Antropozófia

[A természettudományos szemléletből következő két paradoxon. A természettudományos gondolkodásmód továbbvezetése a szellemiség területe felé. A jóga és, az aszkézis mint régi típusú szellemi látások. A szellemi út mai formája a gondolkodás belső megerősítése és függetlenítése a test folyamataitól. A szellemi megismerés kapcsolata az emberi szenvedéssel. Az ember lényének átalakítása szellemi érzékszervvé. A természettudomány kiegészítése a szellemtudománnyal.]

[A lélek rejtélye. A lélek élménye elalváskor és felébredéskor. A lélekben szunnyadó megismerő erők. Az élő-eleven gondolkodás kifejlesztése a mindennapi tudatból. Az egzakt és józan szellemi látás képessége, amelynek segítségével érzékelhető az ember örök lénye, a bennünk élő szellemi-lelkiség. A gondolat kiképzésével a születés előtti szellemi életünkbe, az akarat kiképzésével a halál utáni szellemi életünkbe láthatunk be. Egy új lélektan lehetősége.]

[A történelem szimptomatikus vizsgálata. A régi keleti szellemi látás sajátossága. A jelenkori nyugati szellemi látás újszerű vonása. Az ember gondolkodása másmilyen volt az ősi korokban, mint napjainkban. Gondolkodás és beszéd kapcsolata a múltban. A tudomány, a művészet és a vallás egységet képezett régen, de mára teljesen elkülönültek egymástól. Ezek újbóli egységének megteremtése a feladat.]

[Keleten a szellemi létet tekintik valóságnak és a fizikai világot majának, illúziónak. Nyugaton a fizikai világ a valóság és a szellemit tartják majának, nem valóságosnak. Amikor a múltban az ember a szellemi világgal közvetlen kapcsolatban állt, akkor a belső szellemi élete is valóságosnak számított, de a szellemi világ függésben tartotta, ezért nem volt szabad. Amikor a jelenben az ember a külső, fizikai világra irányul, akkor fogalmai, képzetei nem jelentenek számára kényszerítő valóságot, ezért lehet szabad. A Kelet ösztönös szellemi látása épp olyan egyoldalúság, mint a Nyugat materializmusa. A Nyugat és a Kelet impulzusa Közép-Európában találkozik, itt készül elő egy harmadik, újszerű szellemi világszemlélet.]

[A mindennapi tudat megismerésének határai. Ha ilyen határral nem rendelkeznénk a külvilág irányában, akkor nélkülöznünk kellene magunkból a szeretet képességét, ha pedig az emberi benső irányában, akkor az emlékezőképességet. A mindennapi tudat határainak meghaladása: az önmegismerés és a kozmikus megismerés. Az önmegismerés során a szellemi kozmosz megismeréséhez jutunk el, a kozmikus megismerés során az énünk megismeréséhez. A misztika korlátai. Az ember belső természeti organizációja a szellemi kozmosz képmása. Az ember lénye, mint kozmikus emlékezet. Egy új szellemi kozmológia.]

[A régmúlt korok társadalma ösztönös volt. A korunkban kifejlődő intellektualizmus véget vetett ennek az ösztönös társadalmi együttélésnek. A közösségi impulzusok ma nem ösztönösen alakulnak ki, hanem tudatos módon kell azokat megteremtenünk magunkban. - A gyermekkor tudatának jellemzői. A Waldorf-pedagógia módszeréről. - A morális impulzusokat már csak a saját individualitásunkból fejleszthetjük ki a szabadság talaján és a szellemiségre irányulva.]

[A nyugati szabadelvűség és a közép-európai centralizációs, autokrata államiság különbsége. A görögségnél fogalmazzák meg először az ember viszonyát az emberhez. Az ősi Keleten teokráciák voltak, amelyek a valláson alapultak. Később megjelent az állami-jogi forma, amely részben elszakadt a vallási formától. A vallási szemlélet jogi szemléletbe ment át. A modern korban a gazdaság törekszik önállósodásra, de még gyakran összefonódik az állami-jogi formával. Három nagy társadalmi forma jelenik meg tehát egymás után a történelemben, amelyek most egymás mellett léteznek: a vallási, az állami-jogi és a gazdasági.]

[Platón államelméletének egyes vonásai még a Kelet társadalmát tükrözik. Arisztotelész katarzis-értelmezése. Keleten a szellemi képzés, a nevelés és a gyógyítás szoros összefüggésben állt. A görögöknél a művészet és a gyógyítás tartozott össze. - A Kelet társadalmában az embereknek tompa volt az énérzetük és a közösségeszme volt a meghatározó. Keleten a legfőbb szellemi cél az én felébresztése és a közösségtudatból való kioldása volt. A modern Nyugaton kifejlődik az erős énérzés és ez visszaszorítja a közösségeszmét. Ezért Nyugaton a cél a felébredt ént beilleszteni a társadalomba, az individuálissá váló emberben életre kelteni a közösségtudatot. A jövő feladata az ént és a társadalmat egymással összhangba hozni. - A munka jelentősége az én számára és helyes betagolása a társadalmi rendszerbe.]

[A mi időnkben egy olyan világszemléletre van szükség, amely az emberi bensőt szólítja meg és képes megvilágítani az ember rendeltetését és helyét a létben. A régi álomszerű tisztánlátásból fejlődött ki a modern logikus gondolkodás. Korunk emberének legalapvetőbb mozgatója az akarat. Európában az emberi intellektus bontakozott ki, Amerikában az emberi akarat kifejlődése indult meg. E két képesség együttműködése vezet a jövő felé. Az akaraton keresztül ragadható meg az ember szellemi-lelkisége.]

[Az állam mindenhatóságában való hit és a demokratikus érzület. Előrevivő és romboló erők a társadalomban. A gazdasági élet újjászervezése a társulások alapján. - A társadalmi organizmus hármas tagozódása: szellemi élet, állami-jogi élet és gazdasági élet. Ezek mindegyike sajátos, a többitől eltérő feltételeken alapul. A szellemi életnek az egyes ember szellemi kreativitására, tehetségére kell épülnie, az állami-jogi életnek arra, ami minden emberben azonos, és mint embert megilleti, a gazdasági életnek pedig az emberek közös elhatározásaira, kölcsönös együttműködésére. A szellemi életben tehát meg kell valósítani a szabadságot, az állami-jogi életben az egyenlőséget és a gazdasági életben a testvériséget.]