanánk ki az élethez54. Mert az ügyességnél is fontosabb a lelki kapcsolat a gyermek élete és a világban zajló élet között. Tényleg így van ugyanis: az olyan gyermek, aki füvet vágott a sarlóval, a kaszával, aki barázdákat húzott egy kicsi ekével, más emberré lesz, mint az olyan gyermek, aki nem tett ilyet. A lelkiség egyszerűen mássá lesz ezáltal. Az absztrakt kézügyesség-fejlesztő tanítás tulajdonképpen nem helyettesítheti ezt. És a pálcika-kirakosgatást, a papírhajtogatást lehetőleg el kellene kerülni, mert ezek inkább eltávolítanak attól, hogy az ember beilleszkedjék az életbe, ahelyett, hogy elősegítenék ezt az életbe való belehelyezkedést. Sokkal jobb, ha arra buzdítják a gyermeket, hogy olyan dolgokat végezzen, amelyek valóban megtörténnek az életben, mint ha olyan dolgokat találnak ki, amilyenek az életben nem történnek meg. Azáltal, hogy úgy alakítjuk a gyermek számára a földrajztanítást, ahogy leírtam, a legtermészetesebb módon ismertetjük meg azzal, hogy az emberi élet sokféle oldalról, sokféle módon összegződik. És eközben mindig tekintetbe vesszük azt, amit képes jól megérteni. Először a 9. és a 12. életév között gazdasági és külső viszonyokat írunk le a gyermeknek a földrajztanításban. Azután továbbvezetjük ahhoz, hogy megértse a különböző népek kulturális és szellemi viszonyait. És akkor aztán, minden mást egy későbbi időre tartalékolva, finoman felhívjuk a figyelmét a népeknél működő jogi viszonyokra. De csak a legeslegelső, a legprimitívebb fogalmakat villantjuk itt fel a gazdasági és a szellemi életen keresztül. Mert a jogi viszonyokat még nem képes teljesen megérteni a gyermek. És ha túl korán ismertetjük meg ezekkel a jogi viszonyokhoz kapcsolódó fogalmakkal, akkor ezzel, mivel ezek nagyon absztrakt dolgok, tönkretesszük az egész további élethez szükséges lélek-erőket.

Ténylegesen jó, ha arra használják a földrajztanítást, hogy egységet vigyenek a további tanításba. Talán éppen a földrajz szempontjából a legeslegrosszabb, hogy besorolják a szigorúan kimért órarendbe, amilyet mi egyébként sem akarunk alkalmazni.

Valójában úgy rendezzük majd a dolgot, hogy hosszabb időn keresztül ugyanazzal a tananyaggal fogunk foglalkozni. Felvesszük a gyermeket az iskolába, és először arra a célra törekedve dolgozunk, hogy megtanuljon írni. Vagyis: azzal töltjük az órákat, amelyeket a délelőttjéből igénybe veszünk, hogy festeni, rajzolni, írni tanulunk. Nem úgy szervezzük az órarendet, hogy az első tanórában írunk, a másodikban olvasunk és így tovább, hanem hosszabb időszakokon keresztül összefogjuk az azonos jellegű dolgokat. Majd csak később, amikor a gyermek valamennyire már tud írni, térünk át az olvasásra. Valamennyire ugye már az írás közben megtanul olvasni; ezt azonban még jobban össze lehet kapcsolni. A későbbiekre nézve szintén meghatározunk olyan időszakokat, amikor úgy foglalkozunk a dolgokkal, hogy nem sorakoztatjuk mindig tanóránkénti váltásban egyik tantárgyat a másikra, hanem egy hosszabb időn át egy tantárggyal foglalkoztatjuk a gyerekeket, és aztán csak akkor térünk vissza más dolgokra, ha hetekig foglalkoztattuk vele őket. Ezáltal koncentráljuk a tanítást, és abba a helyzetbe kerülünk, hogy ezzel sokkal gazdaságosabban taníthatunk, mint ha azt a rettentően energia- és időpocsékoló dolgot végezzük az órarenddel: hogy az első tanórában előveszünk egy tantárgyat, és a következő órában megint kitöröljük, amit az előzőben megtanultunk. Azonban éppen a földrajzban válhat szemléletessé önök számára, hogyan térhetnek rá bizonyos értelemben bármiből kiindulva a földrajzra. Nem lesz kezdettől fogva előírás az önök számára: a 9-től a 10. életévig földrajzot kell tanítani, hanem önökre lesz bízva, mikor találják alkalmasnak az időt arra, hogy miután másvalamivel foglalkoztak, rátérjenek a földrajzi megbeszélnivalókra.

