Antropozófia

[Az egyiptomi kor és a, jelenkor. Utalás az emberiség történetében rejlő mélyebb összefüggésre a régi egyiptomi és a mostani kultúrkorszak között. Az egyiptomi piramisoktól és szfinxektől, mint az ősi bölcsességjelképeitől - agörögök istenek lakta templomain és isteneket ábrázoló szobrain át a román templomig és a keresztény közösségek gótikus dómjaiig vezető út. A görög „polis” és a római polgár. Isis a Homs gyermekkel és a Madonna a Jézus gyermekkel. Krisztus útban a Föld felé. A modern materializmus, mint az egyiptomi múmiakultusz gyümölcse.]

[Ősi bölcsesség és új, apokaliptikus bölcsesség. A világ és a Föld polaritása, mint a szellemi-lelkiség és a fizikai-anyagiság ellentéte. A templomi alvás jelentősége a régi Egyiptomban, betegségek gyógyításánál, Isis szellemével és bölcsességével. Az ember fejlődése a lemuriai kor óta: a környezetből jövő megtermékenyüléstől a nemi szaporodásig, a teljes én-tudat eléréséig és a betegségek megjelenéséig. A fejlődés ismétlődése az Atlantisz utáni kultúrák megismerésében. A spirituális világnézet jelentősége; a betegségek gyógyításának, a szellemiségből kiinduló, tudatos lehetősége a jövőben.]

[A természet világai és a szellemi lények világai. Utalás azokra az érzékfeletti szellemi lényekre, akik minden természeti jelenségen és jelenségben tevékenyek a Földön. Az én az ember középpontja. Az állatok, növények, ásványok csoportlelkei mint én-ek hatnak a magasabb síkokról a megfelelő egyedek lényének tagjaira. A Föld élő és érző lény, amelyet a Nap sugarai ragyognak be. A megismerő ember jövőbeni kilátásai a természeti lényekkel szemben. Angyalok, arkangyalok és archék individuális szellemi tevékenysége az ember lényének tagjaira, népszellemek és korszellemekként.]

[Szellemi lények külső megnyilvánulásai az elemekben és a kozmikus fejlődési állapotokban. Angyalok, arkangyalok és archék hatása a VÍZ-, levegő-, és hőelemre a Földön. A fény a formaszellemek ruhája. E Nap-lények planetáris feladata. Még magasabb szellemi lények lakhelyei és működési területei. Nap-rendszerünk keletkezésének igazi folyamatai. Nap- és Holderők hatása a Földre és a kialakuló emberre. Az érzékszervek megnyílása kifelé és az emberi én-tudat kezdete. Az Ozirisz-mítosz emberi élmények képszerű megjelenítése.]

[Az ember fejlődése a kozmikus evolúcióval kapcsolatban. A magasabb lények előrehaladása és visszamaradása, valamint együttműködése. A természeti világok keletkezése a Föld Szaturnusz állapotától a Holdállapotig. Állat-ember, növény-állat és ásvány-növény , mint a földi természeti világok előfutárai. A fagyöngy szerepe a Baldur-Loki mítoszban. Tudatváltozás az emberiség fejlődésének során, trónok, kyriotetes, dynameis és exusias áldozatos tettei, mint impulzusok a világ fejlődésében. Az elohák, mint világos napszellemek és Jehova, a sötét holdszellem együttműködése az emberiség fejlődésében a Földön.]

[A formaszellemek a földi lét irányítói. Atlantisz közepéig kialakult az emberi forma. A formáló erők hatóköréből kihullott emberi lények megszilárdultak és belerögződtek különböző állatformákba. A luciferi szellemek belenyúltak az emberiség fejlődésébe, mielőtt az ember megkaphatta volna valódi énjét; ennek következtében új adottságok és a tévedés lehetősége jelent meg az emberben. A Krisztus-lény földre szállásának és működésének késleltetése kiegyenlítő tett, Lucifer idő előtti tevékenysége miatt. Jehova kívülről, törvények által hat. Különböző fajok kialakulása, bizonyos fizikai, szervrendszerek idő előtti megszilárdulásának következtében.]

