Antropozófia

[A világban működő törvényszerűségek különböző fajtái. Az ásványvilág önmagába zártsága. A világmindenség éteri befolyása a növényekre. Az ásvány- és a növényvilágban az ok és az okozat egyfajta egyidejűségben létezik egymás mellett. Az állatvilágot és az embert kialakító erők, okok azonban az egyedek születését megelőző időből származnak. Az okok keresését illetően e két területen az időben kell visszafelé haladnunk, amelynek egy bizonyos pontján az egyedi állat mindenkor feloldódik, az ember azonban rátalál a saját előző földi életére. – A szellemi világ megnyilatkozásait csak egy olyan gondolkodásmóddal és logikával lehet megértenünk, amely megfelel a szellemi világ saját természetének.]

[A karma három alkotóeleme. Az embert körülvevő világ különböző területei és ezek hatása az ember belső lényére. Az előző földi életünk alapján alakul ki a jelenlegi étertestünk és asztráltestünk. A karmát a kozmikus hierarchiák építik bele az egyes ember személyes vonásaiba és életének külső eseményeibe. A karma épp olyan szükségszerűséggel érvényesül az emberi életben, mint amilyen szükségszerűséggel hatnak a természettörvények a természetben. Az emberi lény csak a fizikai világ szintjén élheti meg a szabadságot.]

[A karmikus szükségszerűség és az emberi szabadság. A történelmi korokban visszafelé haladva egyre inkább csökken a különbség a földi létben jellemző tudatunk és a halálunk után a szellemi létben átélt tudatunk között, mígnem ez a különbség a távoli múltban meg is szűnik. Ismétlődő földi életekről csak akkor beszélhetünk, amikor ez a különbség az emberlétben fennáll. A távoli jövőben a földi és a szellemi lét e különbsége ismét feloldódik. – Előző földi életünk tetteinek hatása a jelenlegi földi életünkre. Ez jelenti számunkra a karmikus szükségszerűséget. A saját karmánkban mi magunk vagyunk, mi adjuk tartalmát és feladatait. Karmánk szükségszerűsége nem zárja ki és nem korlátozza szabadságunkat. ]

[A halál és az újabb születés közötti életben a többi emberi lélekben, mint egy tükörben a velük szemben tanúsított földi magatartásainkat, tetteinket pillantjuk meg. A szellemi világban az én-érzetünk, a magunkról való tudomásunk e tükörképek révén keletkezik bennünk. – Földi szeretetérzésünk a következő inkarnációban átalakul örömmé, az öröm pedig az ezutáni földi létben megismerési erővé válik bennünk. A gyűlölet karmikus következménye a következő inkarnációban a szenvedés. Ebből pedig az ezutáni földi létben értelmi tompaság alakul ki. A nevelés feladata a gyermekek karmájának felismerése és a karmikus kiegyenlítések elősegítése. A kortársi viszony jelentősége az egymást követő földi életekben.]

[Az ember a szüleitől örökli a testét, de 8. életévétől kezdve ezt átdolgozza annak alapján, amit a szellemi létből hozott le magával. Hogy a testünk milyenné válik, azt innentől fogva már nem az öröklődési, hanem a karmikus viszonyok határozzák meg. – A nyitottság, őszinte érdeklődés a külvilág iránt átváltozik bennünk testi egészséggé a következő földi életben. A lelki elzárkózás a világ jelenségei elől csak úgy küzdhető le, ha a következő életünkben testi megbetegedést élünk át. A különböző életeinkbe átnyúló barátságaink. ]

[Az ember hármas organizációja. Az ébrenlét és az alvás fizikai és lelki szempontból. Képzetalkotás és emlékezés. A nappali, ébrenléti tudatunkban vagyunk csak önmagunknál, a tudattalanunkban viszont a világegészbe vagyunk betagolódva. Az ember érzékelő rendszere a harmadik hierarchiával, ritmikus rendszere a második hierarchiával, mozgási rendszere az első hierarchiával függ össze. A harmadik hierarchia lényei alapozzák meg az emberben az emlékezés tevékenységét, és ők vezetnek bennünket földi életünk öntudatlannak megmaradó szférájában. A második hierarchia lényei a halál utáni életünkben a személyes karmánk megtervezésén dolgoznak velünk. Az első hierarchia lényei átélik magukban és megalkotják annak képmását, amit az ember a Földön cselekedett. Az emberi világ és az istenek – a szellemi hierarchia – kölcsönösen egymásra hatnak, befolyásolják egymást, függnek egymástól.]

[Friedrich Theodor Vischer, Franz Schubert és Eugen Dühring személyisége.]

[A VII–IX. századi arabizmus kapcsolata a XIX. századi mechanikus természettudománnyal. Vischer, Schubert és Dühring előző életei.]

[Eduard von Hartmann és Friedrich Nietzsche, a két XIX. századi filozófus élete és karmája.]

[Harun al-Rasid és a bagdadi kultúrközpont. Az arabizmus. Ennek hatása az európai civilizációra bizonyos individualitások újraszületése által. Francis Bacon. Laplace. Charles Darwin. Mamun és Muavija. Woodrow Wilson. Az emberi lélek a tudatalattiban megőrzi és áthozza újabb életébe a korábbi életében hordozott szellemi beállítottságát, világképét. A régebbi korokhoz tartozó eszmék is újra megjelennek a világban az újraszülető emberekben.]

[Garibaldi. Lessing. Byron. ]

[Hol vannak a korábbi idők beavatottjai? A mai civilizáció alkalmatlanná teszi az ember testét arra, hogy a saját szellemét teljes mértékben magába fogadja. Garibaldi az ír misztériumok beavatottja volt a IX. században. A materialista Ernst Haeckel korábbi inkarnációja VII. Gergely pápa volt. Lessing a görög beavatott és dominikánus skolasztikus. Valentin Andreae inspirált módon írta a „Christian Rosenkreutz”-ot. A Palládium és Byron korábbi élete. Valamely földi élet önmagában nem érthető meg, magyarázatát csak az egymásra következő földi életek alapján lehet megtalálnunk.]