Ezzel természetesen sok felelősség hárul önökre, azonban e felelősség nélkül semmilyen tanítást sem lehet véghezvinni. Az a tanítás, amely kezdettől fogva előírja a tanárnak az órarendet és mindenféle egyebet, az valójában tulajdonképp teljesen kiiktatja a tanár művészi, mesterségbeli tudását. Ennek pedig nem szabad így lennie. A tanár legyen az egész iskolarendszer mozgatója és élénkítője. Éppen azáltal - ahogy azt megmutattam önöknek, ahogy a földrajzban el kell járnunk - kapnak majd helyes fogalmat arról, hogyan kell általában eljárnunk. A földrajz valóban egyfajta nagy keréknyom lehet, amelybe minden beletorkollik, s amelyből megint csak előhozunk egyet s mást. Megmutatták például a gyereknek a földrajzban, miben különbözik a mészkőhegység az őskőzetes hegységtől. Megmutatják a gyermeknek az őskőzetes hegység alkotórészeit, a gránitot vagy gnejszt. Felhívják a figyelmét, hogy különböző ásványok vannak benne, hogy hogyan csillog az egyikféle csillámló alkotóelem, azután megmutatják neki mellette a csillámkövet, és azt mondják, hogy ami ott ül emebben, az csillám. És azután megmutatják neki, hogy még mi minden van benne a gránitban vagy a gnejszben. Azután kvarc-követ mutatnak neki, és megpróbálják levezetni az ásványi minőséget a kőzet-szerű minőségből. Éppen itt tudnak megint csak sokat nyújtani az összetett szerkezet55 megértésére vonatkozólag, amely azután az egyes részeire tagolódik. Sokkal hasznosabb, ha előbb a gránitot és a gnejszt ismertetik meg a gyermekkel, és azután az ásványokat, amelyekből a gránit és a gnejsz felépül, mint ha azt tanítják meg előbb a gyermeknek: „Ez itt a gránit, kvarcból, csillámból, földpátból stb. áll.” És csak ezután mutatják meg, hogyan egyesülnek ezek a gránitban vagy gnejszben. Éppen az ásványtan tanításában lehetséges az egészből az egyes részekbe, a hegyképződésből az ásványtanba belemenniük. Ez bizony hasznos a gyermek számára.

Az állatok birodalmánál az ellentétes irányban fognak haladni, amennyiben az egyes állatokból építik azt fel. A növények birodalmát, amint látták a szemináriumon56, egészként kell kezelnünk, és azután térünk rá az egyes részekre. Az ásványok birodalmánál maga a természet adja nekünk sokszorosan az egészt, s rátérhetünk az egyes részekre.

Azután pedig - megint csak összekapcsolva az ásványtani oktatást a földrajztanítással - kiváltképp nem szabad elmulasztanunk, hogy annak a felhasználásáról beszéljünk, amit gazdaságilag találunk a természetben. Ekkor hozzákapcsoljuk a megbeszéléshez, amelyet a hegy kőzet-szerkezetéről folytatunk, mindazokat a dolgokat, amelyeknek, mint a szénnek, felhasználásukban az iparhoz is közük van. Először egyszerű formában írjuk le ezeket a gyermeknek, de a leírásukat a hegy megbeszéléséhez kapcsoljuk hozzá57.

Azt sem szabadna elmulasztanunk, hogy például egy fűrészüzemet is leírjunk, amikor az erdőt írjuk le. Előbb rátérünk a fára, mint anyagra, és azután leírjuk a fűrészüzemet.

Rettentő sok mindent tehetünk ebben az irányban, ha nincsen már kezdettől fogva egy katonásan kimért órarendünk, hanem ha annak alapján járhatunk el, ami a tanításból adódik. Csupán jó elképzeléssel kell rendelkeznünk arról, hogy mit is igényel a gyermek életkora az iskolás kor kezdetétől a 9. életévig, a 9. és a 12. életév között, s a 12. -től a 15. életévig.