[Az állatformák, mint az emberi szenvedélyek rögzített fiziognómiai kifejeződései. A fejlődő ember képlékeny testisége a lemuriai-korban. A magasabb rendű állatformák fokozatos kitaszítása az emberi fejlődés során. Ennek az életben megtörtént ténynek szellemi ismétlődése az egyiptomi korban. Az emberi alak hal-formája, mint a Földdel még kapcsolatban lévő Nap-erők hatásának utócsengése. A hal szimbóluma emlékeztető jel a misztériumokban. Az emberi alak kígyó formája, mint emlékezés az emberi fejlődés mélypontjára, a Hold kiválása előtti időben. A Vénusz és Merkúr-lények az emberiség tanítói az atlantiszi korban. A germán és a görög mitológia alakjai emlékek Atlantiszból.]

[Az ember összefüggése a különböző égitestekkel. A bolygó alakulása a rajta fejlődő lényektől függ. A Nap felemelkedése állócsillaggá és a Földön az anyagi életfeltételek, az ember individuális fejlődésének alapjai. Krisztusnak, a szellemi Nap-erőnek kiegyenlítő működése a Földön. A bölcsesség beépülése a régi Holdon, mint harmonizáló erő. A földi lét missziója a csoportlélek-szerűség legyőzése és a szeretet mind magasabb fokra fejlesztése. A Krisztus-princípium az első lépés a Földnek a Nappal való újraegyesítéséhez. A kereszt ezoterikus jelentősége. Az ember, mint földi, Nap- és világegyetem-lény. A magasabb tudat-fokok.]

[A fizikai tér meghódítása az Atlantisz utáni kultúrákban. Az atlantiszi emberek vándorlásai és keveredésük Európa, Ázsia és Afrika régebbi népességével. A szellemi lények megélésének fokozatos megszűnése és az érzékszervek kitárulkozása a materiális dolgok felé, az európai és a keleti népcsoportoknál. Én-élmény Európa déli részén és Ázsia közepén. Tudatváltozások az ó-indiai, óperzsa, káldi és egyiptomi kultúrákban. Én-tudat az Ótestamentum kiválasztott népénél. Jehova az „én vagyok” előkészítője. A visszaverődött és a közvetlen Krisztus Nap-fény. A szellemi és a fizikai közötti kapcsolat a görögöknél és a rómaiaknál.]

[Változások az embernek a szellemi világhoz való viszonyában. Hogyan élt a lemuriai ember a halála után a szellemi világban egészen a Krisztus-lény megéléséig és az erre való emlékezés az egyiptomi kultúrában a halottak megítélésében. A fizikai világ fokozatos meghódítása, az én-tudat elérése a földi létben és a magasabb szellemi lények egyre ritkábban előforduló átélése a halál után. A szellemiben megmaradt emberi lények, mint magasabb szellemi lények hordozói. A Krisztus-individualitás, mint a Napszellem megtestesülése a Názáreti Jézus emberi testében, egészen a csontvázig menően. A lebukott emberiség újra-felemelkedésének lehetősége a fizikaiból a szellemi fénybe.]

[Az Atlantisz utáni kultúrkorszakok közötti kapcsolatok. A görög-római kultúra különleges helyzete és az azt követő három kultúra viszonya a megelőző háromhoz. Kasztok és fajok képződése a múltban és az emberiség szabad, szellemi differenciálódása a jövőben. Ozirisz- kultusz a régi Egyiptomban és a Nap központi helyzete Kopernikusz világképében. A szfinx-rejtély újramegjelenése a mai ember problémájában. A materiális tudás és a szellemi hit közötti szakadék. A logikus gondolkodás kifejlődése az érzékelhető materiális világba való leszállással. Egyiptomi bölcsesség és arabizmus a materialista tudományban. Egyiptomi bölcsesség és keresztény hit a rózsakeresztességben. A modern tudomány és a rózsakeresztesség mint tükröződés a harmadik és az ötödik Atlantisz utáni kultúrában. A modem keresztény ezotéria viszonya a buddhizmushoz.]