"Bizonyos dolgoknak szükségszerűen meg kell történniük, még akkor is, ha ezek valamilyen szempontból károsak. Kell, hogy az ember ki legyen téve ilyen ártalmaknak, hogy ezeket leküzdve bizonyos erőket szerezzen meg."
Rudolf Steiner
 Belépés - Regisztráció
<< Vissza

Emberismereten alapuló nevelés és oktatás

Előadások a Szabad Waldorf Iskola tanárai számára.

9 előadás, 1920, 1922–1923, Stuttgart

Rudolf Steiner, 1923 (GA 302a)

TARTALOM:
Közép-Európa pedagógiai hivatása. A nevelés három alapereje. Az ember szellemi megismerése és a pedagógia művészete. A gyermek fizikai természetének és szellemi lényének egyensúlyba hozása. Nevelési kérdések a pubertáskorban. A tanítás művészi megformálása. Egészséges és megbetegítő erők a nevelésben. A nevelő fantáziájának forrása.


FEJEZETEK:

1. Közép-Európa pedagógiai hivatásáról

[Közép-Európát elárasztják a Nyugat világnézeti impulzusai. Herbert Spencer. Közép-Európa pedagógiai küldetése: a feledésbe merült életpedagógia művelése. A pedagógiának a gyermeki lénnyel való együttérzésre kell felépülnie. A tanár belső beállítottsága és lelkisége. Tragikum és humor.]

2. A nevelés három alaperejéről

[Az ember alvó állapota télen és nyáron. A Nap napi körforgása és a gondolati élet évi körforgása, illetve az érzelmi élet. Az ember akarati élete. Halálunk utáni létünk földi moralitásunk következménye.]

3. A szellemi emberismeret a pedagógia művészetének gyújtólángja

[A pedagógia mint tudomány és mint művészet. A hangzó és a képi elemek együtt hatása a tanításban. Érzékelés. Megértés. Emlékezés. A lelki elemek bevésődése a testbe, a szellemi érzékelésen túli elemek megragadása. A tanár meditációja és ennek teremtő erőkké alakítása.]

4. A nevelés művészete a felnövekvő ember fizikai természetének és szellemi mivoltának kiegyensúlyozása

[A nevelés folyamata mint inkarnációs folyamat. Az én betagozódása az emberi szervezetbe a tanítás művészeti elemein keresztül. A túl sok és a túl kevés. Az egyes tantárgyak és pedagógiai eljárások terápiás hatása. A fejerők és a test. Emberismeret, mint híd a gyermekhez, s mint a szeretet erejének és a pedagógiai művészetnek fölébresztője.]

1. A serdülőkor nevelési kérdései

[A Föld-érettség korába lépés nagy változása. A tanítás orientálódásának megváltozása: a tudástól a megismeréshez. Ítéletalkotás. A világ iránti érdeklődés felkeltése. Hatalomvágy és erotika. A latens kérdések. A tanár felkészülése. Az intellektus kezelése a fantázia erőin keresztül. Az intellektuális tudás és az antiszociális erők.]

2. A tanítás művészi szemléletű alakításáról

[A gyermek mint individualitás. A nevelésnek le kell építenie a fejlődés fizikai-testi gátló tényezőit. Elfáradás. A ritmusok. A tanítás művészi szemléletű alakítása. Mindent képpé kell alakítani. Nyelvtan. Szemléljük művészi érzékkel a világot! A készségek kialakítása. A temperamentumok kezelése. A tanár felkészülése. A fizikai kezelése a lelki-szellemin keresztül. Formalizmus és szklerózis. A képszerűség és a művészi szemlélet megalapozza a tekintélyt. Az intellektus a Földérettség korában.]

1. Gümnasztész, szónok, doktor és ezek élő szintézise

[A görög és a római nevelés. A középkor doktorideálja. A halott tudással nem lehet megközelíteni a természetet és az embert. Alakítsunk ki élő természetszemléletet. A három nevelési ideál szintézise.]

2. A gyógyító és a betegítő erőkről a nevelésben

[Milyen erőkkel nevelünk? A módszer kevésbé döntő, mint a lelkesedés, amely az ügyért való elkötelezettségből és a szellemi megéléséből fakad. A nevelés mint gyógyítás. Mozgási, emésztési, ritmikus tevékenység. A ritmikus rendszer mint gyógyító. A gondolkodásbeli váltás szükségessége. A légzési folyamat életteli szemlélete és kapcsolata a szellemivel. A memorizálás folyamata, tudattalan mechanikus folyamatok - életteli képek. Az emberismeret lelkesedést és felelősségérzetet ébreszt.]

3. Élő emberismeret mint a nevelő fantáziájának forrása

[Az emberi mozgás. A szén, nitrogén, oxigén és kapcsolatuk a lelki-szellemivel. Tanítás és betegítő, illetve gyógyító folyamatok. Élő emberismeret mint az inspiráció forrása. A jelenkor karakterisztikájáról. Mahátma Gandhi. Mihály küzdelme a sárkánnyal, a Waldorf-tanár szemszögéből.]